Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-28 / 49. szám

1919. február 28., szerda e Tervezik a Technika Házát Első kapavágás egy év múlva? IMiWkfcM-------------------------------­C selédlakásból összkomfortba Mezőhegyesi változások Átmeneti visszaesés után ismét biztatónak látszik, hogy egy-két éven belül hozzákezdenek Békéscsabán a Technika Háza megépíté­séhez. Az új intézmény je­lentős szolgálatot vállalhat műszaki és tudományos egyesületeink életében, s végső soron megyénk mű­szaki kultúrájának emelé­sét, jobbítását segíthetné. Említésre méltó vele .kap­csolatban az is, hogy — ha megvalósul — példás össze­fogás eredményeként jön létre. Nemcsak a tudomá­nyos egyesületeknek ad ott­hont, hanem a KPVDSZ bábszínházának, sőt a mozi­üzemi, illetőleg a vendéglá­tóipari vállalat központjá­nak is. A sok célú, rendelte­tésű centrum az új város- központ részeként épülne fel a Gyóni Géza utcában. Az elmúlt év nyarán és őszén mintegy 100 vagonnyi zöldségféleséget rakattak prizmák alá a Békéscsabai Konzervgyár 2. számú pós- teleki üzemének határában. Javarésze — több mint 80 vagon — paszternák, de ke­rült a bálák alá vöröshagy­ma, zeller, sárgarépa is. Igaz ez utóbbiakat már fel­szedték december végéig, mi több, már fel is dolgozták. Az ázott földekről, a priz­mák alól most a paszterná­kot szedik, majd bekerül a pósteleki üzembe, ahol gé­pek, majd leányok, asszo­nyok tisztítják azokat. A héj ledörzsölése után csupán kétharmada vár továbbszál­lításra. A végleges feldolgo­zás már a csabai központi telepen folytatódik. Naponta 300 mázsát tisztítanak meg helyben, s számításaik sze­rint március elejére felsze­dik az utolsó zöldségnövény- féleségeket is. Odébb csaknem 110, egyen­ként 30 ezer literes alumí­nium tartály csillog a nap­fényben. Ezekben tárolják a pritamin- és ceceli paprikát, a finn uborkát. Mindkét nö­vény jól bírta a telet a za- kuszka felöntőlében, illetve a 18 százalékos sós folyadék­ban. Csak a legnagyobb hi­degekben kell az alumínium tárolókat szalmabálákkal le­takarni. Ezek előkészítése is folyamatos, s helyben csu- mázzák a paprikát, amely aztán szintén a központi te­lepre kerül — feldolgozásra. Egy-egy tartályban 150 má- zsányi paprikát, illetve ubor­A létesítmény beruházási programja elkészült, az em­lített gazdák a tervet jóvá­hagyták. Nem elhanyagol­ható szempont: minden szervnél megvan már a kezdéshez szükséges pénz­ügyi fedezet, így a részletes kiviteli tervek elkészítését már meg is rendelte a bé­késcsabai Városi Tanács. Határidő: 1979. Ez azt je­lenti, hogy a kivitelezést legkésőbb jövőre meg lehet­ne kezdeni. A jelzettnél is példásabb összefogásról tanúskodik, ahogyan az érdekeltek az — 1978-as árakon — előre­láthatólag 27 millióba kerü­lő intézmény fedezetét elő­teremtették. Jelentős támo­gatást adnak mindenek­előtt megyénk üzemei, gaz­kát tarthatnak, ugyanolyan mennyiségű sós lével fel­töltve. Az idei tél enyhe volt, nem okozott gondot a táro­lás, nem volt különösebb fagyveszély. A sok csapadék azonban próbára tette az em­dasági egységei: 7 millió 100 ezer forintot. Ennek mintegy az egyharmada az egyszám­lára már be is érkezett. Je­lentős összeggel segítenek az országos szervek: az Or­szágos Tervhivatal 6, az MTESZ központja pedig elő­reláthatólag 8 millió fo­rinttal járul hozzá az épít­kezéshez. Jelentős összeg­gel szándékoznak segíteni megyénk szövetkezeti ér­dekképviseleti központjai is: a KISZÖV és a MÉ­SZÖV. A békéscsabai Városi Tanács pedig szintén szá­mottevő hozzájárulással: közművesített telek biztosí­tásával támogatja a vállal­kozást. A megyei tanácsi tervezők megkezdték a részletes tervek kidolgozá­sát. bért és a gépet. Sokáig a szomszédos Május 1. Tsz markolója is segédkezett a felszedésnél a telepen, azon- bSn a nagy belvíz miatt a tsz-nek szüksége van a gép­re, így két saját traktor küzd meg a sárral a földeken. De eredményesen. Amikor 1785-ben a mezö­hegyesi ménesbirtokot meg­alapították, füves pusztaság volt a vidéken. A kiegyezést követő időszakban kezdő­dött, s a századforduló első évtizedéig tartott itt a nagy­arányú építkezés: téglából, kőből' készültek az istállók, a magtárak, s akik a jószágo­kat csutakolták, csak vá­lyogból, vert falból épült cselédlakásokban éltek. Tá­gasnak, időtállóknak bi­zonyultak a lóistállók, szűk­nek, sötétnek és egészségte­lennek a cselédlakások. Az állami gazdaság csaknem 1500 cselédlakást kapott örö­kül a régi rendtől. Az évtizedek során azután nemcsak lovairól volt híres Mezőhegyes: gabonater­mesztésével, iparinövény-ter- mesztésével, megváltozott állattenyésztésével vívott ki magának tekintélyt. Az el­múlt évben, a község na­gyobb hányadát foglalkozta­tó állami gazdaság 995 mil­lió forint értékű árut adott a népgazdaságnak, s mint­egy 92 millió forint nyeresé­get ért el. — Nagyközségünk 7600 la­kosából alig 4500-an élnek a belterületen. A többiek a községet övező, az állami gazdaság birtokában levő majorságokban laknak — kezdi a beszélgetést Bese- nyei Ferenc, a nagyközségi tanács vb-titkára, majd így folytatja: — Ezek a major­ságok a település 15 ezer hektárén terülnek el, három- tizenkét kilométerre vannak egymástól. A legkisebb ma­jor Füperegpuszta, itt 83-an laknak, a legnagyobb a 304 lakosú Üjmezőhegyes. Ezek a majorlakások is hajdan cselédlakásnak épül­tek: ma is túlnyomó részük egy szobából és konyhából áll, a korszerűsítést a villa­mosítás jelentette. A külvi­lággal a kapcsolatot a ten­gelyt törő, kátyús út jelenti ma is, az esős idő beköszön­tésével ugyancsak vendég- marasztaló itt még a sár. — A nagy távolságok ne­hezítik a tanácsi munkát, a lakossággal való kapcsola­tot. Az oktatási intézmények szétszórtak, a majori gyere­kek még ma is kilométere­ket gyalogolnak, ugyanis is­kola nincs minden major­ban. Az egészségügyi ellátás sem felel meg az igények­nek. Az üzlethálózatot min­A főváros 3600 kilométer­nyi közúti hálózatának öt­száz kilométernyi szakaszán: a főutakon bonyolódik le a közúti forgalom 80 százalé­ka. A motorizáció robbanás- szerű fejlődése nehéz felada­tok elé állítja a közlekedés szakembereit. 1960-ban még csak 15 ezer, ma több mint 260 ezer, 1990-ben pedig már 450 ezer személygépkocsi közlekedik majd Budapesten. A forgalomtechnikai szak­emberek mérőkocsikkal jár­ják a főváros és az ország főbb útvonalait, mérik a köz­lekedés áramlásának külön­böző adatait, amelyekből mind napjaink, mind a jövő közlekedésére vonatkozó fon­tos következtetéseket vonnak le. A Fővárosi Tanács Közle­kedési Főigazgatóságának megbízásából folytat vizsgá­latokat a METROBER for­galomtechnikai mérőkocsijá­val. Barkas mikrobuszba sze­relt amerikai műszer méri és jelzi papírszalagon a gép­jármű irányváltoztatását, a megtett utat, a sebesség vál­tozását, a mérés kezdete óta eltelt időt, az állásidőt. A műszer kisebb változtatás után rövidesen „észreveszi” a gáz- és fékpedál mozgását és a rosszul vagy egyáltalán nem működő közlekedési jel­den majorban az egyetlen vegyesbolt adja — sorolja a vb-titkár. ■ ■ ■ Az elmúlt évek viszont egy új korszakot jelentenek Mezőhegyes történetében. A felszabadulás évében mint­egy 1500 földes szobájú, ál­lami gazdasági lakás alkotta a majorsági lakásállományt. Napjainkban is 970 ilyen otthont tartanak számon, mely 1980-ig több mint 200- zal csökken. A nagyközség­ben figyelemreméltó lakás- építési program kezdődött. Három ütemben — 1976 és 1980 közötti időszakban — 410 több szintes, telepszerű lakás épül. Ebből 180-at már át is adtak, a boldog tulaj­donosok beköltöztek. A köz­ség közepén új városrész nőtt ki, Sziklai Sándor ne­vét viseli a lakótelep. — Most már van a nagy­községünknek központja — mutatja büszkén az új há­zakat Besenyei Ferenc — a lakótelep szomszédságában, a főutcán vegyes rendeltetésű épület készül: a földszinten üzletsorok kapnak helyet, az emeleteken lakások lesznek. Ugyancsak az új központban 62 millió forintos költséggel épül — már alapozzák — a nevelési központ, melyben 8 tanterem, négy szaktanterem lesz. Ehhez kapcsolódik, egy 350 személyes előadói terem, mely színházi előadásra és filmvetítésre is alkalmas lesz. A nevelési központban kap otthont a községi könyv­tár, és itt épül a megye leg­nagyobb tornacsarnoka is. Szóval nagyközség lesz a nagyközség... — summázza a vb-titkár. A lakáshelyzet javításával már évek óta foglalkoznak Mezőhegyesen. Az 1960-as évek derekán az állami gaz­daság 52 lakást épített, a cselédlakások egy részét pe­dig korszerűsítette. Az újabb építkezéseket kivitelezői ka­pacitás híján már nem tud­ta vállalni, a régi házak szigetelés nélkül készültek, felújításuk költségesnek bi­zonyult. A lakásépítéshez a kormány is nyújtott segítsé­get: az V. ötéves tervben 524 munkáslakást épít a gaz­daság, ebből 230 munkásla­kás a központban az év vé­géig elkészül. Jó kivitelező­partnerra is találtak: a Sze­gedi DÉLÉP öt típusú ház­gyári lakást ad át. — Az állami gazdaság 3000 zőlámpákat is. A kijelölt út­vonalon haladó gépkocsi az „azonosító pontokon” írja ki az addig mért adatokat. A kiírást gombnyomással ve­zérlik, de automatizálható is. Ezeknek a vizsgálatoknak különös fontossága van a te­relőútvonalakon való utazás elemzésében, értékelésében, tgy méréseket folytatott a mérőkocsi a Margit-híd és környéke építésénél, az M3- as autópálya bevezető szaka­szának „seprőjén”. A követ­kező feladat azoknak a tere- lőutaknak a vizsgálata lesz, amelyekre a Petőfi-híd— Boráros tér áprilisban meg­kezdődő átépítése miatt lesz szükség. v A mérések célja az eljutás és az utazási idő vizsgálata a város egyik pontjától a másikig. A mérőkocsi útvo­nalminősítésre, ezen belül a jelzőlámpák összehangolásá­nak bírálatára is alkalmas. Az első próbamérésekre az elmúlt nyáron került sor, s ősszel már rendszeres méré­seket végeztek. Télen szüne­tel a mérés, mivel ilyenkor a forgalom — a sok leállí­tott vagy keveset használt gépkocsi miatt — nem jel­lemző. Az adatokat a MET­ROBER számítógépén érté­kelik. (vj) dolgozójának 60 százaléka egy-két évvel ezelőtt külte­rületen lakott, a 100—200 éves majorlakásokban. Ez az arány most viszont válto­zik. A nagycsaládosokra kü­lön gondoltunk — fogad Re- setár József, az állami gaz­daság szakszervezeti bizott­ságának titkára. — Az át­adott lakásokból 60-at a nagycsaládosoknak adunk, közülük 25-en már be is költöztek. Ezzel egy időben az utóbbi évtizedekben ké­szült majorlakásokat korsze­rűsítjük, a régieket lebont­juk. — Két éve 77, tavaly 36 korszerűtlen lakást bontot­tunk le — kapcsolódik a be­szélgetésbe Balogh András, az állami gazdaság szociál­politikai főelőadója. — Az idén további 65 lakást „íté­lünk halálra”. Mindez azt jelenti, az év végére 1014 la­kás lesz gazdaságunk keze­lésében. Dolgozóink szolgá­lati és OTP-értékesítésű la­kásba költöztek. Az épülő lakótelep kör­nyékén még dolgoznak az építők. Befejezés előtt áll az úthálózat, hátra van még a parkosítás. Az átadott laká­sokban már mindenki beren­dezkedett. Verba Mihályék- hoz csengettem be. A meleg hangulatú lakásban a fele­ség a kétéves kisunokával bajlódott éppen. — Peregpusztán laktunk 1950-től egy vályogházban — mondja a törékeny középko­rú asszony, aki a helyi víz­műnél dolgozik, férje az ál­lami gazdaság gépszerelője. — Hideg volt a lakás, télen nem győztük tűzrevalóval. A lakbér 202 forint volt, a fű­tési költség havonta ennek a háromszorosa. Az új, két­szobás lakásban a havi re­zsink összesen 610 forint. Na és megszűnt a sok munka az állatokkal... Tanyasi ember állat nélkül nem élhet... — Mi lett a jószágokkal? — Eladtuk valamennyit. Nagyon készültünk a faluba, öregkorunkra nyugalomra, kényelemre vágytunk. Most már mehetünk moziba, s ta­lán eljutunk színházba- is. Sirovicza Mihálynét főzés közben zavarom. Fürgén ka­varja a rántást, hámozza a krumplit. Férje az állami gazdaságban bádogos, ő gyes-en van. — Két évig albérletben laktunk, havi 600 forintot fi­zettünk egy sötét, egészség­telen szobáért. Amikor ide­költöztünk, a kislányom szinte hunyorgott a tágas, világos lakásban. No, és a kényelem?! A gyerekfürde­téshez nem kell a vizet be­hordani, melegíteni, majd kihordani. Most egy kéz­mozdulat, s a konyhában, fürdőszobában máris folyik a hideg, a meleg víz. A sza­bad időnk is nőtt. Több idő jut a gyerekre, az olvasás­ra, a kézimunkázáshoz, a sétára. Bozonyi István és felesége a 28-as majorban szükségla­kásban lakott négy évig. Férje az állami gazdaság traktorosa. A kétéves Pisti hancúrozik, ugyancsak jól érzi magát az új lakásban. — Megfizethetetlen ez a kényelem. Na és nem kell állandóan gumicsizmában járni, a sarat taposni. Végre tiszta lábbelivel és most már cipőben is sétálhatok a községben. A házi munkát is könnyíti az állami gazda­ság: nem kell főznöm, ugyanis 9,50-ért kapunk ebé­det. Tiszta szívemből sajná­lom a majorbelieket... — mondja együttérzően. Űj színfolttal gyarapodott, s gazdagodik tovább Mező­hegyes. A hajdani uradalmi téglaépületekből műemlékek lesznek, a vert falú cseléd­házak megadják magukat a dózereknek. Eltűnnek a ré­gi világ utolsó, keserű em­lékei. Szekeres András Az idén már 110 alumínium tartályban tárolták a paprikát, Uborkát. Ezek előkészítése is fo­lyamatos Fotó; Veress Erz& Téli munka Pésteleken A paszternák héját először gép dörzsöli le, de az csak a nagy­jai szedi le. Utána leányok és asszonyok pucolják teljesen tisztára Mire jó a forgalomtechnikai mérőkocsi?

Next

/
Thumbnails
Contents