Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-25 / 71. szám
1979. március 25., vasárnap Könyvtáros, soha sem nyugalomban Híradás a kultúra gyulai palotájából A fürdőváros lakóinak, üdülőinek otthona a művelődési központ Munkásfiatalok, ősz hajú házaspárok, fáradt arcúmun- kásemberek ülnek a klubszoba nyersfaszín asztala köré, várják az előadót. Szocialista brigádok tagjai ők, akik hétről hétre eljárnak az Erkel Művelődési Központ rendezvényeire. Ez a mostani a megyei közművelődési vetélkedő színházi kérdéseire készíti fel őket. A téma: Moliere: Tartuffe-je. Hallgatják néma figyelemmel az előadót, közben kivágott újságpapír-szeletkékre pillantanak, ők is készültek a színházi kritikákból. A véleményüket az előadásról, a műről leplezetlen őszinte egyszerűséggel vallják. Egészében tetszett az előadás, egyes pontokon nem értették, jó lenne, ha most közösen megbeszélnék ! És az előadás kapcsán pillanatok múltán jóízű vita kerekedik, a vélemény- csere érdeklődéstől fűtött, közönynek nyoma sincs az arcokon. Az Erkel Művelődési Központ számtalan ajtaja mögött számtalan program, találkozó, szakköri foglalkozás, próba zajlott még ezen az estébe hajló délutánon is, és ez így megy nap mint nap, a kapunyitástól. Varga András, a művelődési központ igazgatója már hosszú évek óta, tapasztalatai vannak bőven az elmúlt időkről is: — Most már könnyebben szervezzük a programjainkat ebben a szép művelődési palotában, mint a régiben — hasonlítja a jelent a múlttal. — Az az épület nem igazán kultúrháznak készült. Csupán egy nagy táncteremmel és négy klubszobának kinevezett helyiséggel gazdálkodhattunk. Nagytermi rendezvényünk ott is volt, de más programokat nem szervezhettünk, ha az előadások zajlottak. Az új művelődési otthonban nem számít ritkaságnak az olyan nap sem, amikor kétezer ember megfordul a nagyteremben. 1975. november 7-e a nyitás dátuma, s az eltelt idő alatt megpróbáltunk vonzó hatást gyakorolni az egész városra és környékére, a terveink nagy részét eredményesen meg is valósítottuk. — Sokoldalú nevelőhatásban van részük az 54 kiscsoport tagjainak; szakköröket, művészeti csoportokat, klubokat, tanfolyamokat sorolunk e kategóriába. Mindnyájukra büszkék vagyunk, a legtávolabbra mégis a művészeti csoportjaink híre jut el. A Körös táncegyüttes külföldi sikerei, az Erkel kórus eredményes szereplései, a ci- teraegyüttesünk, a képzőművész- és társastáncklubunk méltón képviseli megyehatárainkon túl városunk amatőr művészeti mozgalmát. A társastánc-, szabás-varrás- és nyelvtanfolyamokat az emberek igényei, kérései alapján szervezzük. Rendszeresek előcsarnokunkban a különböző kiállítások, gyakori vendégek nálunk a Filharmónia, az'ORI, a Jókai, a Szegedi Nemzeti és a Budapesti Népszínház művészei, öt területen kísérletezünk bázisfeladatként a jó módszerek kutatásával: a mező- gazdasági és nagyüzemi nevelés kérdései, az amatőr filmezés-fotózás, a természet- tudományi és a képzőművészeti nevelés, az ifjúsági klubmozgalom fellendítésének gondjai a miénk. Az MSZMP megyei bizottságának oktatási igazgatósága két esti egyetemet, két esti középfokú és egy speciális kollégiumot működtet nálunk, de különböző gazdasági egy- ségdk szervezik még itt a szakmai tanfolyamaikat, politikai, társadalmi ünnepeiket. Nemrégiben zajlott le e falak között az öt megye legjobb szövetkezeti szavaiéit felsorakoztató területi versmondóverseny. Sokáig emlékezetes marad ez az esemény a három napot itt töltőknek, nemcsak az izgalomért, de a környezet szépségéért, s a szervezés pontosságáért is. Ez utóbbiból részt vállaltak a művelődési központ munkatársai is. Az intézmény munkatervét lapozgatva látjuk, nem fognak tétlenkedni ebben az esztendőben sem. Áprilisban „D” osztályú országos társastáncbajnokságot rendeznek, az Erkel diákünnepek gondja, nyáron az eszperantó egyetem, a képzőművész-, fotós alkotótábor, kiállítások szervezése vár rájuk a mindennapi népművelői munka mellett. Már Varga András is a nyárra gondol, hiszen a Várszínház, a növekvő idegen- forgalom miatt náluk olyankor sincs megállás a közművelődésben és szórakoztatásban: — Könnyűzenét, mulatságos szórakozást és komoly művészi élményt is bőséggel biztosítunk az itt üdülőknek — mondja. — Néhány szabadtéri színpadi program: a P Mobil, a Skorpió, az Omega koncert, Csárdás show, az Állami Népi Együttes vendégjátéka, és a pécsi színház operatársulatának két Háry János előadása. A református kistemplomban orgonahangversenyt rendezünk, s augusztus 10-én nyílik a Dürer teremben a Székely Aladár fotókiállítás. A fiatalok táncos estjéről is gondoskodunk. Nyáron a hét két estéjén ifjúsági parkká alakul a fürdő-étterem kerthelyisége. Arra ügyelünk, hogy a Várszínház előadásait ne zavarja a beat-muzsika. Július 2- án mutatja be színháztermünkben a Várszínház hagyományos gálaműsorát, amely nyitánya lesz a színházi nyárnak. Reméljük, ennyi választékkal elégedettek lesznek a vendégeink. Búcsúzunk, indulnánk, de alig férünk ki az ajtón a betóduló gyermekcsoporttól. Félreállunk, hiszen élvezet látni a gyermekrajz-kiállítás képein ámuló apróságokat, ök már óvodás korukban szokták meg a kultúra fé- ny'es üvegpalotáját, ahová törzsvendégként járnak visz- sza tanulni, látni, szórakozni. Bede Zsóka Képünkön: a gyermekrajz- kiállítás látogatói a művelődési ház előcsarnokában Fotó: Gál Edit Egy belvárosi villa gyönyörű nagytermében forgat a tv-stáb. Amikor minden elcsendesedik, az asszisztens jelt ad, és kezdetét veszi a rendkívül izgalmas, történelmi momentumokat idéző film ... Lövések dördülnek a terembe rontó katonák fegyveréből és Tisza István szakállas feje hátrahanyatlik, majd lezuhan a padlóra, a kandalló mellé. A hozzá siető fiatal Denisse grófnő (Tánczos Tibor és Hernádi Judit) is véres arccal karolja át a haldoklót, a puskalövések őt is eltalálták. 1918. október 21-ét írunk! Gábor Pál rendező a Ti- sza-gyilkosságról, s a jó két esztendő múlva lezajló bírósági következményekről forgatott tv-filmet. A gyilkosságnak, mint az a filmbéli tárgyaláson is kiderül, egyetlen koronatanúja: a szép Almássy Denise grófnő, aki nemcsak unokahúga, de egyben utolsó szerelme is volt a meggyilkolt miniszterelnöknek. A tárgyalásvezető hadbíró (Gosztonyi János) arra igyekezett választ kapni, hogy vajon a gyilkosságot nem a felizgatott, frontszolgálatról visszatért és ott megkeseredett, a háborút Tizenhárom éve, 1966 februárjában találkoztam először Gál Istvánná Anci nénivel, és meg is írtam ezt a találkozást a Népújság február 20-i számában. Az volt a címe annak a riportnak, hogy „összeszedem a világot is”. Találó mondanak éreztem ahhoz, hogy bemutassam a medgyesegyházi könyvtárost, aki olyan nagy életet teremtett az akkor még szűkös-szegényes kis könyvtárban, aminek csodájára jártak messziről is Nem túlzás, mert ugyan, minek is túloznánk a dolgokat, hiszen az igazság, a tények sokkal makacsaibbak annál, semhogy mást állíthatnánk helyettük; egyszóval nem túlzás, hogy Anci néni birodalmában jól érezték magukat a medgyesi fiatalok, öregek, a könyvtár minden vendége. Most, tizenhárom év után, már nyugdíjban, de még mindig tiszteletdíjas fiókkönyvtárosként, és a Szocialista Kultúráért kitüntetés birtokosaként emlékezik Vissza azokra az időkre, amikor így mondta él véleményét a munkájáról, hivatásáról, életéről: „Tudja, én összeszedem a világot is... Ahol emberek vannak, ahol emberekkel lehet foglalkozni, ott én jól érzem magam. Illetve csak ott érzem jól magam. Érti, ugye? Estére bélyeggyűjtők jönnek ide, itt rendszeresítettem nekik a csereestét. Vannak vagy öt- venen. Nyugdíjasok, meg minden. Azt mondtam, gyertek a könyvtárba gyűjtőtársak, mivel én magam is gyűjtök motívumot: vdrág- és állatbélyegeket. Maga is gyűjtő? Nem? Ha lesz egykét bélyege és erre jár, ne dobja el... Igen, ma este nagy cserebere lesz. Igaz, hogy két helyiség a könyvtár, de elférünk azért. Én összeszedem a világot is, szeretek az emberekkel foglalkozni.” Anci nénit most is könyvek között találom. Csak éppen nem a könyvtárban, hanem otthon. Fiókkönyvtárt kért ide, vagy 150 kötetet, hogy ellássa az utcabelieket. „Jönnek persze messzebbről is, a régi ismeretség alapján. És kémek olvasnivalót. gyűlölő katonák követték-e el, felbolydult állapotban, első dühükben. — Nem, csakis belbújtás- ra történhetett — erősítgeti fojtott izgalommal a szép grófnő. A háromszoros halállal címei, már elkészült tv- filmnek valójában a fiatal lány, Krucsay Margit telefonkezelő kisasszony (akit Papp Vera alakít) a kulcsfigurája. Ki ez a lány? Miként került bele a Tisza- ügybe? Milyen szerepet játszott a gyilkossági históriában? Ezekre a kérdésekre ad reális értékű választ Gábor Pál hamarosan bemutatásra kerülő filmje. Margit egyszerű telefonos kisasszony a Teréz-városi központban. Kiváltsága csupán abban volt, hogy előkelő urak és hölgyek telefonjait kapcsolgatta, vagyis a felső tízezerét. Így lehetősége adódott fontos államügyek, kényes beszélgetések lehallgatására. Ebből támadt később minden konfliktusa, mert egy szép napon meghallgatott egy fontos telefonbeszélgetést, majd figyelmezteti Fényes Lászlót, a Nemzeti Tanács tagját: — Lukachich tábornok Adok én mindenkinek, aranyoskám. . Amikor tizenhárom évvel ezelőtt az a riport íródott, nagyon szegényes volt az a medgyesegyházi könyvtár. Közben új helyre költöztek, a művelődési ház emeletére, modem, szép körülmények közé. Élvezet körülnézni abban a könyvtárban, ahol jószerével havonta látnak vendégül neves művészeket, írókat, költőket. „A kezdet azért nehéz volt ott is. Főleg az öregeknek. Tudja, a régi könyvtárat egy ajtó választotta el az utcától. Egy vagy két lépcső, aztán bent voltak. Most egyszerre emeletre kellett járni. Hát bizony nem szerették. Németh Géza bácsinak például zsinóron engedtem le a cserekönyveket, mert nem tudott feljönni oda... Szépen gyarapodtak a könyvek a medgyesi könyvtárban. 1969-ben már 6 ezer könyvünk volt!” A könyvtáros, aki arról volt nevezetes, hogy „összeszedi a világot is”, most sem képes tétlenül sétálná, csevalamit tervez ön ellen ... Veszélyben van! A telefonos kisasszony lázadására személyes okok vezetnek el. A hajdani képviselő Fényes László ugyanis szót emelt egykoron a telefonkezelő-lányok érdekében. Ezért szegi meg esküjét, a titoktartást, Krucsay Margit ! S ez az üzenet kapcsolatban áll majd a Tisza- gyilkossággal. A tv-játék hiteles történelmi anyagot dolgozott fel. A forgatókönyvet is eredeti periratok alapján írta meg a rendező, Gábor Pál. Krucsay Margit alig néhány évvel ezelőtt halt meg. A hivatali titok megsértéséért négy évet ült Márianosztrán. Miután kiszabadult folytatta telefonos munkáját. — ... Bármily különös is — mohdja Papp Vera, Krucsay Margit megszemélyesítője —, ez a tv-film, bár állandóan a megölt Tisza miniszterelnökről beszélnek, mégis csak az én történetem. A film az egyén és a történelem kapcsolatát boncolgatja, egy bár névtelen, de cselekvő, egyszerű emberét, aki mégis beleszólt a történelem menetébe. Szémann Béla vegni, olvasgatni. A fiókkönyvtárosság mellett a havonta kétszer találkozó nőklubot vezeti a művelődési házban. „Amíg mindenki azt akarja, hogy jól érezzük magunkat, addig csinálom.” Ügy Jenne illő, hogy az alig három hónapja nyugdíjas könyvtáros élete-sorát is előszámlálná. Kevés lenne rá egy délután, mondja, és kér, elégedjek meg annyival, hogy világéletében népművelőnek érezte magát. Hogy azt csinálta már 1954-ben, és 1961-től különösen, amikor függetlenített könyvtáros lett. Tizennyolc évet töltött a könyvék birodalmában, és megismerte majdnem az egész községet... Szerették és most is szeretik, megbecsülik, jó kedélyéről pedig legendák születtek... „Pedig most is csak any- nyit mondhatnék, mint akkor, tizenhárom évvel ezelőtt : összeszedtem a világot is, hogy valami jót, érdekeset kitaláljak, amire sokan odafigyelnek. Ennyi a nyitja az egésznek.” Sass Ervin * Koreográfusi stúdió A „C” kategóriás működési engedéllyel rendelkező Békés és Szolnok megyei néptáncoktatók részére koreográfusa stúdióképzés kezdődik március 25-én, vasárnap délelőtt 9 órától, Békéscsabán, a Megyei Művelődési Központban. Az előadásokat Vavrinecz Béla zeneszerző, Born Miklós, a Balassi együttes koreográfusa és Váradi Gyula, az Állami Népi Együttes szcenikusa tartja. Június 25-től 30-ig még nyári bentlakásos tanfolyamon is elsajátítanak a táncosok gyakorlati és elméleti tudnivalókat. Társastáncos sikerek Az elmúlt vasárnap rendezték meg Orosházán a területi „C” osztályú társastáncversenyt. A versenyen a környék minden nagyobb táncklubja részt vett. Jól szerepeltek a Megyei Művelődési Központ békéscsabai társastáncosai. Első helyezett lett az Alt Béla— Kotyecz Ildikó páros, harmadik helyen Zsilák Pál és Kűri Zsuzsanna végzett, míg Zahorán Zoltán és Végh Mariann negyedikek lettek. A területi versenyről egy békéscsabai, egy balassagyarmati, egy orosházi és két szentesi pár jutott tovább az országos versenyekre. A Televízióból jelentjük A telefonos kisasszony beleszól a történelembe Világéletemben népművelőnek éreztem magam... Anci néni újra a könyvek között...