Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-04 / 53. szám
1979. március 4., vasárnap o A komplex melioráció eredménye Belvízmentes porták, szántóföldek Battonyán Szomorú látvány március elején a szántóföldeken csillogó, kisebb-nagyobb víztükör, a növényt, a talaj termőképességét pusztító belvíz. Különösen fáj a szívünk, ha a megye déli részén, a 30—35 aranykoronás, jó termőföldeken látunk belvízfoltokat az őszibúza-vetéseken, sőt egyes községekben lakóházak váltak életveszélyessé a „betolakodott” víz miatt. A napokban Battonyán jártam. Örömmel tapasztaltam, hogy szárazak a porták, sőt! Belvízmentes a határ is. Pedig jól emlékszem, hogy a korábbi csapadékos esztendőkben milyen mérhetetlenül nagy károkat okozott itt is ez a természeti csapás. Hogy most miért nincs jelentősebb belvíz Battonyán, erről beszélgettünk Borka Sándor nagyközségi tanácselnökkel, Keszthelyi Zoltánnal, a battonyai Petőfi Tsz elnökével, Tóth Pállal, a Május 1. Tsz termelésirányító főmérnökével és Hedvig Lajos meliorációs agrármérnökkel. Újságíró: — Véleményük szerint hogyan sikerült viszonylag szárazon „megúszni” a csapadékos telet? Borka Sándor: — Mindent a komplex meliorációnak és a belterületen megkezdett csatornahálózat kiépítésének köszönhetünk. Elsősorban a Május 1. és a Petőfi Tsz vezetőié az érdem: ők határozták el 1970-ben a komplex meliorációs program megvalósítását. Hogy ez mit jelent a termelőszövetkezeteknek, azt majd elmondják az itt levő vezetők. Én a lakossági oldalról nézve igen nagy jelentőségűnek tartom a komplex meliorációt. Csupán 1970—71—75-ben Battonyán 150 családi ház vált a belvíz áldozatává, s a 850 hektárnyi belterület 50 százalékán vetetlenül maradtak a zöldségeskertek. A lakosság a saját szükségletére sem tudta megtermelni a sárgarépát, hagymát, petrezselymet stb. Keszthelyi Zoltán: — Saját kárunk döbbentett rá arra, hogy sürgősen tenni kell valamit. A Petőfi Tsz-ben már 1969- ben jelentkezett a belvíz, 1620 hektár maradt vetetten, érzékenyen érintette árbevételünket. Akkor saját erőből megkezdtük a csatornaépítést a Mezőkovácsházi Vízgazdálkodási Társulat kivitelezésében. De rájöttünk, hogy ez nem sokat ér, csak kis területről tudjuk elvezetni a vizet. A következő esztendőben aztán újabb csapásként jelentkezett a belvíz. Egyedül a mi gazdaságunk 16 millió forintos kárt szenvedett. Jött a víz, úszott a nyereség. Battonyát nagyon sokáig nem ismerték el az illetékes szervek belvizes területnek és csodálkoztak, bíráltak bennünket — jogosan, hogy ilyen jó termőföldön minimális terméshozamokat produkálunk. Tóth Pál: — Így igaz. 1970- ben a két termelőszövetkezet határában 2500 hektár maradt vetetten. Így nem tehetett komolyan az állattenyésztést sem fejleszteni, mert nem tudtuk megtermelni a szükséges abrak- takarmányt, zöldtakarmányt. Mindezt a 30—34 aranykoronás földeken. A két közös gazdaságban 1970—78 között több mint 62 millió forint volt a belvízkár. 1970-ben, amikor az üzemi Vízrendezésről döntöttünk közösen, elhatároztuk, hogy az országban elsőnek komplex meliorációs programot valósítunk meg. Újságíró: — Mit jelent a gyakorlatban a komplex melioráció? Hedvig Lajos: — A komplex meliorációhoz szervesen hozzátartozik a talajvédelem, a talajjavítás, a táblák szerinti üzemi vízrendezés, földúthálózat kiépítése, a korszerű gépek kihasználására alkalmas nagy táblák, tömbök kialakítása, magyarán : a területrendezés. Keszthelyi Zoltán: —Nagy árat fizettünk, amíg rájöttünk: a mi határunkban komplex melioráció nélkül nincs biztonságos termelés. Ilyen magas termőértékű földek vetetten maradása óriási kár nemcsak a tagságnak, hanem a népgazdaságnak is. Tóth Pál: — Nagyközségünk a békés-csanádi löszhát délkeleti részén, a Maros hordalékkúpján épült. A felszín alatti vízelvezető rétegek jelenleg is kapcsolatban állnak a Marossal, s a folyó vízállása befolyásolja a mi talajunk vízszintjét. Ezért volt nagyon fontos a komplex melioráció. És amennyivel később ismerték el az illetékes szervek Bat- tonya belvizes területté nyilvánítását, annál inkább mellénk álltak. Segítettek bennünket a nagy program megvalósításában. A két termelőszövetkezet határában mintegy nyolcezer hektáron valósul meg a komplex [Melioráció, 70 millió forintos költséggel. Ehhez jelentős állami támogatást kaptunk, de te keltett tenni a saját hozzájárulást is. Keszthelyi Zoltán: — Mindannyian megsínylettük. Egy erősen belvizes esztendő után milliókat keltett letenni meliorációra. Emiatt lemaradtunk a gépesítéssel és egyéb beruházással. A tagság — mindkét szövetkezetben — egyértelműen a melioráció mellé állt, hiszen saját bőrén érezte az ismétlődő veszedelmet. Újságíró: — Hogyan indult a program megvalósítása, s mi valósult meg eddig? Hedvig Lajos: — Az első években réteges talajvizsgálatokat folytattunk, elkészült a genetikai talajtérkép, és mindenre kiterjedő tanulmányterv. A kiviteli tervek 1974-ben elkészültek, s a munkálatokat — a beruházási alapokmány elfogadása után — 1975-ben kezdtük. Eddig 5600 hektáron melioráció valósult meg. Lefektettünk 251 kilométer alagcsövet, megépítettünk 71 kilométer csatornát, megmozgattunk csaknem egymillió köbméter földet. Elkészült 68 kilométer földúthálózat. A kialakított táblák átlaga 103 hektár, de 600— 900 hektáros tömbök szolgálják majd a jó vízrendezést. Mivel tanyákat, fasorokat tüntettünk el a tömbök miatt, külön bontási tervet készítettünk, s igen nagy gond volt a fa és egyéb anyag elszállítása. Ezt saját járműveinkkel végeztük. Az eredmény máris mutatkozik : nagyobb területet vonhattunk művelésbe, a meliorált területeken tenyérnyi víz sincs, itt az időszerű talajmunkálatokat két héttel hamarabb kezdhetjük, egyszóval biztonságos a termelés. Még be sem fejeződött a program, a terméshozamok oly nagyra emelkedtek, hogy a beruházási alapokmányban lefektetett megtérülés — mind a népgazdaság, mind a termelő- szövetkezetek számára — gyorsabb a tervezettnél. Tóth Pál: — Csupán néhány adatot említenék arról: mit jelent máris a komplex melioráció a Május 1. Tsz- nek. Búzából 1970-ben 15,9 mázsa volt az átlagtermés, a Következő évben 28,9 és 1976 óta ötven mázsa felett adott hektárja. Hasonló a növekmény a kukoricaföldön: 11 mázsáról 70-re növekedett az átlaghozam hét esztendő alatt. Termelési értékünk 1976-ban 73 millió 343 ezer forint volt, 1977-ben már több mint 101 millió és jól zártuk a múlt esztendőt is. Sajnos, a Petőfi Tsz-ben a még nem meliorált területen 1978-ban 600 hektár vetetten maradt. Ez igen nagy anyagi veszteség, ök az idén, mi pedig jövőre fejezzük be a komplex meliorációs programunkat. Akkor már biztonságosan számítunk jó termésre, ennek megfelelően merjük fejleszteni az állattenyésztésünket. Újságíró: — Kik segítik az országosan kiemelkedő battonyai program megvalósítását? Hedvig Lajos: — A tervező, lebonyolító és műszaki ellenőr a Békés megyei AG- ROBER, a kivitelező a Tiszántúli Meliorációs Vállalat szarvasi főmérnöksége, besegít a Mezőkovácsházi Vízgazdálkodási Társulat is. Ezenkívül a Petőfi Tsz saját erőből több hasznos műtárgyat megépített. Minden partnerrel nagyon elégedettek vagyunk, szakszerűen, fegyelmezetten, jó minőségben teljesítik feladataikat. Az illetékes felsőbb szervektől pedig elismerést, további bátorítást kapunk, ami nagyon jólesik. Keszthelyi Zoltán: — A helyi munkálatokat Hedvig Lajos fiatal agrárszakember — aki Szarvason végzett — igen nagy szorgalommal és szakértelemmel irányítja, örülünk, hogy Battonyára jött. Ez azért is fontos, mert a meliorációs program befejezésével nem tettük te a gondot: a meliorált területek gondozása állandó feladat marad. Borka Sándor: — A nagyközség lakóinak is véglegesen megoldjuk a belvízgondját. A II—III. kerületben megépítettünk több mint 20 kilométer csapadékelvezető csatornát. Az idén kezdjük az I—IV. kerületben a csatornaépítést. Ez még nagyobb program, ezért csak 1980- ban tudjuk befejezni. Ezután nem kell félnünk attól, hogy nem tudnak veteményezni a kiskertekben, vagy megróna gálódnak a családi házak. A biztonság azt is jelenti, hogy a lakosság még több gondot fordíthat a lakások építésére, szépítésére, a virágos, szép udvarok kialakítására. A termelőszövetkezetekkel a nagyközség vezetői is örülnek annak, hogy néhány éven belül megszűnnek a belvízgondok Battonyán. Tóth Pál: — Már az idén se sokat láttunk belőle. A Petőfi Tsz határában — nem összefüggő nagy táblákon, tenyérnyi foltokban — összesen száz hektárnyi, még nem meliorált földön láttunk vizet, nálunk pedig 120 hektáron. Ha azt veszem, hogy a legutóbbi nagy belvízkor 1000—1000 hektár maradt vetelen, -akkor már eddig is felbecsülhetetlen a melioráció eredménye. Köszöni a beszélgetést: Ary Róza Ember, fa, fűrész „Hol a madarak y fészkelni szerettek, ) s dallal verték fel ) a gerincet, völgyet: ^ vágjak az erdőt, y mit a dér lepett meg, \ a tiszta fagyban ) a fák hanyattdőlnek." ) (Simon István) J . I A hőmérő higanyszála jóval nulla fok alatt, a szél csípős, a fák deresek. Az erdő szinte mozdulatlanná dermedt. Békés csendjét csak a fűrészgépek visítása és a fák tompa puffanása töri meg időnként. Hatalmas rönköket vágnak halomra A Dél-alföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Gyula alatti erdeiben vagyunk. Dolgoznak a Petőfi Sándor nevét viselő szocialista brigád tagjai. A mozdulataik jól kiszámítottak, mindenki pontosan tudja, mit kell tennie. Visít a fűrész, dől a fa, s rövid idő múlva mértani pontosságú, fából épült gúlák jelzik: fakitermelők jártak itt. Az erdő avarral borított, laza talaján nem mindig boldogulnak a traktorokkal; itt a ló most is jó segítőtárs, velük húzatják el a súlyos rönköket. Mire véget ér a műszak, már jócskán sötétedik az erdőben. <> Jólesik délben egy kis hazai Veress Erzsi képriportja Forró tea bizony jobb lenne, mint a víz A tűz mellett felenged a kéz és a hangulat
