Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-03 / 1. szám
1979. január 3., szerda U KMP tiszteletére A KMP tiszteletére kétfordulós vetélkedőt rendezett a Volán 8. számú Vállalata. A szellemi verseny kérdéseit a vállalat havonta megjelenő Híradója közölte. Tizenegy brigád 170 tagja vetélkedett. Az összesítés során kialakult eredmény: 1. a szarvasi Ifjúság munkabrigád, 2. a Mező Imre munkabrigád és 3. a Törzsgárda aranykoszorús szocialista brigád. Az első három helyezett pénzjutalomban részesült, míg a 4-6. helyet elért brigádtagok értékes könyv- jutalmat kaptak. A vállalat pártvezetősége valamennyi részvevőnek díszoklevelet adományozott. Kossuth könyvek Kubáról Az elmúlt két évtizedben 31 könyvet adtak ki Magyarországon kubai szerzők tollából — 205 000-ret meghaladó példányban, s több kötetet jelentet meg könyvkiadásunk a kubai forradalom győzelmének 20. évfordulója alkalmából. A Kossuth Könyvkiadó műhelyéből 1978-ban két, Kubával foglalkozó kötet és egy kubai szerző alkotása jutott el a magyar olvasókhoz. Kerekes György, a népszerű „Mit kell tudni” sorozatban közreadott kötetében összefoglalta a Karib-tengeri szigetországról a legfontoGyulán másfél évvel ezelőtt költöztek a fogtechnikusok a jól felszerelt, új székházba. Húsz szakember mintegy két és fél millió forint értékű fogpótlást készített tavaly. Készültek kivehető és rögzített kivitelben, de egyre többet készítenek a legkorszerűbből, az egybeöntött rögzített pótlásból. Legnagyobb megrendelőik a megyei kórház és a városi rendelőintézet. De ezenkívül dolgoznak szinte a megye valamennyi fogorvosának Fotó: Béla Ottó sabb információkat. Benkő Judit „Latin-Amerilka kulturális fejlődése” címmel írt tanulmányt. Babilon, eljött a te ítéleted! címmel került a könyvesboltokba Lisandro Ote.ro, a mai kubai irodalom egyik kiváló képviselőjének műve. Ebben a zsarnokság elleni harcokban az antiim- perialista háborúnak állít emléket, s a múlt forradalmi hagyományaiba ágyazva szól a hétesztendős küzdelemről, amelyet Kuba hős fiai és lányai vívtak a Batista-dik- tatúra ellen. A jubileum alkalmából íródott, s az év első felében hagyja el a nyomdát Kerekes Györgynek „A kubai forradalom története” című tanulmánya. A Kossuth Könyvkiadó 1962-ben adott ki először összeállítást Fidel Castrónak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának beszédeiből, írásaiból. „Beszédek és beszélgetések” címmel jelenik meg ez évben az a kötet, amely 1962-től napjainkig terjedően ad válogatást Fidel Castro beszédeiből. A kötet az 1978. július 26-án elhangzott beszéddel zárul. A szépirodalmi művek sorában a napokban kerül a könyvesboltokba Alejo Car- pentier új kötete „Eltűnt nyomok” címmel. Regényének főhőse arra keresi a választ: menekülhetünk-e korunkból? A Magvető Kiadó jóvoltából a tervek szerint még egy Carpentier-kö- tet is megjelenik, „Értekezés a módszertelenségről” címmel. Ez egy képzeletbeli dél-amerikai diktátorról szól, akinek uralma és bukása kísérhető végig la könyv lapjain. A szépirodalomból és dokumentumókból ötvöződött Robert Merle Moncada című műve, amely a kubai forradalomnak állít emléket. Nagyobb tiszteletet a munkának! Megint elmúlt egy év. Lesöpörtük az ünnepi asztalt, a karácsonyfák törött szárnyú madarakként hevernek a kukák körül. Elmostuk a pezsgőspoharakat, s alig emlékezünk a trombiták hangjára, a konfettik puha hullására. Kitárjuk az ajtót, ablakot, friss levegőre szomjazva. Az üzemi konyha üstjeiben korhelyleves fő és az üzletek ajtaján megjelentek a feliratok: „Elnézést kérünk: leltározunk!” Igen, eljött a számvetések ideje. Mit és hogyan tettünk az elmúlt évben? Elgondolkozunk néhány pillanatig: mit is jelent az, hogy boldog új évet? Mi a boldogság? Mert a szilveszteri nagy nekibuzdulások idején megfogadtuk: úi életet kezdünk, jobban odafigyelünk a munkánkra, embertársainkra. Most már tudjuk, a világ nem a nagy szavaktól megy előre. Hétköznapokra, munkával terhes órákra van szükség, hogy életünket szebbé varázsoljuk. Módfelett egyszerű ez: gépet indítani, darura ülni, követ robbantani, bányába indulni, jószágot gondozni, pult mögé állni, aktákat lapozni. Megtalálni az örömet dolgainkban, minden kudarc, nehézség ellenére. Legyen erőnk újrakezdeni, ha elfáradunk, amikor úgy érezzük: talán nem is érdemes lelkesedni. Nem érdemes? Nézzük csak meg a számokat, adatokat. A tartozik, követel rublikáit vizsgálva bíztatjuk magunkat: van még tennivalónk. Kedvet, életerőt adnak az eredmények. Megyénkben tavaly 15 százalékkal többet ruháztunk be, mint 1977-ben. Két év átlagában viszont 24 százalékos fejlődést értünk el. A tanácsok egyetlen esztendőben 620 millió forint értékű fejlesztést valósítottak meg, s a tervezett 1271 célcsoportos lakás 97 százaléka felépült. Az ipari beruházások 2,3 milliárd forintot emésztettek fel. Olyan létesítmények készültek el, mint az évente 550 ezer sertést, Dietmar Eisold: flz építőművészet mint a humanista eszmék kifejtűje Csak a legritkább esetben érnek el építészeti alkotások akkora népszerűséget, hogy tervezőjük nevével összefonódva fogalmakká válnak. Közéjük tartozik a Semper- opera és a Semper-galéria. A ma is használatos és figyelemre méltó elnevezés Gottfried Sempernek, annak az építésznek és elméleti szakembernek a művészi teljesítményét fémjelzi, akit Kari Friedrich Schinkellel együtt a XIX. század legjelentősebb építőművészeiként tarthatunk számon. Semper 1803. november 29- én született Hamburgban. Tervrajzai, épületei a polgári eszméket tükrözik, s ezek példaképeit az antik világ demokratikus architektúrájában vélték felfedezni. Az ókort utánzó és a Wickél- mann-teórián alapuló klasz- szicista felfogásokkal ellentétben Semper kísérletet tett arra, hogy a fiatal polgárság erősödő demokratikus öntudatát olyan nyelven fejezze ki, amelyik nemcsak a reneszánsz művészet formavilágával mutat lényegi rokonságot. A társadalom és az építészet közötti összefüggés materialista értelmezése alapvetően meghatározta Semper elméletét —• a forradalmakat, valamint az új „politikai és szociális elveket” s stílusfejlődés hajtóerejének tartotta. Korának olyan épületein, mint a színház, a múzeum, a tanácsháza, a börze és hasonlók — megpróbálta architektónikusan értzékeltetni a polgárság demokratikus eszméit. Időközben számos városépítészeti egységről készült terve is megvalósult. Ennek legkorábbi példái a drezdai Zwinger és az Elba-part között létesítendő, s a polgárság kulturális céljait szolgáló fórumépülettel kapcsolatosak, amelyre 1835—1846-ig négy tervet dolgozott ki. A szász-udvar által kikénysze- rített Zwinger-szerződés — képtárépítés ürügyén — a fórumtervet zátonyra futtatta. Ennek ellenére a még ma is létező térforma — ahol a Semper-opera és a Semper-galéria a barokk stílusú Hofkirchével és a reneszánsz kastéllyal egy izgalmas egységet 'alkot — Semper városépítészeti elképzeléseibe enged bepillantani. A drezdai Művészeti Akadémián az építészet profesz- szora és az építésziskola vezetője volt, amikor 1849-ben munkássága hirtelen félbeszakadt. A forradalomban való részvétele miatt — Richard Wagnerhez hasonlóan 25—30 ezer szarvasmarhát feldolgozó Gyulai Húskombinát, vagy a Békéscsabai Konzervgyár 800 vagonos tésztaüzeme. Megkezdődött a Csepel Autó szeghalmi gyáregységének 210 milliós rekonstrukciója. Mutatószámok, összehasonlító statisztikák, tonnáK, kilométerek özöne vesz körül bennünket. Állítólag senki sem szereti a számokat. Mondják: unalmasak, szárazak. Mégis felkapjuk a fejünket, ha azt halljuk: szűkebb hazánkban 1978Jban 57,5 ezer dolgozót foglalkoztatott az ipar, emberek százai váltak munkássá. Miért ne lennénk büszkék arra, hogy termékeink 28 százalékát exportáljuk. És a mezőgazdaság? Mindenki tudja: sikeres voó az óév. Búzából átlagosan több mint 44, kukoricából 60 mázsa termett hektáronként. A cukorrépára sem lehet panasz: a cukorkihozatal elérte a 15 százalékot. Fejlődött az állattenyésztés, nőtt a koca- állomány. Persze, mindezek nem azt jelentik, hogy mesz- szire kerültünk a gondoktól. Itt már olyasmiről is szó van, ami nemcsak abszolút számokkal, indexekkel mérhető. Hányszor dörmögtünk év közben: mondhatjuk mi, hogy jobban kell dolgozni: a pontos, lelkiismeretes tevékenység az ország boldogulásának az alapja. Hányán eleresztették a fülük mellett, s olykor tanúi lehettünk annak: a munkátlanság, a felületesség arat babérokat. Ilyenkor megkérdezzük: vajon megtettün'k-e mindent azért, hogy érdemes legyen jól dolgozni? Lehet-e tervezni az emberséget, a jó akaratot, a jó ügyek iránti fogékonyságot? Amikor leltárt készítünk, ezek a tényezők nem kerülnek fel a képzélet- beli „kutyanyelvekre”. A mérlegkészítésnél rendszeAz 1838—1841-ig épült drezdai Semper-opera leégett, és 1871—1878 között Gottfried Semper tervei alapján eredeti állapotában helyreállították. Most folytatják a II. világháborúban elpusztult opera újjáépítési munkálatait (Fotó: ND/archív felvétel) — neki is el kellett menekülnie Szászországból. Életének következő állomását Párizs, majd 1851-től London jelentette, ahol az első világkiállítás épületein dolgozva mindenekelőtt elméleti kérdésekkel foglalkozott. A stílus című munlkája 1860—1863-ban jelent meg, s az építőművész praktikus gondolkodásmódját tükröző esztétikai nézeteit tartalmazta. Ezek 'az akkor ismert valamennyi kultúrkorszak formaképző elemeiről tájékoztattak és kölcsönhatásukban mutatták be az anyagot, a szerkezetet és az emberek gyakorlati és elméleti értelemben vett szükségleteit. Semper tervei alapján 1871-ig épületek egész sora létesült, közöttük a Rio de Janeiro-i színház (1858), a zürichi politechnikum és egyetem (1860—1864), valamint a winterthuri tanácsháza (1867—1869). A kapitalizmus előretörő fejlődése hatással volt Semper késői alkotására, és megnőtt a „jövő kozmopolita építészetével” összefüggő eszmék jelentősége. Ebben a szellemben dolgozik 1869-től a bécsi körút tervein, a XIX. század nagyszerűen kigondolt térszerkezetén, amely teljes egészében azonban mégsem valósulhatott meg. Köztársaságunkban úgy is tisztelegnek e nagy építész előtt, hogy alkotásait jelenleg is gondozzák. A II. világháborúban súlyosan megrongálódott Semper-galéria restaurálása 1960-ban befejeződött, és a Semper-opera most folyó helyreállítási munkálatai után ez a tér Gottfried Semper alkotóerejét ismét eredeti szépségében fogja bizonyítani. (Neues Deutschland) Fordította: Bukovinszky István rint elfelejtkezünk önmagunkkal szembe nézni. Aprólékosan, részleteiben megvizsgálni lelkiismeretünket: mivel vagyunk adósak környezetünknek. Itt nem lehet a statisztikát szépíteni, rovatokat felcserélni. A tükör objektiven visszaadja vonásainkat, persze, ha belenézünk. Hiába zengjük a munka himnuszát, ha egy-egy munkahelyen tíz, száz ember rosszul dolgozik, fél vállról intézi az ügyeket, flegmán szolgál ki, becsapja a vendéget, elspórolja a cementet. Értelmetlenség a munka öröméről zengedezni ott, ahol látni: mindenféle ügyeskedéssel többre jutnak, mint akik becsületesen teljesítik a feladatukat. Aztán, ha ítélkezésre kerül a sor, azt mondják: látjátok, mindenki így cselekszik. Pedig nem így van. Az emberek néhány százalékáról, tizedéről van szó, csakhogy a látszat néha csal. Ennek ellenére igazuk van azoknak, akik az 1979-es esztendőtől a munka nagyobb tiszteletét, szigorúbb fegyelmet követelnek. Az egyik üzemi lap beköszöntőjében a főmérnök arról ír, hogy az új év alapjait az elbúcsúztatott esztendő sikeres teljesítésével teremtették meg. Általában jónak értékelhető az óév, de részleteiben korántsem lehetnek elégedettek. Ne legyen ez ünneprontás, hiszen közös akarattal, nagyobb figyelemmel úrrá tudnak lenni a nehézségeken. Ha a gondokat elhallgatják, nem ismeri minden vállalati dolgozó, aligha tudják azt felszámolni. A felismerésig tehát már nagyon sok helyen eljutottak. Rádöbbentek arra, hogy a tervszámok, százalékok mögött emberek vannak. A tessék-lássék munka, a rohanás az idővel, az átgondolatlan vállalkozások megbosz- szúlják magukat. Bizonyára azzal is számolnak: túl kell lépni a felismerésen, eljött a végrehajtás ideje. Tudják: a jó akaratnak, a türelemnek is van határa. Ez kell hogy lebegjen vezetők és beosztottak szeme előtt, míg meghúzzák a leltárösszesítők alján a piros vonalat. Seres Sándor Mezökovácsházától Makkoshátig Újabb vízművekkel gyarapodott a megye A vízműépítés, csatornázás különösen fontos helyet foglal el a megye fejlesztési tervében. Igaz, ezen beruházások nagy része érdekeltségi alapon, a helyi tanácsok pénzéből valósul meg. Nem kevésszer azonban segíti a megyei tanács, az Országos Vízügyi Hivatal, a KÖVIZIG és a megyei víz- és csatornamű vállalat. Valójában nagy feladattal kell megküzdenie az utóbbi vállalatnak, hiszen szűkebb hazánk közműveinek kivitelezéséért csaknem kizárólag ők felelnek. Nézzük meg: mit sikerült elérni 1978-ban? Először is szembetűnő, hogy az állóeszköz-állomány mintegy 190 millió forinttal nőtt és eléri az 1,4 milliárd forintot. A megye 50 településén üzemeltetnek kisebb-na- gyobb vízmüvet, ami azt jelenti, hogy 270 ezer lakosnak, sok ipari üzemnek és intézménynek szolgáltatnak jó minőségű ivóvizet. Jelentősen emelkedett a csatornával ellátott lakások száma. A 11 városban és községben 35 ezren élvezik ennek a szolgáltatásnak az előnyeit. Az elmúlt évben újabb vízművekkel gyarapodott a megye. Befejezték a mezőkovácsházi, a végegyházi, a sarkadi, a gyomai, a mezőhegyesi, a télekgeren- dási és a megyeszékhely vízellátását javító makkos- háti vízmű építését. Az • 1978-as esztendő eredményei azt bizonyítják: az V. ötéves terv céljai helyesek voltak, az elképzelések eddig valóra váltak. Ennék figyelembevételével folytatják a munkát 1979-ben. Elsődleges törekvésük a szolgáltatás színvonalának az emelése. Mire lesz szükség az új évben? Mindenekelőtt javítani kell a diszpécser- szolgálatot, folytatni a kutatófúrásokat, tökéletesíteni a gázmentesítési eljárásokat, csökkenteni a hálózati veszteséget. A gazdálkodás hatékonysága megköveteli a beruházások, a munkahelyek szervezettebb, pontosabb előkészítését, a határidő lerövidítését. Ugyanakkor csökkenteni kell a szükséges építés, a fenntartás területén a veszteségidőket, szélesíteni a teljesítménybérben dolgozók körét.