Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-25 / 71. szám
1979. március 25., vasárnap Az utóbbi esztendők egyik legnagyobb pécsi beruházásában, az Egyesült Izzó Sophiana Gyárában tavaly ősszel kezdődött a termelés. Ebben az új baranyai üzemben — izzólámpát gyártó gépsorokat készítenek hazai, valamint KGST- és tőkés piacokra egyaránt. A képen: az új gyár egyik terméke, a lámpa-összeszerelő gépnél Varga Tibor és Exner András (MTI-íotó — Bajkor József felvétele — KS) MMtMMHMtMMMMHHMMMHMMMMHMHMMMWHMMMIIHMMMMIIHMMMt Üzemekben, késő este Vajon milyen körülmények között dolgoznak a második és a harmadik műszakban? Betartják-e a munkavédelmi előírásokat? Ezt vizsgálja március 20-án este a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat szegedi kenderfonó gyárának sarkadi telepén, a Békéscsabai Kötöttárugyár sarkadi üzemében, valamint a Gyulai Kötőipari Vállalatnál az SZMT két munka- védelmi felügyelője, Vágréti László és Mérai István. Velük tartok én is. A szegedi kenderfonó gyár sarkadi telepén Este 7 óra 40 perc az idő. A gépek monoton zúgása kihallatszik az utcára. Bejutunk az üzem szabadba nyíló előterébe, ahol a bejárati vasajtón: az olvasható : „Csugdbe”. Krétával írták és bizonyára jó régen, de úgy látszik eddig még senkinek sem szúrt szemet. A falon, szegre akasztva itt is, ott is egy-egy nylon- tasak függ, amelyben a dolgozók az élelmet tartják. Vágréti László meg is kérdezi az egyik dolgozót: Talán ez a „hűtőszekrényük”? Mosoly rá a válasz. Az üzemben az előkártoló gépet egy asszony működés közben „bütyköli”, ami még nekem, laikusnak is szemet szúr, hát még a munkavédelmi szakembereknek! Szólok Ködmön Istvánnak, mire ő a következő magyarázatot adja: — Túrák Mihályné nagyon dolgos asszony. Hajt a forintért, meg a munkaverseny sikeréért, és hogy minél előbb menjen a gép, inkább kijavítja maga, nem szól Drinba György gépmesternek. A pokol tornáca is jó szándékkal van kikövezve — jut eszembe a szólás-mondás. Mit lehet még hozzáfűzni? A „jő szándékú” fe- gyelmeztlenséget sem lehet elnézni, különösen ha életveszélyről van szó. Az üzemben az egész munkafolyamat egy felborított, kenderrel teli platós pótkocsinál kezdődik. De miért is borították fel a pótkocsit? A válasz egyszerű: hogy könnyebben rakják a gépre a 20—30 mázsányi kendert. Csak ez a „technikai megoldás” az újabb borulás veszélyével fenyeget. Megoldás lehet a billenőplatós gépkocsi, vagy a markológép. Az SZMT munkavédelmi felügyelői a kender pótkocsival együtt való borításának a folytatását a munkások életének a veszélyeztetése miatt felfüggesztik. Jegyzőkönyv készül, amit az időközben megérkező Jákó István gyárvezető is tudomásul vesz, s ezt az aláírásával igazolja. A Békéscsabai Kötöttárugyár sarkadi üzemében Este 9 óra 30 perc az idő. A portás kedves, idős ember. Márai István kérés nélkül odaadja neki az igazolványát, amit ő néz, néz és egyszercsak megszólal: — Jöjjenek, úgysem látok semmit. Így jutunk be az üzembe, ahol Nagy Sándorné a nagyblokk-, Kiss Erzsébet a kis- blokkvezető. Mindjárt megnyugtatnak azonban, hogy a beosztásuk és a nevük között semmiféle kapcsolat nincs. — A látszat teljesen félrevezető — tréfálkoznak. Komolyra fordítva a szót, bosszankodva mondják, hogy hűléses megbetegedés miatt most 16-an hiányoznak a műszakból, pedig nagyon kellene „hajtani”. Van megrendelés jócskán a fürdőköpenyből, ami rendszeresen készül itt. Egyébként meglepő a jó hangulat, az elégedettség, pedig végefelé jár a munkaidő, s ilyenkor az emberek a fáradtságtól kissé idegesek szoktak lenni. Nagy Sándorné azonban kijelenti: — Nálunk mindig jó a hangulat. Szeretünk az üzemben dolgozni, szépen keresünk, most pedig új gyár létesül, ami úgy tudom július 1-én készül el. Ott még jobbak lesznek a körülmények. Persze a kereset a döntő kérdés. Jó néljányan megkapják havonta a 4 ezer forintot. Egyszer pedig Boldog Károlyné... — Mondd csak, mennyit kaptál az előző hónapban? — kérdezi tőle Nagy Sándorné. A válasz nekem is szól: — 6500-at. — S mosolyogva fűzi hozzá: — Ezért „csak” dolgozni kellett, mégpedig majdnem az egész munkaidő alatt, két műszakban, és hibamentesen. Más hónapokban is ritkán van kevesebb 4500—5000 forintnál. — Mennyit keres a férje? — ö kevesebbet, de emiatt nem teszünk egymásnak szemrehányást. Mint megtudom, Boldog Károlyné a vállalat és a könnyűipar kiváló dolgozója. Nem messze marad el a keresete Széplaki József- nének sem. Dehát érteni kell a gépekhez, mint ahogy Ungor Sándorné, Debrecze- ni Marika és még mások is „több gépes” varrónők. Este 10 óra, vége a műszaknak. Az asszonyok, lányok gyorsan felveszik a kabátjukat és csoportosan elindulnak a mintegy 200 méterre levő kendergyár bejáratához. Nincs idejük megmosdani, mert a busz visszafelé 10 óra 10 perckor indul onnan. Az üzem előtt nem áll meg. A munkavédelmi felügyelők egyetlen hibát találnak: egy varrógépről hiányzik az ujjvédő. Máskülönben minden rendben van. És dicsérik a rendet, tisztaságot. A Gyulai Kötőipari Vállalatnál Tíz óra 30 perckor csengetünk a bejáratnál. Brá- nya Pál, az idős portás kalauzolásával jutunk abba a munkaterembe, ahol négy síkkötőgépen ketten dolgoznak. Ott találkozunk Puskás Gábor műszakvezetővel, aki az éjszakai műszak idején a gyár első számú felelőse. — Mindössze 9-en dolgozunk most — tájékoztat Puskás Gábor, közben nagy igyekezettel igyekszik kijavítani az egyik síkkötőgépet. Nem panaszképpen mondja, hogy ilyenkor a mű- szakvezetésen kívül lakatos és anyagmozgató is. Az emeleti munkateremben dolgozik Duska Ferenc- né. Megkérdezem tőle: — Az élelmet hol tartja? A zsebébe nyúl, kivesz egy szelet csokoládét és mutatja: — Itt van. — Ennyi elég reggelig? A portás tréfásan közbeszól: — Minek több? így is megvan. Ideges, mert az egyik kötőgép működése most is akadozik. — Vigyázzon Pali bácsi! — fenyegeti mosolyogva az asszony. Vidó Erzsébet, aki a közelben dolgozik, bosszankodva mondja: — Alig keresek. Rossz az anyag, nem tudom megcsinálni a normát. A gép is hibás, nem mindig áll meg, ha elszakad a fonal. Emiatt lyukas lett a pulóver és a keresetemből levontak 800 forintot. Akkor ugyan nem ebben, hanem egy másik teremben dolgoztam. De ha mégegyszer oda osztanak be, itthagyom a vállalatot a 16 itt töltött évvel együtt. Nem érdekel. A két munkavédelmi felügyelő különösebb kifogásolni valót nem talál. Any- nyit azért meg kell említeni, hogy a dolgozók egyike- másika a magával hozott élelmet az ablakban tartja, hogy hidegen maradjon. Pedig — ahogy a portástól megtudjuk — van hűtőszekrény. Csak éppen rossz. Pásztor Béla Beszélgetés a munkaertí- gazdálkodásrél Van aki megy, van akit küldenek A munkaerő-gazdálkodással kapcsolatos 1976-ban megjelent jogszabályok betartásáról beszélgettünk dr. Molnár Margittal, a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága munkaügyi osztály- vezetőjével. — 1976-ban rendelet jelent meg az adminisztratív munkakörben dolgozók létszámának szabályozásáról. Milyen változásoknak lehettünk szemtanúi az ezt követő időszakban? — A jogszabály megjelenését követően az e munkakörben foglalkoztatottak száma a munkáltatók többségénél csökkent. Ennek mértéke átlagosan 5 százalék. Ugyanakkor ma többen — mintegy 3200-an — dolgoznak egyéb, nem fizikai (elsősorban műszaki) munkakörben. Ez a jelenség általános, amit a termelés dinamikus fejlődése, a technikai, szervezeti színvonal emelkedése indokol. — Három éve ugyancsak rendelet jelent meg a munkaerő-közvetítésről, a szervezett elhelyezésről és toborzásról. Ma úgy tűnik, hogy azokat, akik kötelező közvetítés útján vállalnak munkát, a vállalatok nem szívesen alkalmazzák. Miért? — Ahhoz, hogy a munkáltatók álláspontját megértsük, feltétlenül meg kell említeni, hogy a megyei tanács elnökének a kötelező közvetítésről szóló utasítása csak a „kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel jelentkezőkre és azokra vonatkozik, akik egy évben legalább háromszor felmondással szüntetik meg munkaviszonyukat. A munkaügyi vizsgálatok során megállapítottuk, hogy a munkára jelentkezők öt százalékára vonatkozik a kötelező közvetítés. Jelentős hányaduk azonban rövid időn belül újból kilép munkahelyéről. — A megyei tanács végrehajtó bizottsága egyik határozatában a vállalatokat létszámnövelő és szinten tartó kategóriába sorolta. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy az úgynevezett létszámnövelő vállalatok foglalkoztatottainak száma is csökken. Miben látja ennek okát? — Az utóbbi években kénytelenek voltunk tudomásul venni, hogy jelentősen csökkent az újonnan munkába vonhatók száma. Megyénkben az elmúlt időszakiban tapasztalt stagnálás után az utóbbi két évben csökkent a lakónépesség Az ötödik ötéves tervben és így 1978-ban és 1979-ben a tanulmányaikat befejezők alacsony száma miatt a korábbinál kevesebb fiatal állt, illetve állhat munkába. A kérdésben szereplő megállapítás, hogy egyes létszámot növelő kategóriába sorolt vállalatok foglalkoztatottainak száma is csökkent, kétségtelenül igaz... Ennek ellenére azonban 1978-ban az iparban foglalkoztatottak száma 1,2 százalékkal nőtt. Az építőipar 2,8 százalékos növekedési ütemét is meghaladóan, mintegy 3—3,5 százalékkal emelkedett az úgynevezett tercier ágazatban — tehát szolgáltatásban, közlekedésben, kereskedelemben — a foglalkoztatottak száma. Igaz a korábbi évekhez képest a növekedés üteme itt is mérséklődött. Ez elsősorban a kereskedelmet jellemezte. Itt 1978-ban 2,2 százalékkal dolgoztak többen, mint egy évvel korábban. — Az említett országos és megyei rendeietek célja, hogy gazdaságunk irányítóit, vállalataink vezetőit a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodásra „kényszerítse”. A rendeleteket akkor adták ki, amikor már elég sokat lehetett hallani a munkaerő- hiányról. Egy, a közelmúltban készült felmérésben azonban a következőket olvashatjuk; „a megye vállalatainál nincs számottevő munkaerőhiány...” Hogyan értelmezhetjük ezt? — Először is, véleményem szerint a vállalatoknál inkább alacsony szakképzettségi színvonalról beszélhetünk, mint munkaerőhiányról. A hirdetések is azt tükrözik, hogy több szakképzett dolgozóra van szükség. Másodszor, az országos adatokat összevetve, megállapíthatjuk, hogy a megyében az átlagosnál jobb a munkaerőellátottság. Sajnos a kevésbé hatékony termelés nagy létszámot köt le, sokkal eredményesebb lenne, ha az itt foglalkoztatottak a gazdaságosabb területeken dolgoznának. — A szervezett munkaerő-átcsoportosításra, vándoroltatásra gondol? Egyáltalán, beszélhetünk-e erről Békés megyében? — A munkaerő-gazdálkodás feszültségeinek csökkentésére, illetve a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatására néhány esetben történt már munkáltatók közötti, idényjellegű, szervezett átcsoportosítás. Így például a Csepel Autó, a konzervgyár, a hűtőház a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjait foglalkoztatta szervezettén. Ezek kezdeti lépések. Mi azonban ennél is fontosabbnak tartjuk a vállalaton belüli átcsoportosítást. Ilyen szempontból figyelemre méltó, hogy főleg a nagyobb vállalatok termékszerkezet-módosítását, a munkaerő belső, szervezett átcsoportosításával hajtották végre. Szervezett átcsoportosításról tudunk az Orosházi Üveggyárban, a konzervgyárban, a MEZÖ- GÉP-nél, a tégla- és cserépipari vállalatnál. Ennek kapcsán kell meg-, jegyeznünk; a munkaerővándorlást sem tarthatjuk ma már egyértelműen negatív jelenségnek. Tudjuk, a megyében tavaly 24 ezren változtattak munkahelyet. Ez igen magas számnak tűnik, hiszen az összes foglalkoztatott 13—14 százalékáról van szó. Am ha a munkahely-változtatásnak meghatározott iránya van, s ez a gazdaságosabb termeléshez vezet, akkor már kívánatos jelenségként tarthatjuk nyilván a „vándorlást”. — Van azonban egyfajta nem kívánatos munkaerőmozgás. .. Úgy tűnik, a munkáltatók egy része keveset tesz azért, hogy a dolgozóit megtartsa, önök az elmúlt időszakban fluktuációvizsgálatot tartottak. Ez milyen célt szolgál? — Egyes vállalatoknál a kilépők aránya eléri a 25— 30 százalékot is. A legmagasabb a fluktuáció az építőiparban, de jelentős például a Csepel Autó megyei gyárában, a HAFE-nél, a Forgácsolószerszám-gyárnál. A vállalatoknál már felismerték a kilépések káros hatását, ezért fluktuációvizsgála- tofckal igyekeznek feltárni azok valódi okait. Ilyen vizsgálatra került sor a legutóbbi időben az Állami Építőipari Vállalatnál, ahol a vállalat munkaügyi osztálya, a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet és osztályunk közös vizsgálatot tartott. Felmértük, hogy a munkahelyi körülmények, a szociális helyzet, a bér, a közlekedés, stb. okozta-e a dolgozók kilépését. — A munkaerőhiánnyal kapcsolatban említette, hogy kews a szakképzett munkaerő, sok helyen betanított munkás tölt be szakmunkás munkakört. Megyénkben, a fizikai dolgozóknak csak 40 százaléka a szakmunkás, az országos átlag 44 százalék. Hogyan tudunk ebben előrelépni? — Azt, hogy a fizikai dolgozók rendszeresen 5-8 évenként szakmai továbbképzésben vegyenek részt, jogszabály írja elő. A vállalati munkásképzés és továbbképzés — a tapasztalatok szerint — hatékonyan segíti a termelést. Különösen hatékonyak a speciális szakmai tanfolyamok, amelyeknek közvetlenül mérhető eredményei is vannak. Megítélésünk szerint minden vállalatnál meg lehet találni az optimális összhangot a képzés és továbbképzés közvetlen és közvetett eredményei, valamint a „munkaidő-veszteségek” között. Ezt az egész tevékenységet, vagyis a szakmunkásképzést, továbbképzést nem lehet különválasztani a gazdaságpolitika céljaitól, a munkaerőgazdálkodástól. Kepenyes János Eredményes év után Közgyűlés a Mezőberényi Műszaki Vasipari Szövetkezetben Pénteken délután az elmúlt esztendő eredményeiről adott számot a tagság előtt a Mezőberényi Vasipari Szövetkezet vezetősége. A közgyűlésen részt vettek a megyeszékhely és a nagyközség párt- és tanácsi vezetői, a szomszédos gazdasági egységek képviselői. A berényi „fémesek” az elmúlt esztendőben is kiemelkedő eredményeket, szép munkasikereket értek él. A 280 tagú ipari szövetkezet termelését két fő termékcsalád adja: egyik a fémszekrények, a másik a fémtömegcikkek gyártása. Ezenkívül még számottevő szolgáltatást is végeznek a kö- zületeknek és a lakosságnak is. A különféle fémszekrényekből 1978-ban 26,5 millió forint értékűt készítettek. Ebből a szövetkezet által gyártott iratszekrények iránt igen nagy a kereslet, így a megrendeléseknek csupán egy részét tudták kielégíteni. A másik fontos termelőüzem a fémtömegcikkeket gyártó üzem, ahol fémtálcákat és fémjátékokat készítenek, mind belföldre, mind exportra. Ez évtől hazánkban már csak Mezőberény- ben folyik tálcagyártás, ugyanis a Budapesti Vasipari Szövetkezet tálcagyártó gépsorát átvették, így a gyártás bővül. A szövetkezetben tavaly mintegy 511 ezer különféle játékot készítettek, melynek értéke elérte a 8 millió forintot. Ez egyben azt is jelzi, hogy műszakonként közel 1900 darab játék hagyta el a szereidét, melynek darabonkénti átlagára 12 forint 40 fillér. A különféle fémtálcákból 830 ezer darabot készítettek, mintegy 11,2 millió forintértékben. A szövetkezet minden esztendőben jelentős értékű terméket exportál. Az elmúlt esztendőben a tőkés országokba 8,6 millió forint értékű árut szállítottak, ami kereken 1 millió forinttal több a tervezettnél. A szolgáltatás viszont éppen hogy elérte a programban célul tűzött szintet. Legjelentősebb szolgáltatás tevékenységük a vasipari- és motorkerékpárjavítás. Ez utóbbit megrendelések hiányában már nem igen lehet fokozni.
