Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-24 / 70. szám

1979. március 24., szombat Benkő Dániel lantművész Szarvason A tavasz első napján immár harmadik évadját zárta a Szarvasi Hangle- mezbarátok Köre. Amikor 1976 őszén megalakult, egy lelkes zeneszerető fiatal­ember, Motyan Tibor veze­tésével, kevesen gondolták, hogy magas színvonalú ze­nei élményben lesz részük ■az elköyetkező időszakban. A hanglemezbarátok kö­re azzal a céllal alakult, hogy népszerűsítse a ko­moly zenét, megnyerje a vá­ros lakosságát, elsősorban az ifjúságot, a zenei kultu­ráltságot kialakító klasszi­kus és modern zene számá­ra. A rendezvények ■ jelen­tős része — különösen az első évadban — a középis­kolás diákotthonban volt. Olyan művészeket, zene­esztétákat, mint Lukin Lász­ló, Zsoldos Péter, Berkes Kálmán, Oldal Gábor, Ju­hász Előd nyert meg elő­adónak, akik a zenéhez ke­vésbé értő közönség számá­ra is emlékezetessé, él­ményszerűvé tudták vará­zsolni a komoly zenét. A három évad alatt le­mezbemutatóval egybekö­tött előadások hangzottak el a reneszánsz és barokk muzsikáról, a klasszikus és romantikus zenéről, Bach, Mozart és Beethoven zene­költészetéről. A lemezbemu­tatók mellett legjelesebb zeneművészeink, illetve együtteseink nyújtották át repertoárjukat a szarvasi közönségnek. Szerepelt a kör összejövetelein Med- veczky Ádám, Benkő Dá­niel, a Camera Hungarica együttes, a Mozart fúvós trió stb. A harmadik évad záró­előadásán ismét Benkő Dá­niel lantművész volt a hang­lemezbarátok körének ven­dége. A fiatal — nemzetkö­zi hírű — művész megszó­laltatta a spanyol gitárzene legkiemelkedőbb, huszadik századi alkotásait, majd a magyar reformkor roman­tikus zenéjét. Ezt követően a gitárt felváltotta a lant, s tizenhetedik, tizenhatodik században keletkezett cso­dálatos melódiák csendül­tek fel a nyolchúros hang­szeren. A koncert befejezéseként bemutatta Benkő Dániel Bakfark Bálint, a tizen­hatodik században élt ma­gyar lantművész legszebb dalait. Ráadásként pedig megismertette a mintegy százfőnyi közönséget a ti­zenhatodik századi profán zene néhány részletével. Benkő Dániel a gitár- és lantművészet terén kiemel­kedő képességekkel rendel­kezik, s nem véletlen, hogy i hanglemezfelvételei osztat­lan elismerést aratnak szer­te a világon. A hanglemezbarátok kö­rének sikeres rendezvényei bizonyítják, hogy hasznos kezdeményezés volt a kör megszervezése. Köszönet il­leti a hanglemezbarátok kö­rének támogatásáért a szarvasi ÁFÉSZ-t és a vas-, fémipari szövetkezetét. Dr. Pilishegyi József Gyertyaláng, fáklyaláng? A mezőberényi ifjúsági klubról Március 17-én olvashat­tunk a Népújságban feltáró jellegű cikket a mezőberé­nyi Fáklya ifjúsági klubbal kapcsolatos problémákról. Örömmel vettem kézbe ezt a tűzélesztő írást, mivel ko­rábban lazán magam is kapcsolódtam a csoporthoz. Örömmel, mert végre ki­mondta valaki — annak el­lenére, hogy egy éve nyílt meg az új művelődési köz­pont —, nincs a településen minimális követelmények­nek megfelelő ifjúsági klub. Nem is volt azóta, hogy — a cikkben csak jelzett — Papp Bálintné Zsótér Mar­git elkerült a nagyközségből. (Bár akadna — s akad is — néhány olyan lelkes, klubos, mint ő!) Több ezer fiatal él Be- rényben: művelődni vágyók, művelődésre hajlamosak. Lappangó igényeik azonban elakadnak a gyakorta presz- szó jellegű ifjúsági ház, mű­velődési központ, s a kifeje­zetten kocsmai szinten moz­gó más szórakozóhelyek kí­nálta lehetőségeken. Igaz, hogy színházi előadásokat, irodalmi esteket, könnyűze­nei műsorokat, mozit is lát­hatnak, részt vehetnek tánc- tanfolyamokon, tevékeny­kedhetnek néhány kiscso­portban, színvonalas könyv­tár várja őket, mindezek — természetesen a gyakori nó­taestek sem — nem elégítik ki érzelmi, közösségi igé­nyeiket. A település KISZ-titkára gyakran váltakozó klubveze­tőkről és be nem vált re­ményekről számol be. Ho­gyan is valósulhatnának meg az elképzelések, ha a felkért, megbízott, és nem a létező tagság által megvá­lasztott vezetőt csupán-anya­gi szempontok vezetik!? Lelkes, de tanácstalan a jelenlegi klubvezető. A cél formális: vezetőségválasztás, klubigazolvány. De tagság se­hol: „Első alkalommal öten, legutóbb 15-en lehettünk.” És a többiek? Otthon, vagy a szórakozóhelyeken üldö­gélhettek. Mégsem hiszem — min­den negatívum, mulasztás el­lenére —, hogy ilyen erőt­len lenne a herényi ifjúsági mozgalom, ilyen öregesen fá­radt az ifjúság. Tudom, hogy vannak igények az üzemi és a tanuló fiatalok részéről. Csupán a koordiná­ció, az illetékesek segítsége kellene. Akkor nem mond­hatna ilyet a tapasztalatlan klubvezető: „Hogy milyen programokat szeretnénk? Er­re csak halvány elképzelése­ink vannak.” Bízom benne, hogy ezek a halvány elképzelések mar­kánsabbá válnak, s a jelen­legi tűzcsiholás talán újra meggyújtja a fáklyát. Egyút­tal Mezőberény elképzelt közművelődési térképén is megszűnik egy aggasztó fe­hér folt. Tomka Mihály Művészeti KISZ-vezetők tanácskozása A művészeti KlSZ-szerve- zetek és közösségek vezetői, aktivistái tanácskoztak teg­nap a KISZ KB rendezésé­ben, a Fészek művészklub­ban. Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese időszerű társadalmi, politikai és művészetpoliti­kai kérdésekről tartott kon­zultációt. Barabás János, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára pedig a fiatal művészek társadalmi helyze­téről, a KISZ-nek körükben végzett munkájáról, s to­vábbi feladatairól adott tá­jékoztatást. Magyar filmek szemmagasságból Szemügyre ■ venni • magyar filmeket, megtett utat és a jövendőt, eredményeket és kudarcokat, évről évre ez a dolga a magyar filmszemlé­nek. A mérlegelő tekintet so­káig csak hátrafelé figyelt, sikerek öröme lelkesítette, zsákutca és kátyú vélt vagy igazi látványa riogatta. Mód se igen nyílt másra, hiszen a szem elé csak az előző esz­tendő filmjei jutottak, hogy még egyszer fölfigyeljen rá­juk néző, bíráló és filmké­szítő egyaránt. Efféle szem­lélődés sem oktalan, nem is céltalan, hiszen egy esztendő filmjei néha kicsit más képet mutatnak, mint mindegyik külön-külön. Rá is szokott szinte mindenki, hogy figyel- gesse, merre mozdul a mér­leg mutatója, valahányszor új film jelenik meg a mozi­vásznon, s egy-egy esztendő csomagja nehezebb-e vagy könnyebb,' súlyosabb-e vagy röppenőbb az előzőnél. Talán most először nyüt a szemlélők tékintete jobban a jövőre. Az utóbbi években a magyar filmszemle műsorá­nak arányai mindegyre vál­toztak: eleinte csak mintegy csemegéül mutattak egy-egy új filmet is, aztán minden­napra jutott már egy, s eb­ben az esztendőben a szemle igazi látványa, látványossága a közeljövő moziműsora lett. Azért-e, mert szemhatár alá hullott már mindaz, amit a hátravetett tekintet lát­hat? Való igaz, akadt a tan valyi termésben olyan film, amelynek címe hallatán mozdulatlan maradt az em­lékezet, a gyökértelen él­ménynek nyoma s hírmon­dója sem mutatkozott. Föl­idézni ezeket a címeket már azért sem érdemes, mert