Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-23 / 69. szám
1979. március 23., péntek Egy napig az ifjúság városa... Megye/ diáknap Orosházán Sírkő és kakaó Bemutató előadás a Jókai Színházban Egymás után érkeztek az autóbuszok szerdán reggel Orosházára, a művelődési központ elé, mögé — melyik hol talált helyet. A színházterem 550 embert befogadó széksorai fiatalokkal teltek meg. Aki nem talált ülőhelyet a falak mentén várta a nagy eseményt: az idei Békés megyei diáknapok megnyitóját. Kibédi Varga Lajos, a KISZ Békés megyei Bizottságának titkára köszöntötte a résztvevőket. Beszédében többek között elmondta, hogy „Március 18-án kezdődött megyénkben is a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójának eseménysorozata, amelynek a megyei diáknap évek óta hagyományos színfoltja. Szavait a nap eseményei hűen igazolták. A művészeti bemutatók 10 órakor kezdődtek. A résztvevők népes tábora szétszéledt, helyét a színházteremben átadva a diákszín- pados, majd délután a néptáncos indulóknak. Az izgatott készülődésnek, s a bemutatóknak csak másfél órára vetett véget az ebéd, majd folytatódott minden tovább. A 32 benevezett iskolából mintegy 600 versenyző érkezett, s további négyszázan a másik oldalt, a szurkolók táborát képezték. Színes, vidám, tarka forgatag. Még a művelődési központ mögötti utcán is szól az ének: jobb híján itt próbál az egyik tánccsoport. A jókedvnek még a hirtelen jött s gyorsan elvonuló zu- háré sem vet véget. Este 17 óra körül az utolsó bemutatók is véget érnek. A folyosók, a presszók dugig fiatalokkal. Mindenki az esélyeket latolgatja. A rendezőség „főhadiszállásán” most kezdődik csak az igazi munka: a zsűrik értékelésének összesítése, az oklevelek kitöltése. Tizenhét óra negyvenöt perc. Végre újra felgyúlnak a színpad fényei. Elérkezik a várva várt pillanat: Kibédi Varga Lajos átadja a legjobbaknak a bronz, az ezüst és az arany okleveleket. Egy-egy név elhangzása után a nézőtéren hol itt, hol ott ugranak fel örömükben, hogy tapssal ünnepeljék iskolatársaikat. Az aranydiplomások — összesen 180-an — mindannyian meghívást kaptak az Erkel Diák Ünnepekre, ahol méltón képviselhetik majd nemcsak iskolájukat, de megyéjük színeit is. Az ünnepélyes eredmény- hirdetés után késő estig szólt a diszkó, feledtetve az izgalmakat, az apró csalódásokat, s a bemutató okozta fáradalmakat egyaránt. Éneklő Ifjúság Szarvason Március 24-én, szombaton, 17 órai kezdettel rendezik meg Szarvason, a Vajda Péter Művelődési Központban az Éneklő Ifjúság XII. jubileumi emlékhangversenyt. A Békés megyei Tanács, valamint a szarvasi Városi Tanács művelődés- ügyi osztálya, a KÓTA megyei szervezetének ifjúsági bizottsága, a HNF városi bizottsága, a KISZ járásivárosi bizottsága, a járási és városi úttörőelnökség és a Vajda Péter Művelődési Központ által szervezett hangversenyt Gutyan Mihály, a járási úttörőelnökség elnöke nyitja meg. Az egyesített kórus nyitó és záró száma között — amelyeket Fasang Árpád nyugalmazott zeneművészeti szakközépiskola-igazgató, karnagy vezényel — a megye 13 általános, közép- és felsőfokú iskolai kórusa mutatkozik be műsorával. Bábszínészképzés Az Állami Bábszínház igazgatósága szeptemberben új, felsőfokú bábszínészképző tanfolyamot indít. Az érdeklődőknek színészmeghallgatást hirdetnek, amelyre jelentkezhetnek azok az érettségizett 18—30 éves fiatalok, akik színészi képességekkel, bábmozgatási készséggel és énektudással rendelkeznek. (A vidéki jelentkezőknek állandó budapesti tartózkodási hely megjelölése is szükséges.) A jelentkezéseket április 30-ig kell beküldeni az Állami Bábszínház tanfolyamtitkárságához (1400 Budapest, VI., Jókai tér 10.) a titkárság írásban közli az érdeklődőkkel a felvételi vizsga részletes feltételeit és pontos időpontját. Mint arról már hírt adtunk, a nemzetközi gyermekév alkalmából az UNESCO felkérte többek között a BBC-t, a RAI-t, a japán és a Magyar Televíziót arra, készítsenek filmet a gyermekek világáról. 1979-ben először Budapesten, júniusban lesz a nemzetközi seregszemle, ahol hazánkat Szemes Marianne dokumentumfilmje képviseli majd. Milyen témát választott a Magyar Televízió? Erről kérdeztük a rendezőnőt: — Tíz-tizenkét éves gyerekek, az unokák szemével vizsgálják a nagyapák generációját. Milyennek látják őket? Mennyire kötődnek hozzájuk? A film ideiglenes címe is ez: Mese a nagyapámról. Eredeti gondolatunk az volt, az unoka legendás hősnek, mégis hétköznapi embernek tartja nagyapját, akihez meleg érzelmi szálak fűzik. A valóság nem egészen ezt mutatta. Jóval bonyolultabb kapcsolatokat találtunk. Helyenként meglehetősen mély szakadék választotta el egymástól a két generációt. — Mi maradt meg végül is az elképzelésükből? — Négy részre bontottuk fel a filmet. E négy rész, négy családot mutat be, négy érzelmi lépcsőfokot. Az első áll a legtávolabb, az utolsó a legközelebb a nagyapához. Zenés bunleszket ígér a színlap, a néző viszont csak arról mondhat véleményt, amit lát — de az ígéret és a valóság közötti ellentét arra késztet, hogy szembesítsük az alapművet az előadással. A szerző, Eörsi István az abszurd-groteszk stílusáramlathoz köti darabját. Nagyszerű alapötlet: mekkora a szakadék jog és erkölcs között a szükség szülte eltartási szerződések gyakorlatában. De mi ebben a groteszk, hiszen az alaphelyzet nagyon is reális?! Az eltartó kötelezettségeket vállat az eltartott vagyona ellenében, ha az eltartott meghal, ő örököl. A szerződés tárgya — legtöbbször — az eltartott lakása. Az eltartó akkor jár jól, ha az eltartott mielőbb „eltávozik”. Még akkor is önzés tehát az eltartási szerződés alapja, ha azt nem motiválja gonosz számítás. Eörsi István groteszkjében egy kilencvenkilenc éves öreghölgy már 15 éve eltar— Milyen társadalmi réteghez tartoznak szereplőik? — A nagyapák: mezőkövesdi, volt summás, hortobágyi csikós, salgótarjáni bányász és Kossuth-díjas szobrász. — E négy, nem éppen tipikus család alapján lehet-e általánosítható következtetéseket levonni ? — A forgatást hosszas terepszemle előzte meg. Jártuk az országot, családokat kerestünk fel, több mint ezer iskolással írattunk dolgozatot. Szereplőinket gondosan leszűrt tapasztalatok alapján választottuk ki. — Beszéljünk részletesen azokról, akikről a film szól... — A két generáció közötti legnagyobb távolságot a mezőkövesdieknél találtuk. A hortobágyi csikós nagyapát és unokáját a lovak szeretete köti össze, s ez erős kapocs közöttük. A bányász nagyapa részt vett abban a karancsi ellenállásban, ahol bányászok védték meg a gépeket a németektől. Ö azt utolsók között jött fel a bányából. Erről az időszakról szívesen beszél unokájának, akit rendkívül érdekel a történet. Szobrász és unokája között a legideálisabb a kapcsolat. Meleg, egyszerű, őszinte szeretet köti őket össze. Megkértük a művészt, készítsen gyermekeknek szóló kompozíciót, ennek betatja magát a Piti házaspárral, majd — hiába minden fondorlat Pitiék részéről — túléli őket. Látszólag ez a darab rövid tartalma. Ez van, ezt kell szeretni, élünik mi is egy közhellyel, hiszen az író is oly nagy előszeretettel építi be ezeket mondanivalójába. Persze csak oda, s akkor amikor — éppen a megközelítések pontatlanságának és faramuciságának kifejezése érdekében — fontosnak véli. Vannak ugyanis helyzetek — bőven — amikor egy frázisba bújtatott pongyola félmondat többet kifejez a valóságról, mint egy tanulmánykötet. Sőt, a valóságelemek egyenesen ronthatják a kívánt hatást. Ilyesmi történt a békéscsabai Sírkő és kakaó előadásakor. Az író és a rendező közötti nyelvi félreértések tartalmi, sőt hatásváltoztatásokig vezettek. Hiába az ajánlás: „Kis traktátus a lakástulajdonos vénasszonyok jobblétre szen- derítésének különféle törvényes módozatairól” — mindmutatása lesz filmünk záróképe. — Sehol sem találunk erős, drámai összeütközést. Sikerül-e érdeklődést kiváltó drámai feszültséget teremteniük? — Azt hiszem igen. Tudatosan nem a drámai, hanem az érzelmi hatásra törekszünk. Ezt impresz- szionista fotografálással és vágással próbáljuk elérni. Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, nemzetközi közönségnek szánt filmet forgatunk. így a nyelvi nehézségek elkerüléséért, a lehető legkevesebb dialógussal dolgozunk. — Kik vesznek részt a film készítésében? — A forgatókönyvet Mor- vay István írta, a szakértő dr. Morvay Judit, a szerkesztő Lőrinczi Zsuzsa, az operatőr Haraszti Zsolt, a vágó Di Pol Jolanda. A júniusi találkozó előzetes híreit lapozgatva érdemes végignézni, hogy a tévéstábok milyen témájú alkotással készülnek a. találkozóra. A BBC például a mozgássérült gyerekek rehabilitációját, a RAI a terrorhullám, a norvégok a technokratává lett társadalom gyermekeket érintő hatását választotta. Mindezt összehasonlítva a magyar film tárgyával, úgy tűnik, a hazai alkotás ígéri az érzékenyebb társadalmi tükörképet. Soós Éva ez csupán az alapmű egyik rétege, a többet érő mondanivaló mélyebben van. - A darab érdemi vetiúete a pénz és a hatalom kérdéséről szól. „Az élni akarás csodálatos erő” — mondja a szerző, de — várnánk így tovább a frázist — mások kárára nem lehet büntetlenül élni. Az írótál idézett mondat igaza világos, ám a krónikás által oly „derűsre fogalmazott” megállapításnak éppen a fordítottját hordozza a darab. Vagyis: lehet mások kárára büntetlenül élni! Kilencvenkilenc évesen is — csak pénz kell hozzá. A groteszk- béli öregasszonynak van pénze bőven, így hatalma is van, s úgy manipulálja Pitiéket, ahogy csak akarja. Ez a manipuláció azonban csak látszólag személyhez kötött. Piti sok van. Két Piti belehal az egyenlőtlen küzdelembe, sebaj, újabb két „piti” vállalkozik az eltartó szerepére. Az előadás csak a mondanivaló felszíni rétegét hordozza. Műfajilag: senemszamár, se nem ló. Az író nem késztethet továbbgondolásra, mert mondókája sava- borsa feloldódik a burleszk híg levében, ám a piheköny- nyű — de mégis milyen nehéz — műfajhoz súlyos a téma. Az író azt szeretné, „ha a mélyen tisztelt nézők sokat —— de nem túl jókedvűen — nevetnének” a darabon, a rendező pedig derűt és kacagást kíván az előadáshoz. Ellentétes szándékok, ki is irtják egymást, hiába Udvaros Béla rendező minden jó igyekezete, az előadás csupán unalmasan tudálékos; nem azokra a torzulásokra gondolunk az előadás után, hogy mire képes a pénz és a hatalom összefonódása, sokkal inkább azon tűnődünk, mennyire grotesz- kül félreértett mindenki mindent a Sírkő és kakaó valóságszülte alaphelyzete közül. (Bizonyára vannak megfontolások, amelyek szerint az előzőek alól e sorok írója sem kivétel.) A félreértésekkel összefüggésben kell szólnunk a színészi játékról. Dénes Piroska komédiázó erejét, ebbéli tehetségét nem kell méltatnunk. Aki ismeri és tiszteli művészetét, elnézi ezt a kisiklást. Az öreg hölgyet mélyen a darab és önmaga lehetőségei alatt játssza el. Láthatóan nagyon kedvetlenül. A többi szereplő közül csupán Csiszár Nándornak voltak jó percei, a postás szerepében, ő jutott legközelebb a darab igazához. Holpert János zenéjét viszont felsőfokú jelzőkkel illethetjük. A helyzeteket, jellemeket kitűnően karikírozó, ötletes zenei anyag olyan ezen az előadáson, mint gyenge kávén a finom tejszínhab. Valóban burleszk muzsika a javából, ám a zenei hatásokkal a színpad nem él megfélelően. Tiszai Lajos Nagy Agnes A békéscsabai „Rózsások” irodalmi színpada aranydiplomával tért haza Fotó: Orbán Károly Pitiék és az öreghölgy: Mártonffy Mária, Gyurcsek Sándor, Dénes Piroska Fotó: Demény Gyula „Mese a nagyapámról” Magyar film az UNESCO-nak