Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-16 / 63. szám
o 1979. március 16., péntek A békéscsabai szimfonikusok hangversenye Akiknél tovább ég a villany éjszaka A békéscsabai koncertlátogató közönségnek nem mindennapi élményben volt része a város szimfonikus zenekarának március 12-i hangversenyén. Ezen az estén mutatkozott be a Békéscsabai szimfonikus zenekar, élén új karmestere, Molnár László. A Nyíregyházi szimfonikus zenekarban végzett jó munkájának híre megelőzte itteni szereplését. Ennek várakozásteljes izgalma fűtötte át a nézőiért a hangverseny első perceiben. Ez oldódott fel fokozatosan a hangverseny folyamán, először megértő helyesléssé, majd feltétel nélküli együttérzéssé. Mivel érte ezt el a bemutatkozó karmester? Ügy tűnik, nem azzal, hogy birtokba vette, hatalmába kerítette a zenekart és a zenét, hanem azzal, hogy engedelmeskedett . a zenének. Olyan nagy mesterek szándékait kellett itt átvennie, másokkal elfogadtatnia, mint J. S. Bach, J. Haydn és Beethoven. E szándékok, vallomások elfogadása csak művészi alázattal lehetséges. Ez hatotta át a karmester minden mozdulatát, idegeinek minden rezdülését. De ezzel a művészi alázattal nyitott kaput a zenekar tagjainak és a hallgatóközönségnek egyaránt ahhoz, hogy a zene legrejtettebb szépségeibe is betekinthessenek. Magától értetődővé vált J. S. Bach III. Brandenburgi versenyének önfeledt áradása, Haydn D-dúr zongoMai tv-ajánlatunk Vöröskatona voltam A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára készült háromrészes, egyenként 30 perces dokumen- tumfilm-sorozat. A Magyar Televízióval közösen forgatták ezt a háromrészes filmet. Ezen az estén az első részben, 18.35-től, a magyar internacionalisták arról emlékeznek, hogy milyen hatással volt, a háborútól megcsömörlött, oroszországi hadifogolytáborokban levő magyar katonákra az októberi forradalom. A dokumentumfilmben megszólaló magyar internacionalisták elmondják azt is, hogyan kerültek kapcsolatba az oroszországi munkásmozgalommal, s hogy miként védelmezték fegyverrel a kézben az intervenciós csapatok ellen a fiatal szovjet államot. raversenyének játékos öröme éppúgy, mint Beethoven II. szimfóniájának kétség és remény közt való vívódása. A hangverseny szólistája, Baranyai László el tudta fogadtatni a maga derűs elképzelését mind a zenekarral, mind a közönséggel. A művészi élmény mindig a csodák kategóriájába tartozik. Jelenlétét akkor érezzük, amikor a szó, a hang, a szín, az anyag, a szellem hordozójává válik. Ennek a csodának voltak részesei mindazok, akik a Békéscsabai szimfonikus zenekar március 12-i hangversenyét meghallgatták. Fasang Árpád Fotó: Gál Edit „A kultúrára, a művelődésre, a tanulásra fordított pénz és energia háromszorosan térül meg: a társadalomnak, az adott munkahelynek és az egyénnek is.” — Tapasztalt gazdasági vezető vélekedett így nemrégiben — olyan vezetők egyike, akik bölcs belátással igyekezne t előbbre vinni a munkásművelődés ügyét, mégpedig annak tudatában, hogy ez a gazdasági eredményekben is kamatozik. Orosháza megyénk második ipari központja. Ebben a városban 1960-ban még csupán 2600 munkást foglalkoztatott. az ipar. Ma pedig? 12 700 munkás dolgozik itt. A dolgozók művelődéséért, szórakozásáért, tanulásáért felelősek az üzemek, vállalatok. intézmények is. Az 1976. évi V. törvény pontosan meghatározta — a feladatok mellett — a munkásművelődésért felelősök körét is. Üj követelményt állított e téren az üzemek és intézmények elé a szocialista brigádmozgalom megerősödése is. Orosházán is sorra alakultak meg az 1976-ban hozott határozatok után az üzemi művelődési bizottságok. Jelenleg 8 ipari üzemben, szövetkezetben működik önálló művelődési bizottság, míg a tsz-ekben kulturális bizottságok tevékenykednek. Nyolc munkahelyen a vállalati, művelődési bizottság területi képviselője segíti a művelődési feladatok végrehajtását és mind tervszerűbb a művelődési bizottságok tevékenysége. A munkásművelődés üzemi egységei a szocialista brigádok. A kollektívák közül tavaly, a vendégkönyv tanúsága szerint 91 brigád kereste fel a Szántó Kovács Múzeumot, a művelődési Az 1952-ben alapított mezőkovácsházi Hunyadi János Gimnázium az indulást követő második esztendejében két felnőttképzési forma megvalósítására is lehetőséget kapott. A dolgozók gimnáziumának esti tagozatára 30-an jelentkeztek, a hónapok múlásával azonban a kezdeti lelkesedés rohamosan csökkent. Soknak bizonyult a tantárgyak száma is. A második, ugyancsak 1954-ben indított levelező tagozatra viszont először mindössze 10- en jelentkeztek. Mégis ez a képzési forma „győzött”. A hallgatóknak csak heti egy alkalommal kellett részt venni konzultációs foglalkozásokon, s a tantárgyak száma is kevesebb volt. A felnőtt tagozaton, 1958- ban még csak négyen érettségiztek. A hatvanas években már átlag húszán. Sőt: az a furcsa helyzet állt elő az 1963 64-es esztendőben, hogy meghaladta a gimnázium felnőtt hallgatóinak létszáma a nappali tagozatosokét. Aztán következett a megtorpanás éve: 1970. A mezőkovácsházi gimnáziumban megszűnt a felnőttképzés. Az okokról az iskola igazgatója, Kovács Sándor az iskola emlékkönyvében így ír: „Községünkben azok, akiknek munkaköre középfokú végzettséghez volt kötve, többnyire megszerezték a kívánt végzettséget. Ugyanakkor a munkahelyek többsége sem anyagilag, sem erkölcsileg nem ösztönözte dolgozóit a továbbtanulásra. Igaz, a mi szervező, beiskolázási munkánk is gyengébb volt a megszokottnál. Aztán az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat és az 1974-es közművelődési párthatározat újabb lendüleközpontban 39 szocialista brigád tett. látogatást. A színházi előadásokra ugyancsak az elmúlt évben 489 bérletet váltottak a szocialista brigádok. Sok helyen igénylik a TIT-előadásokat is; az 1978—79-es évadban 8 üzemben 238 előadás hangzik eL Fontos esemény a brigádok életében — s ugyanakkor folyamatos művelődésre is készteti a tagokat — a közművelődési vetélkedő. Az 1978—79. évire a városból 62 brigád jelentkezett. Néhány nagyüzem, az üveggyár, a baromfifeldolgozó, a kőolajfeltáró vállalat évente munkásművelődési napokat szervez, amelynek keretében irodalmi estre, tárlatra, ismeretterjesztő előadásokra, és hasonló programokra hívják a dolgozókat. A baromfifeldolgozónál rendszeresek az irodalmi estek, a Volánnál zenés irodalmi esteket tartanak. Ugyanakkor az igazsághoz tartozik, hogy a látogatottság, a rendezők igyekezete, törekvései ellenére sem mindig jó, az érdeklődés változó. Sajátos a feladatuk a munkásművelődés szempontjából az üzemi kluboknak, könyvtáraknak, munkásszállóknak. Orosházán három üzemnek van programmal rendelkező klubja, az üveggyárnak önálló könyvtára, 15 helyen pedig a szakmaközi körzeti könyvtár letétállományából válogathatnak a dolgozók. Az oktatási és a közművelődési intézmények is sokrétű kapcsolatot tartanak az ipari és mezőgazdasági üzemekkel. A művelődési központ a szocialista brigádvezetők klubja által módszertani segítséget ad a kollektíváknak. E klub elsőként alakult, az országban, 9 évvel tét adott. Rendelet is jelent meg a továbbtanuló dolgozóknak járó kedvezményekről, de változatosabbá vált a középfokú felnőttképzés is. 1974-ben már két osztállyal indulhattunk, 1976-ban pedig nagy érdeklődést váltott ki az új képzési típus, a szakmunkások szakközépiskolája.” Ma a 131 nappali tagozatos diák mellett 108 levelező hallgató nevelését, oktatását irányítja a gimnázium 12 tagú tantestülete. Hétfő, este 7 óra. A gimnázium ablakait a folyosókról, osztálytermekből kiszűrődő villanyfény világítja meg. A szünet előtt néhány perccel hat felnőtt hallgató érkezik a tanári szobába. Miután helyet foglalnak, rögtön a lényegre térünk. Kérdéseinkkel azt kutatjuk, hogy a most fáradt arccal körülöttünk ülőket vajon mi késztethette arra, hogy munkájuk mellett a tanulással újabb erőpróbákra vállalkozzanak? Látszik, néhányan önmaguknak is most fogalmazzák meg először a választ ... Az egyre fiatalodó átlag- életkorú hallgatók között az újdonsült nagymama, Győri Andrásné rangidősnek számít. — Van egy húszéves lányom és egy kisunokám. A lányom már leérettségizett, de addig volt úgy, hogy együtt tanultunk. Mióta elkerült otthonról, egyedül birkózom a feladatokkal. Győri Andrásné, a mező- kovácsházi járási hivatalvezető házi szociális gondozónője. Munkaköre nincs érettségihez kötve. ezelőtt. A könyvtárak, a múzeum és az ifjúsági ház is a munkásművelődés szolgálatában áll a maga sajátos eszközeivel. A munkásművelődés másik nágy területe az oktatás. 1972 után nagy lendületet vett a városban a felnőttoktatás; az általános iskola elvégzése az egyén és az üzem szempontjából egyaránt fontos. Mindenekelőtt azért, mert a 8. osztály befejezése után szakmunkás-oklevelet is szerezhettek a dolgozók. Az oktatáspolitikai határozat megjelenésétől 1978 júniusáig több mint 1300 dolgozó vizsgázott az általános iskola felső évfolyamain, közülük mintegy 200-an szereztek általános iskolai végbizonyítványt. A résztvevők zöme fizikai munkás volt. A hat év alatt 8 vállalat szervezett az üzemben kihelyezett osztályokat, vállalva azok fenntartási költségeit, és a csoportok szervezését. Ugyanakkor a 612-es számú Birkás Imre Ipari Szakmunkásképző Intézet szervezte és szervezi a munkaviszonyban álló dolgozók szakmunkásvizsgára előkészítő tanfolyamait. Az intézmény tevékenysége nagyon fontos a szakmunkáslétszám növelése szempontjából is. Az 1977—78-as tanévben 90 dolgozó szerzett 'tt szakmunkás képesítést, jelenleg pedig 71 felnőtt készül a szakmunkás-bizonyítvány megszerzésére. Az utóbbi években fokozódott az érdeklődés a középiskolai tanulmányok iránt is. A munkásállományban dolgozók közül sokan tanulnak a helyi mezőgazdasági szakközépiskola, a Táncsics Gimnázium és Szakközépiskola felnőtt tagozatán, valamint a közgazdasági szakközépiskola kihelyezett tagozatán. T. I. — Nem tudom, mi késztetett arra, hogy nekivágjak a gimnáziumnak? Most negyedikes vagyok, az utolsó, hagyományos gimnáziumi osztályba járok. Nehéz, nagyon nehéz. Különösen a matematika! — sóhajt fel. Mégsem bántam meg! Igaz, kicsit kevés a 10 napos tanulmányi szabadság, de megtoldom az estékkel. Ha eddig eljutottam, tán csak sikerül a befejezés is... — mosolyodik el reménykedve. Bakos Miklóson nem látszik meg a huszonnyolc esztendő. Vidám, kisfiús arcával elmenne még a „nappaliÁ tanári szobában sok” között is. A kovácsházi Üj Alkotmány Termelő- szövetkezetben dolgozik. —- Nyolcadik után az orosházi mezőgazdasági szakközépbe jártam. De „jó” társaságba keveredtem, és kimaradtam az iskolából. Most állatorvos szaksegéd vagyok. Ehhez elég a szakmunkás- bizonyítványom is. Én mégis kevésnek éreztem, ezért vágtam neki. — Hallottuk, az osztályban fontos megbízatása van ... — Csak olyan „vésztartalék” osztálybizalmi voltam még az év elején. Aztán kimaradt a bizalmi, így rám maradt ez a tisztség. Hogy mi a feladatom? Ha a közösségnek problémája van, akkor a többiek nevében én szólok a tanároknak. Aztán meg hagyomány a névnapok megünneplése. Ennek megszervezése is a bizalmi feladata. De figyelnem kell arra is, mit nem értenek a többiek, sőt még a magánjellegű problémákra is. Igyekszünk támogatni, segíteni egymást. A szakmunkások szakközépiskolájába járok. Kicsit megbántam, ugyanis nem tanulunk biológiát, ami pedig a foglalkozásom miatt is érdekel. De földrajzot sem tanulunk, s ezt is többen hiányoljuk. Félek, hogy a továbbtanulásnál ez hátrányt jelent. — Az viszont nagyon jó, hogy a termelőszövetkezet segít, támogat bennünket. Megkapjuk a kötelező tanulmányi szabadságot is, de már rájöttünk, hogy ajánlatos menetközben is tanulni. — Szétszórtan vagyunk, több községből járunk egy osztályba — kapcsolódik a beszélgetésbe Czakó Imréné, a magyarbánh egyesi ÁFÉSZ dolgozója. — Így nehéz lenne alkalmat találni arra, hogy közösen készüljünk fel. Czakó Imréné két kislány édesanyja. Mikor megszerezte a szakmunkás-bizonyítványt, a technikusi minősítő vizsgát is szerette volna letenni, csakhogy akkor még kicsik voltak a gyerekek, nem lehetett. — Mi még csak most ugrottunk a mély vízbe, elsősök vagyunk. Miért kell az érettségi? A munkakörömhöz nincs előírva, egyszerűen szükségét érzem. Pedig nem könnyű! Sokszor ég miatta tovább éjszaka a villany ... Szabó Dezső, az elsősök osztálybizalmija, az Uj Alkotmány Tsz-ben géplakatos. Még csak elsős, de már a továbbtanuláson jár az esze. Ezért nincs megelégedve ő sem az új képzési formával. — Ha jövőre lesz elég jelentkező, akkor indítunk hagyományos gimnáziumi osztályokat is — kapcsolódik a beszélgetésbe az óráról éppen most betoppanó Kovács Sándor igazgató. Csakhogy — folytatja — sokan ettől a három évtől is megriadnak. Nagy a lemorzsolódás. Egyrészt, mert nem gondolják át kellően a jelentkezést, másrészt elég erőltetett ütemet diktálunk, s nincs mindenkiben elegendő kitartás és erő. A hallgatók bólogatnak. Lemondásra bizony szükség van. Latyák Istvánná végzős hallgató szerint a tévéről is le kell mondani. Csak néha futja az időből egy-egy jó filmre. Hiszen a gyerekeket is el kell látni, s a házimunka sem csökkent. — Nagy próbatétel ez. De úgy vagyok, ha már egyszer elkezdtem, végigcsinálom. Az órákra el kell járni, hiszen a tanári magyarázat nélkül nem megyünk semmire. — mondja határozottan. — Meg az sem mindegy, ki, hány éve végezte el az általános iskolát? — szól közbe Szabó Dezső. — Én még ugyancsak a fiatalok közé számítok, de már nekem is teljesen új a kémia és a fizika. Az idő sürget, régen becsengettek már. Búcsúzáskor talán Szabó Dezső fogalmazta meg a legtömörebben az első, az okokat kutató kérdésünkre a választ. — Miért is tanulunk? Nem azért, mert muszáj. Egyszerűen tudásunkat akarjuk gyarapítani. Előfordulhat, hogy közülünk valaki az íróasztal felé törekszik. De nem ez a jellemző, én érettségi után is munkásember akarok maradni. B. Sajti Emese Munkásművelődés Orosházán Fotó: Gál Edit