ko­rántsem biztos, hogy min­denki ugyanarról feledkezett meg. Hiszen már a várako­zás is sokféle lehet, követke­zésképp öröm és csalódás is eltérő. Meg aztán művészet, egyáltalán: szellemi munka rosszul tűr megszorításokat. Föld jó terméséhez szünte­len gyomlálni kell, művészet és szellem fölvirágzásához buja növényzet ad termé­kenyítő hatást, s a gyomlá- lást elsietni már azért sem helyes, mert az értéktelent úgyis kiveti az idő. Tanulságot keresni, s még inkább tanulságot találni tü­relemmel kell, s ez idén a szemle annál inkább így te­hetett, mert a mérlegelő te­kintetet a jövő kép földerí­tette. Szép élményekre hi­vatkozhatott a múltat szám­ba vevő is. Kiegyensúlyozó­dott az a feszültség, amely a jelenvalót közvetlenebbül szemlélni akaró filmek lát­tán támadt korábban. Heves vitákat keltettek ezek a fil­mek, s barátaik körében éppúgy voltak türelmetlenek, mint vitatóik között. Mos­tanra már nemcsak az lát­szik meg, hogy a közvetlen valóságábrázolásra törekvő, vagy ezt elhitető, olykor mégis csak hitegető filmek kezdeti szertelensége el- nyugvóban van, hanem az is, hogy egészséges a hatásuk a filmtermelés egészére. A közvetlen valóságábrázolás igénye mellé fölzárkózott a művészi igazmondás igénye, s megerősödött az a törek­Psota Irén és Garas Dezső a Szabadíts meg a gonosztól című filmben vés, hogy a jelen kérdéseire a választ a közelmúlt tanul­ságainak őszinte megváltásá­val is keresni kell. így emelkedett a szemle mérlegelésének szemmagas­ságába a már látott filmek közül a Ménesgazda és az Angi Vera, így a jelenvalót vizsgatekintettel fölmérő filmek közé újabban a Csa­ládi tűzfészek. S ezeken, meg másokon is, megnyugodva pihent a szemlélődő tekintet, azért történhetett, mert elő­re nézve is biztató a kép. Tíznél több új filmet mu­tattak be a szemlén, fél esz­tendő várható moziműsorát. Az első, Sándor Pál filmje Mándy Iván színművéből, a Szabadíts meg a gonosztól, döbbenetes filmfreskó a fel- szabadulás előtti történelmi mélypontról, azzal a tanul­sággal, hogy a magunk ér­deke, ha emberi, ha tisztes is, olykor bizony mások mér­hetetlen kárára vezet. Ami azután ehhez a filmhez csat­lakozott, a jövő idejű szem­le, azt mutatta: változatos, sokféle az, amit a magyar film nézőinek ad. S ez már magában véve is nagyon fon­tos. Esztendeje még arról kellett vitázni, kiszoríthat­ja-e egyik filmféle a mási­kat, most kiviláglik: a fejlő­désnek fő mozgatója a vál­tozatosság. r Édes Anyanyelvűnk Ki fogadná hálásan, ha megcsipkedik otromba, ne­hézkes mondataiért, nyelvi hibáiért ? Most mégis örömmel ol­vassuk Fábián Pál „Ezt kö­vetően'’ című írását, mi­vel az oly sokat magára vá­rató, régi hiányt pótló nyelvművelő folyóiratunk első számában jelent meg, az Édes Anyanyelvűnk­ben. A lap népszerű elődje a „Magyarosan” harminc éve szűnt meg, s feltá­masztását Kodály Zoltán is hiába sürgette. A pécsi nyelvművelő konferencia határozata után, amely a lap újraindítását javasolta, az olvasók húszéves „átfu­tási” idő után most vehet­ték csak kézbe a lapot. Mit találhatunk a ja­nuár-márciusi számban? Ez- a feltétele annak is, hogy a magyar közönség elé­gedett — szerényebben: elé­gedettebb — legyen a ma­gyar filmmel. Nem lehet ka- • rámba rekeszteni á közönség­érdeklődését. Ha mégoly re­mekművek születnének is, de csupa egyívású, megcsömör- lenek azok is, akik pedig szenvedélyesen keresik az épp olyasfajta élményt. Könnyedebb és súlyosabb, modernebb és hagyományo­sabb, izgalmas és töprengés­re késztető film egyaránt látható a szemlén már be­mutatott jövendő műsoron. Alighanem ebben is része volt abban, hogy meglepő szép sikert hozott a szemle. Az új bemutatók nézőtere mindahányszor zsúfolt volt, s nemcsak megismételni kel­lett az előadásokat, hanem még újabb vetítéseken is kü­lön-külön, újra megmutatni a filmeket. Híre fut majd így a sokféle értéknek, s mire eljön a bemutató, fölcsigázó- dik az érdeklődés. Érdemes tehát elgondol­kozni azon, nem kellene-e a magyar filmszemlét legalább valamelyest kiterjeszteni. Mindeddig Budapest és Pécs osztozott a szemlén, s a nagyközönség országszerte a híradásokból követhette az eseményeket. Hátha jövőre már arra is telne az erőből, telne az érdeklődésből és a magyar film munkájából is, hogy a szemle utáni héten, egy-egy napra máshová lá-- togasson el a szemle, máshol mutatkozzanak a szemle filmjei, a szemlefilmek ren­dezői, színészei, értékelői. Ha csak két-három nagyvárosba látogatna el a szemle egy­két filmje, vajon nem lenne a vizsgálódó tekintet még derűsebb, s a látvány még ígéretesebb? Közönséget toborozni, szer­vezni is lehet, de otthonossá művészetet közönsége köré­ben csak maga a művészet tehet. S a tekintet torzít ak­kor is, ha mélyből néz föl, vagy ha magasból lefelé. Film és közönsége nézzen végre nyíltan egymás szemé­be, ehhez csakugyan szüksé­ges, hogy fölegyenesedve a tekintetet szemmagasságban legyen. Zay László A már említett glosszá- ban az „után” névutó lassú, de biztos pusztításáról ad hírt a szerző. Miért kapja vajon a teasütemény — az ebben az összeállításban komikusán hangzó — Néró; a nadrág — Leonardo és a bútorszö­vet a neves tudós, Kepler nevét? Az árúk magyar el­nevezésének rendszeréről, rendszertelenségéről tájé­koztat a „Nyelvünk világa” rovatban megjelent írás. . Az olvasók, a magyar nyelv ügyét figyelemmel kí­sérők, örömmel köszöntik az új folyóiratot. Mindehhez már csak azt fűzhetjük hoz­zá, reméljük az induló há­romhavi megjelenés helyett nemsokára havonta keres­hetjük az újságárusoknál a lapot. — soós — Pályaválasztási magazin A közelmúltban új kiad­ványt jelentetett meg a Bé­kés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet. A Pá­lyaválasztási magazin „Ajánlás”-ában dr. Molnár Margit, a Békés megyei Ta­nács V. B. munkaügyi osz­tályának vezetője a követke­zőkben fogalmazta meg a kiadvány célját: „A jó szán­dék, az önzetlen segítség- nyújtás éppúgy célja a ma­gazinnak, mint az őszinte, baráti beszélgetések, ta­nulságos viták hangulatának felidézése. A témájában vál­tozatos, sok részletkérdés­re is kitérő könyv reméljük alapos mérlegelésre, gon­dolkodásra sarkall minden olvasót.” A hét fejezetre osztott magazin játékosan, gon­dolkodtató feladatok segít­ségével igyekszik felkelteni és ébren tartani a pályavá­lasztási döntés előtt álló fia­tal olvasók érdeklődését. Különösen a „Döntések is­kolája” című első fejezet késztet csoportos töpren­gésre, az önismeretet és gondolkodást elősegítő fel­adataival. A magazin második feje­zetében, a pályaválasztási intézet munkatársai írá­saikban 12 pályát ismertet­nek. Nagyszerűn illik a ki­advány jellegéhez a har­madik fejezet tartalmi és szerkezeti újdonsága. Eb­ben ugyanis a pályaválasz­tási intézethez érkezett fia­talok leveleiből idéznek az írók, egyben választ is adva a másokat is érdeklő kér­désekre, kérésekre. Az „Is­merjétek meg a katonai pá­lyákat’ ’című fejezet is a pályaválasztók konkrét kér­déseire ad