Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-02 / 27. szám

1979. február 2., péntek Tanári hangverseny a gyulai zeneiskolában A gyulai zeneiskolában lel­kesen ápolt hagyománya van a tanári hangversenyeknek, ahol a régi és új tanárok bi­zonyítják a zeneművészet te­rén elért fejlődésüket. Most már szép számú közönsége is van ezeknek a hangverse­nyeknek, hiszen hétfőn este is megtelt a hangverseny- terem a gyulai zenebarátok­kal, akik kíváncsiak voltak az új tehetségekre. Ilyen volt a legfiatalabb: Ambrus Il­dikó, aki ragyogó hegedűjá­tékával meghódította a kö­zönséget. Kijutott a tapsok­ból a közösen előadott Hán- del-szonátáért Veres József és Lindenbergené Kardos Erzsébet hegedűtanároknak, valamint Lajos István (oboa) és Márky József (fuvola) ta­nároknak is. Megérdemelt tetszést ara­tott Tamássy Éva előadásá­ban Dohnányi: C-dúr zongo­raszonáta, valamint a rangos műsorszámként sorra kerülő Chopin: cisz-moll keringő Csonka Barna kitűnő, ár­nyalt zongorázásával. Zenei érdekesség volt Igor Stra- vinski három, klarinétra írt etűdje, Rideg Lajos művészi tolmácsolásában. A zongora­kíséreteket Till Andrásné, Lajos Istvánná és Herbály András igazgató látták el. A hangverseny műsorát Veres Józsefné tanárnő konferálta. Dr. Márai György A szeghalmi gátőr, Sipos Imre, kényszerűségből kezdett fát faragni. Néhány évvel ezelőtt megbetegedett, nem tudott to­vább foglalkozni jószágneveléssel, s hogy meggyarapodott szabad idejét hasznosan kitöltse, kezdett fafaragással fog­lalkozni. Nem is akármilyen sikerrel. Két faragást küldött be tavaly Budapestre, és ökrös szekere III. díjat nyert az or­szágos fafaragó pályázaton. A gátőr keze munkája nyomán szép kulacsok, különböző állatok, madarak születnek. Sok szép dísztárgy, szobor sorakozik már lakásában, amelyből egyet-egyet kedves ismerőseinek ajándékoz. Jelenleg egy lo­vasszobron dolgozik Fotó: Béla Ottó " ................ ....— K önyvkiadók és sorozataik Képes történelem A tizenéves fiatalok között alighanem mindenkinek a kezébe került már a Móra Könyvkiadó Képes történe­lem sorozatának valamelyik darabja. A nagyalakú, ke­mény borítású könyveket nem könnyű, de mint né­hány tapasztalat igazolja, nem lehetetlen „ronggyá olvasni”, önmagában is hí­zelgő kritika. A kiadónak ez a sikeres sorozata lassan már maga is serdülő korú, mint olva­sóinak többsége. Több mint tíz év alat huszonegy kötet jelent még. Az első kiadások — tartva a könyvterjesztők kezdeti bizalmatlanságától, kételkedésétől — viszony­lag alacsony, 20—24 ezres példányszámban jelentek meg. Ma — a harmadik, ne­gyedik kiadások idején — már százezernél is több pél­dányban kerülnek a boltok­ba az immár megszokott formátumú, könnyen meg­ismerhető, jellegzetes ki­állítású és mindvégig vál­tozatlan árú kiadványok. Ez a jó értelemben vett állan­dóság egyben a sorozat ki­váló reklámja is. Ha a sorozat teljes lesz, s a kötetek egymáshoz illesz­kedéséből többé-kevésbé összeáll a magyar és az egyetemes történelem, az ifjúsági ismeretterjesztés egyik nagy eredményét je­lenti majd. Az olvasmányos, szórakoztató, de elsősorban tudományos igénnyel írott könyvek nem az iskolai tör­ténelemtanítás helyett, s nem is annak esetleges hiá­nyosságai pótlására szület­tek. De az ismert és szín­vonalas ifjúsági írók és történészek munkáinak mégis helye van az oktatás­ban és a közművelődésben egyaránt; a könyvek szinte segédeszközként használha­tók a tanításban és a tanu­lásban, népszerűsítik, meg­szerettetik a történelmet. A szerkesztők munkáját dicséri a sorozat értelem- szerű tagolása. Az egy-egy történelmi korszakot lezá­ró, kiemelkedő történelmi esemény, fordulópont sze­repét külön kötetek tárgyal­ják, így például a török uralom két évszázadával foglalkozó kötetet (Lengyel Balázs: A török Magyaror­szágon; , Magyarország a XVI—XVII. században) R. Várkonyi Ágnes: Két po­gány közt című könyve kö­veti, amely a Rákóczi-sza- badságharc néhány évét mutatja be. Fekete Sándor a Haza és haladás-ban a re­formkorral foglalkozik, amit Márkus István zár le külön kötetben (Forradalom és szabadságharc 1848—49). Nemcsak a tagolás, hanem a magyar és az egyetemes történelem aránya is szer­kesztési kérdés. A sorozat­nak több mint a fele fog­lalkozik a világ történelmé­vel, annak kiemelkedő kor­szakaival, eseményeivel — nyilvánvalóan átfogóbb kö­tetek ezek, mint a magyar­ság múltját tárgyalók, ame­lyekben több a részletesebb korrajz. A könyvek képanyaga — képes történelemről lévén szó — épp olyan fontos, mint a szöveg. Néhány kö­tet esetében ez természetes és nyilvánvaló, mint pél­dául Makkai László: A re­neszánsz világa című köny­vében, amely a sorozaton belül is kiemelkedő; 1977-es második kiadását remélhe­tőleg nemsokára követi a harmadik. A reneszánsz ki­alakulásának történelmi fel­tételeit, körülményeit ele­mezve a kor és irányzat kü­lönböző változatairól is képet kapunk, s emellett természetesen „valódi” ké­peket is, elengedhetetlen il­lusztrációként. A történel­mi tájékoztatáson kívül az esztétikai, művészettörté­neti, művelődéstörténeti is­meretek is szerves részét képezik a kötetnek. Michel­angelo, Giotto, Leonardo egy-egy képe csak villanás­szerűen mutathatja be az alkotókat, de ezek a rész­letek továbbolvasásra, tá­jékozódásra ösztönzők. A legfontosabb alkotok legismertebb képei a kö­tethez illesztett melléklet­ben külön is megtalálhatók, faliújság, tabló készíthető se­gítségükkel. Ez a gyakorlat általános, a melléklet ösz- szetétele a kötet jellegének megfelelően alakul. Éppen ezért az illusztráció sok esetben tartalmaz szöveg­dokumentumokat, plakáto­kat, kéziratokat, ismert tör­ténelmi alakok képeit. A szöveg stílusa, az elő­adásmód az ifjúsági iroda­lomban különösen fontos. Az olvasók életkorának fi­gyelembevételénél alkal­mazkodni kell egyrészt a mesékhez, ifjúsági regények­hez szokott közönség gon­dolat- és stílusvilágához, másrészt meg kell teremte­ni az ezen való túlemelkedés lehetőségét. A Képes törté­nelem legtöbb kötete mind­két szempontnak eleget tesz; az írók nem mesélnek, de a megértés érdekében stí­lusuk egyik alapeleme a vizuális adottságokra szá­mító képszerűség. A szö­vegben váltakoznak a dra­matizált jelenetek és a megfelelő szintű magyará­zatok, gondolati összefüg­gések. A puszta tárgyi anya­got helyenként a fantázia segítségével kiegészített — de adatokra, tényekre tá­maszkodó — jelenetek, le­írások színesítik, élmény­szerűvé téve az egészet. A kötetek belső tagolása is világos, áttekinthető. A témától függően minden fejezet valamelyik alfejezete kulturális áttekintést ad, eseteg novellaszerű kultúr­történeti összefoglalást. Az egyes fejezetek az időren­den kívül a fontosabb cső­I Szerződéssel és szerződésen kívül a dobozi iskoláért Az alig több mint ötezer lakost számláló Doboz nagy­községben alig van néhány termelőüzem. Az emberek jó része ingázni kényszerül Bé­késcsabára és Gyulára. Az általános iskola éppen ezért csak a meglevő, szűkös le­hetőségekre támaszkodhat a gazdasági egységekkel kötött szocialista szerződéseknél, s a két lehetőség: a Petőfi Ter­melőszövetkezet és a Gyulai Harisnyagyár dobozi gyár­egysége közül is inkább az utóbbira. Pedig a fokozott se­gítség igencsak elkelne. Az iskola központi épületén kí­vül — ahova 254 felső tago­zatos diák jár —, a nagyköz­ségben még nyolc iskolaépü­let van, amelyekben 232 al­sós kisdiák és 30 kisegítő osz­tályos gyerek tanul. Az öreg épületekben és környékükön pedig mindig akad javítani­való. Éppen ezért kötött öt esztendővel ezelőtt szerződést a Dobozi Általános Iskola a Gyulai Harisnyagyár dobozi gyáregységével, amelynek dolgozói a szocialista szer­ződés alapján igyekeznek év­ről évre többet tenni az is­koláért. Természetesen a se­gítségadás a szerződő felek között kölcsönös, öt évvel ezelőtt, a szerződéskötés ide­jén például a gyáregység sok dolgozója tanult a Dobozi Ál­talános Iskola esti tagozatán, ami tovább erősítette az üzem és az iskola között ki­mópontokra, történelmi sze­mélyiségekre koncentrál­nak, s az alfejezetekben vál­nak szét aztán — természe­tesen mindvégig egymáshoz „tartva” —• a szűkebb érte­lemben vett eseménytörté­neti, gazdasági, politikai, esetleg külpolitikai vona­lak. A fejezetek és a könyv vége pedig az egészre irá­nyulóan összefoglal. A kö­tetek legvégén a melléklete­ken kívül egy időrendi táb­lázatot találunk; ez — ha szükséges — szintén kiszed­hető, és a kötetek sorrend­jében egymáshoz illeszthető. A sorozat legjobb köte­tei a történeti szakmunkák ismeretterjesztő változatát nyújtva nemcsak a korról, hanem a könyv írójának történelemszemléletéről, hi­vatása iránti alázatáról is tudósítanak. A sorozat szer­zői (többek között Lengyel Balázs, Zalka Miklós, Var­ga Domokos, Makkai Lász­ló, R. Várkonyi Ágnes) si­kerrel bizonyítják, hogy az ismeretterjesztés keretében kiadott művek ugyan szük­ségszerűen tömörítettek, összefogottak, sőt, szórakoz- tatóak is. de mégsem a „fel­nőtt’ ismeretterjesztés né- hánv néldáiához hasonlóan hevenvészett kivonatolások, rövidítés címén megcson­kított nagymonográfiák ösz- szeol lózásai. A Képes történelem több adottság és kívánalom sze­rencsés találkozásának si­került produktuma. S mivel a kötelek legtöbbje a gvá- kori újrakiadások valame- Ivikében többnyire hozzá­férhető — a sikert közkincs- csé teheti. x. T. alakuló kapcsolatot. Ugyan­akkor az iskola is fokozott figyelmet fordít az üzem munkaerő-utánpótlásának biztosítására, jól tervezett pályairányítási munkájával. Egyéb lehetőséget is kiak­náztak a „harisnyagyáriak”. Két évvel ezelőtt az üzem fiatal betanított munkásai­nak, az általános iskola pe­dagógusainak közreműködé­sével szervezték meg a szak­munkásképző tanfolyamot. Az eredmény: 42 dolgozó sze­rezte meg a szakmunkás-bi­zonyítványt. A többségében nőket fog­lalkoztató üzem szocialista brigádjai gyakran segítik társadalmi munkával az is­kolát. 1975-ben például az iskolaépület tatarozásában is részt vettek. Kifestették a tantermeket, s a takarítást is ők végezték. A segítségnyúj­tás egyik rendszeressé vált formája a kommunista szom­batok bevételeinek tervszerű felhasználása a nagyközség gyermekintézményeinek fej­lesztése érdekében. Nemrég így vásárolhatott az iskola 19 ezer forint értékben egy írásvetítőt is, 1978-ban pe­dig az üzem 200 ezer forintot ajánlott fel a kommunista szombatok bevételéből óvo­dabővítésre. Cserében az is­kola gondot fordít arra, hogy az üzemben dolgozó asszo­nyok gyermekei elhelyezést nyerjenek az óvodákban, és az iskola napközijében. A közelmúltban a Pedagó­gusok Szakszervezetének me­gyei bizottsága felmérést vég­zett, melynek tapasz­talatát a Kulturális ne­velőmunka helyzete, tar­talmának továbbfejlesztése Békés megyében címmel ösz- szesítették. Az alábbiakban ennek egy részét — a peda­gógusok szerepét a közmű­velődésben — ismertetjük. Bárkiről legyen is szó, ér­demleges kulturális tevé­kenységet csak úgy tud vé­gezni, ha maga is állandóan művelődik. Ez vonatkozik a nevelőkre, is, akik másokhoz hasonlóan ezt az igényüket szervezett továbbképzés és önművelés formájában elégí­tik ki. Az eredmény egyik mércéje az olvasottság, me­lyet a vizsgálat adatszerűén megállapítani nem tudott, vi­szont a könyvvásárlás évről évre emelkedik. Ezt nagyban elősegíti a jól bevált részlet- fizetési akció. A kulturáló- dás másik forrása a színház. A megyeszékhelyen élő pe­dagógusok 50 százalékának van színházbérlete, Békés városában pedig a művelő­dési központ szervezésében színházbaráti kör is műkö­dik, így színész-közönség ta­lálkozókon véleménycserére is mód van. Gyulán és Oros­házán is a békéscsabaihoz hasonló a bérletesek aránya. A járásokban érthető okok­ból már kisebb a színházlá­togatás, időnként egy-egy előadásra bejönnek a Jókai Színházba, és Budapestre, meg Szegedre ellátogatnak évente egyszer. Mások a nyári szünetet használják fel üdüléssel, kirándulással egy­bekötött színházi élményszer­zésre. A többiek igényét a televízió elégíti ki. A TIT munkájába bekap­csolódó pedagógusok száma nagy, a szarvasi és szeghal­mi járásban például a lét­szám 70 százaléka, Békésen még ennél is több — 80 szá­zalék, — Orosházán 50, Gyu­A gondoskodást igyeksze­nek a gyerekek meghálálni. Az üzemi ünnepségeken az iskola irodalmi szakköre és énekkara rendszeresen bizto­sítja a színvonalas műsort. A szerződésben igaz, nem szere­pel, de az üzem karbantartó brigádja a gyakorlati okta­tásban használt varrógépeket rendszeresen rendben tartja, s nem kis segítség az iskolá­nak az sem, hogy a meghi-^ básodott audiovizuális esz-' közöket szintén a karbantar­tó brigád javítja. A termelőszövetkezettel igaz, nem kötöttek szocialista szerződést az iskola vezetői, de nyugodtan támaszkodhat­nak Komlósi László műhely­brigádjára. A tavaly május­ban átadott bitumenes isko­lai sportpálya építésekor is sokat segített a termelőszö­vetkezet. Az akkori gyer­meknapra pedig a DEFAG gyulai erdészetének dolgozói kétezer forint értékű játékkal és sporteszközzel kedvesked­tek az iskola diákjainak. Szintén az ő kezük munkáját dicséri az iskola udvarán látható kis fenyves. Leg­utóbb a DÉMÁSZ gyulai dolgozói felajánlották, hogy a közeljövőben elkészítik az iskolai sportpálya kivilágítá­sát. Nem sok lehetőség van, de azzal a kevéssel is jól gaz­dálkodik a dobozi iskola, ahogyan az előbbi példák is bizonyítják. ­B. S. E. Ián pedig 40 százalékos az arány. A Békés megyei mun­kásbrigádok évente megren­dezett közművelődési vetél­kedőjében főleg a békéscsa­baiak, és a többi város pe­dagógusai vesznek részt fel­készítő tevékenységük által. Számuk 120 körül mozog. Munkájuk októbertől márci­usig tart, már ötödik eszten­deje, és a közvetlen isme­retátadáson kívül erősíti a munkás-értelmiségi kapcso­latokat. Mai tv-ajánlatunk: Művészet, óh!... Két jelenet a művészetek kulisszák mögötti világából. Az első rész Páskándi Gé­za „Szilárd robbanás avagy téli nyári bimbam” című írá­sa, egy sokra hivatott könyv­kiadó-szerkesztő története, akinek egy tragikusan' rossz kézirat sorsáról kell dönte­nie. Elhatározásra jutnia azonban szörnyű nehéz mert a szerző rendkívül erőszakos és ezenkívül felette állnak a különböző szempontokat fi­gyelembevevő főnökei is. A másik jelenet a színház zárt függönyei mögé viszi el a nézőket, Száraz György „Ho­gyan születik a színház” cí­mű írásának segítségével. Egy mai dráma születésének komikus szituációit kísérhet­jük figyelemmel. A 20.20 órakor kezdődő est tehát humoros műsort ígér! S mindezt úgy, hogy a mai magyar és élő irodalommal kacérkodik csak némileg a ' fonákjáról. A pedagógusok és a közművelődés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents