Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-04 / 53. szám
1979. március 4.. vasárnap o Nemzetközi gyermekév Jakov Gyenyiszuk: Egyre jobb — a gyermekeknek Kijevben a kisgyermekeket és a serdülő fiatalokat szociális-gazdasági irányelveken alapuló komplex tervek szerint nevelik, oktatják és védik egészségüket. Ezeket tudósokból, pedagógusokból, örvösökből, mérnökökből és építészekből álló kollektíva dolgozza ki. A célok végrehajtására 1980-ig kerül sor, ám a feladatok megoldása ennél még több időt vesz igénybe. De hát mit tartalmaz ez a gyerekek részére összeállított program? Válaszadásra az egyik szerzőt, Vlagyimir Gu- szevet, Kijev város tanácselnökét kértük fel. 4* A gyermekek világának különös jegyei vannak. Akkor formálódik ki a jövő embere. A jelszó: „Törődjünk a gyermekekkel — így egyre jobb lesz nekik”. Ez arra kötelez bennünket, hogy a felnövekvő nemzedék sokoldalú fejlődéséhez maximális segítséget nyújtsunk. A tervet Ukrajnában elsőként Kijevben dolgoztuk ki. Alaposan elemeztük a mai körülményeket, megjelöltük a távlatokat, valamint számításba vettük a kicsinyek és a fiatalok érdekeit is. Egyszóval : a nevelés ügyét ’ széles szociális síkon értelmeztük. A gyermekek — a velük egykorúnk közösségében — az óvodákban teszik meg az első lépéseket, itt ismerik meg a kapcsolatteremtés örömét, itt alakulnak ki bennük az emberséggel, a becsületességgel, s az együttérzéssel összefüggő jellemvonások. Nekünk, felnőtteknek az a kötelességünk, hogy megteremtsük részükre a kedvező anyagi alapokat. Ezt a problémát nagy lendülettel oldjuk meg köztársaságunk fővárosában. Most számokra hivatkozom, mert ezek önmagukban nagyon is sokat mondanak. Arra gondolok, hogy 1971. és 1974. között Kijevben 49 bölcsőde és óvoda működött. Ám 1975-ben — azaz egy év alatt — már 57 ilyen létesítmény jött létre. A tizedik ötéves terv elején mintegy 100 olyan gyermekintézmény építését kezdték el, amelyekbe több mint 30 ezer kijevi apróságot vehették fel. Gyakorlatilag 1980-ban már valamennyi-kijevi lakos gyermeke járhat óvodába, illetve bölcsődébe. Hazánkban szerfölött nagy népszerűségnek örvendenek azok az intézmények, amelyekben jelenleg közel 12 millió gyermeket nevelnek. A szülők egy-egy gyerek ellátásáért mindössze 12,5 rubelt fizetnek havonta. A költségek fennmaradó részét — hozzávetőlegesen 80 százalékot — (sőt még ennél is többet) az állam vállalja magára. A tervezők, az építészek mindent megtesznek azért, hogy az ifjúság sokoldalú nevelését biztosító legkedvezőbb feltételeket megteremtsék. Az új létesítményekhez jól berendezett hálóhelyiségek, világos és tágas zene- és tornatermek, szökőkutak, stb. tartoznak. Érdekesen alakítják ki e gyermekközpontok környezetét, valamint az épületek homlokzatát is. Az iskola előtti nevelést szolgáló intézmények szociális funkciója állandóan változik: ezek napjainkban a tanulásra való felkészülés fontos szakaszát jelentik. A kisgyerekek ott találkoznak először a könyvekkel és már az iskolába menetelük előtt megismerik az ábécét, sőt a többség már olvasni is tud. A városi gyermekközpontok széles körű hálózatáért felelős szervek időben gondoskodtak a pedagógusok felkészítéséről. Számos, általános képzést adó középiskolában működnek olyan tagozatok, amelyeken a felsőosztályosok a kisgyermekekkel való