Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-25 / 71. szám
igHiiuugg 1979. március 25., vasárnap SZÜLŐFÖLDÜNK tulajdonba került. Egy ideig kaszárnyaként, szociális otthonként használták, majd szakmunkásképző intézetet és kollégiumot helyeztek el benne. Művelődésügyünk irányítói idejében felismerték a könyvtár kultúrtörténeti jelentőségét, és felügyeletét 1953-ban az OSZK-ra bízták. A legfontosabb helyreállítási munkálatok elvégzése után mind a kutatók, mind pedig a látogatók számára megnyílt a könyvtár. Ekkor vette fel Reguly Antal nevét, akinek életét és munkásságát idézi a könyvtár folyosóján bemutatott állandó kiállítás. 1953 óta a könyvtár ún. nyilvános prezens könyvtárként működik: fő feladata régi állományának megőrzése és feldolgozása. Gyarapítása olyan művekre korlátozódik, amelyek kiegészítik a gyűjteményt. Ez elsősorban a folyóiratok és a segédkönyv jellegű, forrásként használható irodalom folyamatos beszerzését jelenti. Üj feladatként vállalta a könyvtár a Bakonyra vonatkozó helyismeretihelytörténeti szakirodalom gyűjtését. A Reguly Antal Könyvtár elsősorban mint idegenforgalmi objektum vesz részt a közművelődésben. Az évi 56—60 ezer turistán kívül azonban olvasókat is kiszolgál. Kölcsönzés nincs, a könyvtár anyaga csak a helyszínen használható. Az 1977-es adatok szerint 105 olvasó 184 alkalommal 858 kötetet tanulmányozott. A legnagyobb érdeklődés a Bakony irodalma iránt mutatkozott, pedig a könyvtár régi anyagát úgyszólván minden latinul és görögül tudó, bármely tudományág történetével foglalkozó kutatónak méltán ajánlhatjuk. A könyvtár dolgozóira a közeljövőben nehéz feladatok várnak. A folyamatos rékatalogizálásd és kötészeti munkák mellett az épület restaurálása is nagy gondot jelent. Hamarosan megnyílik a könyvtár barokk terme, ahol a XVIII. századi és az azelőtti könyvek kapnak helyet. Rövid időre tehát bezárja kapuit a Reguly Antal Könyvtár, hogy utána teljes képet tudjon adni állományáról és eredeti pompájában tündökölhessen látogatói előtt. Mátraházi Zsuzsa A zirci Reguly Antal Könyvtár Az Országos Széchényi Könyvtár a második világháború után három nagy múltú emlékkönyvtár, a gyöngyösi Bajza József, a zirci Reguly Antal és a keszthelyi Helikon Könyvtár rekonstrukcióját, megőrzését és széles körű megismertetését is feladatai közé iktatta. E gyűjtemények a kutatókon kívül a szép és értékes könyv, a művelődési, építészeti emlékek iránt érdeklődő bel- és külföldi kirándulókat egyaránt vonzzák. A műemlékkönyvtárak sajátos feladata, hogy a jelentősebb régi gyűjteményeket eredeti elrendezésükben és lehetőleg eredeti helyükön mutassák be. Ez a célja a zirci Reguly Antal Könyvtárnak is. Itt, Zircen telepítette le III. Béla a Clairraux- ból érkező francia ciszterci szerzeteseket. A monostor 1810-ben bekövetkezett önállósulásával egy időben vállalta az egri, a pécsi és a székesfehérvári, korábban jezsuita gimnáziumok vezetését. Így váltak a különben szemlélődő, a misztika felé hajló ciszterciek hazánkban tanító renddé. Gépesített gazdálkodásuk révén pedig a feudális egyház kapitalistáivá. Mindez könyvtárállományunkban is tükröződik, amelynek alapját a Sziléziából hozott könyvek képezték. A könyvtár nagyobb arányú fejlesztése Villax apát nevéhez fűződik. Többek között megvette Hofman József székesfehérvári orvosnak, majd Fejér György történettudósnak, a pesti egyetemi könyvtár igazgatójának hagyatékát, 4500 kötetet. 1857-ben készült el Leopold Peiss tervei alapján a könyvtár ún. vöröstoronybeli nagytermének berendezése. A fából készült bútorzat Wilde Mihály zirci asztalosmester alkotása. Az egyszerűbb berendezésű kistermet a múlt század végén alakították ki. A középkori zirci monostor könyveiből egy sem maradt fenn. A 60 ezer kötetes állomány története csak a 18. századdal kezdődik. A korábbi kéziratok és nyomtatott könyvek mind későbbi gyűjtés eredményei. A könyvtárnak 10 kódexe van. Legjelentősebb a magyar nyelvű széljegyzetekkel is ellátott, Johannes Herolt műveit tartalmazó XV. századi kézirat, amelyet a szakirodalom Zirci glosszák néven tart nyilván. A kéziratok zöme részletes feldolgozás céljából az OSZK kézirattárába került. A kódexek, a többi — 890 kötet — kéziratos mű és a megyei levéltárban őrzött, a könyvtár kézirattárába tartozó ana- lefcták és levelek visszakerülnek eredeti helyükre, amint ezt a könyvtár tárgyi feltételei lehetővé teszik. Az ősnyomtatványok száma több mint hetven, túlnyomó részük latin nyelvű. Közülük tíz egyedüli példány Magyarországon. A legrégebbit, Ambrosius De officiis című munkáját 1470 táján Ulrich Zell nyomtatta Kölnben. Az ez idő tájban megerősödő nemzeti nyelvű irodalmat képviseli Petrarca olasz nyelvű költeményeinek 1491—92-ben nyomtatott velencei kiadása. A XV. századi magyar, irodalmat reprezentáló kiadványok legjelentősebbike Thuróczy János Magyar Krónikájának 1488. évi augsburgi kiadása. A természettudományi művek közül került ki a könyvtár talán leglátványosabb kiállítású sorozata, a 47 kötetes, 1831-ben Jénában, David Dietrich által kiadott Flora Universalis. A XX. századi könyvritkaságok egyike Marx Tőkéjének Engels által gondozott, 1909-ben megjelent hatodik kiadása. Külön figyelmet érdemel a kötéstáblák sokfélesége. Ritkaságszámba megy például a nagyterem tárlójában bemutatott, 1696-os keltezésű ciszterci graduálé fatáblás kötése. Ugyancsak nagy értéket képvisel a hírlap- és folyóiratgyűjtemény. A régi hírlapok közül kimagasló jelentőségű a Kossuth Lajos által szerkesztett Pesti Hírlap köteteinek teljes, a Pesti Napló köteteinek pedig csaknem hiánytalan sorozata. A könyvtár felbecsülhetetlen értéke még a hazánkban fennmaradt glóbuszok két legrégibb példánya. Az egyik földgömb, a másik éggömb. Sajnos, a XVI. századi Blaeu-féle glóbuszokban évek óta nem gyönyörködhetnek a látogatók, restaurálásukat ugyanis mindeddig nem végezték el. A ciszterci rend 1950-ben megszűnt Magyarországon. A monostor épülete nemzeti Mezökovácsíiáza szülötte Két nép szabadságáért harcolt Szülőfalujában, Mezőko- vácsházán csak kevesen gondolnak rá. Harcos forradalmi életútja, elvhűsége, becsületes helytállása viszont arra ösztönöz bennünket, hogy visszaidézve emlékezetünkbe, példaképül állítsuk mai nemzedékünk elé ezt a nagy tudású, szerény, igazi kommunista embert. Selmeczy István egy mezőkovácsházi molnármester fiaként született 1882. október 8-án. József főherceg bánkúti és kisjenői birtokán ismeri meg a cselédség keserű sorsát. Ezékben az uradalmakban dolgozik, és saját keresetéből tartja el önmagát, illetve fedezi későbbi tanulmányainak költségeit is. Mint fiatal, egyetemet végzett ember 1906. október 1- én vonul be egy bécsi gyalogezredhez, hogy katonai szolgálati idejét letöltse. Erről az évről így vall az egyik visszaemlékezésében: „Bécs- ben voltam önkéntes, itt olcsón meg lehetett szerezni Marx Gazdasági Tanait és a Kommunista Kiáltványt. Mint falusi gyerek, elsősorban a mezőgazdasági kérdésekkel foglalkoztam különösen...” A szocializmus eszméjével ott ismerkedik meg, és szorgalmasan tanulmányozza őket. A Kisbirtokosok Földhitel- intézetének segítségével 1908—1909-ben a hódmezővásárhelyi nincsteleneket egy Száján Torontál megyei községben — Hauer Jenő nagybirtokán — telepíti le. Ebben az időszakban kapcsolatot tart Mezőfivel, az agrár- szocialista vezetővel. Miután megszerzi az ügyvédi oklevelet, 1911-ben Csongrádon helyezkedik el. Munkája mellett sokat tanul. A magyaron kívül beszél németül; ír és olvas angolul, francia, cseh, valamint szlovák nyelveken. Megnősül, de házas- sága nem sikerül. Elválik, s kiskorú leánygyermekét egyedül neveli tovább. Ezerkilencszáztizenkilenc januárjában belép a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács Csongrád város törvényszéki vádbiztosává és a direktórium jogi tanácsadójává nevezi ki. E tisztségében is fáradhatatlanul és elszántan harcol a nép ellenségei ellen. Június elején önként jelentkezik a Vörös Hadseregbe, Az egyik vasasezredbe kerül századparancsnoki beosztásba. Június 20-a után a Léva körüli harcokban tanúsított helytállásáért Landler Jenő személyesen nevezi ki zászlóaljparancsnoknak. Lévánál, Szentesnél, és Mindszentnél harcol, majd augusztus 1-én Szolnok térségében fogságba esik. A románok 1919. december 1-én átadják a magyar hatóságoknak. A Margit körúti f egy házból gyűjtőtáborba hurcolják, s 1920. január elején Szegedre, majd onnan Csongrádra viszik. Kihallgatásáról így ír: „...Pal- lavicini égő szivarral sütögette a bőrömet — azt mondta, hogy én kényszerítettem arra, hogy a csongrádi nincsteleneknek háromezer hold földet kellett kiadnia...” Markovits bíró elnökletével a hírhedt szegedi Ötös Tanács ötévi szabadságvesztésre ítéli. Szabadulása után, hogy elkerülje a további internálását, Szlovákiába emigrál. Bratislavában, a Békefi Sándor és Antal Sándor szerkesztésében megjelenő Népújságba ír gazdasági témájú cikkeket. Mint a mezőgazdasági kérdések alapos ismerője, részt vesz a szlovákiai földreform végrehajtásában. A magyarlakta vidékeken egy-egy nagybirtok átvételére bérlő, értékesítő és beszerző szövetkezetei alapít, hogy ily módon a nincstelen magyarok és a törpebirtokosok földhöz jussanak. A szövetkezet vezetésére falusi embereket képez ki. Dr. Selmeczy István 1931 tavaszán átköltözik Komáromba, ahol ügyvédi hivatásának él. Ismét bekapcsolódik a kommunista mozgalomba, és találkozik az ott élő fiatal magyar kommunistákkal: Fehérvárival, Vadász Ferenccel, Fehér Kálmánnal és másokkal. A Vörös Segélyt és a Szovjet Barátok Körét — mint tag — jelentékeny összegekkel támogatja. Mindig részt vesz a gyűléseken, és a párt rendezvényein is. Hitler-ellenes hangulatot kelt, és háborúellenes jelszavakat hangoztat. Horthy bevonulása után letartóztatják, mert „veszedelmes” kommunistaként szerepel. Ám barátai, elvtársai segítségére sietnek és elérik, hogy a szövetkezet szervezésében végzett munkája elismeréseként szabadon engedjék. Tagja lesz egy kommunista sejtnek 1939-ben, és a vezetők az ő lakásán tartják összejöveteleiket. Közben ügyvédként dolgozik tovább. Főként telekkönyvi rendezési ügyekkel foglalkozik, így sokat tud segíteni a parasztoknak. Jól kiépített kapcsolatai révén mindig értesül a kommunisták ellen szervezett akciókról is. A kommunistákat 1939 októberében újra letartóztatják. Dr. Selmeczy István neve a feketelistán az első helyen áll, és 500 pengő vérdíjat tűznek ki a fejére. Rádió útján is köröztetik, majd a vérdíjat pár hónap alatt százezer pengőre emelik. Nem sikerül azonban elfogni, mert ekkor már Miklós Imre partizán csapatában katonai szakértőként harcol. Több bevetésben is részt vesz. Állandó összeköttetésben áll a komáromi munkásokkal is. Partizán társaival együtt ébren tartja bennük az ellenállás szellemét, és a győzelemben való hitet. Közben megnősül, s ebből a házasságból két fiú születik. Mivel őt továbbra sem tudják kézrekeríteni, ezért a komáromi nyilas főispán 1944 októberében Selmeczy István feleségét és gyermekeit fogatja el, majd a komáromi Gsillag-erdőbe hur- coltatja őket. Onnan a családot Dachauba viszik. Az asszony 1945. április közepén Belsen-Bergben meghal, s a fiúk pedig Weimar közelében, az ordufi táborban pusztulnak el. Dr. Selmeczy István a fel- szabadulást — fegyverrel a kezében — partizánként éli át. Komáromban és környékén azonnal hozzákezd elvtársaival a kommunista párt megszervezéséhez. Járási titkár lesz, majd 1945. augusztus 9-ével kinevezik a komáméi járási népbíróság közvádlójának. A lakosságcsere alapján 1947 júniusában visszatér Magyarországra. Újra megnősül és felesége egy fiúgyermeket hoz a házasságba, akit örökbe fogad, s saját gyermekeként neveli fel. Budapesten a Népbírósá- gok Országos Tanácsában tevékenykedik mint büntetőbíró, 1950 februárjáig. Éttől az időtől kezdve 1955. július végéig — nyugdíjba vonulásáig — állami közjegyzőként dolgozik. Közvetlenül a hazatérése után belép a Magyar Dolgozók Pártjába. Marxizmust tanul és tanít, szemináriumokat vezet és ellenőriz, sőt falujárásokon vesz részt. Az 1956-os ellen- forradalom alatt is bejár munkahelyére, s sohasem tagadja meg kommunista mivoltát. Dr. Selmeczy István 1964. július 17-én halt meg Budapesten. Temetéséről a Magyar Partizán Szövetség gondoskodott. A hamvait tartalmazó urnát a Farkasréti temetőben helyezték el. A sors kifürkészhetetlen szeszélye, vagy talán e nagyszerű ember szerénysége volt az oka annak, hogy kitüntetést, nagyobb erkölcsi, illetve anyagi elismerést nem kapott. A Magyar Tanács- köztársaság megalakulásának 60. évfordulóján szülőfalujában, Mezőkovácsházán, de az egész Békés megyében is, büszkén és tisztelettel emlékezünk arra az emberre, aki két nép szabadságáért harcolt. Balogh György
