Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-21 / 67. szám
o 1979. március 21., szerda IgNiUMTd „Szakmánk múltja és jelene” A Békés megyei KISZ-bi- zottság 1978/79-es mozgalmi évre meghirdetett „Szakmánk múltja és jelene” vetélkedősorozat megyei döntőjére és díjkiosztó ünnepségére március 17-én, szombaton délelőtt, a békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőházban került sor. A háromfordulós vetélkedőn a döntőbe már csak hét csapat jutott tovább. A szakmunkástanulókból álló ötfős csoportok a korábbi két versenyforduló — a szakmatörténeti és üzemtörténeti vetélkedők — eredményeit magukkal hozták a szombati döntőre. A Gyarmati Irén, a KISZ Békés megyei bizottsága titkára vezette öttagú zsűri, összteljesítménye alapján, legjobbnak a gyomai mező- gazdasági és élelmiszeripari szakmunkásképző intézet csapatát találta. Így ők nyerték el a KISZ Békés megyei bizottsága által felajánlott fődíjat. Második helyen asza- badkígyósi mezőgazdasági és élelmiszeripari szakmunkás- képző intézet csapata végzett, a harmadik helyet pedig a 611-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet híradástechnikai csapata szerezte meg. Ezt követően a verseny tapasztalatait dr. Szemenyei Sándor, a KISZ Békés megyei bizottsága politikai munkatársa összegezte. Megállapította, hogy mind a szakmunkástanulók, mind pedig a szakoktatók lelkesen készültek a versenysorozatra, amelyről bebizonyosodott, hogy alapelveiben jó, hasznos célokat szolgál, hiszen feladataival a szakma- és hivatástudatra nevelést segítette elő. Az értékelés után Simon Mihály, a megyei tanács főelőadója adta át a legjobbaknak járó jutalmakat, valamint jutalomban részesítették a versenyző diákok felkészítő tanárait is. Március 21-től április 21-ig: Környezetvédelmi hónap Békéscsabán A városi tanács végrehajtó bizottsága, a Hazafias Népfronttal, a KISZ-szel, illetve a Vöröskereszttel együtt március 21. és április 21. közötti időtartamra környezetvédelmi hónapot hirdet Békéscsabán. A közterületek tisztán tartására és fásítására; a parkok, játszóterek, sportpályák; valamint a csapadékelvezető árkok építésére; illetve karbantartására szervezett akciók eredményessége végett felkérjük a város Iákosait; vállalatok, intézmények, termelőszövetkezetek kollektíváit; iskolák nevelőit és tanulóit, hogy munkájukkal segítsék elő e mozgalom célkitűzéseinek sikeres valóra váltását. A környezetvédelmi hónap első ütemében kerül sor a megyeszékhely közterületeinek takarítására és a lakótelepek lomtalanítására. Az utak mellett összegyűjtött hulladékot március 24-én és 26-án szállítják el az erre kijelölt vállalatok gépkocsijai. Az egyéb jellegű kérdésekről a kerületi operatív bizottságok tájékoztatják az érdeklődőket. A városi tanács a környezetvédelmi hónapban elért eredményeket az „Építsük, szépítsük városunkat” mozgalommal együtt fogja értékelni. VÁROSI TANÁCS V. B., KISZ VÁROSI BIZOTTSÁGA, HNF VÁROSI ELNÖKSÉGE, VÖRÖSKERESZT VÁROSI SZERVEZETE Társadalmi munkával a gyermekekért A nemzetközi gyermekév alkalmából Békéscsabán a vállalatok, a szövetkezetek és az intézmények jelentős felajánlásokat tettek. A közelmúltban a tanács szocialista szerződést kötött a Szegedi Elektromos Ipari Szövetkezet békéscsabai részlegével. A részleg dolgozói fejajánlották, hogy a város négy óvodájában az elektromos érintésvédelmi vizsgálatokat társadalmi munkában elvégzik. A Bláthy Ottó Szocialista Brigád tagjai több mint 50 ezer forint értékű munkát fejtenek ki. A nemzetközi gyermekév alkalmából Békéscsabán 10 játszótér épül társadalmi munkában. A szervezési tevékenységet a gyermekek éve alkalmából alakult akcióbizottság végzi. II Legfelsőbb Bíróság ítélete a Boráros téri HÉV-baleset ügyében A Legfelsőbb Bíróság — a védők, a vádlottak és az ügyész fellebbezése folytán — kedden ítéletet hirdetett az 1978. április 13-án bekövetkezett Boráros téri HÉVbaleset miatt Ladó Sándor László és Vanyorek Károly ellen indult bűnügyben. A Fővárosi Bíróság 1978. november 24-i ítéletében a vasúti közlekedés biztonsága elleni, halált és különösen nagy kárt okozó gondatlanul elkövetett bűntett miatt Ladó Sándor László elsőrendű vádlottat főbüntetésül háromévi és nyolc hónapi, fogházban letöltendő szabadság- vesztésre és a villamosmo- tor-vezetői tevékenységtől négyévi eltiltásra. Vanyd- rek Károly másodrendű vádlottat főbüntetésül kétévi és| nyolc hónapi — ugyancsak fogházban letöltendő szabadságvesztésre és a villa- mosmotor-vezetői tevékenységtől háromévi eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Va- nyorek Károly másodrendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartalmát három évre és négy hónapra felemelte és mindkét vádlottat a vasúti járművek vezetésétől tiltotta el, mellék- büntetésül. A legfőbb bírói fórum bün- . tetőtanácsának határozata megállapította: a baleset műszaki okokra és a vádlottak mulasztására vezethetők vissza. A büntetés súlyosbítására azért került sor, mivel Va- nyorek Károly, bár tevékenységét kétségtelenül a segíteni akarás motiválta, több olyan jelentős hibáról szerzett tudomást a vonat haladása során, amelyek ismeretében — a hosszú szakmai gyakorlat alapján tapasztalataira is figyelemmel — a szerelvényt azonnal meg kellett volna állítania, illetve azzal legkésőbb a Szabadkikötő állomásról nem lett volna szabad elindulnia. Enyhítő körülményként vette figyelembe a Legfelsőbb Bíróság a vádlottak munkához való jó viszonyát, Vanyorek Károly családi állapotát, három kiskorú gyermekét. Az ítélet jogerős. A tél Gyulán is sok kárt okozott a közutakban. Különösen sokat szenvedett a fagyok miatt a Városház utca, ahol az elmúlt napokban hozzákezdtek a javításhoz. Az úttest új aszfaltréteget kap Fotó: Béla Ottó B Tanácsköztársaságéri harcoltak Négyen egy családból Tizenhármán voltak testvérek. Egyik bátyja elesett az első világháborúban, másik fél karral tért haza. Édesapja pedig az urak iránti ádáz gyűlölettel jött szabadságra, és vissza sem ment, nem akart részt venni a gyilkos imperialista háborúban. Öt magát 1917- ben hívták be, akkor töltötte be a tizennyolcadik életévét. 1899. március 20-án született. A Molnár család ismerte a háború poklát, s az apa a Siratóban, ahol a család lakott, alapító tagja lett a szociáldemokrata pártnak. Mindvégig a balszárny harcosa volt. Így nevelte gyermekeit, is. Szarvas régi, éltesebb emberei ma is tisztelettel emlékeznek rá és egész családjára, melyből a „megcsonkítás” ellenére, mikor az új világ megteremtésének lehetősége kibontakozott a nincstelenek előtt, négyen is jelentkeztek a Vörös Hadseregbe: az apa, a két báty és Molnár István, a kisebb testvér. — Ez a harc már a mi érdekeinkért folyik! — mondta az édesapa, aki fiai kérésére sem akart itthon maradni, lemondani arról, hogy odavágjon azoknak, akiknek nyomorúságos sorsukat köszönhetik. Így gondolkozott szavai hatására a Sirató megannyi földönfutója is, akik 1919. április elején csaknem egy zászlóaljnyi tömegben meneteltek gyalog Szarvasról Szolnokra, majd Kecskemétre, hogy magukra öltsék a Vörös Hadsereg dicső egyenruháját. — Sorsfordulóhoz érkezett a történelem. Rajtatok áll, hogy véghez vigyétek ezt a fordulót! — bocsátották útjukra őket Kecskeméten. És már az első napok is megmutatták, hogy milyen nehéz lesz történelmi hivatásuk. Az állomás melletti csendőrlaktanyából ugyanis terrorista egységek megpróbálták felrobbantani induló szerelvényeiket. Szamuely emberei azonban körülvették a laktanyát és elfojtották a fehérterror akcióját. Molnár István, egyik bátyjával együtt a 46-os gyalogosokhoz került, bár a háborúban tüzér volt. Csapategységét először Salgótarján térségébe vezényelték, ahol a bányászokkal együtt kiverték a cseh intervenciós, fehérgárdista csapatokat a környékről. Onnan Ragyóc felé meneteltek, ahonnan a templom- toronyból valaki jelt adott az ellenségnek érkezésükről. Ahogy kiértek a faluból, nagy tűz fogadta őket. Ekkor sebesült meg a siratóbeli Sinkovics Pali bácsi ' a kezén, s András Mihályt is eltalálta egy golyó. A támadókat elűzték és Losonc irányába meneteltek, az első parancs szerint, azonban meg kellett változtatni útjukat, mert Miskolcot fenyegették a román intervenciós csapatok. Miskolc alatt otthagyta őket a régi tiszt századparancsnokuk, s a be- zinai szőlőkből származó Medvegy Misa bácsi lett a parancsnok. Onga térségében ütköztek meg a román bojár csapatokkal, akiktől a csehek leszakadtak. Kiverték őket, más egységekkel együtt a környékről. Miskolc felszabadult... Onnan a Buzita nevezetű községbe mentek. Érkezésükre 19 házat gyújtottak fel a fehérgárdisták, s mindent elhurcoltak a községből. — Amikor elértük Felsőláncot — emlékezik szinte történelmi pontossággal Molnár István —, riadót rendeltek el. Jöttek a cseh légiósok. — Mi jó, fedezett állásokba húzódtunk, ők az országút felől közeledtek. Kiadták a parancsot: amikor 100 méterre lesznek tőlünk, csak akkor kezdjük meg a tüzelést. Váratlanul érte őket az össztűz. A már nagy rozsba menekült közülük, aki tudott, de oda is tüzeltünk. Visszavertük a Kassát támadó rohamot. Virágeső, örömkönnyek fogadtak bennünket a városban. Sohasem felejtem el... Ekkor történt, hogy felszólították a katonákat: aki tüzér volt a háborúban, álljon ki. Molnár István tüzér volt, kiállt. Ott kellett hagyni bátyját, de úgy érezte, mint tüzér többet tehet a Tanácsköztársaságért. Lis- ka Mihály és Sonkoly Mihály Csabacsüdről (aki még él) szintén vele ment, és két tótkomlósi legény. A Kassát övező hegyeket kellett veretni, ahová behúzódtak a légionisták. Aztán Selmecbányáig mentek. Ott kapták a parancsot: megállni, négynapos fegyverszünetet kötöttek. Ezekben a napokban ismerkedtek a cseh katonákkal. Átjöttek hozzájuk né- hányan. — Mi jobb életet akarunk a réginél, ezért harcolunk — mondtuk nekik. — Ti, mit akartok? Kiderült, . nem tudják miért lődöznek ránk, az urak érdeke mindez. Mikor mondtuk nekik: veletek együtt akarunk jól élni, azt mondták: gyertek át és mondjátok el bajtársainknak is ezt. Átmentünk, összebarátkoztunk velük, megfogadták, akármilyen parancsot kapnak, nem tekintenek bennünket ellenségnek ... Az események eztán gyorsan peregtek. Kivonták őket a Felvidékről és akkor csak mindössze egy 30,5-es ágyúval a Tiszához kellett jönni, és lőni az átkelni akaró intervenciósokat. A gyalogosok azonban elhagyták a térséget. Ami muníciót kaptak, az használhatatlan volt, ládáik tele voltak vaktöltényekkel. Ez demoralizálta soraikat. Mi is rövidesen Karcagig vonultunk vissza. Hallottuk — sok effajta hír járta akkor —, hogy Tö- rökszentmiklóson a tisztek leitatták a legénységet a román támadás előtt. A 46- osokkal találkoztam ott, azok beszélték. Panaszkodtak arra, hogy nincs lőszerük. Míg visszavonultak, addig nekünk kellett tartani Kisújszállás alatt a frontot. Kaptunk néhány ágyút, de mit tehettünk egynéhány ágyúval? Ügy vonultunk vissza, hogy két ágyú lőtt, közben a másik kettő Fegyvernek felé haladt, aztán az vonult visz- sza, s a mi ütegünk lőtte az ellenséget. Ceglédig haladtunk így. Ott megjelent közöttünk egy teherautónyi katonával Kun Béla és buzdító szavakkal szólt hozzánk: — Elvtársak! — emlékszem mondataira. — Nagyon rossz a helyzet, de próbáljanak kitartani, Abo- nyig visszamenni. Ha elveszítjük ezt a harcot, elképzelhetetlenül nyomorú sorsra jut mindenki, aki megpróbálta lerázni magáról az urak igáját... Nem jött sehonnan sem segítség, elárulták a Tanács- köztársaságot a burzsujok- kal, földesurakkal összefogó régi katonatisztek, akik utat engedtek az intervenciós csapatok bevonulásának ... A Molnár család sokáig nem lehetett utána sem együtt. Édesapja, bátyjai ugyan hazatértek, de Molnár Istvánt előbb a ceglédi internáló táborban tartották fogva csaknem fél évig. S mikor 1920-ban Horthyék behívták katonának, nem jelentkezett." Elfogták és újabb négy hónapra internáló táborba került. 1922- ben, apja nyomdokain haladva belépett a szociáldemokrata pártba, s azóta ismerik el párttagságát. A balszárny vezetőségi tagja volt 1926-től, s ugyancsak egyik vezetője a szarvasi földmunkás szakcsoportnak, egészen a felszabadulásig. Mikor legálissá válhatott a kommunista párt, azóta annak a tagja. Március 20-án, születésének nyolcvanadik évfordulóját ünnepelte. A Tanácsköztársasági Emlékérem, a Szocialista Hazáért Érdemrend, s a többi kitüntetés azonban nem ezért volt a kabátja hajtókáján. Születési évfordulója csaknem egybe esik élete felejthetetlen napjaival, amikor először harcolhatott a dolgozók Magyarországáért. Varga Dezső Fakanál helyett fegyver Három éve már, hogy nők is teljesítenek szolgálatot a mezőkovácsházi Lakatos Péj tér nevét viselő munkásőr-' egységben. A nemzetközi nőnap alkalmából meghitt hangulatú ünnepséget rendeztek számukra, ahol a parancsnok, Balogh Alpár László köszöntötte őket. Felhasználva az alkalmat megkérdeztünk néhány ünnepeltet, miért-vállalták a nem kis lemondással és fáradtsággal járó szolgálatot, miért cserélték fel a fakanalat a fegyverrel. — Férjem 7 évvel ezelőtt halt meg — mondja Bar- tyik Jánosné bolti eladó. — A kisfiam akkor 9 éves volt. Hogyan nevelhetném úgy a gyermekemet, hogy méltó legyen az apjához — tettem fel a kérdést magamban. Azt hiszem megtaláltam rá a lehetséges legjobb választ, beléptem abba a testületbe, amelyben a férjem is szolgált, folytatom az ő megkezdett munkáját. Lakásgazdálkodási előadó és egyebek mellett munkásőr Djeska Zoltánná. — A külsű szemlélőnek úgy tűnhet, hogy szeretek „nyüzsögni”. Megítélés dolga. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy elkötelezett ember vagyok. A szocialista brigádmozgalomban, a Vöröskeresztben, az MHSZ könnyűbúvár szakosztályá- bán már évek óta dolgozom. Ebből is kitűnik, voltak megbízatásaim eddig is, de a mostanihoz egyik sem hasonlítható. Mondjak valamit? — a fiam is erre a legbüszkébb. A példán felbuzdulva jelentkezett úttörő- munkásőmek. — Az én fiam is úttörő- munkásőr szeretne lenni — veszi át a szót Szabó And- rásné hálózati ellenőr. Férjem régi tagja a testületnek, rajparancsnok •— mondja büszkén. Tavaly, amikor jelentkeztem, mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy az ő rajába osztanak be. Sebaj — gondoltam — most elválik, hogy parancsnoknak is olyan jó-e, mint férjnek. Ha csalódom benne — és hamiskásan hunyorít —, majd késve riasztom. Én vagyok ugyanis a „kiértesítője”. Hogy miért vállaltam? — nehéz ezt szavakba önteni.' Ha jól emlékszem Luther mondta a zsinat előtt: itt állok és nem tehetek másként. Hát ezért. Látja tanultam történelmet is.