foglalkozás bonyolult művészetét sajátítják el. A városi tanítóképző oktatói tanfolyamokat szerveznek azoknak a hallgatóknak, akiknek lehetőségük nyílik arra, hogy ugyanabban a speciális középfokú oktatási intézményben, vagy a pedagógiai főiskolán tandíjmentesen folytassák tanulmányaikat. Sokat törődnek a vállalatok, a tudományos és a tervező- intézetek a felnövekvő nemzedékek nevelésével, oktatásával és egészségügyi helyzetével. Ezek az intézmények foglalkoznak a gyermekközpontok létesítményeinek tervezésével, illetve kivitelezésével. Az általános, vagy a speciális képzést nyújtó iskolák küszöbét átlépő gyermekeknek az állam ingyen adja a tanuláshoz szükséges könyveket. A szülők kívánságára a fiatalok a foglalkozások után pedagógusok felügyelete alatt ottmaradhatnak az iskolában, ahol elkészíthetik a házi feladatokat és sportolhatnak is. Ebben az esetben naponta kétszeri étkezést biztosítanak nekik, amiért átlagosan 25 kopejkát fizetnek (azaz a hűsítő árát), de a tejet ingyen kapják. A gyermekekkel való foglalkozás komplex tervében az iskolai oktató-nevelő munka minősége foglalja el a főhelyet. Most Kijev összes általános képzést adó középiskolájában bevezették a kabinetrendszerű oktatást. Az emberek életében ezék az iskolás évek sajátos szerepet töltenek be. Ugyanis akkor alakulnak ki bennük az erkölcsi ideálok, s akkor sajátítják el a tudás alapjait. E bonyolult kérdések csak a nevelői tevékenység komplex folyamatában — a munka, az erkölcs és az etika összetevőinek egységében — oldhatók meg. Ennek érdekében az általános, a szakmai és a műszaki iskolákban, illetve tanintézetekben Lenin-múzeumok és -termek, internacionalista klubok nyílnak és megalakulnak a művészeti tevékenységgel foglalkozó kultúrcsoportok is. Ugyanúgy szélesedik a gyermekkönyvtár — és mozihálózat, valamint létrejönnek a művészeteket és a zenei alapismereteket oktató iskolák. így például az ukrán főváros legfiatalabb kerületében — a leningrádi körzetben — 8 gyermekfilmszínházat nyitottak meg. Az alkotó munka nagy nevelő erőnek számít. E célt szem előtt tartva Kijevben hozzáláttak az úgynevezett „iskolaközi termeléssel” foglalkozó kombinátok, műhely- csarnokok létesítéséhez. A város dolgozó kollektívái Kijev megye szovhozaiban mintegy 20 üdülőtábort építettek diákoknak. Nagy figyelmet szentelünk az ifjúság fizikai munkára való nevelésének is. A sport nagyban hozzájárul ahhoz, hogy kialakuljon az emberi jellem; hogy növekedjék a fiatalok akai*átereje, hogy le- küzdhessék a nehézségeket. Városunkban minden feltétele megvan a sportnak. A gyermekek stadionok, uszodák, sportcsarnokok, játszóterek és teniszpályák százait használhatják. A Dnyeper és a folyóöblök kitűnő lehetőséget nyújtanak a vitorlás és az evezős sportra. Kijevben jégpálya, kerékpárpálya és sportpalota is van. Befejezésül néhány szót szeretnék szólni a gyerekek egészségügyi helyzetéről. Kijevben 27 rendelőintézet és 14 kórház áll a fiatalok rendelkezésére. A város környéki gyermekszanatóriumokban a sajátos betegségekben szenvedőket gyógyítják. A tizedik ötéves terv végére minden egyes iskolában bevezetik a fogászati rendelést, sőt betegség megelőző tevékenységgel is foglalkoznak majd az orvosok ezekben az intézményekben. A gyermekek egészségéről való gondoskodást hazánkban állami ügyként kezeljük. Mi mindent elkövetünk azért, hogy egészséges, életvidám állampolgárokat neveljünk. A gyermekekben van a reményünk és a jövőnk is. „Egyre jobb — a gyermekeknek!” Ez a jelige lett életünk tartalma. Fordította: Bukovinszky István A Krini-felsziget sztyeppéin, ahol nem volt víz, most A Népek Barátsága kolhoz hatalmas termőföldjei húzódnak. A felvétel a gazdaság óvodájának fürdőmedencéjénél készült Fotó: A Po Szovjetszkoj Ukrajinye Sajtóügynöksége Koleszos lányok között Hát komolyan mondom, megirigyeltem őket... A fiatalságukat, a gondtalanságukat, a lelkesedésüket. Ebéd után, 4 óráig azt csinálnak, amit akarnak. A napfényes szobákban otthonos rumli: újságok, könyvek szanaszét, s az elmaradhatatlan magnó, most lehalkítva, így értjük egymás szavát. Hogy hol van mindez? A békéscsabai iskolcent- rum leánydiákotthona nemrégen nyerte el a kollégiumi címet. A koleszos lányok arról mesélnek, hogyan érték el ezt a szép eredményt. Az egyik szoba előterében telepedtünk le, a diáktanács néhány tagjával. Beszélgetésünk döcögve indul, aztán már egymás szavába vágva mesélik, hogyan is történt. Nagy Magdi tanulmányi felelős: — A közösségi élet, s a tanulmányi munka egyaránt sokat javult a három év alatt, amíg idáig jutottunk. Jelenleg 3,6 az átlag, és a koleszban egy szoba sincs három egészen alul. Szász Magdi, a diáktanács politikai felelőse a kollégiumok közötti múlt évi versenyről mesél. — Egyedül mi vettünk részt úgy, mint diákotthon. Politika, sport és kultúra terén mértük össze erőinket és mi lettünk az elsők. Jaj, de nagy volt az öröm! Nevetve emlékeznek. A közös siker még közelebb hozta őket egymáshoz, vidámságukat látva szinte fölösleges megkérdeznem: „szerettek itt?” Vizsnyai Mari, a gazdaságis hamar rávágja az igent, aztán hozzáteszi : — Amikor bejövünk otthonról egy kicsit nehéz, aztán hamar belejövünk. A legjobb talán az, hogy itt mindent meg tudunk beszélni egymás között. Hasonló örömeink és gondjaink vannak. — Meg jó programok között válogathatunk, amelyekről, ha bejárók lennénk lemaradnánk — vág a szavába Zsadányi Ica, klub- és faliújságfelelős. — Ezt onnan tudom, hogy mindent kiteszünk a falújságra. Itt van például a kézimunkaszakkör. Magdi! Erről te mesélj! — mutat társnőjére. — Igen, én is járok a szakkörbe, ahol azt csinálhatunk, amihez kedvünk van. Makramé és gyertyaöntés szépen megfér itt egymás mellett. Tervezzük, hogy kötni, horgolni is megtanulunk, bábot készítünk, meg zsúrterítőt az anyák napjára. — Kulturális programként említeném a stúdiónkat — veszi vissza a szót Ica. — Reggel zenével ébresztenek, aztán mikor a suliból hazajövünk, megint hallgathatjuk, fél kilencig. Még a névnapokat és születésnapokat is így köszöntjük. Közben befut Lestyán Mari is, a diáktanács titkára, s hamar bekapcsolódik a beszélgetésbe. Zsadányi Icáék szobájában... Fotó: Gál Edit — Versenyekről, pályázatokról volt már szó? Mert az is van itt bőven: irodalmi, sport, tanulmányi és minden egyéb. De talán nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ezekre nem kell lasszóval összefogdosni az embereket. Szívesen benne vannak bármiben. Komolyan mondom, itt mindenki csinál valamit a tanulás mellett. Emlékeztek a legutóbbi D. T-re — s a többiek egyöntetű bólintására folytatja —, egy-egy feladatért szabályos közelharcot vívtak a csoportok egymás között, így érdemes, és jó is dolgozni. — És tanulni is megéri. — Teszi hozzá Nagy Magdi. — Aki eléri a 4,5-ös átlagot és aki DT-tag, annak például szabad szilenciuma van. Ez aztán a szabadság! Ügy osztja be az idejét, ahogy akarja. — Ha nagyobb a szabadság, többször kimehetünk a városba is. Van külső kul- túrfelelősünk, aki ezeket a programokat szervezi. Színházbérletünk van, moziba és TIT-előadásokra is eljárhatunk. Közeledik a négy óra, a tanulás ideje. Amikor elbúcsúzom, a magnó bátrabban szólal meg újra. A lányok szétszélednek, ki-ki a szobájába megy. A munka kezdetéig még rendet kell tenniük, nehogy szégyent hozzanak a maguk kis kollektívájára, mert itt, ebben a közösségben mindenki mindenkiért felelős. Nagy Ágnes Fiatalok az SZVT-ben A különböző tudományos egyesületek az utóbbi időben egyre fokozódó mértékben vonják be tevékenységükbe a fiatalokat. Jó példa erre a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, melynek fiatalok bizottsága az idén február 23-án és 24-én tartotta V. országos tanácskozását Debrecenben. A tanácskozás bevezető előadását Frank Tibor, az SZVT főtitkárhelyettese tartotta „Az SZVT 1979. évi célkitűzései és a fiatal szakemberek részvétele a feladatok megvalósításában” címmel. Ezután a fiatalok bizottsága elmúlt évi tevékenységéről, idei fő feladatairól volt szó, s előadás hangzott el az alkotói légkör fejlesztéséről. Az egyesületnek választott fiatalok bizottsága van, amely a szakosztályi és területi bizottságok munkáját koordinálja és irányítja. Céljuk a tudás megszerettetése, a továbbképzés biztosítása, a népgazdasági feladatok megismertetése, a fiatalok mozgósítása a megoldásokhoz, konferenciák, ankétok szervezése, pályázatok lebonyolítása. Minden évben összehívják a végzett egyetemistákat és főiskolásokat mindezek megismertetésére. A szakmai, tudományos munkához adnak segítséget a fiatalok önálló bizottságai, a fiatalok klubja pedig kéthetenként tartja vitáit az aktuális gazdasági, szervezési, vezetési kérdésekről és egyéb feladatokról. A fiatalok munkájának elismerését bizonyítja az egyesületen belüli évente kiosztott pénzjutalom, a kitüntetések, a különböző tudományos rendezvényeken és konferenciákon, valamint külföldi • tanulmányutakon való részvétel. A fiatalok bizottsága legfontosabb feladatai közé sorolja az egyetemekkel, főiskolákkal való kapcsolatok további szélesítését, a tudományos diákköri munkába való bekapcsolódás lehetőségeinek vizsgálatát, a fiatalok további aktivizálását és a bizottság munkájának még hatékonyabb szervezését.- v. j. Szállóigék, aforizmák Altera manu fért lapidem, panem ostentat altera. Egyik kezével követ ragad, a másik kenyeret ígér. (Plautus, Aulul. 195) Alter frenis eget, alter calcaribus. Egyiknek fékre van szüksége, a másiknak sarkantyúra. (Cicero, Ad. Att. 6, 1) Alt éri semper ignoscito, tibi ipsi nunquam. Másnak mindig bocsáss meg, magadnak sohasem. (Seneca, De mór. 111) Altissima quaeque flumina minimo sono labuntur. A legmélyebb folyó hömpölyög a legkisebb zajjal. (Curtius Rufus 7, 4, 13) Amans ita ut fax agitando ardescit magis. Mint a fáklya, úgy a szerelmes is jobban lángol, ha szítják. (Publilius Syrus 39) (Szabó György: Sötétben tündöklőbb a fény című könyvéből válogattuk az idézett római szállóigéket, aforizmákat.)
