Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-24 / 46. szám

1979. február 24., szombat Csütörtökön délután 5 órakor nyitotta meg dr. Párzsa János és Vollmuth Frigyes Békéscsabán, a Képcsarnok Vállalat ki­állítótermében Sz. Kárpáty Magda festőművész kiállítását. Képünkön: a művész (jobbról) a megnyitó után Fotó: Gál Edit MMMUMHMtUWMMMMHHMmiMMMUHMMMM Tanári hangverseny Békéscsabán A busz negyed háromkor indul? A Bartók Béla Állami Ze­neiskola 1979. február 26-án, hétfőn 17.30 órai kezdettel a MÁV Klubkönyvtárral kö­zösen rendezi meg tanári hangversenyét, mely a zene­iskolai bérletsorozat második elpadása lesz. Á hangversenyen közre­működnek: Cséesei József, Horváth Elek, Jeney Zsu­zsanna, dr. Kovács Tamás- né, Marton György, Májer Az elmúlt hónapok során volt alkalmunk megismer­kedni a Vietnamban élő kí­naiak, a hoák nevével. Több százezer kínai származású hoa található ma is Viet­nam területén. Sokan közü­lük felültek a kínai propa­ganda rágalomhadjáratának, amelynek nyilvánvaló célja az volt, hogy a több évszá­zad óta ott élő nemzedékek leszármazottjait — Kína he­Két egymást követő napon, február 21-én és 22-én rend­kívüli események tették szí­nesebbé, emlékezetesebbé az eleki nevelőotthon 80 kisla­kójának életét. Szerdán, a nevelőotthon patronálói, a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának munka­társai lepték meg értékes ajándékkal a kicsiket. A téli időszakban különösen jól ki­használható úgynevezett konstruktív tornaszert, vala­mint egyéb apró ajándékot nyújtottak át a tv munka­társai a gyerekeknek. A hét­ezer forint értéket is meg­haladó tornaszert nagy Endre, Nátor Éva, Tóth Ist­ván tanárok, valamint Ker­tész Tamás, az Állami Ope­raház művésze. A műsorban: Couperin, Roussel, Chopin, Arutyun- ján, Sarasate, Brahms, Hin­demith, Poulenc hangszeres művei, valamint Schubert és Schumann dalai csendülnek fel. A hangverseny műsorát Hrabovszky Éva tanárnő •is­merteti. gemonisztikus politikája szol­gálatában — szembeállítsák a szocialista Vietnammal. A Kubai Televízió dokumen­tumfilmje — amelyet msf este hat óra 20 perckor mu­tat be a tévé — behatóan ismerteti az elmúlt időszak eseményeit, tájékoztat ben­nünket a kínai—vietnami ha­táron lejátszódott provoká­ciókról, a hoák beugratásá­ról, szerencsétlen kálváriájá­ról. örömmel próbálták ki az óvodás gyerekek. Csütörtökön vidám farsan­gi mulatságon vették részt az. apróságok. A gazdag ötletes­séggel összeállított jelmezek viselői kedves mesejátékkal, majd ezt követően, játékos vetélkedővel szórakoztatták társaikat és a nevelőotthon felnőtt dolgozóit. Hogy teljes legyen a vidámság, néhány gondozónő, óvónő is jelmezt öltött. A vidám farsangi dél­előtt gazdagon terített asztal mellett ért véget. Képünkön a mesejáték részvevői. Fotó: Gál Edit — Egy üzemben azért egészen más ... Ott helyben vannak a dolgozók, s a köz- művelődési felelősnek, vagy a klubvezetőnek csak gép­től géphez kell járnia, hogy értekezzen velük, s bevon­ja őket a közös feladatok­ba... A falun bezzeg!... Így vélekednek sokan. Van is igazság ebben, de... Nézzünk például egy olyan üzemet, mint a békéscsabai pamutszövő. A szervezett­ség itt már a múlt rend­szerben is olyan magas volt, hogy a régi Merkur (melyről a mai fiatalok csak visszaemlékezésekből tudnak) egyik bölcsője volt az ipari munkások forra­dalmi megmozdulásainak. Azóta azonban rengeteg víz folyt le a Körösökön, s a gyárat nem egyszer ítélték szanálásra. A hajdani gárda kiöregedett, s ki tudja hányszor újult fel, mire mégis úgy alakult, hogy tovább üzemelhet a gyár. Stabilitása aztán azt ered­ményezte, hogy a tavalyi BNV-n például már két terméke is díjat nyert. Csakhogy... Hiába von­zanak a dübörgő gépsorok annyi fiatalt az üzembe, az új munkásgeneráció ma nem olyan homogén, mint volt_ apáik idején. Ez pedig korántsem az ipari munká­sok szervezettségében ke­resendő. Inkább abban az objektív körülményben, amire napról napra így fi­gyelmeztetik egymást a szö­vőnők : — Negyed háromkor in­dul a busz! A PATEX-ben ugyanis a hatszáz dolgozó 75 százaléka tizenkilenc községből jár dolgozni (!) menetrendszerű pontossággal. A gyár „te­rülete” tehát jóval nagyobb, mint akármelyik tsz-é, vagy akár falué. Tessék tehát eldönteni: könyebb-e itt klubéletet szervezni, mint falun? * — Ha summázni akarjuk, kitűnő* évet zártak Bonczos Piroskáék tavaly — mondja Gonda Pál, a pamutszövő pártvezetőségének titkára (aki csak „látogatóban” van itthon a háromhónapos pártiskoláról). — Hogy fel­lendült a termelésen kívüli társadalmi élet a gyárban, az a jó KISZ- és klubveze­tés érdeme... A megnyerő modorú, ked­ves mosolyú Bonczos Piros­ka (Sarkadiné) láthatóan jólesően fogadja a párttit­kár szavait. Csak alig több mint egy éve van az üzem­ben. Sarkadról jött, onnan is jár be naponta. Huszon­hat éves, még nem fárad egykönnyen. Talán azért sem, mert testhez álló fel­adatot kapott a gyárban: a klubélet felélénkítését. Nincs különösebb előkép- zetsége. A sarkadi ÁFÉSZ- nél mint KISZ-titkár tevé­kenykedett, s egy szakkör vezetője volt. Ezentúl or­szágos első helyezést ért el 1976-ban a SZOT munkás- versmondó versenyén. A gyár mintegy 276 harminc éven aluli dolgozójának hul­lámhosszán mozog, „perfek- tül” beszél a nyelvükön és ezért találta meg velük a közös nevezőt is, amelyen hullámhegyre került tavaly az üzem KISZ- és klub­élete. — Odamentem a srácok­hoz, és megkérdeztem: mit szeretnétek közösen csi­nálni? — vall a munkamód­szeréről. — Persze első he­lyen a diszkó szerepelt, de voltak más elképzelések, vélemények is ... Mindezt összehangoltuk a gyár párt­ós társadalmi szerveinek programjával. Én a közmű­velődési bizottság tagja va­gyok, tehát koordinálni is tudtam a munkát. Aztán lassan kialakítottuk a „mozgást”, hiszen olyan cé­lok szerepeltek a munkater­vünkben, amelyeket közö­sen terveztünk meg ... Volt úgy, hogy eleinte „bőgött” is Bonczos Piros­ka, mert: „negyed három­kor indult a busz” és a lá­nyok nem maradtak bent a közös rendezvényen. Akadt olyan TIT-előadás, amelyen csak hárman voltak, meg az előadó. Mégsem adta fel. Bátorították őt Gonda Pá- lék. Rájött, hogy nem szabad mindjárt „fent lebegni”, nagyot, sokat akarni, mert akkor nagyot is esik az em­ber. A piciny eredményeket is becsülni kell. Még csak szemrehányást sem tett azoknak, akik megígérték és mégsem jöttek el a ren­dezvényre. Elve lett: csak amit meg tudunk valósíta­ni, azt szabad célul tűzni. Ha több lesz belőle, persze az sem árt. A türelmes, ki­tartó munka aztán meghoz­ta az eredményt. Az elmúlt évről készí­tett egy feljegyzést, me­lyet a városi közművelődé­si bizottság ülésén (ami azonban elmaradt) kellett volna elmondania. Ez tömö­ren a következőket tartal­mazza : Felélénkült a szakköri munka. A kézimunkaszak­kör 30 résztvevővel kitű­nően működik, rendszeres kiállításokat rendez és ösz- szejöveteleket tart. Népmű­vészeti értékű hímzéseiket elismeréssel nyugtázzák az érdeklődök. A másik szak­kör a felső tagozatos iskolá­sok bevonásával a szakma ismereteinek megszerette­tésére irányul. (Piroska kezdeményezte.) Három he­tente járnak ide a 7-es álta­lános iskola diákjai, s van, aki már kijelentette: az is­kola befejezése után ide jön dolgozni... Most van alakulóban a fotószakkör. Hricsovinyi Pál, az igazga­tó minden támogatást meg­ad számukra. Már van la­borfelszerelésük, s hatan jelentkeztek a foglalkozá­sokra. Közös akarat volt a sport­élet élénkítése. Ebben kitű­nőek az eredmények. A fia­talok társadalmi munkával — s a gyár anyagi támoga­tásával — sportpályát épí­tettek, s az idén megcsinál­ják hozzá a szertárat, öltö­zőt, fürdőt. Az Edzett Ifjú­ságért mozgalomban nagy­szerűen álltak helyt tavaly. A KloZ-kupát a hat gyár­egység közötti versenyben a kispályás labdarúgásban, ké­zilabdában, asztaliteniszben, atlétikában, járőrversenyen elnyerték. A vállalati Auro- ra-kupát hasonlóan, amiért 15 ezer forintot kaptak fel­szereléseik kiegészítésére. A városi KISZ kézilabda-, s tollasbajnokságán is elsők lettek, s most a forradalmi ifjúsági napok rendezvényei­re készülődnek. Sok fiatalt megmozgatnak a sportered­mények, az üzemek közötti bulik, háziversenyek. A klubban a tél folyamán sakk-, rex- és asztalitenisz­versenyeket rendeztek, s nem törődnek a fiatalok azzal sem. hogy „a busz negyed háromkor indul”. S ma már egyre kevésbé törődnek ezzel. Még a TIT- előadásokon is mind nagyobb számmal vesznek részt, mert őket érdeklő előadások hang­zanak ott el, mint például a szakmai jellegű témák a zaj­ártalom csökkentésének lehe­tőségeiről, a munkavédelem ügyeiről, stb. De nagy sike­re van a különböző vetélke­dőknek is. A szocialista bri­gádok már-már klasszikus­nak számító szellemi tornái (amiben legutóbb vállalati szinten másodikok lették) mellett népszerűek a „totó- mérkőzésök”. Kiemelkedett ezek közül is a 30 éven alu­liak totója, amelyen a 276 fiatalból 180-an vettek részt. Az első öt ott lesz majd a városi vetélkedőn. Kitűnően bevált az ipari tanulók szak­mai totója is. Ezt negyed­évenként rendezik meg, s a legjobbak fényképei a gyár versenytáblájára kerülnek. Bonczos Piroska nem ta­gadja meg önmagát. Ez év április 3-án először a gyár­ban megrendezik a munkás versmondók versenyét, amelyre már nyolc jelentke­ző van. — Egy szabadon választott és egy SZOT-díjas költő ver­sét kell elmondani. Ha csak az érdeklődést sikerült fel­kelteni ezek iránt, már azt is eredménynek könyvelhet­jük el — mondja. * A munkájukról szóló ösz- szegzésben a fentieknél sok­kal több van. Tartanak pél­dául filmvetítéseket, jól mű­ködik a kihelyezett SZMT- könyvtár, sikeresek a könyv­vásárlási akciók, s tevőlege­sen vesznek részt az üzemi rendezvények előkészítésé­ben, lebonyolításában egy- egy verssel, mozgósítással, stb. A diszkó-összejövetelek­ről sem érdemes külön szól­ni, ezeken 50—60 fiatal van ott rendszeresen. Talán csak annyit, hogy Piroskáék na­gyon okosan különféle játé­kos és nagyon kedvelt ügyes­ségi vetélkedőkkel kapcsol­ják össze a diszkórendezvé­nyeket, ami külön ízt ad ezeknek. A hagyományos színházlátogatások, közös ki­rándulások a gyár két bu­szával úgyszintén nagy ér­deklődésre tartanak számot, talán egy kissé a klubvezető sajátos varázsa miatt is. Ami talán említésre méltó mindezekben az a kis „ra­vaszság”, melyet Bonczos Piroska egyik segítőtársa így fogalmazott meg: „A sikeres rendezvények érdekében fi­gyelni kell az ivararány ja­vítására is ... A gyár túl­nyomó többségében lányokat foglalkoztat. Ezért aztán egy-egy közös rendezvényre a Lenin Tsz-ből meghívunk fiúkat is, s akkor már ele­ve jobb a hangulat...” Közművelődéssel, klub­élettel foglalkozni nem nyolc órai munkát jelent. A plusz fáradtság azonban megéri. Ma már nem panaszkodik a klubvezető, aki, miután gyes­re ment a KISZ-titkár, át­vette a KISZ-fiatalok irá­nyítását is. Egy év alatt három alapszervezet alakult, új bizottság lett, amelynek tagjai lelkes segítőtársai Bonczos Piroskának. Már nem is tudja, hogy KISZ-bi- zottsági titkár-e, vagy klub­vezető elsősorban. Minden­esetre a kettős feladatait si­került jól összehangolnia (nem kevés erőfeszítéssel!), de talán példájául annak is, hogy csak akkor mehet jól a gyári klub élete, ha jó a KISZ-munka is. Vannak azonban gondok még, dehát „egyszerre nem lehet mindent elérni”. Ilyen gond, hogy például a 30 éven aluliak táborában kilencnek nincs meg a nyolc általános végzettsége és csak egy ta­nul. Szakközépiskolába ki- lincen járnak, szakiskolába négyen, gépipari tanfolyamra egy fiatal, gimnáziumba pe­dig hat. A munkástovább­képzésekre harminc a beis­kolázási terv az idén. A gyár * vezetősége igyekszik bővítet­ni a képzés lehetőségeit. Vá­sároltak írásvetítőt, korsze­rűsítik a szakképzés eszkö­zeit, de ennek kihasználásá­ban még nagy feladatok vár­nak mind a KISZ-re, mind a gyár közművelődési, illet­ve klubvezetőjére. — Ami gyárunkban ta­valy elkezdődött, azt nem szabad hagyni visszacsúszni — mondja a párttitkár — Tudjuk, hogy így látják ezt Bonczos Piroskáék is, akikre a klubéletet, a közművelődés ügyét bíztuk ... Mindenesetre megnyugtató, hogy egyre, többen „felejtik el” a figyelmeztetést: a busz negyed háromkor indul... Mert tartalmasán töltik ide­jüket utána is a gyárban. Varga Dezső MOZI Hulot úr közlekedik Amikor az ember kijön a moziból, miután megnézte Jacques Tati „Hulot úr köz­lekedik” című filmjét, az el­ső pillanatban két dologra gondol. Az egyik: milyen gyorsan eltelt ez a másfél­két óra, a másik: igaz, hogy szórakoztunk, de semmi kü­lönös. Nos, Jacques Tati szí­nészi, írói és rendezői nagy­sága ebben a két gyors vé­leményben, érzésben mutat­kozik meg leginkább. Film­jét nézve madárszárnyakon repül az idő, közben alig ne­vetünk, inkább csak mosoly­gunk, és ez a mosoly le nem hervad az arcunkról, mert Táti minden percben (mi több, minden ötödik másod­percben !) gondoskodik ar­ról, hogy kipattanjon egy jó geg szikrája, megcsiklandoz-- za a nézőt valami kellemes, találó képi ötlet. A céltábla ezúttal is az ember, és a közlekedés, az autómánia. A Cinema kritikusa annak ide­jén, vagy nyolc éve már, amikor ez a film még új volt (elég soká került hoz­zánk !) a „Gépkocsi-isten” kigúnyolását látta Táti meg­alapozottan és szellemesen gúnyolódó filmjében a leg­intenzívebbnek: s igaza is volt. Hogy mennyire okozója lehet a „gépkocsi-isten” az ember elidegenedésének a világtól, az emberarcú dol­goktól, tárgyaktól, elég szin­te, ha választ keresve meg­nézzük Jacques Tati filmjét, amelyben roppant ügyes, rej­tett kamerákkal felvett kép­sorokat is találunk a ször­nyű közlekedési dugókban szenvedő, autós embertársa­ink viselkedéséről, dobozba zártságuk már-már elvisel­hetetlen, deformáló hatásá­ról. De Táti nemcsak a „gép­kocsi-istenben” hívőkről szedegeti le a keresztvizet, gúnyolgatja ő — a maga szinte észrevétlenül elénk lopózó módján a monstre- kiallításokat szervező és rendező kereskedő világot, az emberek már-már nevet­ségessé fajuló gőgjét is, azt a törekvést, hogy „minde­nütt ott legyenek”, hogy „mindent kipróbáljanak”, mindenről tudjanak valami „okosat, szellemeset”; egy­szóval a század harmadik harmadának szépen kiala­kult sznobizmusát is nevet­ségessé teszi Táti, azaz Hulot úr, miközben hatalmas, mégis bizonytalan léptekkel sasszézik át a film másfél órájának helyszínein. Ügyet­lenkedése az agyonmotori­zált és agyonszervezett vi­lágban csetlő-botló ember mással talán jobban ki- sem fejezhető ellenérzése az iránt, ami természetellenes, ami logikátlan, ami bürok­ratikus, ami a legegyszerűbb jogait is sérti. De csak eny- nyi. Csak felvillant, a gúnyo­lódó komédia eszköztárát felvonultatva brillíroz, mi pedig mosolygunk a mozi­ban, néha pedig már azt várjuk, bárcsak kezdődne valami fergetegesebb. Jacqu­es Tati azonban nem vállal­kozik semmi fergetegesre, tovább csetlik-botlik a vász­non és az autósztrádán, egy üres benzinestartállyal, a kezében, autóroncsok teme­tőjébe keveredve, ízes te­hénbőgéstől meglepődve; megállíthatatlanul. Újra csak azt kell monda­nom, hogy a vetítés után nem voltam elégedett, csak sokára éreztem azt, hogy azért végül is jól szórakoz­tam, és Hulot úr kalandjai megérdemelnek legalább annyit, hogy az ember meg­értse: miért mosolygunk ön­magunkon, ezt a filmet néz- ve? Sass Ervin Mai tv-ajánlatunk: A hoák Vietnamban Farsangi mulatság Eleken

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents