Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-31 / 76. szám
1979. március 31., szombat NÉPÚJSÁG Hangverseny Békéscsabán Láng István, az MTA főtitkárhelyettese: A magyar tudomány fejlődése a felszabadulás óta Nagy utat tett meg a magyar tudomány az elmúlt 34 év alatt. A II. világháborút közvetlenül megelőző időszakban csak igen szűk területen folyt tudományos kutatás Magyarországon; 1938-as adatok szerint 50 tudományos intézményt tartottak nyilván, de ezek egy része kizárólag rutin minőségi vizsgálatokat végzett. A tudományos kutatók száma mintegy 300 főre becsülhető a háború előtti kutatóintézetekben. Felsőfokú oktatás öt egyetemen és hat főiskolán folyt, ahol 380 tanszék működött, az oktatói létszám pedig 950 fő volt. Március 28-án este 7 órai kezdettel Békéscsabán, a Megyei Művelődési Központban az orosházi születésű Hajdú Mihály zeneszerző 70. születésnapja tiszteletére rendeztek hangversenyt. A neves, Erkel-díjas zeneszerző műveiből összeállított esten elsőnek a Bartók Béla vegyes kar adta elő Rázga József vezényletével a Körös menti népdalokat. Ünnepi köszöntőt Sárhelyi Jenő mondott. Beszélt Hajdú Mihály Békés megyei indulásáról, felfelé ívelő pályájáról. Köszöntője végén a közönség meleg tapssal ünnepelte a hangversenyen megjelent zeneszerződ Március 29-én, csütörtökön tartotta soron következő ülését Békéscsabán, a megyei tanács vb-termében a Békés megyei Tanács ifjúsági bizottsága. Első napirendi pontként Deák Ferenc, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője „Az Ifjúsági Törvény végrehajtása a 6—14 éves korosztály körében, és további feladatok — különös tekintettel a nemzetközi gyermekévre” címmel tartott szóbeli tájékoztatót. Mint elmondta, az Ifjúsági Törvénnyel kapcsolatos feladatok átszövik a nevelési és oktatási munka egészét. Az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom keretében a megye összes iskolája kapcsolatban van egy, illetve több üzemmel. Nevelési szempontból eredményesebb a kiscsoportok, így az üzemi, vállalati kisebb kollektívák és a rajok, illetve őrsök közötti kapcsolat. Nagy jelentősége van mindennek a munkára nevelésben is, legyen az nyári, szünidei foglalkoztatás, őszi munka, illetve szorgalmi időben végzett közhasznú munka. Ez utóbbit a gyulai 2-es számú iskolában vezették be, s jó tapasztalatokkal végzik. Deák Ferenc kitért a fizikai dolgozók gyermekeinek támogatására is. Üdültetésükre a megyei tanács évi 300 ezer forintot fordít, melynek eredményeként 550 Nagykamaráson egyik leglátogatottabb kulturális centrum a községi könyvtár. Főleg a fiatalok és az idős emberek kölcsönöznek könyveket, de itt tartja összejövetelét a kézimunkaszakkör és a nyugdíjasklub is. Az asszonyok minden szerda este veszik igénybe a könyvtár vezetőjének vendégszeretetét, 35—40-en jönnek össze, a fiatalabbak kézimunkáznak, az idősebbek csak azért jönnek, hogy együtt lehessenek a szomszédasszonyokkal, a barátnőkkel, kibeszélgethessék magukat. Előfordul, hogy Ezt követően az 1962-ben készült Szonátát mutatta be hegedűn Tóth István, zongorán kísért Nátor Éva. A Rózsa Ferenc Gimnázium leánykara Sárhelyi Jenő vezényletével a Fonóházi dalt adta elő, majd Marton György fuvoláján magyar pásztordalok csendültek fel. Pál Olga három, 1946-ban készült dalt tolmácsolt, majd a Variációk és rondó című művet Májer Endre adta elő gordonkán. A hangverseny zárószámát, az 1978-ban íródott Divertimentót a Békéscsabai szimfonikus zenekar mutatta be Molnár László vezényletével, nagy sikerrel. —600 gyermek pihenheti ki a tanév fáradalmait. Ugyanezt a célt szolgálja a középiskolákra előkészítő tanfolyamok szervezése, amelyeken a megyében több mint 3000 tanuló kap magyar— orosz és matematika előkészítőt. Legalább ilyen fontos feladat a szórakoztató, tartalmas úttörőélet kialakítása. Mindehhez jól felkészített csapatvezetőkre van szükség, ezért évente csaknem 300 pedagógus vesz részt ilyen képzésben. Segítik ezt a munkát az ifjúsági, illetve úttörőházak. Deák Ferenc külön elismeréssel szólt a békéscsabai, a szarvasi és az orosházi intézményekről. Szóbeli tájékoztatója végén elmondta: „nem egy évre való útravalónak tervezzük a gyermekek évének rendezvényeit, feladatait.” Mégis van egy nem konkrét vállalás, melyeket ez alkalomból teljesítenek, a különböző oktatási és közművelődési intézmények. Az iskoláknak a megszokotton felül 160 ezer forintot biztosítanak könyvvásárlásra. Május végén Békéscsabán gyermekeknek rendeznek gálaestet. Miután Deák Ferenc válaszolt a beszámolójához kapcsolódó kérdésekre, Dankó Pál ifjúsági titkár az 1978. évi munkahelyi-intézményi ifjúsági parlamentek tapasztalatairól beszélt, amelyet a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé terjesztenek majd. N. Á. egy-egy érdekes könyvrészletet olvasnak fel számukra. Nagykamarás történetét például két szerda este olvasták fel, folyamatosan, örültek a fiatalabbak, hogy az idősebbek visszaemlékezései alapján megismerhették a község munkásmozgalmi hagyományait, a legfontosabb eseményeket. A kézimunkaszakkör leányai és asszony,.: békési, nagykamarási és ókalocsai hímzést tanulnak egymástól. Gyönyörű párnákat, blúzokat, térítőkét hímeznek, amiből anyák napjára nagyszabású kiállítást rendeznek. Több ipari vállalatnál (pl. Egyesült Izzó, Gamma, Richter, Chinoin) kutató-fejlesztő részlegeket szerveztek. Nincsenek pontos adatok, de reális becslés szerint mintegy 150 kutató-fejlesztő mérnök dolgozott ezeken a helyeken. A múzeumok, könyvtárak, levéltárak, kórházak csak esetenként kaptak kutatásra anyagi támogatást. A felszabadulás előtti magyar- országi kutatási-fejlesztési bázis keretében 1400 kutató-, oktató-, fejlesztőmérnök dolgozott. A ráfordítási összegek az akkori nemzeti jövedelemnek mintegy 0,15 százalékát jelentették. A II. világháború jelentős károkat okozott a korabeli tudományos intézményhálózatban is. Az újjáépítés és újjászerveződés csak lassan és fokozatosan bontakozott ki a felszabadulás utáni első években. A kormány 1948- ban létrehozta a Magyar Tudományos Tanácsot azzal a feladattal, hogy átfogó fejlesztési programot dolgozzon ki. Az első időszakban a kutatóintézetek és az egyetemek munkafeltételeinek javítása, illetve új intézetek és tanszékek szervezése állt a figyelem középpontjában. Az ipari vállalatoknál az újjáépítés, a napi gazdasági feladatok voltak elsődlegesek, ezért a kutató-fejlesztő tevékenységre kevés erő jutott. Miután végérvényesen eldőlt, hogy Magyarországon a társadalom fejlődése a szocializmus alapjainak megteremtésére irányul, a tudományos kutatás bázisának szélesítése is ezt az általános célkitűzést kívánta szolgálni. 1950-től kezdve jelentősen növelték a kutatóintézetek, egyetemi és főiskolai tanszékek, vállalati fejlesztő- részlegek számát. Elkezdődött a szakemberek nagyarányú képzése. Jelentős anyagi juttatásokat kapott a tudományos kutatás. A szervezeti irányítás is korszerűsödött. A Magyar Tudományos Akadémiát 1949-ben átszervezték és egyik fontos feladatául azt tűzték ki, hogy saját kutatóintézeti hálózatot hozzon létre. A szakminisztériumok keretében is elkezdődött az ágazat gazdasági célkitűzéseivel összhangban álló kutatási bázis kiépítése. A központi és felső szintű tudománypolitikai irányítást 1957—1967 között a Tudományos és Felsőoktatási Tanács látta el. 1970-től kezdve a kormánynak külön bizottsága van, a Tudománypolitikai Bizottság, amely a kutatás és fejlesztés egészét irányítja és ellenőrzi. A három évtizedes fejlesztési program eredményeként jelenleg a kutatóhelyi dolgozók összlétszáma 83 ezer fő, ezen belül a tudományos munkát végző kutatók, oktatók, mérnökök száma meghaladja a 36 ezer főt. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználásához viszonyítva, a teljes ráfordítások összege elérte a 3,5 százalékot. A kutatóintézetek száma 128, az egyetemi, főiskolai tanszékeké 1080, az egyéb kutatóhelyeké 264, melyek között a vállalati kutató-fejlesztő részlegek igen jelentős arányt képviselnek. A párt vezető szervei többször foglalkoztak a tudományos kutatás helyzetével, alapvető fejlesztési stratégiájának megállapításával. Az MDP 1948. évi program- nyilatkozata hangsúlyozta a tudományos kutatás fontosságát és az ország fejlődéséhez való hozzájárulás szükségességét. Az MSZMP KB 1969-ben fogadta el a „Tudománypolitikai irányelvek” elnevezésű dokumentumot, amely a minőségi fejlesztést helyezte előtérbe. Ezek az irányelvek hosszú időszakra határozták meg a magyar tudomány feladatait. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1977-ben értékelte az irányelvek érvényesülésének tapasztalatait. A gazdasági szféra szelektív fejlesztését elősegítő tudományos kutatások szükségességét erőteljesen húzta alá a Politikai Bizottság állás- foglalása. A társadalomtudományi kutatásokkal szemben fokozottabban jelentkezik az igény, hogy segítsék elő a megfelelő politikai döntések meghozatalát, illetve alapozzák meg a végrehajtás módozatait. A felszabadulást követő néhány év a háborús károk helyreállítását jelentette. 1950-től napjainkig a nemzeti jövedelem több mint 4,5-szeresére, az ipar bruttó termelése kereken 8-szoros- ra, a mezőgazdaság bruttó termelése 2-szeresre növekedett. A közoktatás, az egészségügyi ellátás, a kulturális lehetőségek köre számottevően fejlődött ebben az időszakban. A tudományos kutatás és fejlesztés nagymértékben járult hozzá ehhez az eredményes úthoz. Három területen különös fontosságú a tudomány szerepe: — önálló kísérleti eredmények elérése és ezek alkalmazása a gazdaság- fejlesztés és a társadalomtervezés különböző ágazataiban; — szakemberek képzése és továbbképzése; — külföldi kutatási és fejlesztési eredmények átvétele, hazai adottságok közötti alkalmazása, továbbfejlesztése. Az egyes konkrét eredmények számbavétele igen részletes és hosszadalmas elemző munkát igényelne. Jellemző példaként azonban megemlíthetők a következők: Történelmi és kulturális örökségünk részletes feltárását és közkinccsé tételét jelentette az elmúlt három évtizedes időszak. A nyelvtudomány, a történelemtudományok, az irodalomtudomány, a régészet és művészettörténet, a néprajz és a zenetudomány területén ösz- szefoglaló és feltáró művek születtek. Folytatódott a nagy hagyományokra épülő orientalisztikai kutatás. A jogtudományok, a közgazdaságtudományok a szocialista fejlődés aktuális problémáira válaszoltak és segítették elő a közigazgatás, a jogrend, a gazdasági mechanizmus fejlődését. Olyan új társadalomtudományi irányok alakultak ki, illetve erősödtek meg, mint a szociológia, pszichológia, demográfiai kutatások. A va- lóságfeltórás és a tudatformálás egységes feladata valamennyi társadalomtudományi kutatás közös ügyévé vált. A marxizmus—leniniz- mus pozíciói ebben az időszakban alakultak ki a hazai társadalomtudományokban. A természettudományok közül a fizika, a kémia, a biológia, a geológiai tudományok, illetve a matematika igen széles körű fejlődésnek indult. A tudományos kutatás alapozta meg az atomenergia gyakorlati eredményeinek hazai hasznosítását, illetve az elektronikai ipar kifejlődését. A számítástechnikával foglalkozó kutató, fejlesztő és adaptációs tevékenység a társadalmi gyakorlat legszélesebb területein tette lehetővé a számítógépek használatát, a számítástechnikai eszközök fejlesztését és gyártását. Részletes „leltár” készült hazánk növény- és állatvilágáról, talajtakarójáról, a földtani adottságairól. A műanyaggyártó ipar kifejlődését szintén segítette a hazai kémiai kutató-fejlesztő munka. A gyógyszeripar számára a szerveskémiai, biológiai és farmakológiai kutatások nyújtottak nagy támogatást. A hazai műtrágya-, növényvédőszer-, illetve petrolkémiai ipar fejlődéséhez is szükség volt arra a hozzájárulásra, amit a kutatás részben saját eredményeivel, részben külföldi szellemi termékek adaptálásával nyújtott. A földtudományok az ország természeti erőforrásainak hasznosítását alapozták meg. Az elméleti és klinikai orvostudományok közös eredménye, hogy több járványos betegség megszűnt hazánkban és lehetővé vált a legkorszerűbb gyógyítási módok és eljárások alkalmazása. A közegészségügy és az általános életszínvonal-emelkedés együttes következménye, hogy az átlagos élettartam az elmúlt három évtized alatt 10 évvel növekedett. Az agrártudományok eredményei között elsősorban az új növény- és állatfajtákat említhetjük meg, illetve a korszerű termelési technológiák kidolgozását, adaptálását. 1950-ben az aktív keresők 52 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, ma mindössze 22 százaléka. A termelés bőven fedezi a lakosság szükségleteit. " A műszaki tudományok számos területen segítették a népgazdaságot. Az energetika fejlődését mutatja, hogy a háború előtt a villamosener- gia-fogyasztás évi 2 milliárd kW volt, jelenleg kereken 24 milliárd kW. Kibontakozott az energetikai gépgyártás is, ami mögött szintén kutatási eredmények vannak. Az anyagmegmunkálás technológiája egész sor új lehetőséggel bővült. A híradás- technika fejlődése új gyártási ágazat kialakulását tette lehetővé. A közúti jármű- gyártás termékeit az egész világon ismerik. A könnyűiparon belül a textilipar és a papíripar említhető meg elsősorban, mint ahol a hazai kutatás-fejlesztés számottevő eredményeket mutathat fel. összegezve megállapítható, hogy a hazai tudományos kutatás és fejlesztés fokozott figyelemmel fordult a társadalmi és gazdasági fejlődés tudományos közreműködést igénylő feladatai felé. A tudomány segítségével megnövekedett az anyagi termelés, fejlődött a kultúra, a közművelődés, és magasabb lett népünk életszínvonala. A céltudatos munkával kiépített tudományos potenciál alkalmas arra, hogy a következő időszakban még nagyobb feladatokat oldjon meg. M I0Z! 1 Az erőd Minden művészeti adaptáció kísérlet. A közönség dönti el, hogy például a regényből milyen filmutód keletkezett. S bár a másik műfaj technikai és formai eszköz- rendszere sok mindent a tartalomba is hatolóan megváltoztathat. az eredeti mű jegyei mindenkor ott kísértenek. Az új művet segítve, vagy éppen háttérbe nyomva, gyengéit fölnagyítva. Hernádi Gyula Az erőd című regényét sok tízezer példányban adták ki a könyvkiadók. A négyéves regény akkor elismerő feltűnést keltett. Könnyű hát a dolga a filmrendezőnek, mondhatja bárki; egy ilyen irodalmi műnek a megfilmesítése máris a siker reményével kecsegtet. És Szinetár Miklós bizonyára tisztában volt ezzel, amikor élete negyedik mozifilmjének alapjául választotta a Hernádi-regényt. Az alkotómunkában kitűnő segítőtársa lett Bíró Miklós operatőr, aki a színesség minden eszközét a látványosság szolgálatába tudta állítani. Olyan filmmé vált Az erőd, amit meg kell nézni. Tartalma, művészete ég látványossága miatt is. Olyan film, amit. falán éppen ezért sokan meg is néznek. Hiszen telt házak előtt vetítik. A tartalmi erényeit Hernádi Gyula regénye mondanivalójának megőrzése adja. Az afrikai, ázsiai helyi háborúk kapcsán oly sok híradás jut el a megveszekedett zsoldosok mindennapjairól, elvakult népirtó fanatizmusáról. S ,a fasizmus kora sincs még feledhető messzeségben. E kettő — és mindezek „alkalmazásának” mechanizmusa — adja a politikai töltést. Egyértelműen, közérthető formában. Ugyanakkor lehetőséget adv.a a közönségnek a továbbgondolás agy- pezsdítő munkájára is. De a filmben mindezt mégis távolinak érezzük. S nem azért, mert napi élményeink közé szerencsére ilyen sztorik nem tartozhatnak. Ennek a filmnek is alapvető hibáj,a az, ami minden adaptációs alkotásnak : igen sok esetben a regény illusztrációjának érezzük a filmbeli képsorokat. De még ezen túl is: másfélórás mesét látunk a vásznon, amelyben semmi olyat nem érzünk, .aminek bármi köze is lenne a mindennapok személyes élményeihez. Mese ez, szépen megfogalmazott filmmese. Több mint félszáz színészt mozgat a stáb. Túl nagy ez a szám ahhoz, hogy egy másfélórás filmben alakításokat produkálhassanak, öt név kívánkozik ide mégis: a Direktiszt alakító, marosvásárhelyi, már a Szindbádban is emlékezeteset nyújtó Ta- nay Belláé, a zsoldoskapitányt játszó Oszter Sándoré, a néha még emberi jellem- tulajdonságokkal bíró Társaság-megbízottat alakító Bács Ferencé, a valóságos afrikai embervadászatból ebbe a gyilkos játékba belecsöppenő Jane-t megformáló Németh Nóráé, valamint az egy-két szavas szerepet játszó, mégis kitűnő alakítást nyújtó Benkő Gyuláé. S mert a közönség — ki kell mondani! — még igencsak előítéletekkel várja a magyar filmgyártás termékeit, hangsúlyozottan kell szót emelni a Szinetár-rendezte film technikai kivitelezésére. Parádés képbeállítások, élő, a mondanivalót megfelelően kiemelő színek, jól felépített kameramozgások jellemzik Bíró Miklós operatőr keze nyomát. Gyengéi ellenére is megérdemli Az erőd a közönségsikert. (Nemesi) A hangversenyen Sárhelyi Jenő mondott ünnepi köszöntőt Fotó: Gál Edit Ülésezett a megyei ifjúsági bizottság Könyvtári rendezvények. Nagykamaráson
