Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

1979. március 18., vasárnap »miWKTltá Barátaink életéből A Penza megyei Szerdobszk múltja és jelene N. Buljin: II meredek parton Szerdobszk város a XVII. század végén keletkezett. Második azovi hadjáratából visszatérőben I. Péter meg­állt Szaratovban. Éppen szü­letésnapja volt, amikor 1698-ban kilovagolt a Med- vegyica folyó partjára és ott Petrovszk néven várost alapított. Egyúttal megpa­rancsolta kísérőinek, hogy „nézzenek körül a penzai ol­dalon, s a megfelelő terüle­teken állítsanak fel őrsége­ket.” Először a Szerdoba folyó mentén bukkantak a legal­kalmasabb helyekre, s a kör­nyéken „a föld szántásra, szénakaszálásra, mindenféle építkezésre jó, az erdő fái pedig akár 50 őrhely ellátá­sára is még hosszú ideig bő­ven elegendők.” Ezerhatszázkilencvenkilenc nyarán Szerdoba mere­dek partján létrejött az el­ső település, amely a későb­bi Szerdobszk város alapja lett. Parasztokon és katonákon kívül egyházi személyek is érkeztek oda, akik 1699-ben Mihajlov napján lerakták egy templom alapjait, s a települést elnevezték Ar- hangelnek. A nép viszont Szerdobin falvának hívta. Az új helységet földsánc­cal vették körül. A meredek folyóparton nemsokára kis házak és apró földkunyhók épültek. Szántó-vető kato­nák őrizték éjjel-nappal a telepesek nyugalmát. Zsol- dot nem kaptak, mert a hasznot hozó jó termőföld fejében szolgálták a cárt. Így lehetővé vált, hogy csa­ládtagjaikkal együtt élje­nek. Szerdobin falvát több íz­ben is megtámadták a no­mád törzsek. A lakosságot 1711-ben lemészárolták, vagy a benyomuló kubáni kozá­kok fogságba hurcolták, s a település helyén csupán ro­mok maradtak. De az élet­ben maradt szerdobiniek rö­vid idő alatt magukra talál­tak, és 1717-ben már 250 ház állt a faluban. Ezeket fő­ként a kazanyi, a voronye­zsi, a nyizsnyegorodi és a moszkvai kormányzóságból betelepített földmívesek épí­tették. Nem sokkal ezután — a népszámlálás megköny- nyítése végett — Szerdobin falvát Nagy-Szerdobára ke­resztelték át. A környék fejlődésével a település elővédszerepe egy­re csökkent. A nem egyszer szétvert nomád törzsek — kiváltképpen a Törökország­gal folytatott háború után — felhagytak az orosz fal­vak ellen indított támadá­saikkal. Nagy-Szerdobába földes­urak, kézművesek, különfé­le foglalkozású emberek költöztek. Legtöbbjük kap­csolatba került a földműve­léssel és maguknak is köve­telni kezdték a falusi föld­birtokból származó javakat. Ez viszont mélyen sértette azoknak a telepes katonák­nak az érdekeit, akik elvesz­tették korábbi kiváltságai­kat. Egyre erősebb ellenál­lást fejtettek ki a helyi ha­talmakkal szemben, ami kü­lönösen a Pugacsov-felkelés idején is megmutatkozott. Akkortájt B. Sz. Fedisev ob­sitos őrmester a földműves katonákból szervezett egy csapatot, s átment azokhoz a felkelőkhöz, akik bizonyos ideig Kurakin faluban tar­tózkodtak. Később Fedisev különítménye Petrovszk alatt beleolvadt Pugacsov fősere­gébe és sorsában osztozott vele. A XVIII. század első évei­ben Nagy-Szerdobot köz­igazgatásilag a penzai járás­hoz csatolták, amely viszont Nagy Péter által létrehozott azovi kormányzósághoz tar­tozott. A Pugacsov-féle felkelés leverése után a cári kor­mány arra a következtetésre jutott, hogy elsősorban a he­lyi adminisztráció szervezet­lensége segíthette elő az 1773—1775-ös, s csaknem egész Oroszországra kiterje­dő parasztfelkelést. Nagy- Szerdoba 1236 lelket szám­láló földműves-katonai tele­pülését áthelyezték Szer- dobszkba. A városi életforma az