Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-21 / 43. szám
9 1979. február 21., szerda Kiadók és sorozatok Modern könyvtár A világirodalom legnagyobbjait szinte mindig jelentős késéssel ismerhette csak meg a magyar olvasó- közönség. Ma már a szink- ronitás igénye belső szükségletté vált, hiszen a mai magyar irodalom értéséhez nemcsak a magyar, s világ- irodalmi múlt, hanem a kortársi külföldi literatúra ismerete is hozzátartozik. Dicséretesen korán, 1957- ben felismerte mindezt az Európa Könyvkiadó, s azonnal hozzá is látott a hiányok pótlásához. Vállalta, s azóta is vállalja a kockázatot is: a kortársi világirodalom szoros követésében nem lehet „biztosra menni”, nem lehet kivárni, amíg az idő végérvényesen dönt egy-egy mű minőségéről, hiszen akkor épp a legnagyobb érték vész el: a szinkronitás, az, hogy a világirodalom a maga kísérletező alakjaival, induló s félig befutott alkotóinak műveivel folyamatjellegében kerülhessen az olvasók kezébe. A sorozat dinamikus, szerkesztési alapelve a frisseség és az igényesség — együtt. Négy műfajból válogat: próza-, vers-, dráma- és tanulmánykötetek jelennek meg, zsebkönyvtárszerű kivitelben, kényelmes, megszokott formátumban és a kötet jellegének megfelelő példányszámban. Legutóbb a 369. kötete jelent meg, a Regény és tapasztalat. A modern amerikai irodalmi tanulmányokat tartalmazó kötet elsősorban a szűkebb szakma érdeklődésére tarthat számot. Világirodalmi idősebességet tekintve a kötet igazán friss, ugyanakkor klasszikus időállóságot ígérő áttekintést ad. Valószínűleg a nagy- közönség előtt sem ismeretlen Norman Mailer, Lionel Trilling, Malcolm Cowley neve, akiknek a kötetben megjelent írásai nemcsak a mai irodalmi, kritikai nézetekkel kapcsolatban szolgálnak újdonsággal, hanem magát a műfajt, az irodalmi esszét tekintve is. A sorozat egyik legnagyobb találata a 117,-ként megjelent Üvöltés című antológia volt. Sükösd Mihály bevezető tanulmánya ez esetben nélkülözhetetlen „útikalauz” — éppúgy a kötet része, mint .a versek, prózák. A kötetben szereplő alkotók megítélésében ma már az idő is segít; amit a megjelenéskor még elsősorban dokumentumértékűhek és érvényességűnek gondoltunk, ma már jórészt egy irodalmi irányzat klasszikus példái. Gregory Corso, Lawrence Ferlinghetti és Allen Ginsberg versei új irodalmi szakasz nyitányát is jelentették, ugyanúgy, mint Jack Kerouac itthon is jól ismert regénye, az Úton. A fiatalok a hatvanas évek végén szinte biblikus áhítattal forgatott könyvének nagy sikerében alapvető szerepük van a fordítóknak: többek között Nagy Lászlónak, Eörsi Istvánnak, Orbán Ottónak, Geher Istvánnak. A fordítók gyors, alapos és színvonalas munkája az egész sorozat jelentős értéke. Az angol—amerikai irodalom köréből kiadott kötetek között minden bizonynyal az egyik legismertebb Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére című regénye. Itt is a kiadó minőségérzéke igazolódik, hiszen jóval a könyv megjelenése után az öt Oscar-díjat nyert film és a magyar színpadi bemutató hívta fel a közönség figyelmét az eredeti műre. Salinger és Arthur Miller esetében már joggal számíthattak a szerkesztők az írók ismeretségére; több alkotásukat is megjelentették. Updike és Peter Marshall is ebben a sorozatban jelent meg először magyarul. A Szovjetunió irodalmát csak részben képviselik önálló kötetek. Megjelenik persze erről a területről is egy- egy ismertebb író újabb munkája, mint például Jo- szif Geraszimov A repülőtér nem fogad című alkotása. Emellett a kísérletezők, az ismeretlenek, az újak is helyet kapnak, így Amlinsz- kij Hazatérés, Muhammadi- jev Utazás a másik világba című műve. Jelentősebbek azonban azok a kötetek, amelyek egy-egy nép irodalmának legújabb periódusáról tudósítanak antológia formájában. Kiemelkedik itt Rab Zsuzsa szerkesztői, fordítói munkája. Szinte kulturális missziónak tekinthető az a törekvés, amelynek a kis népek irodalmát bemutató gyűjtemények az eredményei. Ha a hasonló típusú magyar antológiákra gondolunk, tudjuk, milyen nagy a melléfogás lehetősége. A Modern könyvtár mégis makacsul hozza ezeket az antológiákat, amelyeknek sokszor nemcsak egy generációt, hanem egy teljes nemzetet is be kell mutatniuk. A kötetek színvonala persze itt a legszórtabb. A Csillagok és szívek — Mai szlovén költők antológiájában be kell érnünk a versek információs erejével, hiányzik egy — a közölt kétoldalas utószónál valamivel alaposabb — elemző tanulmány, annál is inkább, mert ezeknél a kis nemzeteknél a versantológia nemcsak mai, hanem esetleg száz éve született alkotásokat is közöl, s az alkotók is ismeretlenek számunkra. A Hallomás — Harminchat új francia költő esetében köny- nyebb dolgunk van. Nemcsak azért, mert támaszkodni tudunk régebbi, s újabb információnkra, hanem azért is, mert a kötet teljes egészében Somlyó György munkája, aki a fordítások mellett bevezető tanulmánnyal, s alapos jegyzetekkel valóban bemutat, a válogatás szempontjait tekintve világos, egységes képet tár elénk. A tanulmánykötetek — mint a bevezetőben említettük — elsősorban szakmai érdeklődésre számíthatnak. De nemcsak arra. Egészen bizonyos, a nagyközönséget is érdekli az a tanulmányalaposságú interjúkból ösz- szeállított két kötet, amely 25 ezer példányban jelent meg Nagy írók műhelyében alcímmel, s az interjúalanyok között szerepel többek között Lenz, Ajtmatov, Hans Magnus Enzensberger, Saul Bellow, Merle, Weiss, s a magyarok közül Déry és Illyés. Szintén két kötetben jelent meg régebben A francia „új regény" és a Strukturalizmus, ez az alsorozat azonban — nem tudni, miért — abbamaradt. A sorozat jellegéből következik, hogy a róla írott recenzió is befejezhetetlen. Itt ugyanis nincsenek fordulópontok, csak folyamatok, amelyek különböző szakaszait az irodalomtörténet különíti majd el. A kötetek egymásutánja addig ugyanúgy sorjázik, mint maga a világirodalom. Az Európa Könyvkiadónak „csak” továbbra is tartania, s ha lehet, fokoznia kell azt a nyitottságot és gyorsaságot, amellyel eddig is megbízható, pontos képét adták a kortársi világirodalom néhány törekvésének a Modern könyvtár köteteiben. Tarján Tamás Cecília magányossága — Komjáti, ne járj olyan púposán! Cecília kicsit kihúzta magát, de a gerince kifáradt az egyenes tartásban, és valami fájt belül. Valami a torkát szorítja, és csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudja a könnyeit visszatartani. — Kurzsi ma dolgozatot írat, most mutasd meg! — folytatta barátnője, a csőr- fős Medgyesi Kati. Cilinek mindjárt jobb kedve lett a Kurzsi hallatán. Két szóból hozták össze a II/b-sek „szeretett” osztályfőnöknőjükre. A zsi az Erzsit jelentett, a másikat meg könnyen ki lehetett találni. Kurzsi leginkább a magolókat szerette és akiknek a szülei mindig ott nyüzsögtek az iskolában. Cilinek eszébe se volt a kegyeit keresni, az anyja meg elvből nem forgolódott. Egyszer ki is próbálták Kati asszisztálásával, mennyire ellenszenves neki. Kurzsi kiadott egy dolgozati témát és Cili két változatot íratott az anyjával; a jobbikat ő adta be, a másikat a barátnője. Az ötöst kapott, ő meg háromnegyedet. Ekkor már Komjátiné is komolyan vette, amiket az osztályfőnöknőről mondott. Cecília messzeföldön a legszebb gyerek volt tizenkét éves koráig, akkor kezdett görbén ülni és lomhán járni. Az anyja elvitte az SZTK-ba, de csak lúdtalpbetétet kapott. Komjátiék családi élete sohasem volt jó, a férj ivott, és nem járt haza rendesen. Ahogy nőttek a gyerekek a kicsi lakásban ez többé nem volt titok. A család összes terhét az anya vállalta. Sokszor idegesen és türelmetlenül kezelte nehéz természetű, nagyobbik lányát. Lívia, a kisebb alkalmazkodó, gyerekes rajongással, szorosan simult a szeretetre éhes anyához, kedvébe járt, s még az apához is húzott. Cili egyszer csak azt vette észre, hogy kívül maradt, ö lett a rossz, az engedetlen, a kötekedő. A szálka. Aki pillanatok alatt robbantja az egyébként mindig puskaporos hangulatot. Komjátinét egyszer egy furcsa mozdulat figyelmeztette, hogy haj van a gyerekkel: amikor Cili úgy kezdett járni, olyan kérőn, mint egy két, lábra állt kiskutya. Megdöbbent. Majd finom holmikat vett és varrt neki, de nagyobb szeretettel és türelemmel továbbra is a kisebb felé fordult. Cili meg szinte röntgenszemmel nézte az apját, s pontosan látta azt, is, hogyan teszi tönkre az ő szép, halk szavú anyjukat, s hogyan csúszik a család mindenben lefelé. És úgy érezte, mintha minden súlyt az ő gerincére raktak volna, de senki sem veszi észre. — Lili hízeleg, és kétszínű. Hát nem látod? — mondta sokszor az anyjának, aki rá se hederített. — Inkább az legyen, mint durva. Mint te! — vágta rá az ilyenkor. De amikor a kislány azt mondta, nem tudja tartani magát, híres ortopédorvoshoz vitte, aki gyógytornát, úszást és hason fekve való tanulást rendelt. Akkor már külön, de még egy lakásban éltek a férjével, aki nem hitte a baj súlyosságát. — Én is görbe voltam — hajtogatta —, de kinőttem. Ezzel részéről el is intézte a dolgot. Az anya járt Cilivel úszni, és fizette a drága gyógytornaórákat, s faggatta az orvost, aki csak annyit mondott, serdülőkorban előfordul, hogy felpuhul a gerinc egyik oldala é$ elgörbül. Ennek a veszélynek az olyan hirtelen nőtt, magas gyerekek vannak kitéve, mint az ő lánya. A valódi okot máig sem ismerik. 1919. február 20. A Tanácsköztársaságot megelőző forradalmi fellendülés nevezetes napja Békéscsabán A népgyűlésre felvonuló jaminai munkások a színház előtt Hatvan évvel ezelőtt, 1919. februárjában az SZDP által kiadott plakátok uralták a csabai utcákat: „Elvtársak! Elvtársnők! Csaba munkássága 1919. évi február 20-án, csütörtök délelőtt pont fél 10 órakor a városháza előtti téren tüntető gyűlést tart... Csütörtökön délelőtt szüneteljen a munka. Elvtársak! Legyetek ott mindannyian ezen a gyűlésen!...” 1918. októbere óta ugyan nem először tartottak népgyűlést a szociáldemokraták, mégis mindenki érezte, hogy a mostani demonstrációnak különleges jelentősége van. Az 1918. novemberi ösztönös forradalmi népmozgalmak visszaszorítása, illetve természetes apálya után 1919. január—februárjában bontakozott ki megyénkben — s így Békéscsabán is — egy új, a munkásság által irányított forradalmi fellendülés. 1919. januárjára nyilvánvalóvá vált, hogy a polgári demokratikus rend nem képes úrrá lenni azokon a gazdasági. szociális és politikai feszültségeken, amelyek a régi rt ídszer és a négy évig Teltek az évek, folyt a harc a púposság ellen, s közben az anyában felötlött egy kínzó gondolat. A betegségnek lelki oka van, s mindnyájan hibásak benne. Időközben — főleg a lányok unszolására — a házaspár szétköltözött. Később Komjátiné nagyobbra cserélte a lakást, de mire ezzel készen lett, összeroppant. Hosszú hónapokig kórházban volt és a két kislány szülők nélkül lézengett az új, még teljesen rendbe sem tett lakásban. Apjuk csak pénzt adott, egyébként nem törődött velük. Cili még jobban elvadult, mintha egy csöpp szeretet sem maradt volna benne. — Uralkodj magadon — szólt rá a kínlódó, panaszkodó anyjára, h,a bent volt nála, nem sejtve, nem értve, hogy az egy életre kiural- kodta magát saját maga fölött. Lívia viszont szeretettel sétáltatta, vezetgette, vagy ott ült mellette minden látogatási napon, s beszélgetett vele. Még a tanulás rovására is. Férje is megtette a magáét, vagy in- káb amit kellett a külvilág miatt. Látványosan, vállalati kocsin érkezett, ennivalóval. Ám jó szó nélkül, így jöttek, és mentek, ki erre, ki arra. S Komjátiné betegsége bármennyire is maga körül forgott, megérezte: Ce- cília megint — és talán végleg — magára maradt! Varga Virág tartó háború örökségeként nehezedtek az országra. Biztosítani akarta a mezőgazda- sági termelés folyamatosságát, de radikális földbirtokreformra nem tudta elszánni magát; a frontokról hazaözönlő több százezer katonának nem tudott munkát, kenyeret biztosítani; nem volt képes felszámolni a hivatalokban uralkodó korrupciót, bürokráciát, stb. A munkások és agrárproletárok csak a munkáspártoktól várhattak választ problémáikra. Az őszirózsás forradalom után hirtelen felduzzadt a Szociáldemokrata Párt tagsága. Ezért különösen nagy jelentősége volt a kiszélesedő tájékoztatásnak, agitáció- nak a különböző szemináriumokon és népgyűléseken. Különösen fontos volt ennek továbbfejlesztése szempontjából, hogy 1919. február 9-től az SZDP BékésA Csabai Napló 1919. február eseményekről megyei Népszava címmel saját lapot indíttatott. Aránytalanul rosszabb lehetőségekkel rendelkezett ekkor még a Kommunisták Magyarországi Pártja, amelynek azonban már Szarvason, Békéscsabán, Dobozon, Endrődön — s talán még néhány más helységben is — működtek helyi szervezetei, s ha saját sajtóorgánummal még nem is rendelkezett, agitátorai egyre gyakrabban fordultak meg a megyében, s egyre nagyobb tömegek hallgattak a szavukra. A baloldal előretörésének egyik kézzel fogható jele volt, hogy a Nemzeti Tanácsokban fokozatosan többséget szereztek, s így döntő szóhoz jutottak a szociáldemokraták, s a baloldali értelmiségiek (ez történt Békéscsabán is január végén). Egyes helységekben pedig egyenesen félreállították a nehézkesen működő, polgári összetételű Nemzeti Tanácsot, s helyét a Munkástanács foglalta el (ez történt pl. Békésen). A vezető testületek fokozatos meghódítását azonban a tömegek egyidejű mozgósításával és tájékoztatásával kellett szentesíteni, illetve a további térnyerést előkészíteni. Nem véletlen tehát, hogy a város polgáraiban a február 20-i sztrájk, a városban cirkáló, az esetleges provokációk elhárítására felkészült fegyveres munkás- járőrök, valamint az 5—6000- re tehető tüntető tömeg az októberi forradalmi napokat idézte fel — mint ahogy a Csabai Napló című egykorú újság írja. Valóban forradalmi hangulat uralkodott a városban, új forradalom hangulata. A városháza előtt egybegyűlteket Nyilas András, a Munkástanács elnöke és Andrássy Gyula, a Békésmegyei Népszava főszerkesztője üdvözölte. Ezután Czi- bor István, a Szociáldemokrata Párt megyei titkára szólt a tömeghez. Bevezetőben „kegyetlenül ostorozta az ellenforradalmárokat és az ébredő magyarokat, akik a régi uralmat akarják feltámasztani ...”, s akik közül néhány békéscsabait név szerint is megemlített. Ezután a munkásság napi megélhetési gondjairól beszélt, s követelte a közmunkák azonnali megindítását, hogy a munkanélküliek keresethez juthassanak. Ismertette a közélelmezési hivatalban történt visszaéléseket, és erélyesen támadta a rendőrfőkapitányt, aki a néptörvény intencióival szembekerülve munkásellenes magatartást tanúsít, ugyanakkor a burzsoáziával és az ellenforradalmárokkal szemben erélytelen, a lakásrekviráló rendeletet nem hajtja végre. A gyűlés résztvevőinek ezután 8 pontból álló határozati javaslatot ajánlott elfogadásra. A határozati javaslat a fentebb ismertetett beszéd főbb követeléseit foglalta össze. A tömeg által nagy lelkesedéssel elfogadott 22-i számában számolt be az határozat 8. pontja a helyi problémákon túlmutató követelést fogalmazott meg: „A népgyűlés követeli, hogy a kormány azonnal mentse fel Füzesséry Zoltán kormány- biztost, aki a munkásnép sorsával nem törődik, s helyébe szocialista kormánybiztost nevezzen ki a megye élére.” A munkásság tehát az államapparátus egészére —a helyi hivatalnokok és a-vá- lasztott testületek mellett a kormány által kinevezett tisztviselőkre is — ki akarta terjeszteni befolyását, azaz érzékelte a hatalom meghódításának lehetőségét és szükségességét. Mindez egy hónappal a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt zajlott le városunkban, kézzel foghatóan bizonyítva, hogy az új forradalom meg-, vívására, a proletárdiktatúra megvalósítására hivatott erők vidékünkül) felkészülten várták az eseményeket. G. Vass István Félnapos sztrájk Csabán. Nagy tőntető népgyülé» a várotMia előtt OeatőrtőK «lelőtt (cOnetelt a munka a váróéban — Vidak a váró» veeetőeéga ellen tA Csabai Napié tiiééslM|lt<l) Békéscsaba, febr. 21. Mintha az októberi forradalom napjai elevenedtek volna fel csütörtök délelőtt Békéscsabán. Hatalmas embertömeg gyűlt egybe a városháza előtti nagy térségeit és az izgatott kiabálások, a városháza erkélyéről tartott nagy szónoklatok önkéntelenül is az októbervégi izgalmas forradalmi napokat jutatták eszünkbe. A csabai szociáldemokrata párt csütörtök dél* előtt egy nagy tüntető gyűlésre hívta egybe a munkásságot, hogy tiltakozzanak a városnál tapasztalt visszaélések ellen. A szociáldemokrata párt az alábbi felhívást bocsájtotta ki: Felhívás I Elvtársak! Elvtársnök I Csaba munkásnépe 1919. évi február 20*án, csütörtök délelőtt pont fél 10 órakor a városháza előtti téren tüntető gyűlést tart. Elvtársak I Követelni fogjuk: 1: A közmunkáknak azonnal való megkezdéséi. 2. Köhogy tudassa az cgyhcgyült katonákkal, hogy a II., III. és IV-ik századnak sürgősen gyülekezni kell a kaszárnyában. A párttitkár kihirdette ezt%a parancsot és egy pár lelkesítő és buzdító szó után a katonák rendben eltávoztak. Ezután folytatta beszédét. Kegyetlenül ostorozza az clleníorradalmárokat és az ébredő ma gyarokat, akik a régi uralmat akarják feltámasztani. — Még mindig vannak Szeberénylk és Koren Pálok — mondotta a szónok — de a munkásság minden erejével azon lesz, hogy ezeket az urakat letörje. Ezután a közmunkák kiadásáról beszél, amiket haladéktalanul ki kell adni, hogy a munkanélküli munkás egy kis munkához jusson. (Le a hatósággal!) Percekig tartó lárma és kiabálás. Közben valahol egy* pisztolylövés dördült, ami kissé megzavarta a gyűlés komolyságát. Kiderült, hogy egy éretlen gyerek csinyjéről van szó. — Erősen tá-