választ. A pá­lyaválasztási „Téka” bizo­nyítja, hogy hazánkban egy­re több kiadvány foglalkozik a fiatalok életének egyik legfontosabb fordulópontját jelentő pályaválasztási dön­tésekkel. A Beszéljük meg! fejezetben az alkotók a szü­lők véleményét várják. S hogy ez mennyire fontos, azt sok esetben a rosszul tájé­koztatott szülők miatt nem megfelelő pályát választó, szerencsétlen gyermeksor­sok is bizonyítják. A színes képekkel illusztrált pálya- választási magazin a vál­lalatok minden jelentős kér­désre kiterjedő tájékoztató­jával zárul. b. S. E. Firdauszi eposza a mesés keleti világ színes, gazdag krónikája. Nem tartjuk vé­letlennek, hogy a filmesek képzeletét is megmozgatja ez a szélesen áradó történe­lem, ez a versekből tarka képzelettel felépített, a ré­gi időket visszaidéző ka­landsorozat. Firdauszi Sah- náméja innen-onnan ezer­éves, és a perzsa mondákból azt öleli fel, amit egy alko­tó szellem jónak és igaz­ságnak ismert meg. Más azonban az eposz és más a film. Az eposz höm­pölygő eseményáradatát, a királyok körül fonódó csel­szövések gubancait, a foly­ton változó királyi kegy és magatartás indításait, a ha­talomért folyó harc aljassá­gait és az egyenes jellemek döntéseit nem mindig lehet képekben megmagyarázni úgy, hogy a néző minden ponton részese legyen az eseményeknek. Három órán át pereg a történet az Irán—Túrán kö­zötti viszályról. Színes ké­pekben elevenednek meg azok a maszkok és emberek, akikről minket, késő száza­dok élőit szobrok és elha- ványuló rajzok, festmé­nyek tudósítanak. A hajvi­selet, a szakáll formája, a ruhák szabása, a kardok alakja, a harci szekerek ki­képzése, az akkori seregek mozgásban tartása érdekel bárkit, hiszen a történelem mindig is izgalmas a kíván­csi ember számára. Kavusz sah palotája, az a familiáris közvetlenség, ahogyan fő­emberek érintkeztek ural­kodójukkal, a hatalomnak egy másik, talán érdekesebb fajtáját térképezik fel, mint ahogyan azt ma elkép­zeljük az akkori időkről. Az asszonyok ármánykodó rá- ragyogása a hatalomra, mindig is velejárója volt a történelmi tragédiáknak. Mert hisz ebben a műben, a Sahnáméban is akkor iz­zik fel igazán a költő mesé­lő kedve, amikor a tragé­diát vonultathatja olvasó­ja elé, annak az embernek a tragédiáját, aki hitt az em­beri jóságban és az öldök­lésmentes igazságban. A rendező, Borisz Kim- jagorov és stábja kétségte­lenül az eposz igézetében élnek. Sok-sok részletet el­mondatnak a műből, a pár­beszédeket úgy szavaltat- ják el, hogy a lefordított költemény fordulatai kárba ne vesszenek. És talán ez a túlbuzgóság megy leginkább a film rovására. Innen van az, hogy ez a három órán át tartó színes képzuhogás többször ismétli önmagát és a néző olykor sürgetné-siet- tetné a hősöket, hogy na­gyobb lendülettel és keve­sebb szavalattal törjenek céljaik felé. Davlat Hudonazarov ope­ratőr a film részleteiben vonzó, egzotikus tájakra visz el bennünket, és ott olyan környezet vár, amely a szem számára feltétlen szórakozást nyújt. A jellem­színészek illúziót keltőén mozognak a költői és hatá­sos környezetben. Szijavus tényleg a legendák ifjú hő­se, Szudaba valóban király­női jelenség. Farhad Juszufov, Szvet- lasna Orlova, Otar Koberid- ze, Bimbulat Batajev, Faj- me Jurme és Dilorom Kam- barova jó alakításokkal nem egy jelenetet, epizódot tesz­nek hatásossá. Arif Meli- kov zenéje az epikus ré­szeket igyekszik érzelmileg feldúsítani. F. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents