Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-12 / 9. szám
1979. január 12„ péntek Az „olvasást” csecsemőkorban kell kezdeni A képeskönyvtől a gyermekköltészetig „Ház” a csárda mellett Nagyterem a kondorosi kultúrházban Az ENSZ az 1979-es évet a gyermekek nemzetközi évének nyilvánította, és felhívásában a gyermekek jogainak védelmére szólította fel a kormányokat. Hazánk is csatlakozott a felhíváshoz, már megalakult a gyermekek nemzetközi évének magyar bizottsága. A gyermekek jogához — a felnőttekéhez hasonlóan — hozzátartozik a művelődés joga: a nemzeti és egyetemes kultúra elsajátításának le- . etősége. A gyermek értelmi és érzelmi fejlődésének egyik leghatásosabb eszköze csecsemőkortól kezdve — még ha első hallásra furcsán is hangzik — a könyv. Kezdetben a könyv a kisgyermek számára persze még különválik két alkotóelemére: külön jelenik meg tárgyi valóságában lapozóként, képeskönyvként; és külön a tartalma: a szöveg, amit a szülők, felnőttek mondogatnak, dúdolgatnak az ágya mellett. A mondókák, hintáztatok, altatók, ringatok adják az első irodalmi élményt, ezek ritmusa, dallama közvetlenül hat a csecsemők érzékszerveire, de ezek az öntudatlanul felfogott benyomások elengedhetetlenül szükségesek lesznek az anyanyelv elsajátításához, később a versélmények befogadásához. Korán a gyermek kezébe kerülhet a könyv tárgyi mivoltában: a járókában heverve szívesen ismerkedik a csecsemő a lapozókkal, leporellókkal. Kezdetben dobálja, szagoltatja, nyalogatja, később fokozatosan felfedezi a belőlük feltáruló tárgyi világot. Az első képeskönyvek esetében a hangsúly a képen van. A képeskönyvtől nem az aláírt — sokszor együgyű versike — vezeti el a kicsit az irodalomhoz, hanem maga a kép — ha az jó — szolgálja leginkább az irodalmi befogadókészség fejlesztését. A képeket, képsorokat nézegetve, a felnőttek hozzáfűzött magyarázatai nyomán feltámad a gyermekben a mese, a történet iránti érdeklődés. A jó kép kérdések, asszociációk sorát indítja el, a vizuális készség fejlesztése mellett tehát a fogalmi fejlődést is segíti. Könyvkiadásunk felismerte a képnek, a vizuális élménynek ezt a később pótolhatatlan szerepét, és sikerült képzőművészetünk kiemelkedő alkotóit megnyerni lapozok rajzolására, a legkisebbeknek szánt könyvek illusztrálására (például Reich Károlyt, Réber Lászlót, Hincz Gyulát, Kass Jánost, Szántó Piroskát, Anna Margitot stb.). A kép és szöveg egymást erősítő hatása később sem szűnik meg, az olvasni tudó gyerek könyvélményét is elmélyíti a színvonalas, lényeglátó illusztráció. A gyermek fogalmi fejlődésével párhuzamosan nagyon korán érzékeny lesz a költészetre, a ritmus és zeneiség mellett hamar felfogja a vers értelmét is, sőt bizonyos értelemben jobban követni tudja a vers asszociációit, mint a felnőtt, mert képzeletét nem köti a valóság, és versérzékét nem rontják meg előítéletek, verssel kapcsolatos leegyszerűsítő elvárások. A jó gyerekvers esztétikai szempontból egyenértékű lehet a „felnőtték” költészetével — s ezt újabb gyermekköltészetünk minden kétséget kizáróan bizonyította. Jó hagyományai vannak a magyar gyermekköltészetnek — gondoljunk csak Gyulai Pál, Móra Ferenc, József Attila, Móricz Zsigmond vagy Szabó Lőrinc gyermekverseire — Weöres Sándorral azonban alapvetően új kezdődik. Weöres gyerekversei elsősorban : versek, esztétikai értelemben teljes műalkotások. Korábban még jó költőink gyermekverseinek költői értékét is korlátozta a pedagógiai célzatosság. Weöres versei a legkisebbektől kezdve a felnőttekig minden korosztálynak teljes esztétikai élményt nyújtanak, mert — mint minden igazi műalkotásnak — több szintjük van. A felületi rétegek, mint a rím, ritmus, zeneiség megragadják a szép vagy különös hangzásra érzékeny, játékosságra fogékony kisgyermeket, a mélyebb rétegek, rejtett asszociációk értelme, a vers gondolati tartalma fokozatosan tárul csak fel az újra- ol vasások során. Weöres gyermekverseinek teljes szépségét a felnőtt tudja felfogni igazán, de a bennük rejlő gyermeki látás és a formai bravúr minden korosztály élményére avatja őket. Weöres az ősatyja mai, terebélyes és színvonalas gyermekvers-irodalmunk mindkét irányzatának. Az egyik irányzat Nagy László nevéhez kapcsolható. Noha szándékoltan talán egyetlen gyermekversen sem írt, most jelent meg verseiből egy válogatás gyerekek számára, Csodafiú-szarvas címen. Nyomába fiatalabb költők léptek, mint például Buda Ferenc, Kiss Benedek, Szepesi Attila. Gyermekverseik a gyermekfolklórból, a népdalok és a népélet motívumaiból táplálkoznak, ahogyan „nagyköltészetünk” — nem egészen pontos kifejezéssel — népi szürrealizmusnak nevezett ága is. Verseiket a friss képzelőerő, a nyelvi humor és a játékosság teszi hozzáférhetővé a gyerekek számára. Ide sorolhatók Kormos István verses meséi is, amelyek végtelen ritmikai változatossággal, bő humorral, költői képgazdasággal dolgoznak fel ismert népmeséi motívumokat. Kassák Lajos és Tamkó Sirató Károly neve fémjelzi a másik irányzatot, amelynek a mindennapok, a gyerekek által is megélt mai valóság a fő forrása. Különösen Tamkó Siratóra jellemző, hogy korunk új jelentégeit, a legújabb technikai vívmányokat is a költészet körébe vonja, amelyek természetesen foglalkoztatják a gyermeki fantáziát. Gyermekverseinek esztétikai értékét az adja, hogy korunk valóságát teljességében, a maga ellentmondásaiban ragadják meg, de a nyelvi humor, s a groteszk báj következtében a gyermekek számára is felfoghatók. Humorának forrása gyakran a régi és az új különös helyzetben való egymás mellé állítása, mint például a „pattintott kőkorszak" — „kattintott fénykorszak” ellentétpárban. Könyvkiadásunk szép kiállításban és megfelelő példányszámban hozzáférhetővé teszi értékes gyermekköltészetünket, egynémely gyermeklapban és néhány más lap gyermekrovatában azonban még a hagyományos típusú vers van túlsúlyban, amelyek valamilyen didaktikus célt akarnak közvetlenül megvalósítani „művészi” eszközökkel. Van egy kiváló folyóirat gyermekek számára, amelyben az irodalmi érték az elsődleges: a Kincskereső. Ez a folyóirat is figyelembe veszi természetesen a korosztályi sajátosságokat, és a nevelési szándékot sem nélkülözi (például a tájhoz, közösséghez kötődés igényének, a hazafiasságnak s más nemes eszméknek a kialakítása), de ezt irodalommal teszi. Mert az értékes irodalom nevel igazán; hatása a hétköznapi készségek kialakításánál mélyebb: az ember szemléletét, személyiségének egészét formálja. Angyal János Fotó: Gál Edit Az MSZMP KB 1972. június 15-i oktatáspolitikai párthatározata, amelyet az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól hozott, többek között a következőket állapítja meg: „Az általános iskolák többsége a tanulóknak megfelelő alapműveltséget nyújt. Egy részük azonban, a gyenge tárgyi és személyi feltételek miatt nem tud eleget tenni a megnövekedett követelményeknek.” Az előbb idézett gondolatok alaposan ráillenek a mezőkovácsházi járás tantermi helyzetére is, ahol nehéz körülményeket örököltek a felszabadulás előtti iskolarendszertől. A zömében egyházi iskolák néhány tarteremből álltak csak, s azok egy településen belül is nagyon szétszórtan helyezkedtek el. A járás területén a felszabadulás óta mindössze 24 új tanterem épült — ebből 10 saját, tanácsi erőből —, ugyanakkor ezalatt az idő alatt 70 tanterem szűnt meg. A tanterem-felszámolások oka egyrészt a körzetesítéssel, másrészt a lakosság járáson belüli mozgásával magyarázható. A tapasztalatok azt Citeraszóra hajlongó gyerekek a kondorosi művelődési ház nagytermében. Holub Sándorné táncpedagógus próbál az utánpótlás tánccsoporttal. Ki mackóban, ki nadrágban, ki tornadreszben guggol vagy emeli a lábát a zeneszóra. A hittingkályha fűt, s a gyerekek a mozgástól is pirulnak, kimelegednek, de mi bizony csak vastag pulóverben nem fázunk ebben a teremben. Az igazgatóval, Szakács Györggyel nézünk körül a nagyközségi művelődés házában. Gyorsan bejárjuk a helyiségeket, hiszen a színháztermen kívül mindössze négy öltöző tartozik még ide. Az első öltözőből kiszálló zongorahangok bizonyítják, itt is munka folyik. Szigeti Margit zenetanárnő gyakorol a tanítványával. — Valamikor én is a kondorosi „fiók-zeneiskolában” tanultam zongorázni, most pedig 24 tanítványom jár ide — meséli a fiatal tanárnő. Azt is elmondta, hogy a kondorosi gyerekek közül sokan szeretnek zenét tanulni (hegedülni is tizenegyen járnak), de az iskolában szűkös a hely. A művelődési házban, ha csak valami fontos rendezvény nincs, mindig otthont kapnak. Hallgatjuk, amint tovább gyakorolnak. A sarokban villanyradiátor emészti a rengeteg áramot, de legalább elég meleg van. Az öltözők fűtésének megoldására hamarosan próbálnak valahonnan pénzt keríteni. Ennyi művelődésre használható helység van hát a kultúrházban. A községi könyvtár és az ifjúsági klub a régi fürdő épületébe költözött. Az ifjúsági klubnak sajnos beázott a teteje, s amíg kijavítják, alkalmanként a könyvtár olvasójában találkoznak a fiatalok. Még szerencse, hogy az Egyesült Mgtsz és a művelődési ház együttműködése példa lehetne bárhol. így azután a tsz kultúrtermében próbálhat a közös büszkeség: a Röpülj páva kör kórusa. A kultúr- ház igazgatója mesélte, hogy már jóval a felszabadulás előtt megépült ez a „ház” a csárda mellett. Évről évre színtársulatok játszottak itt hosszú ideig. Nem volt sürgős dolog később sem új mutatják, hogy a kisebb településekről Mezőkovácshá- za, Mezőhegyes és Medgyes- egyház,a felé áramlik a lakosság. Ebből következik, hogy e három nagyközségben különösen égetővé vált a tanteremhiány. Mezőko- vácsházán például az 1-es számú Általános Iskolában még a váltakozó tanítást sem tudták megoldani, így a gyerekek 40 százaléka állandó délutános! Természetesen nem mindenütt ilyen rossz ,a helyzet. Míg Mező- kovácsházán egy tanteremre több mint 44 gyerek jut, addig vannak községek, ahol csak 20—26. Érzékelhető javulás csak ebben az ötéves tervben tapasztalható a tanteremépítésben, ugyanis eddig 12 új tanterem épült a járás területén saját erőből, és a jövőben még 6 osztály építését tervezik hasonló módon. Állami beruházásból Mezőkovácsházán és Mezőhegyesen épül fel még ebben az ötéves tervben nyolcnyolc tanterem, ami ugyan nem oldja meg a gondokat, de legalább enyhít azokon. A járás 18 általános iskolájában mindössze egy tornaterem van és 8 tornaszoba! Több községben a műveművelődési házat építeni, mert megvolt ez a régi. Azóta nemcsak az évek szálltak el az épület felett, de a művelődés igényei (igénykeltő feladatai) is bővültek, az emberek is többen lettek. Szűk és korszerűtlen lett ez a kultúrház még a tavalyi felújítás után is. Üj ház építésére nem is nagyon gondolhatnak, mert ahhoz már több mint 10 millió forint kellene. Hogyan művelődnek hát a kondorosiak ebben az egy nagyteremben, s a más intézményeknél elhelyezett „albérletekben” ? — Örökös anyagi gondokkal küzdünk — kezdi a választ a művelődési ház igazgatója. — Nem panasznapot akarok tartani, de látták a lehetőségeinket. A közművelődési törvény sokat segített nekünk gazdasági téren is, azóta az üzemek komoly anyagi támogatást adnak a kulturális' alapjukból. Az ÁFÉSZ 30 ezret, a Termelő- szövetkezetek Takarmánykeverő Közös Vállalkozása 20- at, az Egyesült Mgtsz 150 ezret, az községi ifjúsági alapból 15 ezer forintot kapunk. A 98 ezer forint állami támogatással, s a saját bevételünkkel együtt tavaly 505 ezer forint költségvetést terveztünk. Így már nem kell annyira garasoskodnunk. — Nehéz kérdés a művelődés igényének alakítása, hiszen mi nem tudjuk az embereket olyan környezetben fogadni, ahol otthonosan, jól érzik magukat. A szomszédunkban, a csárda vonzóbb hely a szabad idő eltöltésére. A helyszűke, a feltételek hiánya miatt nem jött sokáig hozzánk a színház sem. 1968-ig játszottak nálunk, 10 év szünet, s most, az átalakítás után újra próbálkozunk a Jókai Színházzal, bérletet hirdettünk. A hosszú ‘ kihagyást megérez- zük, elszoktak az emberek a színháztól. Hat előadást hirdettünk 78-ban, eleinte volt is 200—240 látogatónk. Később csökkent a nézőszám, nem szeretik az emberek a nehéz prózát, inkább zenés műveket várnának. Más színházak nagyon sok pénzt kérnek tőlünk. A Népszínház 7—10 ezer forintos gázsija akkor is sokszoros ráfizetés, ha dugig telt házunk lenne! A nagyteremben rendszeresek az ifjú zenebarát hanglődési házakban próbálják megoldani a téli testnevelési órákat, Dombiratoson pedig a tűzoltószertárból alakítottak ki tornaszobát. Magyar- bánhegyesen viszont a jövőben új tornaterem épül fel. A mezőkovácsházi járásban az általános iskolás korú gyerekek 36 százaléka napközis. Az 50 napközis csoportnak mindössze 14, erre a célra létesített, terme van, ugyanakkor 36 csoportnak ugyanoda kell visszatérnie délután is, ahol a gyerekek délelőtt tanulnák! Az érezhető fejlődés ellenére, sajnos, a tanterme^ 15 százalékában még mindig olajos hajópadló van. Javultak viszont az oktató-nevelő munka személyi feltételei. A járás általános iskoláiban a szakos ellátottság 73,9 százalékos. Sok pedagógus tanul — szám szerint 36-an — oklevélszerző továbbképzéseken. A javuló helyzet azonban még nem jelenti azt, hogy nincs nevelőhiány. Sajnos, elég szép számmal akadnak még képesítés nélküli pedagógusok, és a betöltetlen állások száma is 13. A tanácsok társadalmi ösztöndíjak kötésével igyekszenek javítani a jelenlegi helyzeten. De törekvésük még eredményesebb lehetne, ha a kis községekbe pályázó pedagógusok lakásgondját a helyi tanácsok meg tudnád oldani. B. 8. E. versenyek. Táncmulatságot a KISZ-esek rendeznek, főleg diszkóval, mert így olcsóbb. — A felnőttek bevonásakor főként a szocialista brigádokra számítunk, mint mindenhol, nálunk is többkevesebb eredménnyel. A közművelődési vetélkedővel kapcsolatban egy régebben nálunk járt irodalomtudós véleményét mondom csak el: szerinte annyi könyvet ő sem olvas el egy évben, mint amennyit a munkásoknak előírtak a feltételek. Az idén négy szocialista brigád jelentkezett a vetélkedőre. Nálunk is van a felnőtteknek szocialista brigád és nyugdíjasok klubja, kertbarátok szakköre, de ennyi még nem elég az igényfejlesztéshez. — A legeredményesebben működő művészeti csoportunk a Rózsa Röpülj páva kör. A kórus vezetője Dankó Jánosné, a táncosoké Holub Sándorné. Fiatalok, idősebbek, énekesek, táncosok, ci- terások majdnem nyolcva- nan vannak. Tavaly ősszel a mezőberényi országos minősítésen a kórus „kiváló” lett, a táncosok „bronz 2” minősítést kaptak, persze az énekesek már 5 éve vannak együtt, a tánccsoport pedig csak 76 decemberében alakult. A járásban minden évben megrendezik a különböző művészeti csoportok találkozóját, nálunk is lesz ezután -ilj/en rendezvény. Az eredményesebb közművelődési munka érdekében a község vezetőivel együtt felmértük az itt lakók iskolai végzettségét. Így jobban látjuk majd a tennivalóinkat. Reméljük, hogy nemsokára felszabadul majd néhány hely az átalakított fürdőben, ahová egy-két szakkört, kiscsoportot bevihetünk. A Röpülj pávások próbájára is ellátogattunk. Nehéz lenne lelkesebb, jókedvűbb társaságot találni ezeknél a tsz-tagoknál, akik hetenként egy-egy este szíwel-lélekkel éneklik a népdalokat, s már a jobb hangzásra is ügyelnek. Szeretik, érdekli őket, amit csinálnak. Nem hiszem, hogy Kondoros 8 ezer lakója közül ne vonzana a művelődés más formája is egyre többeket, ha kedvüket keresnék, ha hely lenne hozzá, a helyteremtés pedig nemcsak pénzkérdés. Bede Zsóka Úttörőzenekarok találkozója Gádoroson Az orosházi járásban tevékenykedő úttörőzenekarokat találkozóra hívta az elmúlt héten a gádorosi művelődési ház és a 4043-as számú Dózsa György úttörőcsapat. A tótkomlósi, a csorvási és a gádorosi zenekart Kis Imre, a művelődési ház igazgatója mutatta be a közönségnek. Elmondta, hogy a tótkomlósi együttes most ünnepelte 10 éves fennállását, a csorvási zenekar 6 éve alakult, a gádorosiak pedig 2 éve játszanak. Kis Pál, az úttörőcsapat vezetője a „Mi világunkért” mozgalmi akció keretében szervezett találkozó hasznosságát hangsúlyozta. E rendezvény ugyanis előkészítőül szolgál az úttörőzenekarok megyei találkozójának, amelyet az idén március 5- én, Békéscsabán tartanak. Ezután következett a zenekarok fellépése; úttörődalokat, indulókat, népdalokat, verbunkosokat, klasszikus műveket adtak elő. A műsor után a rendezők elismerő oklevelet nyújtottak át a zenekarok vezetőinek, s a gyermekeket megvendégelték. T anteremgondok a mezőkovácsházi járásban
