Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-31 / 76. szám

1979. március 31., szombat e Perzsaszönyeg-csomózás Békésszentandráson Hazánkban 1917-ben Bé­késszentandráson honosítot­ta meg a perzsaszőnyeg-cso- mózás „tudományát” egy Er­délyből származott család. Azóta anyáról leányra száll a perzsaszőnyeg-készítés sze- retete, és ma már művészi fokon készülnek a hagyo­mányos és a modern mintás perzsák hazai és külföldi ér­tékesítésre. A Békésszent- andrásd Szőnyegszövő Házi­ipari Szövetkezetben egyik fő ágazat ma is a perzsa­Minta alapján készül a ha­gyományos perzsaszőnyeg Hogyan lehet hektáron­ként 103 mázsa kukoricát termelni? Ezt kérdezi Győri Béla a Magyar Mezőgazda­ság e heti számában a dom­bóvári Alkotmány Termelő- szövetkezet vezetőitől. A szerző végkövetkeztetése: olyan infrastrukturális esz­közökhöz jutott ez a terme­lőszövetkezet, amely a va­lóságos átlagot messze meg­haladja. Ezt IKR-tagságuk- nak köszönhetik, szakmai tudásukat, igényességüket pedig önmaguknak. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium mi­niszteri értékezletén arról tárgyaltak, hogy az állami gazdaságok milyen szerepet vállalnak a tudományos eredmények, új termelési el­járások meghonosításában, miként segítik a szakember- képzést, s a termelőszövet­kezetek gazdálkodási színvo­nalának növelését? A lap részletes beszámolót közöl az elhangzottakról. Időszerű a napraforgó ve­tése. Avar László a derecs­kéi Vörös Csillag Tsz-nél járt, ahol az elmúlt időszak­ban kiváló eredményeket ér­tek el ezzel a kultúrával. A gazdaság vezetőinek taná­csai valószínűleg sokak szá­mára megszívlelendők. Lesz-e elegendő burgonya? A tavalyi kiugró termés után az idén számos bizony­talansági tényezőt kell szá­mításba venni. Mint a bur­gonyakérdéssel foglalkozó írás szerzője, Gádor Iván megállapítja: a lakosság el­látásában meghatározó sze­repű háztáji termelők rea­gálása a bizonytalan értéke­sítési helyzetben könnyen kiszámítható; csökkenthetik termelésüket. Ez mindenkép­pen elkerülendő. A sertéstelepek rekonst­rukciója az olcsóbb, vagy új férőhelyek építése? Erre ke­res választ írásában dr. Ba­jor Ferenc, az ISV igazga­tója. Megállapítja: a koca­tartás és a hizlalás egysze­rűbb olcsó épületekben, ter­mészetes szellőztetéssel. A fialtatás és süldőnevelés igé­nyesebb és emiatt drágább épületekben, mesterséges fű­téssel és szellőztetéssel elé­gíti ki legjobban és leggaz­daságosabban a biológiai és termelési igényeket, célokat. Vasúti luxuskocsikba nagy­méretű perzsaszőnyeget ké­szítenek a békésszentandrá- si leányok. A szőnyeget a luxuskocsival együtt export­ra értékesítik Fotó: Veress Erzsi szőnyeg-készítés, amiből évente több mint négymillió csomó kötéssel készülnek a szebbnél szebb példányok. Exportálnak Franciaország­ba, Angliába, de Perzsiába is, ahonnan származik ez a csodálatos szőnyeg készíté­sének fortélya. Egy másik érdekes állatte­nyésztési témájú írás a szarvasmarha-tenyésztők visszatérő gondjáról szól; az újszülött borjak A-vitamin hiányáról. A szerző, dr. Ka­kukk Tibor, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola ta­nára egyebek mellett arra hívja fel a figyelmet, hogy a kukoricaszilázs — amit elő­szeretettel etetnek a tartók — csekély karotintartalmú, s ezért a takarmány különbö­ző kiegészítése elengedhetet­lenül szükséges. A tavaszi napsütés a sza­badba csalja az embereket. A Békéscsaba és Vidéke Általános Fogyasztási, Be­szerző és Értékesítő Szövet­kezet keretében működő Ve­szély csárda környéki zöld­ségtermesztő szakcsoport tag­jai közül is mind többen jár­nak ki a 207 négyszögöles bérelt parcellákra, hogy a talajt jól megműveljék és vessenek. Egyelőre 180 tagú a szak­csoport, 15 teleknek, ame­lyen víz áll, nincs gazdája. Ki is fizetne ilyen földért 657 forint bérleti díjat? Ezt az összeget a vízállás nél­küli telekért is sokallják. Meg kell azonban jegyezni, hogy a békéscsabai Május 1. Tsz-nek, a terület eredeti gazdájának egyelőre jelentős kiadásai lesznek. Ugyanis a vezetőség szerződésben vál­lalta, hogy rendbe hozza, közlekedésre alkalmassá te­szi azokat a földutakat, ame­lyeken a szakcsoport tagjai száraz időben gépkocsin, mo­toron vagy kerékpáron meg­közelítik a telküket. Ez pe­dig néhány száz köbméter föld megmozgatását jelenti, ami szerény számítás sze­rint is mintegy 15—20 ezer forintba kerül. A későbbiekben persze ér­demes lesz majd a bérleti díj megállapításáról újabb tárgyalást folytatni, mert semmiképpen nem helyes, ha a tsz olyan jövedelemhez jut, amelyért két szalmaszá­Hungaroplast ’79 1979. április 6. és 11. kö­zött kilencedik alkalommal rendeznek nemzetközi mű- anyagipari kiállítást Magyar- országon, a nemzetközi vá­sárközpontban. A Hungaroplast-kiállítás jelentőségét aláhúzza, hogy a kormány iparfejlesztési programja keretében az el­múlt időszakban több nagy kapacitású új gyárat létesí­tettek és ezekben már meg­kezdődött a termelés. Ilye­nek: a Tiszai Vegyi Kombi­nát olefinüzeme és polipro­piléngyára, a Borsodi Vegyi Kombinát új pvc-gyára. Nemcsak a gyártott, hanem a felhasznált műanyagok mennyisége is dinamikusan fejlődik. A Hungaroplast-ki- állítás a múltban is jelen­tősen hozzájárult a magyar műanyagipar fejlődéséhez, kölcsönös, előnyös kereske­delmi, kooperációs megálla­podások létrejöttéhez. A bemutatón 51 magyar, 13 szocialista ország és 75 nem szocialista ország kiál­lítói mutatják be a Nemzet­közi Vásárközpont D és B pavilonjában gépeiket és termékeiket. Az érdeklődő mindennap 9 órától 17 óráig tekintheti meg a kiállított műanyagokat, különféle mű- anyagipari segédanyagokat, műanyag-feldolgozó gépeket, műanyag termékeket és azok alkalmazását különböző te­rületeken. . S végül néhány szó a tej­ről. A feldolgozóipar aktuá­lis gondjait és persze ered­ményeit elemzi a lap. A fej­lett országok gyakorlatát említi az egyik fejlesztési le­hetőségként az írás, amely szerint a tejipar működésé­nek törvényszerű velejáró­jaként fogadják el az időn­ként jelentkező felesleget és hiányokat. Az egyensúly megteremtését pedig a nem­zetközi árucsere-forgalomba való fokozott mértékű be­kapcsolódással oldják meg. lat sem tesz keresztbe. Ezt akarja megelőzni a vizsgálat is, amelyet a tsz és a szak­csoport vezetői együttesen tartanak április közepén. Ak­kor bírálják majd el, hogy a már előbb említett 15 víz­állásos telek közül melyik alkalmas művelésre, és me­lyikért kell, illetve nem kell bérleti díjat fizetni. * A kertészkedés nemcsak hobbi, hanem hasznos gaz­dasági tevékenység is. A kert termése értékben a többszö­röse lehet annak, mint amennyi egy hasonló nagy­ságú szántóföldi területen el­érhető. Igaz, viszonylagosan a munka is jóval több, és ta­vasztól őszig van tennivaló. A termesztés eredményes­sége — különösen eleinte — jelentősebb összegű befekte­tést kíván. Kell egy kisebb házikó, amelyben a szerszá­mokat, eszközöket lehet tar­tani és kerítés is kell, amely a vadkároktól megóvja a nö­vényzetet. A 207 négyszög­ölön elfér néhány gyümölcs­fa is; és a csemetét sem in­gyen adják. így összegezve néhány ezer forint „beruhá­zási” költségről van szó, amihez hozzá kell számítani évről évre a szántás és a vetőmag árát, valamint az oda-visszautazással járó ki­adást. Mert bármennyire is hobbi a kertészkedés, ha­szon nélkül, vagy pláne rá­A televízióban aznap este az Onedin családot vetítet­ték. — Aztán időben vége le­gyen ám a megbeszélésnek, mert. a fűm kezdetére otthon akarunk lenni — mondták többen is a tanácselnöknek. A falugyűlés március 27- én este 6 órakor kezdődött, s nem sokkal fél 8 után már üres volt a magyarbánhegye- si községi kultúrotthon. Azon az estén tehát min­denki rövidre fogta möndó- káját. A falugyűlés 130—140 részvevője mégis elégedetten távozott. No nem elsősorban azért, mert időben hazaér­hetett. Örökös gondok? Az utak állapota, az ivó- vízellátás, az utcai világítás, a tisztaság, a háztáji és a kö­zös kapcsolata... Örökös gon­dok. Legalább is annak tűn­nek, s hogy az lesz-e való­jában, az sok mindenen és sok mindenkin múlik. A község belső rendjét megteremteni azonban elsősorban a ma­gyar bánh egyesiek ügye. S most kíséreljük meg nyo_ mon követni a valóságos gondokat. A község valamennyi há­zába bevezethetnék a vizet. A családok 10—15 százaléka azonban nem él ezzel a le­hetőséggel. ök a közeli köz­fizetéssel „szórakozni” senki sem akar. Nem ártana számvetést ké­szíteni: vajon hány év alatt térül vissza a „beruházásra” fordított összeg? Az ÁFÉSZ ugyanis a szakcsoport tag­jaival 1977 novembertől 1992. október 31-ig kötött föld- használati szerződést, ami véleményem szerint rövid idő. A szerződés egyben elő­írja, hogy a földterületet a bérlő „egyénileg el nem ke­rítheti, s azon építkezést stb. vagy egyéb olyan beruházást nem végezhet, mely a bérlet lejártakor vagy egyéb eset­ben 48 órán belül nem szün­tethető meg.” Ügy tűnik, ilyen körülmé­nyek között talán meggon­dolja a bérlő, hogy tartós termelésre rendezkedjék be. * Egyébként a földhasznála­ti szerződés minden pontja az ÁFÉSZ által meghatáro­zott előírásokat tartalmazza. Sőt itt-ott még szankciókat is kilátásba helyez. Olyan tízparancsolatféle, nyolc pontban sűrítve. Az ÁFÉSZ, tehát a másik szerződő fél ebben semmiféle kötelezett­séget nem vállal, bár ahogy megtudom, valamit azért mégis tesz a kis közösségért. Egyebek között — ha ele­gendő szerződött áru lesz — felvásárlóhelyet létesít a földterület közelében. Egye­lőre azonban kevesen jelen­tették be a szerződéses ter­melés igényét, bár volna le­hetőség. A Békéscsabai Hű­tőház földiepret termesztet- ne, palántát is adna, de ed­dig csak öt vállalkozó je­lentkezett 100-100 négyszög­ölön, ami kevés. összesen kifolyókról hordják a vizet, s így a felhasznált vízmeny- nyisége után nem fizetnek vízdíjat. Ezért a községben 42-ről 12-re csökkentik a köz­kifolyók számát. A fogyasz­tóknak pedig, ha meggyőzés­sel nem megy, akkor admi­nisztratív eszközökkel teszik kötelezővé a víz bevezetését. — Ez, tudjuk, nem népsze­rű feladat, de végül is a község lakóinak érdeke. Azért „merünk” ilyen eré­lyesek lenni, mert többségé­ben jó anyagi körülmények között élőkről van szó — ér­velt a tanácselnök. Energiatakarékossági okok miatt várhatóan korlátozzák a közvilágítás időtartamát. — A döntés a legközelebbi tanácsülésig várat magára. Az azonban bizonyos, emiatt jó néhányan elmarasztalnak majd bennünket a község la­kói közül. De ugyanilyen ké­nyes kérdés az óvodák jobb kihasználására tervezett át­csoportosítás is. — tájékoz­tatta a falugyűlés részvevőit a tanácselnök. Mi lesz a háztájival? A kérdés nem a mában fo­galmazódott. A múlt bizony­talanságát tükrözte, amikor jó néhányan a közös meg­alakulásával együtt prog­ramként a háztáji felszámo­lását hirdették. A kérdés legalább 1 hektár területet kellene erre a célra felhasz­nálni. A konzervgyár ubor­kát és meghatározott fajtájú paprikát termesztetne, de erre sem jelentkeztek ele­gen. Ilyen körülmények között az idén aligha létesül átve­vőhely. A szakcsoport tagjai a termést az ÁFÉSZ Jókai utcai zöldség- és gyümölcs­felvásárlási helyén adhatják majd át. Persze csak azt, ami megfelel a minőségi követel­ményeknek. * Mekis Pállal, a szakcso­port intéző bizottságának az elnökével, Dóba Antallal, az intéző bizottság tagjával, Miklya PáLnéval, az ÁFÉSZ ügyvezetőjével, valamint Papp Bélával, az ÁFÉSZ felvásárlási és ipari főosz­tályának az ügyvezetőjével bejárjuk a szakcsoport terü­letét. Látjuk, mindenfelé szorgalmas munka folyik. Előkészítik a talajt, vetnek, rendezkednek. Többen kerí­tést építenek. Kis házakat, bódékat is, bár az előzőleg említett földhasználati szer­ződés ezt megtiltja. Az ilyen tevékenység tehát egyelőre nem megengedett. Helyes lenne, ha az ÁFÉSZ és a városi tanács illetékesei mielőbb rendeznék az ügyet, s nem tartanák bizonytalan­ságban azokat a tettre kész embereket, akik — ha hagy­ják őket dolgozni — mégis­csak hozzájárulnak a nem­zeti jövedelem gyarapításá­hoz. A szabadban való tar­tózkodással pedig a saját, va­lamint a családjuk egészsé­gének megóvásához is. Pásztor Béla most így hangzik helyesen: mi van ma a háztájival Ma- gyarbánhegyesen ? íme a válasz: A mintegy 3300 lelket számláló község­ben tavaly 5000 hízott ser­tést, 6300 galambot, 6000 nyu- lat és 240 ezer tojást értéke­sítettek. A helyi termelőszö­vetkezettől, ÁFÉSZ-től és a gabonaforgalmi és malom­ipari vállalattól a községben 1978-ban 29 ezer mázsa ta­karmányt vásároltak a kis­termelők. A tsz az abrakta­karmányon kívül zöld lucer­nát, szénát és szalmát is biztosított. Az idén anyako­ca-kihelyezési akciót indíta­nak. A legnagyobb jövedelmet biztosító háztáji tevékenység azonban a ciroktermesztés. Tavaly a tsz tagjainak ebből származó árbevétele csak­nem 12 millió forint volt. A tagok 400 holdon, a háztáji terület 65—70 százalékán ter­mesztenek cirkot. Ezért is határoztak koráb­ban úgy ,a termelőszövetke­zet vezetői, hogy önálló ház­táji ágazatot szerveznek. Az ágazatban dolgozók szerző­dést kötnek, szakmai taná­csot adnak, szervezik a szál­lításokat, bonyolítják a ki­fizetést. A háztáji üzemág tervét beépítik ,a szövetkezet éves terveibe. Az út elágazik? Ha mind a háztáji, mind a közös gazdaság népgazda­sági céloknak megfelelően termel, akkor valójában pár­huzamos úton haladnak. Ám megtörténhet, hogy egy pon­ton az út elágazik, amikor mondjuk a háztáji a szövet­kezet rovására gyarapszik. A falugyűlésen erről is nyíltan beszéltek. Mert mi történik valói­ban? A tsz tagjai a háztáji földön az igen jól jövedel­mező cirkot termesztik. Ez­zel szemben a szövetkezet­ben jelentősen csökkentettév a cirok vetésterületét, mert a tagok a betakarítás idején a háztájiban dolgoznak. A „felszabadult” területen a tsz kisebb jövedelmet adó kukoricát termeszt, amelynek jelentős részét azután a ta­gok vásárolják fel. Ez a szö­vetkezetnek nem a legjobb üzlet, a tsz tagjainak igen. És a népgazdaságnak? Mindenesetre az a ténv hogy ma Magyarbánhegye- sen csak a háztájiból több terméket, állatot értékesíte­nek, mint a kollektivizálás előtt a tsz területén gazdál­kodók együttvéve. — Ehhez még azt is hoz­zátehetjük — jegyezte meg a tanácselnök, hogy az utóbbi években a Lakosság állandó csökkenése mellett is nőtt a háztáji termelés. Jó másfél évtizede Magyarbán- hegyesnek még 4000 lakosa volt. A március 27-i falugyűlés rövid, talán önkényesen szer­kesztett tartalmi krónikája ennyi lehetne. A másfél óra azonban csak látszólag volt rövid. Az egymást értő em­berek között elég volt arra, hogy a jövőben együttes aka­rattal többet tegyenek a köz­ség és gazdálkodó egységei­nek fejlődéséért, miközben saját sorsuk is tovább javul. Kepenyes János Fotó: Veress Erzsi Miről ír a Magyar Mezőgazdaság új száma? Egy zöldségtermesztő szakcsoport háza táján

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents