Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-23 / 45. szám

o 1979. február 23.. péntek A „Grúz Korcsagin” V Alekszej Alekszejevics Csheidze, a „Grúz Korcsa- gin” 1927-ben született. Szüleit korán elvesztette, így már fiatalon önálló em­berré kellett válnia. A munka mellett rendszeresen sportolt. Már tizenhat éves korában elérte az „Önvé­delmi Sport Mestere’’ cí­met. Ennek a későbbiek so­rán, mint a Vörös Zászló­renddel kitüntetett Dunai Flottilla felderítője nagy hasznát vette. Szinte gyermek volt még, amikor hazáját lángba borí­totta a háború tüze. Alek­szej Csheidze, a fiatal kom- szomolista tudta kötelessé­gét. önként jelentkezett a frontra. Fiatal kora miatt először elutasították, de ő nem hátrált meg. Idősebb­nek vallotta magát, s így végül is teljesült a vágya. Fegyverrel a kézben száll­hatott szembe a fasiszta betolakodókkal. Saját kérésére először a tengerészgyalogsághoz ke­rült, majd a Dunai Flottilla felderítője lett. Tizenhét évesen már megjárta a po­kol tüzét. Hegyzetfelismerő képéssége, bátorsága, nagy fizikai ereje segítették ab­ban, hogy élve került ki a legnehezebb harcokból is. Pedig, mint felderítő, tár­saival együtt gyakran né­zett farkasszemet a halállal. Csheidze, hazáján kivül még sok országban "harcolt, de legszebb emlékei Ma­gyarországhoz fűződnek. So­ha el nem múlóan rögződ­tek benne azok az emlékek, amelyeket a Magyarország felszabadításáért folytatott harci tevékenységek során élt át. Hajózható utat ke­restek a zajló Dunán, ak­nákat szedtek fel és sem­misítettek meg. Felderítő tevékenységet folytattak a Duna mindkét partján és elűzték az ott levő fasisztá­kat. A hős harcos emléke­zőtehetsége csodálatra mél­tó. Tökéletesen ismeri Bu­dapestet, hiszen mint fel­derítőnek nem egy alkalom­mal az élete függött attól, hogy milyen gyorsan tudott tájékozódni egy, a számára teljesen ismeretlen város­bon. Ismeri a város föld A Mezőberényi Faipari Szövetkezetben a dolgozók 48 százaléka nő. Az évek során a szövetkezet vezetősége, nő­bizottsága sokat foglalkozott a nők helyzetével, munkakö­rülményeik, szociális ellátá­suk javításával. Az elmúlt évi határozatok közül csak néh4nyat említünk: Ülve dolgozhatnak azokon a munkahelyeken az asszo­nyok, ahol erre mód van, s azt a brigádvezetők és az üzemvezetők közös megítélé­sük alapján helyesnek tart­ják. Megszervezték az üze­mi étkeztetést, melyet az ÁFÉSZ segítségével oldottak meg. Lehetővé vált az is, hogy a dolgozók gyerekeik­nek 11 forintért naponta válthatnak ebédet a szövet­kezetnél. Jelentős eredmények ezek, hiszen az elmúlt évtizedek alatti elmaradásokat a szö­vetkezeti ipar csak most pó­tolja. így van ez Mezőbe- rényben is. A sokat emlege­tett termékszerkezet-váltás 1974-ben következet be. Ez­után a külföldi és hazai pia­con termékeivel „befutott” a szövetkezet, jó nyereséggel zárták az éveket, s jutott ar­ra is, hogy új központi épü­letet, ebédlőt építsenek fel. A két éve átadottt ebédlőben 200 személyre teríthetnek. A 11 forintos ebéd a dolgozó­nak 9 forintba kerül. Azon­ban jelenleg csak százan ebédelnek, sokan nem ve­szik igénybe a kedvezményt. — Miért ebédelnek ta­risznyából ? — Aki ötre jár dolgozni, az csak munkaideje lejárta alatti járatait, a csatornahá­lózatot is. Az egyik legje­lentősebb fegyvertényüket éppen a város csatornaháló­zatát felhasználva hajtot­ták végre. A csatornák szö­vevényes járatain keresz­tül sikerült Csheidzének és felderítőtársainak észrevét­lenül megközelíteni és vá­ratlan rajtaütést végrehaj­tani a fasiszták egyik fontos objektumán. Ekkor ejtették foglyul azt a német őrna­gyot, aki vallomásában nagy jelentőségű adatokkal szol­gált a Budapest felszabadí­tásáért küzdő szovjet ala­kulatok számára. Csheidzét szoros kapcso­latok fűzték a Budai ön­kéntes Ezred katonáihoz. Több alkalommal hajtott végre velük közös harci feladatot. A mai napig is szívesen emlékezik magyar bajtársaira, akik közül saj­nos sokan nem élhették meg a felszabadulás napját, mert életüket áldozták Bu­dapest felszabadításáért. Alekszej Alekszejevicset Magyarország felszabadítá­sa után egységével Auszt­riába helyezték át. Május 9-én, a győzelem napján a fiatal harcos akkor még nem sejthette, hogy néhány nap múlva milyen szörnyű tragédia áldozata lesz. Egységük Bécs alatt ak­nákat szedett fel a Duná­ból. Alig egy héttel a béke­kötés után csónakkal akná­ra futottak. Csheidze kivé­telével mindenki meghalt, ő maga is súlyos sérülések­kel került a kórházba. El­után ebédelhet, s akkor in­kább hazamegyünk, s majd otthon eszünk. Nem kell az üzemi koszt — mondja Kom- lódi Dánielné. — És csak ez az oka? — kérdeztük Szűcs Gyulánét, a nőbizottság elnökét. — Nagyon egyhangú az ebéd. Azt mondhatnám, hogy az egyik nap vizes krumpli van egy szelet hússal, a má­sik nap a krumpli mellé csak pár szem húst kapunk. A dolgozók szerint és szerintem is, inkább lenne 15 forint az ebéd, de változatos és táp­láló. Az ÁFÉSZ minden bizony­nyal igyekszik gazdaságosan előállítani az ebédet, de 11 forintból lehetetlen jó és tartalmas ebédet adni. (Ezt minden háziasszony kipró­bálhatja, de aligha sikerül bárkinek is.) így talán ma­gyarázat lehet, hogy az egy­hangú, és főként minőségben kifogásolható ebédet nem kérik a dolgozók. Felkerestük a munkahe­lyeken dolgozókat, hogy mondják el véleményüket ar­ról a döntésről, mely sze­rint: ahol megengedhető, ott ülve végezhetik munkájukat az asszonyok. — Nekünk nem engedi meg a brigádvezetőnk, hogy ülve dolgozzunk, pedig a má­sik részlegnél is lehetőséget adtak erre — mondja Beinsz- króth Mihályné. — Pedig nekem is vissz- eres a lábam, meg fáj a de­rekam — teszi hozzá a vele szemben dolgozó Gyaraki Imréné. vesztette látását. A robba­nás letépte karját, sőt a hallása is erősen megrom­lott, de az orvosok áldoza­tos munkája és a fiatal szervezet élni akarása erő­sebbnek bizonyult a halál­nál. Más talán összerop­pant volna a helyében, de ő élni és dolgozni akart. Felgyógyulása után Dan- kiba került a háborús vete­ránok szanatóriumába. Itt kezdett bele abba a hatal­mas vállalkozásba, amit mind a mai napig töretle­nül folytat. A helyi általá­nos iskola úttörőiből meg­szervezte a „Poiszk” — „Nyomkeresők’’ csapatot, amely a háborúban eltűnt hősök felkutatását tűzte ki célul maga elé. Ez a moz­galom túllépte a Szovjet­unió határait és követőkre talált a szocilista országok úttörőszervezeteinél is: Alekszej Alekszejevics to­vább dolgozik. A közel­múltban fejezte be azt a könyvét, amely a háborús visszaemlékezéseit tartal­mazza. Alekszej Alekszeje­vics nem véletlenül érde­melte ki a „Grúz Korcsa­gin” nevet, hiszen egész élete, töretlen küzdelme hasonlatossá tette Oszt- rovszkij halhatatlan hősé­hez, „Az acélt megedzik” Korcsaginjához. Képünkön Alekszej Alek­szejevics Csheidze magyar ösztöndíjasok és a danki ál­talános iskola úttörőcsapa­tának pajtásai körében. Pintér József — így van? — fordultunk válaszért Varga József bri­gádvezetőhöz. — Ez egyáltalán nem olyan munkahely, hogy mindig ugyanazt kelljen csinálni. Ezért nem tartom indokolt­nak azt, hogy leüljenek. Ezenkívül ha másfél méter hosszú rudat kell csiszolni, azt nem lehet ülve végezni. — Ez az a szakma — töb­bek között —, ahol a nők segéd-, vagy betanított mun­kásként dolgoznak — mond­ja Molnár Pál, titkárságve­zető. Ebben a szakmában még nem találkoztam női szakmunkással. Itt nincs le­hetőség a szakmunkásvizsga letételére több ókból. A mű­bútorasztalosokat és épület- asztalosokat ma még együtt oktatják az iskolában, s ezt a fizikailag nehéz munkát nem tudnák ellátni az asz- szonyok. Azt is hozzá kell tenni, hogy az itt dolgozók nagyon csekély hányada sze­retne tanulni, továbbtanulni. Az elmúlt évben ezt mind­össze heten kérték. Ilyen adottságok és felté­telek mellett az sem érvé­nyesülhet tehát, hogy egyen­lő munkáért egyenlő bért. Ez azokon a területeken old­ható meg, ahol a nők a fér­fiakkal azonos értékű mun­kát végeznek. Például a fa­faragóknál ez így van, ahol többnyire a férfiak is csak betanított munkásként dol­goznak. — A bérekre vonatkozó másik fontos kérdés, hogy az alsó bérhatár alatt viszont még ma is dolgoznak a nők közül húszán, de a férfiak között is vannak, akik ennél kisebb bért kapnak. Ezek kiigazítására tett a szövetke­zet vezetősége intézkedést és minden évben sokak bérét A halottasház előtt szomo­rú emberek, halk gyászzene szól. A spiritusz kékes láng­ja fáradtan lobog, a bőrkabá­tos férfi az elmúlásról be­szél. A kopott pádon zseb­kendőt szorongató, könnyes szemű hozzátartozók. — Még élhetett volna — suttog valaki. A koszorúk fehér-lila sza­lagjait hideg eső veri. Csak közösen A halál tabu, beszélni róla szinte illetlenség. Az ősi ösz­tönök munkálnak bennünk, vagy egyszerűen szemérme­sek vagyunk? Pedig tudjuk: aki születik, az meghal, s a fájdalom az élőkben sajog tovább. Éppen ezért nem mindegy az, hogyan búcsú­zunk szeretteinktől; milyen előzmények után borítják el a sírt a kegyelet virágai. — Valóban így van — mondjjj dr. Takács János, a megyéi tanács építési, közle­kedési és vízügyi osztályának a vezetője. — Köztudott, hogy ez a szolgáltatás orszá­gosan elmarad a kívánal­maktól. A színvonal javítá­sa komoly társadalompoliti­kai kérdés. Ebből indultunk ki, amikor a Békés megyei Temetkezési Vállalat élére szakmailag és politikailag képzett embereket állítot­tunk. — Mi volt az első teendő? — A körzetesítés. Általá­ban a járási székhelyeken, nagyközségekben, a helyi ta­nácsokkal közösen, korszerű felvevő irodákat, üzleteket alakítottunk ki. — Ehhez viszont pénz kell... — Igen. A megyei tanács végrehajtó bizottsága úgy foglalt állást, miszerint a vállalat saját fejlesztési alap-* jából, a tanácsok segítségé­vel minimális programot hajt végre, amely a legszük­ségesebb fejlesztést foglalja magában. Ezután kerülhet sor a hosszú távú prognózis kidolgozására, a hatodik öt­éves terv részeként. Itt már szó lehet új telephely, üzle­tek, ravatalozók, technikai eszközök építéséről, beszerzé­séről. Megjegyzem: mindezt korrigáljuk — teszi hozzá Szűcs Gyuláné. Az is a szövetkezet határo­zatai közé tartozik, hogy a nyugdíjba menetel előtt a nők — ugyanúgy a férfiak is — béremeléskor a legmaga­sabb átlagot kapják, ezzel értékelve azt a több éves, évtizedes munkát, amit a szövetkezetben végeztek. — Ogy tudjuk, csak önök­nél van hatórás munkaidő? — tettük fel a kérdést Mol­nár Pál titkárságvezetőnek. — Kapunk is ezért a fe­jünkre eleget, mert sokan munkaerő-csábításnak ér­zik. így azonban sók mun­kásnőt nyerünk, mert hat­órás munkaidő mellett el tudják látni családjukat, ke­resetük is van, a ledolgozott éveik is szaporodnak. Ez azonban a hiedelmek ellené­re törvényes, hiszen a Mun­ka Törvénykönyve erre mó­dot és lehetőséget ad. A szö­vetkezetben 62 nődolgozó ve­szi igénybe a hatórás mun­kaidőt. Erre akkor ad a szö­vetkezet vezetősége lehetősé­get, ha minden körülményt körültekintően megvizsgált, vagy erre a dolgozónak orT vosi javaslat alapján szüksé­ge van. A szövetkezet vezetősége és a nőbizottság a nők munka­helyi körülményeinek, szoci­ális ellátásának javítását még nem tartja kielégítőnek, de érzik azt is, hogy a nők nem veszik megfelelően igénybe az értük tett szol­gáltatásokat. Az érdeklődés lehetne na­gyobb is közös dolgaik iránt, bár azt is értenünk kell, ha letették a megmunkált fadarabot, hazamenve felve­szik a seprűt és kezdik a má­sodik műszakot. Számadó Julianna a megye 5 városának a be­vonásával, támogatásával szeretnénk megvalósítani. Könyörgés lóért Békéscsabán, a temetkezési vállalat Jókai utcai központ­ja előtt megállók. A deszka- kerítésre erősített vitrinben gyászjelentések, összeszorul a torkom. A feketébe öltö­zött nénike tétován toporog a kiskapu előtt. A hosszú pa­rasztépület udvarán gépko­csik, emberek dagasztják a sarat; a folyosón faliújság, mellette a kampós szögön koszorúk lógnak. Dr. Vas- tagh Pál igazgató irodája ba­rátságos. Zöld növények, szí­nes falikép, narancssárga ülőgarnitúra. — Az emberek magukban hordozzák az előítéleteket — kezdi lehangoltan. Mindez rányomja bélyegét a foglal­kozásunkra. Jellemző példa: gyászkocsit nem gyártanak, javítanak az országban. A felújításért 15-20 ezer forin­tot is adnánk, mégsem vál­lalja senki. A kisebb telepü­léseken könyörögni kell a tsz-eknek, a fuvarosoknak a lóért, nincs aki felüljön a bakra. A koporsót, a fejfát, egyéb kegytárgyakat készítő üzemek is munkaerőgondok­kal küzdenek, ezért nem fo­lyamatos a kellékek szállítá­sa. — Mire jut a kétmillió fo­rintból ? — Ezt az összeget a megyei tanácstól kaptuk erre a terv­időszakra. Létrehoztuk Er- zsébethelyen a sírkő- és ko­szorúüzemet. Ennek is kö­szönhetjük, hogy tavaly a 26 millió forint árbevételből 2 millió volt a nyereség, amelyből 1,5 milliót fordítot­tunk felszerelések vásárlásá­ra Szabadtéri ravatalozót, panorámás gépkocsit szerez­tünk be. Szemünkre vetik, hogy elhanyagoltak a teme­tők, holott ezek nagy része egyházi kezelésben van. Bé­késcsabán egyetlen közteme­tő létezik, a mezőmegyeri. Az is igaz, ha a megye összes temetőit átvennénk, legalább 200 millió forint kellene a felújításhoz. Minden ötödik Az igazgató kimutatásokat tesz elém. Egy temetés átla­gosan 2 ezer forintba kerül, de van 4 ezer forintos is. A koporsót csak harmadosztá­lyú fából lehet készíteni. Ezek ára 260-tól 2400 forin­tig terjed. És árulnak 1800 forintos szemfedőt is. A tár­sadalmi temetések száma évente nő: jelenleg minden ötödik szertartás ilyen. — Miben kellene előbbre lépni? — A temetés színvonalá­nak az emeléséhez hozzátar­tozik a gyászzene, a kórus, a szónokok felkészültsége. Nos, vásároltunk berendezé­seket, amelyeket csak ott tu­dunk használni, ahol áram van. A középiskolás énekka­rok viszont nem szívesen vállalnak ilyen szereplést. Papíron 240 szónokunk van, de mindössze 90-re számít­hatunk. A gazdasági vezetők A prognózisok szerint to­vábbra is élénk a külföldi­ek érdeklődése Magyaror­szág iránt. A tavalyi ta­pasztalatokból okulva idén a vendégszám növelése he­lyett inkább a színvonala­sabb, kulturáltabb ellátás a fontosabb feladat, annak érdekében, hogy a hozzánk látogatók minél több időt töltsenek nálunk. A szálláshelyek bővíté­séhez az Idegenforgalmi Hi­vatal az idén 200 millió forint támogatást nyújt, ami azt jelenti, hogy 20 ezer hellyel gazdagodik a háló­zat. Két új szálloda átadá­sára kerül sor: elkészült a 400 személyes Margitszigeti ugyancsak idegenkednek a munkatárs elbúcsúztatásától. Kevés az alkalomhoz illő hanglemez, magnószalag, olykor a zene nem hat az emberek lelkivilágára. — Sok a panasz? — Az elmúlt évben 6115 temetésünk volt. Ebből né- hányan kifogásolták a tevé­kenységünket. Persze, ez is sok, hiszen a hibát hama­rabb észreveszik, mint a jót, és általánosítanak. De ki to­long ezért a munkáért? Még­is előfordul, hogy el kell kül­deni a fegyelmezetlen dolgo­zót. Volt egy gépkocsiveze­tőnk, aki kétórás késéssel hozta a halottat a temetésre. Ilye'n súlyos vétséget már nem szabad elnézni. Türelem, megértés A vállalat 134 dolgozója közül 31-en KlSZ-korosztá- lyúak, ami nagy dolog. A bérszínvonal 8 év alatt 16,8 ezer forinttal emelkedett. A felhalmozott koporsókerete­ket, hordókat kerülgetve szemlélem a félereszes desz- karaktárakat, az asztalos- és a vasasműhelyt. Az utóbbi ajtaján krétával írt szöveg: Jó bor, jó egészség! A be­ázott falú előkészítőben fia­talok ügyködnek. Festetlen koporsókat díszítenek, lak­koznak. — Megírhatom ,a nevét? — fordulok egyikükhöz. — Miért ne? Heczler Sán­dor vagyok, általános temet­kezési dolgozó, öt évvel ez­előtt jöttem a Kner Nyomdá­ból, ahol betanított lakatos voltam. Esti gimnáziumba jártam, de a főnököm azt mondta: neki nem kell ta­nult ember, aztán leléptem. — Mennyi a fizetése? — Amikor idekerültem, 1800 forintot adtak havon­ta, most 2860-at keresek. A borravalót elfogadom, ha ad­ják. Az italt sem vetem meg, de csak munkaidő után iszom. A békéscsabai fiók felve­vőirodájában csend van. A szekrényben fehér, hímzett szemfedők. Zolnai János alig egy hónapja vezeti a részle­get. — A KÖVIZIG szeghalmi szakaszmérnökségét hagytam ott egészségügyi okok miatt — szólal meg a 25 éves fia­talember. — Különös foglal­kozás ez, nehéz megszokni. Gondolja el: mi lenne, ha fü- työrészve, dalolva szolgál­nák ki valakit. Türelem, megértés, emberség szüksé­ges ehhez a munkához. Eltűnődöm. Az emberek is különösek. Krátki Mihály gépkocsivezető immár 22 esz­tendeje szállítja, emelgeti az elhunytakat. Azt mondja, az élőktől jobban fél, mint a halottaktól. Jóval fiatalabb munkatársa, Mester Károly viszont nem bírja a temeté­sek hangulatát. Keresi az al­kalmat, mikor menekülhet el... Közben elered az eső. A felvevőhely nyitott ajtaján semmihez sem hasonlítható illat tódul a szabadba. Visz- szanézek. A gépkocsivezető fényesre vikszölta ,az autóját. Talán várják valahol... Seres Sándor Gyógyszálló, s • megnyitja kapuit Tatán a 100 ágyas Árpád Szálló is. ötezer új bungalow, motelhely is vár­ja a nyaralókat az ország különböző tájain. Erős próbatétel előtt áll­nak 1979-ben a nyugat-du­nántúli vendéglátóhelyek, az osztrák vízumkényszer megszűnése nyomán ugyan­is igen nagy forgalom vár­ható a szomszédos or­szágból. Már az év első hó­napjában a tavaly januári­nál 70 százalékkal több — 38 ezer — osztrák turista érkezett hozzánk, s becs­lések szerint számuk decem­ber végéig elérheti az egy­milliót is. Nők a faiparban Felkészülés az idegenforgalmi szezonra fl kegyelet virágai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents