Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-07 / 31. szám
1979. február 7., szerda Februári folyóiratszemle * Új írás Weöres Sándor Látom az estét, látom a hajnalt címmel a televízióban bemutatott portréfilmje szövegének elején mindjárt magyarázza is a címet. „Nekem az éjszaka adja meg azt az egy- hullámú, nagy darab időt, amikor dolgozni tudok. Többnyire látom az estét; akkor jön az éjszaka, és még látom a hajnalt. Az én napjaimban az este és a hajnal foglalja magában az éjszakát és a nappalt — mint a bagoly vagy a denevér — nem is igen látom.” Olyan szép ez a pár sor, mint egy költemény, s szinte prózainak hat minden más, ami utána következik. A család eredete; sokat vagy keveset ír-e? Még az is, hogy hogyan születik a Weöres-vers? Mert a nagyon sok minden között erről is szó van. És mi is illene jobban a költőhöz, mint amit felel? „Nincs annak egy módja, egy síné ... hol így, hol úgy. Hol valami formai vagy hangzási elemből indul, hol tartalmi motívumból, hol csak valami puszta és egészen határozatlan sejtelemből, vagy egy meglehetősen kialakult, majdnem kész dolognak a szavakba foglalása.” De hisz ez már megint líra! Költői megfogalmazása az alkotásnak, s meg kell állni, hogy ízlelgesse az ember, előbb csak a szavak egymásutánját, majd magát a gondolatot. S ahogy haladunk tovább, egyre meg-megállunk, elidőzünk a szöveg szavain, egészen az utolsó kérdésig, amiből kiderül hogy ha nem dolgozik, nem ír verset, mit csinál? És ez már tényleg prózai időtöltés: pasziánszo- zik a költő, mert „Ez egy kis könnyű elfoglaltság.” * Nögyvilág Victor Vasarely Amikor a Bauhaus tanítványa voltam című írásában pályakezdésére emlékezik. Érettségi után a Labor nevű gyógyszergyárban kezdett dolgozni, „Munkaöröm egy irattáros meg egy segédkönyvelő feladataira emlékeztetett, de ha szükség volt rá, kis méretű plakátokat is készítettem...” A következő helyen is. Majd beiratkozott Bortnyik Sándor műtermébe. Bortnyiktól többen tanulták az iparművészet és az alkalmazott művészet „fortélyait” és egyben a Bauhaus művészeti elveit is, melyek nyomán mint írja, egyszer sem tette be a lábát egy múzeumba. Aztán megnyert egy reklámpályázatot és 1930. őszén Párizsba utazik tanulótársával, későbBelép a látogató a budapesti Műcsarnok legnagyobb, több száz négyzetméteres termébe. És akaratlanul is megáll. A parketthez tapasztja valami; az érzés, amelyet a hirtelen rázuhanó látvány okoz. Mert körbezárja sf sok négyzetméteres vásznak glédája, a sok árnyalatú fehér tónusgazdagsága és az orgiázó színek kavargása. A pompa, a méret, a sugárzás az, amelyet a képzőművészet alkotásai a nézőnek nyújtani tudnak. * Orosz János festőművész gyűjteményes kiállítása — hirdetik a plakátok. Mintegy félszáz műalkotást takar ez a „gyűjteményesség”, és mégis: alig néhány téma, amely megjelenik a festményeken, a pikturát technikailag, művészetileg kiegészítő grafikákon és kisplasztikákon. De a sok és kevés ellentéte is párhuzamot jelent. A negyvenhét esztendős művész akarata érvényesült eképpen. A néhány témában megmutatni mindazt, ami művészetét, önkifejezésének egyetemességét jelenti, összefoglalóan mesélni a közönségnek, átfogót nyújtani abból, ami a számára a legfontosabb. * Sose gondoltam, hogy a fehérnek ennyi árnyalata lehet. Az örök semleges szín ilyen sokféle tud lenni, eny- nyi mindent lehet segítségével a vásznon kifejezni. Nagy László portréja: a század egyik legnagyobb, sírva aggódó, örökkön harcoló poétája minden versének minden sorát tolja itt elém. Közel van, már így halála után is nagyon közel. A csupa fehérség nemcsak a tisztaságát, emberi igazságát kívánja kifejezni, hanem azt a sokszínűséget is, amelyet ő mondhatott magáénak. Nagy László a szavak eszközével, Orosz János pedig mindezt a vásznon, a fehér színeivel. De a költőportré mellett egy tíztagú sorozatban folytatódik tovább az élménysor. Üjabb gondolatokat ébreszt bennem, és engem igazol. A címe profánul ösz- szefoglaló: Nagy László fölSzabás, varrás, főzés, autószerelés a csorvási iskolában bi feleségével. A leghíresebb párizsi nyomdász alkalmazza és két év múlva már két műtermet bérel és több munkatárssal dolgozik. Az anyagok technikai átalakítása érdekli és benyomásait veszi leltárba és csoportosítja, mindig valamihez társítva, például a színekhez. És grafikai elemzéseit készíti. „Tökéletes összhangban éltem elveimmel, s teljesen magamévá tettem annak a művésznek a szerepét, aki örömmel, színekkel és harmóniával ajándékozza meg a társadalmat.” Aztán egy jugoszláv szobrász rádöbbenti — 1939-ben történt — hogy ez nem művészet. és egy festészeti kézikönyvet ajánl. Óriási megrázkódtatáson esik át és egész látásmódja megváltozik. „Ráeszméltem — írja — hogy a reklámgrafika, amelyre annyi időt fecséreltem, amely annyi pénzt és sikert hozott, megakadályozott a fejlődésben. Igaz ugyan, hogy rendkívüli munkafegyelemre tettem szert, hogy ügyesebb lettem, s közben valóságos csapatát képeztem ki a munkatársaknak, akik, mivel több szabad időt biztosítottak nekem. lehetővé tették, hogy elmélyítsem kísérleteimet” Élete, művészete fordulópontjára ért ekkor. * Tiszatáj A kubai művészet igazi fel-. lendülése az 1959-es forradalom győzelmével kezdődik — írja R. F. Retamar A forradalmi Kuba és a kultúra című cikkben — és egyik ih- letője is maga a nagy esemény és az azt követő változások a nép életében. Az irodalom került a legnehezebb helyzetbe, mivel az évszázados elnyomás következtében a nép nagy része analfabéta volt. „Azokban az években nem az olvasást megkövetelő, írott irodaiam játszott elsőrendű szerepet, hanem a beszélt irodalom.” Nagy jelentősége lett a rádió és tévé által közvetített szónoki beszédnek, s még a városi költészet is elbeszélt- té vált és kialakult az énekes líra, az emberi hang gitárral kísért formája. S szinte a forradalom után közvetlenül lerakják a filmművészet alapjait. Ebben az időben nagy szolgálatot tett a napi politikai életben nélkülözhetetlen grafika. Majd a nagyszabású oktatási programmal egyidőben a színház- művészet is kifejlődik. „És egyre nagyobb szerep jut a novellának, regénynek, a gyermekirodalomnak, a játékfilmnek, a festészetnek, az építészeti és városrendezési munkáknak.” S az első évek gyors, türelmetlen szakaszát felváltja egy nagyobb, kiegyensúlyozottabb, előbbre látó időszak. Vass Márta Mai tv-ajánlatunk A haza felszabadítása 1943 tavasza. A Nagy Honvédő Háború egyik döntő ütközetéhez érkezik. A „barna pestis”, a fasiszta hadsereg a Szovjetunió területén harcol. A német fasiszták szótárából eltűnik az eddig használt villámháború kifejezés és átadja helyét a „totális háborúnak”. Megrendítő képsorok ezek, amelyek a fasiszták kegyetlenkedését saját, korabeli híradófelvételeikkel bizonyítja; a frontvonalban maradt polgári lakosságot kíméletlenül megrabló, bántalmazó és kivégző katonákat teljes valójukban mutatja be. És megmutatja „a háború fur- kósbotját”, a partizánok tevékenységét is. A filmet ma este fél hattól láthatjuk. Ottjártunkkor a 8/c. osztályos lányok sürögtek-forog- tak a gyakorlókonyhában Péter Éva tanárnő irányításával. — Kár, hogy nem a múltkori órára tetszettek jönni — mosolygott az egyik kislány. — Akor teasüteményt készítettünk, nagyon finomra sikerült! Megtanultuk már az almakocsonya és a töltött tojás receptjét is. Nagyon büszkék tudásukra a csorvási kislányok. Hímezni, szabni, varrni tanultak már ezeken az órákon, s az év végére már fodros szoknyát is tudnak majd varrni maguknak. Attól sem ijednek n g, ha háztartási gépeSzabó Mihály tanár magyarázza a gépkocsi helyzetjelző és féklámpájának működését. Műszaki rajzot is készítene^ erről a témáról a gyerekek, hogy alaposan megismerjék az autó szerkezetét • A varrógépekkel nemcsak varrni kell, hanem időnként tisztítani is. Péter Éva tanárnő figyeli a »kis varrónők” ügyeskedését Fotó: Gál Edit KITEKINTÉS Orosz János gyűjteményes kiállítása Budapesten Minden általános iskolában sok hasznos tudnivalót sajátítanak el a gyerekek a gyakorlati foglalkozásokon. A Csorvási gyerekeknek külön birodalmuk van a háztartási munkák, sütés-főzés, szabás-varrás és a műszaki ismeretek gyakorlásához, tanulásához. Nyáron a gyakorlókertben dolgoznak a fiúk, lányok, de ilyenkor télen bevonulnak a gyakorlati tantermekbe. két kell kezelniük; centrifugát, mosógépet, varrógépet kaptak az iskolától. A fiúk éppen egy Békés megyei újítás (Sebők Mihály, Roszkos János tanárok munkája) segítségével ismerkednek a gépkocsik elektromos alkatrészeivel. Szabó Mihály tanár azonban nemcsak erre tanítja meg a gyerekeket ötödik osztálytól a nyolcadikig, hanem a közlekedésrendészet, a kerékpárszerelés és sok egyéb más (pályaválasztást is segítő) tudnivalóra. B. Zs. Picasso II. (vászon, olaj); 1976—77. di vonulása. És minden kép mellett a szám, egytől a tízig. Talán a kronológiát jelzi, talán egy benső tartalmi sorrendet hivatott képviselni. Most mindegy ez is. De itt is a színek! Akinek itt a „földi vonulás”-át látom, az fehér. De ezek a stációszerű vásznak színorgiában fürdenek. A lágy és a harsány, a sápadó pasztell és a vadul élénk csap itt ösz- sze. És mesél nekem. Meséli a költő akaratát és világát Orosz János szépen és gazdagon szóló nyelvén. * A képek csökönyösen vissza-visszatérő alakja a néhol patás-farkas, véres fogú, másutt koronás, sá- padt-sovány sátán. A pusztulás és megújulás örök forgásának képviselője, tüntető megszemélyesítője ez a figura. Fétis és szimbólum, monotonságig megjelenített jelkép. Olyan mesének, olyan alakja és főszereplője, amely csak Orosz János tulajdona. S amelyet mi. a nézők tudunk igazán örökölni. * Orosz János gyűjteményes kiállítása az összegzés szándéka mellett is csak egy rövid életszakasz lezárásaként értékelhető. Nem lehet és nem is szabad életműnek tekinteni. Ahogyan ezt ő sem veszi annak: az alkotások java az elmúlt egy évtized termése. S minden kép sugározza a folytatás lehetőségét, akarását is. Mint minden alkotó — aki túljutva a keresgélés sokszor meddő korszakán, elérkezve a kikristályosodásnak induló, mindenhez megfelelő formanyelvet talált, önálló művészi világba — utat is mutat. Iskolát teremt, ha úgy tetszik. Nem szándékosan, hanem a művészi elhivatottság kényszerétől vezéreltetve. Még akkor is, ha egyidejűleg ő maga is még a művészetek soha ki nem járható iskoláját végzi. Picasso, Kondor Béla, Modigliani felmérhetetlen öröké szegődik hűséggel mellé, tanítóul. Hogy aztán ő a sajátját megalkotva, a közönség elé tegye. Örömünkre, szolgálatunkra. Az igazi művészi élményt átnyújtva mindenkinek, hogy Orosz János világának polgáraivá lehetünk. (Nemesi)
