Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

1979. március 18., vasárnap o mínímagazín Gyomai diákok nyomábao Bz FMKT újjászületése Alkotó vita fiatal értelmiségiek között az Orosházi Üveggyárbao A napokban lesz 10 éves a gyomai Mezőgazdasági Intézet. Ez alkalomból ke­restünk meg az iskola volt diákjai közül néhányat, hogy elbeszélgessünk arról, ho­gyan emlékeznek az iskolá­ban eltöltött évekre és mennyire hasznosítják azt, amit ott tanultak. Találom­ra választottunk ki két helyszínt, ahol volt gyomai diákokat sejtettünk. Első beszélgetésünkre a békés­csabai Lenin Tsz tojótelepén került sor. A résztvevők: Kókai Teréz (most Hricso- vinyi Józsefnél, Stefanik Mária, Minya Anna és Já-- ger Mihály. A lányok két éve végeztek baromfihús­feldolgozó szakon, Mihály egy éve, ő baromfigondozó. Ez az első munkahelyük. — Hogy kerültetek ebbe a tsz-be? Teréz válaszol: — Nálunk már családi hagyomány a baromfival való foglalkozás. A nővérem is Gyomán végzett, a húgom is oda jár. A Baromfiipari Országos Vállalat ösztöndí­jasai voltunk, a tsz kért ki minket. Azt hiszem jól jár­tunk, ha a munkát nézzük — és ha a keresetet, akkor is. — Mennyire hasznosít­játok itt a tojótelepen az iskolában tanult húsfel­dolgozó szakmát? Anna: — Tanultuk a tojáskeze­lést, -feldolgozást is, úgy ér­zem, jól felkészítettek az iskolában, gyakorlatban is tudjuk használni, amit ott tanultunk. — Mi a munkátok, szere­titek-e csinálni? Tibor — A kezeddel mi történt? — Játék közben ráestem, eltörött. Még szerencse, hogy nem balkezes vagyok. Bizony szerencse. An- dódy Tibor, a Békéscsabai 10-es számú Általános Isko­la hetedikes diákja ugyanis remekül pinpongozik, tagja a TASK MB III-as asztali­tenisz-csapatának. Az újonc korcsoportban a magyar baj­nokság harmadik helyezett­je, aki újonc korcsoportos létére elérte az ifjúsági aranyjelvényes sportoló szin­tet. Ez pedig azt jelenti, hogy felnőtt első osztályú versenyeken is indulhat. Ta­valy decemberben a téli út­törőolimpia országos döntő­jén aranyérmet nyert. Ugyancsak a múlt év végén a magyar utánpótlás-váloga­tottal részt vehetett egy, á Szovjetunióban rendezett nemzetközi versenyen, ahol korcsoportjában egyéni má­sodik lett. — Hetedikes vagy, tehát rövidesen választanod kell, hol tanulsz tovább? — Nem nagyon tudok dön­teni! Attól is függ, hol lenne a legjobb lehetőségem a sportban továbbfejlődésre. A kínálkozó helyek közül kettő tetszik; Miskolc és a Buda­pesti Spartacus, ahol Jónyer és Klampár játszik. Persze a sport nem jelenti azt, hogy a tanulással ne foglalkozzam komolyan. — Mi szeretnél lenni? — Azt hiszem, orvos. Egy­szer nekiszaladtam egy lép­csőháza j tónak, és az üveg összevagdalta az egyik csuk­lómat. Megműtötték, és so­káig jártam kezelésre. Ak­kor figyeltem meg az orvo­sokat és azóta szeretnék én is az lenni. Mária: — Lámpázást, to­jásválogatást, levegőelszí- vatást és csomagolást vég­zünk. A csomagolást szeret­jük mindhárman, mert vál­tozatos és könnyű. — Ha jól tudom, húszki­lós ládákat emelgettek... Teréz: — Igen, mégis azt szeretjük, mert változatos munka, nem mindig ugyan­azt csináljuk, és mivel tel­jesítménybérben vagyunk, itt keresünk a legtöbbet. — Mihály, te hogy kerül­tél ide a téeszbe? — Szerencsés helyzetben voltam, mert a baromfigon­dozó szakmunkástanulók országos versenyén 5. he­lyezett lettem, ezért két hónappal korábban meg­kaptam a szakmunkás-bi­zonyítványomat és munká­ba állhattam. Ez pedig pénzben sokat jelentett. — Ha egy kívüálló meg­figyel munka közben, csak annyit lát, hogy egy auto­matizált tojóház kapcsoló- tábláján gombokat nyomo­gatsz. Szükség volt ehhez a szakmunkásképző elvégzé­sére? — Feltétlenül. így tudom is, hogy mit miért csinálok. Szeretem a munkámat. Jól érezzük magunkat ezen a telepen. A második helyszín a nagyszénási Október 6. Ter­melőszövetkezet pulykatele­pe. Beszélgetőpartnerünk két fiatalasszony: Kovács Gizella, most Kovács Ist­váné és Zsadony Julianna, most Nagy Gáborné. Mind­ketten baromfigondozók, Gizella., 2, Julianna hét éve végzett. — Mikor kezdtél el ping­pongozni ? — Ügy 3-4 évvel ezelőtt. Édesapám tanított meg ját­szani. Eljártunk a 2-es isko­lába, ahol az akkori VTSK asztaliteniszezői edzettek. Néztem, aztán néha már be is szánhattam. Egyre job­ban ment, és egy idő után bevettek a gyerekcsapatba. Később már felnőttek is le­álltak velem játszani! — Nem unod az ed kése­ket? — Arra szükség van. Az edzésen szokik az ember a koncentráláshoz, gyakorolja az ütéseket, és az eredmény majd a versenyeken kell, hogy jelentkezzen. Csak az — Hét év, az már bizonyos távlat. Julika, hogyan em­lékszel vissza az iskoládra? — Szép emlékeim van­nak Gyomáról. Sajnos, nem sikerült eddig összehozni egy osztálytalálkozót. Pedig hiányoznak a régi osztály­társak. Sok hasznosat tanul­tunk Gyomán, szükség is van rá a munkában, mert a pulykák, különösen amíg kicsik, nagyon érzékenyek, törődni kell velük. — Van-e különbség a ti fizetésetek és egy szakkép­zetlen dolgozó fizetése kö­zött? Gizella: — Gyakorlatilag nincs különbség, ők is, mi is 2500 forint körül kere­sünk. — Mégis, megérte elvé­gezni az iskolát? Gizella: — Feltétlenül. Valahogy jó érzés, hogy a megszerzett tudás mellett papírom is van az iskoláról, biztos szakma van a ke­zemben. — Milyen kedvezménye­ket kaptok a munkahelyen? Julianna: — Ha kérjük, nem osztanak be éjszakára, kedvezményesen kapunk pulykát. Gizella: — Voltam az NDK-ban jutalomúton. — Jól érzitek itt magato­kat? Julianna: — összesen 17 volt gyomai diák dolgozik ezen a telepen, azt hiszem helyettük is mondhatom, hogy igen. — Ezek szerint nem is gondoltatok arra, hogy más munkát keressetek ... Julianna: — Ezt a szak­mát tanultam, ezt szeretem csinálni. Mindkettőnket a téesz iskolázott be, nem ' is gondoltunk arra, hogy el­menjünk innen... —m. szabó— r H. rr es az utó a rossz, hogy este 6-kor van edzésünk a Rózsa Ferenc gimiben. Hanem tavaly, meg tavalyelőtt is Pesten egy ro­konunknál nyaraltam, és el­jártam a BVSC-be, edzések­re. Hát az egy pingpong- paradicsom ! Gergely Gábor is ott játszik. Egyszer meg­kértem, mutassa meg ne­kem a fonákpörgetést. Hát, van amikor már egészen jól sikerül. — Ideges vagy a verse­nyeken ? — Annyira nem, hogy csapkodjak, összetörjem az ütőmet, meg ilyesmi. Persze, ha nagy a tét, mint például tavaly, az újoncbajnokságon, amikor tudtam, egy ponton múlik, hogy magyar bajnok leszek-e?... Talán azért is nem sikerült, mert ez a tu­dat szinte görcsös igyekeze-'' tét adott. De hát sohasem akarok mindenáron győzni. Nekem a fontossági sorrend: egészség, tanulás, sport. — Hobbid van? — Igen, Beatles-lemezeket, meg képeket gyűjtök. — És melyik együttest sze­reted a legjobban? — Természetesen a Beat- leseket. Tibor a hét elején egy le­velet kapott: „Kedves Paj­tás! Értesítünk, hogy a Ma­gyar Úttörők Szövetsége Or­szágos Elnöksége döntése ér­telmében az úttörő-sport­mozgalomban 1978-ban elért eredményeid alapján elnyer­ted „Az év úttörősportolója” kitüntető címet”. A megér­demelt kitüntetést Tibor március 16-án, pénteken vet­te át Budapesten. Tóth Ibolya Fotó: Gál Edit Az Orosházi Üveggyár KISZ-bizottsága a közel­múltban felmérést végzett az értelmiségi fiatalok körében. A bizottság a kérdőíveken e fiatalok beilleszkedéséről, munkakörülményeiről, szak­mai fejlődésük lehetőségeiről szerzett információkat. Az értelmiségi fiatalok a kérdő­íveken számtalan javaslatot tettek olyan kérdésekben, amelyek megvalósításával hasznosabban vehetnének részt a termelésben és a mozgalmi-politikai munká­ban. Mindez egy évek óta tartó folyamat állomása volt, hi­szen már korábban is részt vettek a gyár fiatal mérnö­kei, közgazdászai, a KISZ gazdasági építőmunkát segí­tő mozgalmainak segítésé­ben, szervezésében. Újításo­kat készítettek, bekapcsolód­tak az Alkotó Ifjúság-pályá­zatba, szakmai vetélkedőket szerveztek, létrehozták a fia­Ilcnnina néni megmutatja Zolinak, hogyan kell a tar- kedlit szaggatni, sütni... tál műszakiak és közgazdá­szok tanácsát. A bizottság azonban mind­ezt csak kezdeti lépésnek te­kintette, és már hosszabb ideje módszeresen készült arra, hogy ez a tevékenység tovább gazdagodjon. „Ehhez a munkához azon­ban nagyobb akarati és cse­lekvési egységre van szük­ség” — fogalmazta meg a KISZ-bizottság. Tisztázni kellett tehát, ki hogyan vé­lekedik saját sorsáról, fejlő­dési lehetőségeiről, és annak akadályairól a gyárban. Mit gondol, mit érez, mit akar tenni ? Az információcsere egyik állomása az a bizo­nyos, már említett kérdőív volt. Majd a véleménycsere a március 13-i megbeszélésen folytatódott, amelyen a 45 felsőfokú végzettségű fiatal közül 30-an jelentek meg. Az üveggyár gazdasági ve­zetőinek jelenlétében széles körű vita bontakozott ki a ... majd Zoli cs társa egyedül is próbálkozik a sütés csín- jával-bínjával fiatalok egzisztenciális lehe­tőségéről, beilleszkedéséről, a KISZ gazdasági építőmunká­jának segítéséről, az FMKT- ról. Elhatározták, hogy lét­rehozzák a Fiatal értelmisé­giek klubját, amelynek fő feladata a szakmai tapaszta­latszerzés és közös állásfog­lalásokkal nagyobb beleszó­lás a gyár életébe. A klub munkáját a műszaki igaz­gatóval folytatott előadás- és vitasorozattal kezdik el. A klub jelentős sesgítséget nyújthat majd az FMKT tervszerűbb munkájához. A jövőben ezért nagyobb sze­repet szánnak a tanácsnak, a termelést közetlenül érintő műszaki, technológiai mun­ka- és üzemszervezési ész- szerűsítések, módosítások ki­dolgozásában. A megbeszélé­sen igényként fogalmazódott meg — minden bizonnyal a jobb tájékoztatás érdékében —, hogy minden évben ren­dezzék meg az ifjúsági mű­szaki-fejlesztési konferenciát. Az Orosházi Üveggyárban a felsőfokú végzettségű fia­talok az FMKT-ban való részvételükkel már eddig is sok közös siker részesei vol­tak. A további fejlődés azon­ban nemcsak a KlSZ-bizott- ságon, az alkotni és tenni vágyó értelmiségi fiatalokon múlik, hanem azón is, hogy a gazdasági vezetők milyen feltételeket tudnak, képesek teremteni a megvalósítás­hoz... —nyes Alig egy hónapja működik Békéscsabán, a vendéglátó­ipari vállalat téglagyári üze­mi konyhájában a kiskukta- szakkör. Tagjai a 11-es szá­mú általános iskola 7. osz­tályos, pályaválasztás előtt álló tanulói. Az ide járó hét fiú elhatározása nem végle­ges még, hiszen bevallásuk szerint nem mindannyian szakácsnak készülnek. Minden második — szabad — szombaton 8 órától 1 óráig tart a foglalkozás, ahol a legutóbbi alkalommal a tég­lagyári bölcsődéseknek fi­nom főzeléket, a felnőttek­nek pedig almalevest, rán­tott szeletet, tarkedlit készí­tettek ebédre. Ebéd után minden alkalommal beszél­getésen folytatódik a foglal­kozás, amikor az ebédkészí­téssel kapcsolatos kérdéseiket teszik fel a kis szakácsok. Jenei Sándomé, a konyha helyettes vezetője — aki egyébként a szakkört is irá­nyítja — elmondta, hogy az „Egy akarat” Szocialista Bri­gád tagjai közösen vállalták a hét srác oktatását. A rán­tott szelethez készült a bun­da, amikor Zolitól és Gyu­ritól megtudtuk,' hogy ott­hon is szoktak ám főzni, de csak anyu felügyelete mel­lett. Azt is elmondták, hogy ezeken a szombatokon na­gyon szívesen jönnek ide, mert olyan sok érdekes dol­got megtanulhatnak a fel­nőttektől. Az önállóság meghozta gyü­mölcsét; a szép piros tarked- lik sorakoznak a sütőben! A többiek figyelmesen lesik a „mesterfogásokat” Fotó: Veress Erzsi Kiskukták Az előkészítőben nagy munka vár a fiúkra: a nagy káposz­tafejekkel kell megbirkózni. Ügyes fogásokkal, eltanult moz­dulatokkal szeletelnek

Next

/
Thumbnails
Contents