Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-08 / 32. szám
1919. február 8., csütörtök ±\C1 Megfeszített munka Zsanán Közös akcióban az ifjúsági klubok és a KISZ-alapszervezetek Területi klubtanácsok titkárai tanácskoztak Békéscsabán Tegnap délelőtt találkoztak Békéscsabán a KISZ megyei bizottságán a területi klubtanácsok titkárai. Bevezetőként Cs. Tóth János, a KISZ megyei bizottságának munkatársa, a megyei klubtanács elnöke ismertette a KISZ 1978—79-es akcióprogramját, amelynek megvalósításában jelentős szerepet kell vállalniuk az ifjúsági kluboknak is. Megtudtuk, hogy a klubok vezetőségei hamarosan levelet kapnak az Országos Ifjúsági Klubtanácstól, amelyben a KISZ- szervezetek és a klubok együttműködésére hívják fel a figyelmet. A KISZ akció- programjának jelmondata: Művelt ifjúságért, korszerű műveltségért! Az akció programjai nagyon sok klub törekvéseivel egyeznek, így például a Hazai tájakon című mozgalomban főként a helytörténeti, honismereti gyűjtő munka felélesztése, országunk alaposabb megismerése a cél. Kapcsolódik a múzeumok pályázatához; a Tájak, városok, múzeumokhoz is. A Könyv és ifjúság részprogram az olvasást szeretné a fiatalok körében népszerűsíteni. A klubok segítségével rendezett olvasópályázatok, könyvnapok, íróolvasó találkozók szolgálnák e célt. A Barátaink mozgalom keretében egy-egy szocialista ország művészetével, fiatalságával, kultúrájával ismerkedhetnek a KISZ-es klubosok. Művészet és ifjúság az akcióprogram negyedik részének neve, s a fiatalság művészetszereteté- re épül. A klubok amatőr művészeti csoportjai, a különböző művészeti ágakból rendezett vetélkedők, a művelődési házakkal, KISZ- alapszervezetekkel közösen szervezett kulturális események valósítanák meg e fontos részprogramot. A megyei klubtanács munkájáról CSürke Katalin titkár számolt be. Kérte a területi klubtanácsok titkárait, hogy az ifjúsági klubok készítsék el munkatervüket, hogy munkájuk szervezett és tudatos legyen. Ismertette az Állami Ifjúsági Bizottság által kiadott kedvezményes utalványok felhasználási lehetőségeit, s az utazást, szállást, étkezést, színházbérlet- és könyvvásárlást segítő utalványok elosztási rendszerét. Előfordult az elmúlt években, hogy a kiadott utalványokat nem használták fel a fiatalok, ez pedig pazarlás az amúgy is szűkös anyagiakkal. Elmondta, hogy mely klubok kapnak pénzt ebben az évben, berendezésük és technikai felszereltségük javítására. Kérte a klubtanácsok titkárait, hogy nyújtsanak módszertani segítséget a területükön működő ifjúsági kluboknak. Befejezésül minden jelenlevő beszámolt a klubok, A napokban tartotta még az elmúlt évi munkát és az előttük álló fő feladatokat kijelölő megbeszélését a Szervezési és Vezetési Társaság megyei elnöksége Békéscsabán. A társaság — mint ismeretes — fő feladatának a párt gazdaságpolitikai határozatai megvalósításának segítését tekinti — országosan is, megyénkben is — a vezetés- és szervezéstudomány révén, az egyesületi munka, a társadalmi munka sajátos eszközeivel. Ezt — mint dr. Sümeghy Csaba titkár elmondotta — az elmúlt évben jól szolgálták a társaság városi és üzemi csoportjai és számos szakcsoport. Különösen az oktatással foglalkozók működtek jól: rendezésükben klubtanácsok működési gondjairól. Az ifjúsági klubok tartalmi munkáját, tevékenységét leginkább a békéscsabai és szarvasi beszámolók bírálták. A megye- székhely klubtanácsa tudatos, szervezett ellenőrző, segítő munkával próbálja a válságba jutott klubokat támogatni. Vannak viszont járások, városok, ahol egy-két ember magára maradva nem bír a klubmódszertani munka nehézségeivel megbirkózni. Számukra is segítséget jelent a megyénkben egyre hatásosabb patronáló rendszer, amelynek keretében a megyei klubtanács tagjai rendszeresen látogatják a számukra kijelölt klubokat. A területi klubtanácsok titkárai tapasztalataikat legközelebb májusban tárgyalják meg. B. Zs. csaknem 400 érdeklődő hallgatott meg előadásokat a vezetés, a munka- és üzemszervezés területéről, nemegyszer országosan is elismert előadók közreműködésével. Ez azonban — mint dr. Takács János elnök fejtegette — nem mondható el minden szakcsoportról; sajnos, akad olyan is, amelynek a munkája tartalmatlan, formális. A társaságnak — hangoztatták többek között dr. Bállá József és Nádházi András, az elnökség tagjai — jelentősen előbbre kell lépnie az üzemi csoportok támogatásában. Ez annál is inkább szükséges, mivel a Békés megyei csoporton kívül hasonló Dél-Magyarországon ez idő szerint nem működik. Az előadások, ankétok, tapasztalatTart a zsanai gázkitöréssel vívott küzdelem legveszélyesebb művelete, az óriás robajjal felszínre törő gáz elfojtása. A természettel vívott kéthetes csata fáradhatatlan harcosai a lángok eloltása óta éjjel, nappal azon dolgoznak, hogy minél előbb a kútfejre emelhessék az új kitörésgátló szerkezetet, aminek az a feltétele, hogy előzetesen eltávolítsák a kútfejen levő roncsokat. A korábbi kísérletek után most közben állandóan hűtik az aknát, nehogy a gáz újra belobbanjon, s mérik a levegő szénhidrogén telítettségét, hogy elkerüljék a robbanás- veszélyt. Rendszeres az időjárásjelző szolgálat, hogy a szél irányának megfelelően megállapíthassák, merre áramlik a kitóduló gáz. A környék szennyezettsége meg a megengedett szint alatt van. A szerdai előkészületek után a kitörésvédelmi brigádok csütörtökön további szakértők bevonásával újabb elfojtási kísérletbe kezdenek. tetése” nem könnyű, gyakran csak az utolsó pillanatban történik. A megoldás: pontosabbá kell tenni a meghívhatok központi listáját. Az országos érdeklődésre is számot tartó megyei SZVT- rendezvények tervének kialakítását élénk vita kísérte, s az elnökség módosította a korábbi programot. Az elfogadottak szerint az idén, nyár végén, minden valószínűség szerint megrendeznek egy országos tanácskozást, amely a geotermikus energia — azaz a hévizek — gazdasági célú hasznosításának kérdéseivel foglalkozik. További elképzelés, hogy jövőre szintén országos konferenciát tartanak a Tiszántúl idegenforgalmának fejlesztéséről, és — későbbi elhatározásoktól függően — foglalkoznak a személyzeti vezetők nyári akadémiája megtartásának gondolatával is. — v. j. — Kiszolgáltatva • cserék megszervezésében : egyébként a legkomolyabb • gondot az okozza, hogy" a ! legkeresettebb előadók, szak- | emberek meghívása, „egyezFeladat: az üzemi csoportok támogatása SZVT: szervezésszervezés Régebben a vonatok indulásakor nagyon sok vasútállomás hangszórójából hallatszott: „Kellemes utazást kívánunk a kedves utasoknak!” Ha jól emlékszem, még Békéscsabán is el-el- hangzott. És mostanság úgy eltűnt ez a néhány kedves szó. (A valóság kedvéért hozzáteszem, hogy akkor is a külföldre menő szerelvények utasait illette meg a jókívánság.) Na, jól is néztünk volna ki, ha mondjuk 1979. február 5-né kíván valaki kellemes utazást a Békéscsabáról 16.53 órakor Orosházára induló személyvonat utasainak. Ennél kellemetlenebb érzés talán az, amikor a boltban banánt kér ttz ember és eladó fügét mutat. Na, de ott legalább almát, vagy valami mást tud vásárolni a pénzéért a kedves vevő. A vasútnál viszont nincs válogatás, ha tetszik, ha nem — és ha arra akar utazni — oda ülhet a kedves utas, a saját pénzéért, olyan kocsiba, amilyet a MÁV ad. így volt a fent említett napon is. Agyongyötört, piszkos, koszos ablakával, kimustrált büfékocsit — (soha nem járt ezen a vonalon büfékocsi) — akasztottak a szerelvényhez. Egyébként mostanában mindennap futtatják a rosszabb- nál rosszabb kocsikat ezen a vonalon. Valószínű próbálják a kocsik és az utasok idegeit szinkronba hozni, például a 36 kilométeres útra két első osztályú kocsikat is kapcsoltak, amelyekben valószínű másfél utas utazott, mert az egyik egész ■ jegyet, a másik fél jegyet vásárolt... Visszakanyarodva a büfékocsihoz, már-már meg is békéltünk vele — mivel hozzá vagyunk szokva az effajta kiszolgáláshoz — különösen, hogy pontosan 16.53 órakor indított a szolgálat- ! tevő forgalmista. A visszakérdezés később jött, amikor sötétedett — úgy a für- jesi megálló körül. A szerelvény minden kocsijában volt világítás, csak ebben nem. Vajon indulás előtt senki nem köteles ellenőrizni, rendben van-e minden? Így aztán a sötétben ment az élcelődés, nevetgélés a MÁV csabai részlegeinek kiszolgálását dicsérve: „Mert ugye mindent a kedves utasért ...” Több évtizede naponta utazom ezen a vonalon és így naponta élvezem á hasonló kiszolgálást. Mert ugye most is, hogy végre megnyugodhassanak a munkából hazatérő emberek idegei, 30 perces pihenőt tartottunk a csorvási vasútállomáson. Miért? Ki tudja? Igaz, hogy 3-4 kocsiból álló tehervonat Csorvásra érkezett, várakozásunk 28. percében. Aztán, no végre, indulás! Az Orosházi tanyákon még 9 perc pihenő és utána usgyi, vesd el magad, 18.25 órakor beértünk Orosházára. így, a lóvasút sebességét valószínű tartva, 92 perc alatt megtettük a 36 kilométert. És ezt a kellemes utazást mind a mi pénzünkkel vásároltuk... —r. Gyulán él és dolgozik a németvárosban Schriffert Mihály, a vasipari szövetkezet volt szállítási ügyintézője. Rokkantsági nyugdíjban van, s amióta megszaporodott a szabad ideje, kedvtelésének, a fafaragásnak él. Csodálatosan mintázott kazetták, állatfigurák, szobrok, domborművek kerülnek ki kése, vésője alól. Jól felszerelt műhelye van, amit a fafaragást ugyancsak jó érzékkel űző nagyapjától örökölt. Több kiállításon szerepeltek munkái sikerrel. Békéscsaba és Gyula után bemutatkozott Szombathelyen, Nyíregyházán is. Fafaragásait őrzi, nem eladásra szánja. Minél több kiállításon szeretné azonban bemutatni, hogy sokan gyönyörködhessenek benne. Fotó: Béla Ottó Irodalmi nevelés Szarvason A szarvasi óvónőképző intézet közművelődési bizottságának az 1978/79-es tanévre szóló munkaterve sokirányú feladatot tartalmaz. Ezen belül nagy teret kapott az irodalmi nevelés is, mint a korszerű műveltség egyik hathatós eszköze. A nyelvi és irodalmi szakcsoportok, valamint a könyvtár együttműködése a hallgatók alaposabb tájékoztatása érdekében : az olvasótermi és kölcsönzési szolgálat, a kollégiumi könyvtár, a rendszeres ismertetés minden új szerzeményről, továbbá a könyvtárhasználati előadások. A diákújságban rendszeresített Könyvtár Közleményei című rovat pedig beszámol a legfrissebb általános- és óvodapedagógiai művekről és az értékes gyermekirodalmi könyvekről. Az irodalmi nevelés elmélyítését és a szabad idő helyes felhasználását segíti — és erre ösztönöznek — ha a hallgatók a könyvtár olvasótermét a kulturált szórakozás, önképzés, tanulás, szakirodalmi kutatás céljára használják, és ez szinte szokásukká válik. Mindezt kiegészítik a különböző évfordulók — Tolsztoj, Jókai, Móricz, Móra — megünneplése, s egyéb irodalmi estek és vetélkedők. Divat és társadalom M i az oka annak, hogy a társadalmi jelenségekkel foglalkozó tudósok, művészek általában nem kerülték meg a divat problematikáját? Értelmezték csak az öltözködésre szűkítve, vagy tágították, mint az emberi együttműködés egészére vonatkozó szociálpszichológiai jelzőrendszert. A divat elsősorban nem stílusprobléma, hanem sajátos társadalmi szabályozó- rendszer, többé-kevésbé önállósult szociális intézmény. Az emberek közötti csereviszonyokban nem pusztán szükségletet kielégítő „javak” közvetítődnek, hanem egyúttal az emberek gazdagságát — vagyoni és szélesebb társadalmi pozícióját — kifejező presztízs jellegű „divatjavak” is. A primitív népiek ajándékozási szokásaiban néhány, a kérdéssel foglalkozó tudós a divat korai jelentkezését látja: amikor még a materiális-pragmatikus oldaltól nem válik le egyértelműen a divatfunkció: a presztízs. Később azután a divatjavak már nem csupán megjelölik, hanem megkülönböztetik fogyasztóikat: a divattárgy kiemelődik a szorosan vett gazdasági folyamatból — kifejezetten szociológiai- szociálprazichológiai jelentést hordoz. A luxus tehát új értelmet nyert: csak az elemi, az alapvető szükségletek kielégítéséhez képest tartalmatlan, ám korántsem a társadalmi érintkezés viszonylataiban. Funkciója éppen a megjelölés, hogy kihez tartozik (és kikkel szemben!) a divatot (illetve a luxuscikket) fogyasztó egyén. A középkor feudális hierarchiája megkövetelte a társadalmi rang külső reprezentációját. A rendi elkülönültség a divatjavak fogyasztását is szabályozta. A demonstráció tehát felfelé (az uralkodó osztály tagjai számára) kötelező, lefelé tilos volt. A középkor számos ruharendelete (Szép Fülöp 1294, Lipcse város 1550, 1628, 1968-as statútumai, a besztercebányai tanács 1723- as rendelete, stb.) kodifikált bizonyítékát nyújtják annak, hogy miképpen lett egyéb szokások mellett az öltözködés is presztízsjellegű, osztályhovatartozást megmutató eszköz. A rivalizálás, a verseny a feudális hatalmasságok között kezdetben szabályozatlan volt.^ebben fordulatot az abszolút királyi hatalom megerősödése hozott. (Nemcsak Európában, hanem például a XVIII. századi Japánban is szabályozták az udvari arisztokráciát — így a luxust is.) A XX. századi tömeggyártás egyrészt a divat demokratizálódását jelenti, másrészt azt, hogy egyre inkább más tárgyakat alkalmaznak státusszimbólumként. A divat megkülönböztető funkciója nem csupán szociológiai státusproblémaként jelenik meg a különböző tudósoknál, hanem az önmegjelölés élettani szükségleteként is. A divat periodikus jellegét némelyek nem csupán a gazdasági és pszichológiai elavulás és a mögöttük meghúzódó társadalmi újraelosztás következményeként magyarázzák, hanem a mozgás és nyugalom váltakozásának újabb élettani szükségleteként. Ez az antropológiai megközelítés egyeseket odáig visz el, hogy kijelentik: a divat az emberi természetben gyökeredzik. Mások: a divatban nem csupán stílusváltakozást látnak, hanem kettős folyamatot: egyrészt a divatváltozás általános jelenség, amely elsősorban utánzáson alapul, másrészt individuális, mivel igen nagyok az utánzás szintjének egyedi különbségei. Az az idő, amely alatt egy új divatjelenség beilleszkedik az egyén véleményháztartásába, függ az illető korától, nemétől, származásától, nemzeti hovatartozásától. Az emigránsoknál vagy a feltörekvő új osztály képviselőinél ez az idő rövid. A technikai lehetőségek is befolyásolják az alkalmazkodási időt, így a tömeggyártás korában rendkívül felgyorsult az új stílus beépülése. Korunk divatja általában két-tízéves ciklusokban változik, a női ruhák szipte szabályosan ismétlődő tízéves ciklusokhoz igazodnak. Az időtényező mellett igen fontos a „színtér”, ahol a divat felvonul. Történelmi koronként változik, így például az ókorban a piac és az agora, a középkorban és a reneszánszban az udvar, az abszolutizmus korában előbb a spanyol, majd a francia és az angol királyi udvar. Később fontos színtérré válik a színház, vagy a XVIII. századi Franciaországban a polgári szalon. A XIX. századtól a divat elsődleges bemutatóhelye a színház, egészen korunkig, amikor a tömegkommunikációs eszközök elterjedése feloldja a felvonulási tér korábbi helyi kereteit. A divatjelenségekkel foglalkozó tudósok többnyire tisztázni kívánták a divat és a szokás viszonyát. A szokás nem feltétlenül divat, a divat sem szilárdul mindig szokássá. A tradicionális társadalmakban a divat szokássá válása általánosabb volt, ugyanakkor nem terjedt túl egy adott közösség többé-kevésbé szűk körén. Elsősorban az ókori és középkori szakrális ünnepek adtak olyan divatelemeket, melyek szokássá kristályosulása viszonylag rövid idő alatt bekövetkezhetett. A modem ipari társadalomban a divat egyre kevésbé szilárdulhat szokássá, de lényegesen nagyobb tömegeket érint. n divat tehát olyan ösz- szetett jelenség, rendszer, melynek megközelítése nem nélkülözheti a szociológiai, etnológiai, pszichológiai látásmód együttesét. Bálint Éva Ma délután mesebemutaté a színházban Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj Szinte minden kisgyerek ismeri Illyés Gyula népmesegyűjteményét a Hetvenhét magyar népmesét. Ezeknek a meséknek egyes elemeit kötötte csokorba Köves József, hogy új mesejátékot mutas- sanak'-be színházaink. A Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj című zenés darabban olyan jellegzetes figurák, tárgyak szerepelnek, mint a buta Bí- róné, az aranyat iázó csacsi, és a terülj asztalkám. A mesék természete szerint minden baj, gond elszáll, s a történet boldog véget ér. Ä Jókai Színház művészei Lovas Edit rendezésében mutatják be ma délután 3 órakor a mesejátékot. Zenéjét Balázs Árpád Erkel-díjas zeneszerző, verseit Baranyi Ferenc József Attila-díjas költő írta. A díszleteket Csinády István m. v. Jászai-díjas, a jelmezeket Rimanóczy Ivone m. v. tervezte. Zenei vezető: Holpert János. A főbb szerepékben: Marosi Károly, Kerekes Péter, Kárpáti Tibor, Nagyidai István, Gálffy László és Felkai Eszter.
