Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-07 / 31. szám
1979. február 7., szerda 0 Három gyár januárja Gyors, hatékony átszervezések A még nem egészen pontos, ám feltétlenül hitelesnek tekinthető gyorsmérleg szerint jól indult az idei tervfeladatok teljesítése a Békéscsabai Forgácsolószerszám-gyárban. Az éves terv első hónapra esedékes részét nemcsak elvégezték, hanem túl is teljesítették. Az első hónapban a FORSZ- ban két körülmény okozott gondot. Az egyik, hogy néhány, még 1978-ra esedékes munkát az idén kellett befejezni. A másik, hogy néhány importalapanyágból — sőt, egy-két belföldről származóból is — az ellátás akadozott. Az elmaradt munkákat azonban hamarosan befejezik, s az anyagellátási nehézségek sem akadályozzák jelentősebb mértékben a munkát. Biztató az is, hogy — mint Mi- chelsz László főmérnök elmondotta — egész évi termelőképességük „le van fedezve”, azaz bőven akad igény, megrendelés, csak dolgozni kell. Egyre kevésbé közömbös immár az is; hogyan, mennyire célszerűen, mekkora nyereséggel dolgoznak. Országunk szerszámellátása — köztudottan — nem megfelelő; a vásárlók igényesek, de az ipar lehetőségi korlátozottak. Ráadásul a mindenütt fizetőképes valuta jelentős hányadának „megtermelését” is ettől az iparágtól várja — joggal — a népgazdaság. Felmerül a kérdés: mit tesznek a csabai gyárban azért, hogy megfeleljenek a növekvő követelményeknek ? Nem kevesebb, mint 8 százalékkal termelnek többet, a tavalyinál, és ezt kisebb létszámmal oldják meg. „Profiltisztítást” is végrehajtanak : kis mennyiségben gyártott termékeiket átadják a szövetkezeti iparnak. És egyre inkább átállnak a legmodernebb szerszámgépekhez szükséges alkatrészek gyártására: esetükben ez az úgynevezett NC-tech- nikát, a számítógép-vezérlésű szerszámgépek megmunkáló-alkatrészeinek készítését jelenti. Jól kezdődött az év a Békéscsabai Férfifehérnemű- gyárban is: első havi árbevételi tervüket 101,1 százalékra teljesítették. Már az első hónapban több olyan intézkedést foganatosítottak, amelyek közvetlenül szolgálják a jobb minőségű, eredményesebb munkát. E megoldásokat részben már tavaly kikísérletezték: a varrodákban minőségi bérezési rendszert vezettek be, s ez — a gyár egészét tekintve — 1 százalékos minőségjavulást hozott. Az elmúlt hetekben ezt a rendszert kiterjesztették a teljes gyártófolyamatra, vagyis az előkészítő munkákra — le- szabás, anyagdiszponálás — és a befejező műveletekre (vasalás, csomagolás) is. A következő két hétben pedig még tovább lépnek: a vezetőkre, az adminisztrátorokra és a műszakiakra is érvényessé teszik a minőségre jobban ösztönző, s egyúttal jobban is jövedelmező munkaszervezetet. Az év indításában azonban gyenge pont is van: mindeddig nem tudták kielégítően ellátni munkával mintegy 400 bedolgozójukat. A nehézséget az okozza, hogy rövidesen itt is termékváltásra kerül sor: a belföldre készült alsóneműk és pizsamák helyett bedolgozóik — a tervek szerint — kötényeket fognak gyártani, NSZK-beli cégeknek, exportra. E gondok azonban A Békés megyei Zöldségvetőmag Termelési Modell- társulás feladata nemcsak a hazai vetőmagigény kielégítése, hanem új, korszerű magtermesztési technológiák kialakítása. E célból a MÉM külön anyagi támogatást ad négy zöldségnövény technológiai kísérleteinek levezetéséhez. Ezek egyike az uborka. Az uborka közismerten érzékeny a betegségekre, termesztésének súlyponti kércsak átmenetiek — ígérik a fehérneműgyáriak — és rövidesen igényesebb, s egyúttal jövedelmezőbb munkával látják el „külső munkatársaikat” is. A Békéscsabai Konzervgyárban januárban a szokásos téli munka folyt. Nyolcszáz tonna finomfőzeléket és 900 tonna zöldséggel töltőt paprikát tettek üvegekbe és dobozoltak. Az értékesítési nehézségek miatt csupán a hónap közepén kezdték meg a munkát a tészta- és a szárítóüzemben. Feladataik természetéből adódóan ők még az előző évi nyersanyagot dolgozzák fel — teljes erővel folyik viszont az idei nagy munkák előkészítése, a tervek pontosítása. Ennek során azon is fáradoznak, hogy munkájukat hozzáigazítsák, idomítsák a szigorúbb minőségi követelményekhez. Számos műszaki, ü.zemszerve- zési módosítás, változtatás közt átszervezik például a készáru-raktározást. Az elmúlt években túl sok helyen, túl sok mindent raktároztak, és nem egyszer volt fennakadás, akadozott a gépezet. Tervük azt célozza, hogy — befektetés nélkül, csupán a meglevő eszközök és munkaerő ésszerűbb felhasználásával — korszerű elosztási, raktározási modellt alakítsanak ki. y. j. dése a növényvédelem és a tápanyagellátás megoldása. A társulás két legnagyobb ubor- kamag-termelője — az eleki Lenin Tsz mellett — a Borsod megyében működő ri- csei Üj Erő és a bekecsi Hegyalja Termelőszövetkezet. Korábban is folytattak ezeken a helyeken növényvédelmi kísérleteket, azonban ezek nem oldották meg a jelentkező gondokat, nem vezettek a technológia kialakításához is szükséges eredményekre. Különösen a gyomosság, a szögletes levélfoltosság, a lisztharmat és a vírusfertőzés rontotta a terméseredményeket. Ezért a modelltársulás igazgatási és szervezési csoportja egyeztető tárgyalást hívott össze a Borsod megyei Bekecsen. A megbeszélésen ott volt a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ igazgatója, a Miskolci NAK, a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Válla- í lat egri központjának küldöttei, a két borsodi szövetkezet képviselői és a társulás igazgatási, szervezési csoportjának vezetője, tagjai. A tárgyalások eredményeként a MÉM Növényvédel- { mi és Agrokémiai Központ ígéretet tett, hogy szellemi és anyagi ráfordításokkal segíti a kísérletek végrehajtását. A társulás két tagjának rendelkezésére bocsátja a kipróbálásra javasolt legkorszerűbb szereket, és a kezelések rendjét tartalmazó előírásokat. A gyakorlati irányítást a Miskolci NAK vállalta magára, munkatársai az elkövetkező két évben rend- í szeres kapcsolatot tartanak fenn a két szövetkezettel, jegyzik és értékelik az eredményeket. Várhatóan jobb minőségű lesz az így termelt uborkamag, s ha sikerül megoldani a gyomtalanítást, lehetőséglesz speciális uborkamag- betakarító-gépek nagy területen való alkalmazására. Ez pedig jelentős lépés a valóban nagyüzemi módszerek alkalmazásához. M. Sz. Zs. A Szarvasi Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezetben évről évre mind több inget gyártanak, amelyek igen keresettek ■ itthon és külföldön. Az idei tervek szerint tovább növelik ex- ■ porttevékenységüket. A munkaerővel való ésszerű takarékoskodás jegyében szervezték meg a kismamaszalagot «. sző- * vetkezettben Fotó: Veress Erzsi ■ II jobb uborkamagért fl mezőkovácsházi ÚFÉSZ 28-at támogat Fények és árnyak a szakcsoportok körül A háztáji gazdaságok, illetve a ház körüli kisgazdaságok létjogosultságáról, szerepéről, jelentőségéről vitát kezdeményezni napjainkban, aligha lenne időszerű. Annál inkább érdemes viszont azon töprengeni, tana4 kodni: miképp lehetne e kisüzemek termelésének színvonalát emelni, s egyáltalán a háztáji gazdálkodást, az egyéni állattartást, hús- és tejtermelést, tojás- és méztermelést, a zöldségtermesztést szervezettebbé, eredményesebbé és hatékonyabbá tenni? Mi az, ami ezt segítheti? Az előbb megfogalmazott kérdésre adódik egy nagyon kézenfekvő, elfogadott, ugyanakkor a részkérdéseket általánosságával elfedő válasz, amely a következőképp hangzik: a szakcsoport. Varázsszónak tűnik, de az-e valójában? Nézzük meg! Nyúlhús, galambhús — csak tőlük A Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ — hatókörét immár 10 községre terjesztve ki — kilenc községben: Mezőkovácsházán, Végegyházán, Magyarbánhegyesen, Nagybánhegyesen, Kaszaperen, Mezőhegyesen, Kunágo- tán, Kevermesen és Dombiratoson összesen 28 mező- gazdasági szakcsoportot’ gardíroz. A 28 szakcsoport mintegy 600 kistermelő tevékenységét fogja össze, akik az elmúlt esztendőben csaknem 8 millió forint értékű mezőgazdasági termékkel járultak hozzá a lakossági ellátáshoz, valamint a népgazdaság exportfeladatainak teljesítéséhez. Nem légy inthetünk erre az utóbbi megjegyzésre sem, ha tudjuk, hogy a kilenc község kisállattenyésztői 1978- ban több, mint 56 ezer kilogrammot adtak át értékesítésre a külföldön igen keresett nyúlhúsból, és a galambhús összes mennyisége is meghaladta a 6 ezer kilogrammot. Nem kévésbé jelentős a szakcsoportok által megtermelt 440 ezer tenyész- tojás, 18 ezer kilogramm méz, valamint a 77 és fél ezer kilogramm sertéshús, mint árumennyiség sem. A teljesítmények értékelésekor figyelembe kell vennünk, hogy az elmúlt esztendőben a kovácsházi ÁFÉSZ szakcsoportjai közül a zöldségtermesztőket késő tavaszi fagy, nagy erejű nyári vihar keserítette, a méhészek munkáját a növényvédő permetezéssel fellépő méhpusz- tulás akadályozta, a sertéstartók kedvét pedig az év elején még bizonytalannak látszó piac szegte. Érthető, hogy a szakcsoportok termelő mozgalmában — még a rendkívüli nehézségeket leszámítva is — nagy jelentősége van az állami támogatásnak, illetve a szövetkezeti segítségnek. Ennek mértékéről akkor alkothatunk magunknak némi fogalmat, ha ismerjük azokat az adatokat, amelyek szerint csak a zöldségtermesztő szakcsoportok kaptak több mint félmillió forintot az államtól, vagy, hogy a csoportok az ÁFÉSZ-tól együttesen ugyancsak több mint félmillió forintos támogatásban részesültek. Hz előleget vissza kell fizetni! Természetesen hiba lenne azt feltételezni, hogy a szakcsoportok háza táján minden a legnagyobb rendben van. Ha így volna, a mezőkovácsházi ÁFÉSZ szakcsoportjainak esetében is egyedül az elemi csapásokkal magyarázhatnák az eredetileg tervezett 11 millió forintos össztermeléstől való hárommillió forintos lemaradást. Az olyan szakcsoportok mellett ugyanis, mint amilyen többek között a mezőkovácsházi két baromfitenyésztő, vagy a magyarbán- hegyesi, továbbá a végegyházi és mezőhegyesi kisállattenyésztő, a dombiratosi és a mezőkovácsházi zöldségtermesztő meg a nagy- bánhegyesi méhész szakcsoport — ahol a tervek teljesítésével is jól állnak, a tagok rendesen fizetik a tagdíjat és a közös alaphoz a hozzájárulást — akadnak bizony bajokkal, gondokkal küzdők is. Ha mérlegeljük a szakcsoportok működését, hamar kiderül, hogy legjobban azok maradtak le terveik teljesítésétől, amelyekben még a tízet is alig éri el a tagok száma, ahol a szakcsoportok vezető testületé nem áll hivatása magaslatán (mondván, hogy ezért úgysem kapnak fizetést). Itt nem kis gond van a kapott termelési előlegek visszafizetésével is. Ezzel kapcsolatosan jellemző, hogy a kovácsházi járás ÁFÉSZ-einek sorozatos egyesüléseivel bonyolódó ügyintézés következtében több mint 280 ezer forintnyi ilyen jellegű tartozás gyűlt fel. Ebből a múlt év végéig visszafizettek 245 és fél ezer forintot, a többit folyamatosan „hajtják be”. A kirívó „szakcsoporttagi” magatartás példájaként említhető még, hogy méhetető cukor igénylésekor egy-két méhész 80—90 méhcsaládot vall magáénak, szerződéskötéskor pedig csak tíz család mézére esküszik. Ugyancsak a vizsgált szakcsoportok körében maradva megállapítható az is, hogy eleddig mindössze a zöldségtermesztők fizették be az alapszabályban rögzített hozzájárulást a közös alapra, amely a ' meghatározás szerint a tagok által értékesített áruérték egy százaléka kell, hogy legyen. Ez az egyedüli kiindulópont Mindent egybevetve — annak fenntartásával, hogy a szakcsoportok ma még nélkülözhetetlen és pótolhatatlan szerepet töltenek be a mezőgazdasági termelésben — látni kell azt, hogy e csoportok alapszabály szerinti működését a jövőben erősíteni kell. Van mit tenni még a szervezeti munka hatékonyságának fokozásában is. Lehet lépéseket tenni a kis taglétszámú csoportok összevonására is, hiszen ez esetben a népesebb csoport nagyobb lehetőségeket ad a tervszerűség növelésére, s — uram bocsá’ — nagyobb tiszteletdíj fizetésére a csoport elnökének és gazdaságvezetőjének a nem kevés szervező munkát és fáradozást igénylő tevékenységért. Emeljük tehát ki még egyszer: a húsra, a tojásra, a zöldségre, amit ezek a szakcsoportok a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ szervezésében állítanak elő — szükség van. Ez az egyedül lehetséges kiindulópont munkájuk megítélésekor, tevékenységük segítésekor, s akkor, amikor termelő tevékenységüket szilárdabb alapokra igyekszünk emelni. Nemcsak a kovácsházi járásban — hanem megyeszerte Kőváry E. Péter Papucsok, klumpák a legújabb divat szerint A Körösvidéki Cipész Szövetkezet megyénk egyik legrégebbi és legpatinásabb szövetkezete. Az elmúlt évben 97 millió forintos árbevételt tűztek célul a szövetkezet vezetői, s e tervüket, ha kevéssel is, de túlteljesítették. Mintegy 600 ezer pár papucsot készítettek és szállítottak a hazai és a külföldi megrendelőknek. Exportra ezekből a papucsokból 150 ezer pár jutott, ennek nagyobb hányadát a két legszámottevőbb külföldi partnerüknek, az NSZK-ba és Csehszlovákiába szállították. A szolgáltatásból, vagyis a javításból és méretes tevékenységből 6 millió forintos árbevételhez jutott a szövetkezet. A 60 javítórészlegből 56 a megye nagyközségeiben; kisközségeiben működik. Tavaly elkészült és átadták Orosházán a cipőjavító szalont. Hasonló szalon készül Gyulán, s tervezik, hogy még az idén Békéscsabán is nyitnak egy cipőjavító szalont. A szövetkezet 11,5 millió forint nyereség elérésével számolt. Az elmúlt évben viszont alapanyaggondokkal küszködtek: megnövekedett az importanyagok ára, s ez a rapszódikus szállítással is párosult. Mindez a termékek önköltségének növekedéséhez vezetett. Így az elmúlt évi nyereség 10,1 millió forint, a tervezettnél kevesebb. Erre az évre a szövetkezet 103 millió forint termelési érték elérésére számít, ami mintegy 6 százalékkal több a tavalyinál. Ezt a növekedést változatlan létszámmal szeretnék elérni, műszaki fejlesztéssel, a még meglevő tartalékok feltárásával és azok bevezetésével. A gépesítést úgy fejlesztik, hogy a gyártás során a termékek ne veszítsék el kézműipari jellegüket. A tervek szerint 640 ezer pár papucsot gyártanak. A szövetkezetben ezekben a napokban már a nyárra készülnek, a szalagokat új modellek, különféle klumpák, papucsok hagyják el. Nagyon keresettek a szövetkezet termékei közül a komfort papucsok. É kényelmes lábbeliknek a gyártását a Fővárosi Cipőbolt Vállalat csaknem teljes egészében leköti. Megyénkben is csak az Uni- verzál Kiskereskedelmi Vállalat forgalmazza, az üzletekbe az igény szerint szállít a szövetkezet. Az idén a szolgáltatás további fejlesztését is célul tűzték. Nagyon jól beváltak a lakótelepi javítórészlegek, így Békéscsabán a Lencsési úton és a Kulich Gyula-lakótelepen. A szövetkezet vezetői tárgyalnak Gyula város vezetőivel, hogy a fürdőváros törökzugi lakótelepén is nyithassanak egy cipőjavító szalont. A Körösvidéki Cipész Szövetkezet is évek óta munkaerőgondokkal küzd. Az utóbbi esztendőkben egyre több szakember ment nyugdíjba, s a fiatalok igen kis számban jelentkeznek cipésztanulónak. Az utánpótlás gondjainak enyhítésére 5 millió forintos költséggel még az idén hozzálátnak egy új beruházáshoz: 50 ipari tanuló részére tanműhelyt, valamint egy tmk- műhelyt építenek. A szövetkezet vezetői úgy tervezik, hogy még az idén átadják az új létesítményt. —sz—