or­szág gazdasági és kulturális elmaradottságának vala­mennyi jegyét magán visel­te. Csak 1847-ben nyílt meg az első kerületi iskola. Az egész járásnak mindössze egyetlen 10 ágyas kórháza volt. Ezernyolcszázhatvankilenc- ben postahivatal létesült, és az újonnan épült rjazany— uráli vasútvonal Rtyiscsevo —Szerdobszk—Penza szaka­szán 1896-ban megindult a rendszeres forgalom. Ezt kö­vetően Szerdobszkban fel­épült az az üzem, amelyben 450 ezer talpfát gyártottak évente. Megjelent az első elevátor is. A város gazdasági élete a XX. század elejére szinte alig változott. Némileg fo­kozták a gabonakivitelt és kis háziipari műhelyek jöt­tek létre. A település évi ter­melésének összértéke elérte a 460 ezer rubelt. Amikor az 1905—1907-es forradalom kiterjedt az egész országra, e járás csak­nem valamennyi parasztja részt vett a földesurak el­len vívott küzdelmekben. A kisbirtokokat nem fosztották ki és nem gyújtották fel. A szerdobi járásban tapasz­talt nyugtalanságról a köz­ponti lapok és folyóiratok is beszámoltak. A vasutasok megtagadták a munkát. N. A. Dubrovin bolsevik iroda­lomtanár vezetésével sztrájk­ba léptek a diákok és a ne­velők is. Megalakult a sztrájkbizottság, sokszorosí­tani kezdték a forradalmi eszméket tartalmazó újságo­kat. Szerdobszkban 1907 őszén megnyílt az ipariskola, amely bázisa lett a később fel­épült és még ma is termelő vagongyárnak. Ugyanakkor ez a tanintézet biztosította a város kovácsműhelyeinek munkásutánpótlását is. Az adatok szerint 1917. ja­nuár 1-én Szerdobszkban mintegy 17 ezer ember élt. Amikor végbement az ok­tóberi forradalom, az ural­mon levő zemsztvo-tagok és az eszerek elhatározták, hogy nem fogják elismerni az új hatalmat. Erre a szovdep küldötteket menesz­tett Leninhez, hogy megkap­ja a megfelelő utasításokat. Ez abban a dokumentumban olvasható, amelyet az SZKP KB marxizmus—leninizmus intézetének pártarchívumá­ban őriznek: „1917. novem­ber 5-én (18.) V. I. Lenin a Szmolnijban levő dolgozó- szobájában fogadta a szer­dobszki tanács (szaratovi kormányzóság) képviselői t: Fedor Szigyakint, Anton Kli- movot, Alekszandr Siskint és 15 percen keresztül tár­gyalt velük.” A küldöttek­nek maga Lenin nyújtotta át a parasztkérdésről írt cikké­nek első példányát, amely a szerdobszki bolsevikok ke­zében hatalmas fegyvert je­lentett, s amely egyúttal a helyi szovjet hatalom meg­szilárdításáért folytatott har­cukat is segítette. Kirillov, Gorbacsev, Dmitrijev, Ko- valjov és Petrovics közre­működésével 1918. augusztus 7-én megalakult a párt első városi bizottsága. A járási tanács végrehajtó bizottsá­gának első bolsevik elnöke K. M. Gubin ■ lett. A gazdasági helyzet évről évre javult Szerdobszkban és fellendültek a kulturális cé­lokat szolgáló építkezések. A vagongyár mellett ipari kör­zetet és olaj üzemet, élelmi­szer kombinátot és néhány kisipari szövetkezetét is lé­tesítettek. A Nagy Honvédő Háború idején 11 819 szerdobszki vett részt a hitleristák elleni küz­delemben és közülük 4 695- en nem tértek vissza a harc­terekről. Összesen 7 240 köz­katona és tiszt kapott érdem­rendet, illetve emlékérmet. A háborús években Szer- dobszkba evakuálták a 2. sz. moszkvai óraüzemet. A vá­rosban műszereket gyártó önálló vállalatot is alapítot­tak. A 30 év alatt összesen 77,5 millió 97 féle asztali- és faliórát gyártottak. Ezek a szerdobszki termékek nem­csak a hazai, hanem a kül­földi piacokon is nagyon ke­resettek, s jelenleg 54 or­szágba 'exportálják őket. A gépgyártó üzemben 1954- től folyik a termelés, s ak­koriban traktorokhoz és au­tókhoz készítettek pótkocsi­kat. Jelenleg a ZIL-gépko- csik hátsó hídjainak gyártá­sára specializálódtak. Fel­épült a lámpagyár üzem­csarnoka, amely 1966-tól szál­lít trator- és autólámpákat. Modern technikával és nagy termelékenységet biztosító berendezéssel felszerelt új tejüzem létesült. A városban sorra épülnek a lakások. Megnyílt a 600 nézőt befogadó új széles­vásznú filmszínház is. Je­lenleg 8 iskola) 2 technikum, valamint képzőművészeti és zeneiskola, s néhány mun­kás klub működik. Nőtt a szakszervezetek könyvállo­mánya, és bővült az üzlethá­lózat. Vannak már számító­elemző központok is. A mun­kások, a mérnökök, vala­mint az egyéb műszaki vég­zettséggel rendelkező alkal­mazottak száma eléri a 18 ezret. Szerdobszk bátran tekint a jövőbe. Az ipari fejlesztés további távlatai nyílnak meg előtte. Hamarosan hozzáfog­nak a csaknem 15 ezer em­bert foglalkoztató mezőgaz­dasági gépgyáróriás építésé­hez. Ennek a létesítménynek a megvalósítása céljából kü­lön trösztöt is létrehoznak. Szerdobszk dolgozói — a város fennállásának 200. év­fordulójára készülve — arra törekszenek, hogy a gazda­sági és a kulturális építő- munkában elérhető új ter­melési-sikerekkel tegyék em­lékezetessé e jubileumot. (Penzeszkaja Pravda). Fordította: Bukovinszky István NDK Sok munkahely — kevés munkás Csehszlovákia Európa egyik legnagyobb nemzeti parkja A környezetvédelem vi­lágszerte nagy probléma. S az ember természetes kör­nyezetének nemcsak az ipa­ri hulladék okoz károkat, hanem gyakran az „ártal­matlan” turisták és kirán­dulók tömege is.x Olykor a turista-inváziótól ajánlatos megvédeni a természetet, ha másként nem, bizonyos szabályok szigorú betartá- tásával. így keletkezett Csehor­szág legmagasabb hegysége, a Krkonose (Északkelet- Csehország) környékén — védett területként — a Krkonosei Nemzeti Park. Az 1963-ban létrehozott Krkonosei Nemzeti Park 40 000 hektárnyi területével Európa legnagyobb védett területei közé tartozik. Hossza 39 kilométer, széles­sége eléri a 15 kilométert, legmagasabb pontja — a Snezka-csúcs — 1602 méter­re van a tengerszint fölött. A cseh határ menti hegysé­gek között a Krkonosei hegységnek van a leghűvö­sebb éghajlata. Ez azonban cseppet sem zavarja látoga­tóit, akik évente 7—8 millió­an keresik fel. A Krkonose flórája is igen érdekes. A gleccservá- jatokat állami természetvé­delmi övezetté nyilvánítot­ták. S mivel ezekben jól nyomon követhető a hegy­vidék természetes fejlődé­se, megtiltottak itt minden emberi beavatkozást. (BU- DAPRESS — ORBIS) Az NDK-ban 1980-ig 830 milliárd márka nemzeti jö­vedelem megtermelését, 1400 milliárd márka ipari áru előállítását, 240 milliárd márka értékű beruházást irányoznak elő. A munka­termelékenység növelésénél pedig 130 százalékos emel­kedés elérését tűzik ki cé­lul. A célok megvalósításáért egyre ésszerűbb gazdálko­dásra törekednek, elsősor­ban a munkaerő tervszerű irányításával, a berendezé­sek maximális kihasználá­sával, az anyag- és energia­takarékosság fokozásával és a minőség javításával. A munkaerő biztosítása komoly gond az NDK-ban, részint a lakosság sajátos életkorszerkezete, részint az 1976-ig tartó alacsony születési szám miatt. így az évi munkaerő-utánpótlás meglehetősen szerény mér­tékű: 1978-ban például 120 ezer új dolgozót tudtak a jelentős gazdasági célok szolgálatába állítani, ez az összpotenciál másfél szá­zaléka. Ugyanakkor az el­múlt években nem sikerült mindenütt a gyakorlatban megvalósítani az intenzív ipari törekvéseket, amire a legjobb példa talán a vegy­ipar, ahol öt év alatt 3500 fővel csökkentették ugyan a dolgozók létszámát, ám ugyanakkor 17 000 új mun­kahelyet is teremtettek. Ez is azt mutatja, hogy a be­ruházási tevékenység nem mindenütt igazodik a racio­nalitás követelményéhez. Márpedig a megoldás kul­csa éppen a racionális fej­lesztés, a tudományos-mű­szaki haladás meggyorsítása. Az egyes ember is sokat tehet ezért a maga helyén; bizonyítja ezt az újítások, ésszerűsítések egész sora. Az elmúlt évben például fél millió újítási, ésszerűsítési javaslatot nyújtottak, be, amelyeknek több mint a felét már a gyakorlatban alkalmazzák. Az üzemek ra­cionalizálási brigádjai is sok ötlettel segítenek a „Minden márkából, minden munkaórából, minden gramm anyagból nagyobb hasznot!” jelszóval megin­dított munkaversenyben. A munkaerőt helyettesítő, azt kiegészítő gépek, berendezé­sek egy részének a sajátos üzemi technológiai követel­ményekhez való alkalmazá­sát számos nagyüzem külön e célra épített üzemrészében végzik el. Ezek 1977-ben 800 millió márka értékű ésszerűsítési céllal készült eszközt állítottak munkába. (BUDAPRESS — PANORA­MA) II lengyel tengergazdaság hírei Kiépítik a tengeri kikötőket Az Északi Kikötő Gdanskban Az utóbbi években gyors ütemben fejlesztették a len­gyel tengeri kikötőket (Gdanskban például felépült az Északi Kikötő), amelynek manapság már 65 millió ton­na áru fogadására, több ezer lengyel és külföldi hajó ki- és berakására képesek. Te­kintettel azonban az állan­dóan növekvő lengyel ex­portra és a tranzit forgalom­ra — az igények lényegesen nagyobbak. Így a lengyel ki­kötőkben folytatódnak a be­ruházások : az Északi Kikö­tőben két speciális szén- és üzemanyag-rakodó bázis át­adása után jelenleg vasérc-, vegyianyag-, darabáru-for­galmat lebonyolító részek épülnek. A beruházás át­adását 1979 közepére terve­zik. Gdyniában konténer kikö­tő épül, az első konténerha­jót szintén 1979. közepére várják. A Szczeczin—Swi- noujscie-i kikötőben két újabb létesítmény épül a ve­gyi nyersanyagok és szén- vasércátrakodáshoz, melyet szintén ez évben adnák át. BANÁNSZÁLLÍTÓ HAJÓK A lengyel flotta hamaro­san három olyan hajóval lesz gazdagabb, amelyeket gyü­mölcs (mindenekelőtt banán) szállítására alkalmaznak. A hajók befogadóképessége: 2 500 tonna; a banánt Dél- Amerikából szállítják majd. MINIKOMPUTEREK A HAJÓKON A Lengyel Tengerhajózási Vállalat több járművén vizs­gálják a minikomputerek al­kalmazásának lehetőségét — többek között statisztikai vizsgálatoknál, a terhelési-és a konténerforgalom tervei­nek elkészítésénél. A mini­komputerek igen hasznosak lehetnek a navigációban is. VIZEN AZ ÓRIÁS VONTATÓ A Westerplatte Hősei ne­vű gdanski hajógyárban át­adták a szovjet megrende­lőknek a Szprut óriás von­tatót, mely jelenleg a legna­gyobb ilyen típusú halászha­jó a világon. A 7 200 lóerős motoroknak köszönhetően a hajó hatalmas hálókkal dol­gozhat és 2 200 méter mély­ségig lehet vele halászni. Jö­vőre a gdanski hajógyár to­vábbi négy ilyen hajót épít a Szovjetunió részére. KÖRNYEZETVÉDELMI BERENDEZÉSEK Grudziadban, a Wanna gyárban megkezdték a ten­geri környezet védelmét szol­gáló berendezések gyártását. Többek között olyan beren­dezéseket készítenek, mintáz olajelválasztó blokk, (mely a hajó gépházából ki-, elfolyó olajat különválasztja a víz­től), valamint az üzemanyag- tartályok mosását és a fo­lyékony, valamint szilárd hulladék égetését biztosító gépek. A Szprut óriás vontató (Fotó: INTERPRESS—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents