Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-11 / 8. szám
o 1979. január 11., csütörtök i gramméi Az 1978—79-es tanév második felében kerül az első osztályosok kezébe az általános iskolai*szerelőkészlet, amely az új tantárgy, a „technika” gyakorlati segédeszköze. A készlet hetven alkatrészt, öt szerszámot és feladatlapokat tartalmaz, segítségükkel harmincnál több szerkezetet lehet összeállítani. A szerelőkészlet a TANÉRT 1. sz. debreceni mechanikai gyáregységéből közvetlenül az iskolákba kerül. (MTI-fotó — Oláh Tibor felvétele — KS) J) Holt idő Országos felmérés készült a bejáró középiskolások helyzetéről Érdekes következtetésekkel záruló felmérést készítettek 1977 novembere és 1978 áprilisa között az Oktatási Minisztérium középiskola főosztálya munkatársai. Felmérték a bejáró középiskolai, szakmunkásképző iskolai tanulók helyzetét 104 középfokú oktatási intézményben. A vizsgálat a 14—18 éves tanulóifjúság mintegy 15 százalékát érintette. Többek között Békés megyéből a gyomai 10. számú, és a 611. számú szakmunkásképző intézet kihelyezett tagozata, valamint a mezőberényi Petőfi Sándor Gimnázium is szerepelt a megvizsgált iskolák között. Egy ilyen jellegű, átfogó értékelés nagyon időszerű volt már. S hogy mennyire így van, azt bizonyítják az elkészült jelentés megállapításai is. A még ma is meglehetősen korlátozott számú diákotthoni helyekről kiszoNapok, hetek, évfordulók Gazdag kulturális program Szarvason A napokban a kezembe került Szarvas város 1979. évi rendezvénynaptára. Meglepett, hogy a 19 sűrűn gépelt oldalon rögzített program milyen sokoldalúan gazdag eseményre invitálja a művelődni, szórakozni vágyó gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket. Politikai és műszaki hetek, irodalmi, képző- művészeti rendezvények, jeles emberek születésének, illetve halálának évfordulójára rendezett emlékünnepségek, kiállítások egész sora szerepel a programban. A rendezvénynaptár birtokában felkerestem Koszti Pált, a szarvasi Városi Tanács művelődésügyi osztályvezetőjét, hogy tájékoztassa olvasóinkat: hogyan, milyen módszerekkel kívánják megvalósítani a gazdag programot, milyen elképzelések alapján állították össze a műsort? — Mindenekelőtt a gyakorlati tapasztalatokra építettünk. Az MSZMP KB határozata és a közművelődési törvény számunkra is hosz- szú időre megszabta a tennivalókat. Ezenkívül Szarvas város idegenforgalma megnőtt, szeretnénk a vendégek számára is minél több szórakozási lehetőséget biztosítani. Városi és járási találkozókat, eszmecseréket rendezünk, lehetőséget adunk arra, hogy a szocialista brigádok, a népitánc-csoportok, énekkarok, vers- és prózamondók, bábosok, kertészke- dők és kézimunkázok teret kapjanak a szereplésre. Két igen fontos esemény köré csoportosítjuk a rendezvényeket : a nemzetközi gyermekév és a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója a kiindulópont. A gyermekek számára az év minden szakában rendezünk kiállítást, szellemi vetélkedőt, éneklő ifjúság városi és járási találkozóját, ankétot, hangversenyt, bemutatót stb. A nemzetközi gyermekév jegyében nem kevesebb, mint 14 rendezvény várja a pajtásokat. Egyebek között lesz kiállítás a városi úttörő képző- és iparművészeti pályázatra beküldött alkotásokból, gyermekrajzokból, az úttörőszakkörök munkáiból. Rendezünk szellemi vetélkedőket, vers- és prózamondó versenyeket, jeles ünnepek alkalmából díszhangversenyeket. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulójára egyebek között jubileumi képzőművészeti rézkarckiállítást rendezünk. Városi emlékünnepség és tudományos ülésszak lesz a Debreceni Agrártudományi Egyetem szarvasi meliorációs főiskoláján. Ebből az alkalomból az Éneklő Ifjúság XII. jubileumi emlékhangversenyét is megrendezzük. Hogy miért rendezünk politikai és kulturális heteket? Szarvasnak sok a jeles embere. Mi a hagyományápolás hívei vagyunk. A Szarvason élő, vagy huzamosabb ideig itt tevékenykedő emberekről neveztünk el heteket, napokat. Első alkalommal 1970- ben rendeztünk Tessedik Sámuel halálának 150. évfordulója alkalmából tudományos napokat, és a sikereken felbuzdulva lettek ezekből hetek. A tudományos kutató- intézetekben — az öntözési Kutató Intézet, a Haltenyésztési Kutató Intézetben, valamint a talajjavító és talaj- védelmi vállalatnál — emléküléseket, tudományos előadássorozatokat rendeztünk nem kevés sikerrel. Februárban Toman János képzőművészeti hetek lesznek városunkban. Toman szarvasi születésű festőművész volt, az ő emlékét is megőrizzük. Márciusban Chován Kálmán zenei hetek lesznek. A névadó szintén városunk jeles zenetanára volt. Áprilisban Gyóni Gézára emlékezünk az irodalmi hetek keretében. Májusban egyebek között megrendezzük a szlovák filmhetet. Júniusban tanyanapot tartunk a Szarvasi Állami és Tangazdaság kákái kerületében. Ebben a hónapban adjuk át rendeltetésének a 10 csoportos gyakorló óvodát és megünnepeljük a hazai felsőfokú óvónőképzés 20. évfordulóját. Hagyomány már a Székely Mihály műszaki hetek rendezvénysorozata, a Bajcsy- Zsilinszky Endre politikai könyvhét, a Vajda Péter pedagógiai hetek programja, a Tessedik Sámuel mezőgazdasági hetek megrendezése. Ezekről az idén sem feledkezünk meg, de számos olyan rendezvényünk lesz, ami először kerül a programfüzetünkbe. Ilyen például a szarvasi nyár és ősz kulturális és sportprogram, az I. Tessedik Sámuel nyári egyetem, az I. szarvasi fotós alkotótábor, a bábcsoportok járási találkozója, társastáncosok járási vetélkedője, a díszítőművészek járási bemutatkozása. Ez év őszén lesz a szarvasi Világosság dalkör és szavalókórus megalakulásának 50. éves jubileuma, ebből az alkalomból kiállítást rendezünk a szavalókórus egykori vezetőjének, a város nagy szülöttének, Ruzicskay György Munkácsy-díjas érdemes művésznek alkotásaiból. A szocialista brigádok tiszteletére ősszel díszhangversenyt adunk, megrendezzük az országos gyermekkönyvhét megnyitóját, könyvkarnevált, a fotószakkörök járási-városi találkozóját. Csak a legfontosabb eseményeket említettem, amelyek megrendezésében a művelődési központon kívül besegítenék az üzemek és az intézmények is. A tavalyi eredmények alapján szép sikerekre számítunk. Ary Róza rult bejáró tanulók köztudomású, hogy napjainkban is hátrányosabb helyzetben vannak társaiknál. A múlt tanévben a bonyolultabb életrendben, a szorosabb napi időbeosztással élő bejáró középiskolások aránya 24,4 százalék volt. S ez az arány várhatóan csak nőni fog... A vizsgálat szerint a bejáró diákok zöme 20 kilométer alatti távolságról, általában autóbusszal jut el iskolájába. Az oda-, visszautazás együttes ideje a megkérdezett diákok jelentős részénél 1,5—2 óra. Ez a „holt idő” viszont a délutáni foglalkozásokat követő, vagy a közben eltelt idővel csak növekszik. Ezeket a késő délutáni, foglalkozások nélkül telő órákat, az egyre jobban fáradó diákok már nem képesek tanulással tölteni. Érdemes azonban egy másik általános gondra is odafigyelni. A bejáró diákok egy része a korai kelés miatt már reggel fáradtan étkezik az iskolába. (Nem beszélve arról az idegesítő tülekedésről, ami a reggeli buszközlekedésekre jellemző!) Megyénkben, a nemrég lezajlott ifjúsági parlamenteken, több iskola diákja is felszólalt éppen a kedvezőtlenül megváltozott utazási körülmények miatt. Az ebből eredő fáradtság természetesen a gyerekek teljesítményén is meglátszik. Este tovább maradnak fenn, s kevesebb idejük marad olvasásra, tanulásra — állapítja meg a vizsgálat. Érthető hát, hogy tanulmányi eredményük vagy gyengébb, vagy sokkal nagyobb erőfeszítéssel tudják csak elérni ugyanazt a szintet, mint a hasonló képességű, de helyben lakó társaik. Tisztán kell látnunk — s ezt a jelentés is megfogalmazza —. hogy ezek a tanulók különösen nevelési szempontból kerülnek hátrányba társaikhoz képest. Mi lenne a megoldás? Természetesen az volna az ideális. ha a bejáró tanulók mindegyike kollégiumba kerülhetne. Igaz, nem mindenütt nyílik erre lehetőség, de ahol van is, ott sem veszik igénybe. A falusi gyerekek nehezebben szakadnak el családjuktól, s a kollégiumi élettel járó kötöttségeket is nehezebben viselik. A felmérés során arra a kérdésre: „Ha kapnál kollégiumi helyet, igénybe vennéd-e?”, a megkérdezettek 94,2 százaléka „nem”~mel válaszolt. Erre a jelenségre feltétlenül figyelmet kell fordítaniuk a pedagógusoknak egyrészt családlátogatásokkal, másrészt törődéssel, meggyőződéssel. De a diákotthonok, kollégiumok légkörén is van javítani való, amit megyénkben is éppen elegendő figyelmeztető jel bizonyít. A vizsgálat arra is rávilágít, hogy „a bejáró tanulók munkavégzése jobb a többiekénél, pályaválasztásuk is kiforrottabb.” Ez a megállapítás csak látszólag mond ellent a korábbi észrevételeknek. Ugyanis a következetesebb munkavégzéshez — különösen a fizikai munkához —, kötődésük egyértelműen jobb, kevesebbet mulasztanak és nagy igyekezettel próbálják ledolgozni tanulmányi hátrányaikat is. A szakmunkástanulóknál — állapítja meg a jelentés —, a szellemi munkavégzőképesség meglehetősen gyenge. s legtöbb problémájuk a közismert tárgyakkal van. (Bár ez nemcsak a bej áró tanulókra érvényes!) Ugyanakkor, náluk figyelembe kell venni azt is, hogy a felnőttekhez kötődő szorosabb kapcsolatuk sok esetben rossz irányban hat magatartásukra. A jelentés végül a felmérésekből közvetlenül adódó javaslatokkal zárul. De egy jelentés — bármily értékes, hasznos jelenségekre hívja is fel a figyelmet —, csak adathalmaz marad mindaddig, míg az iskolák, kollégiumok nem tesznek meg mindent a gyakorlatban is, a bejáró diákok körülményeinek javításáért. De van valami, ami gyakran megkeseríti az iskolák vezetőinek szájízét. A szállítási vállalatok nem tekintik elégséges tárgyaló- partnernek az iskolák igazgatóit. Járatokat szüntetnek, vagy változtatnak meg az iskolák előzetes értesítése nélkül. Az utazás — nemegyszer embertelen — körülményeiről nem is beszélve. Pedig sok-sok figyelmeztető jel mutat arra, hogy a diák- utaztatásban valami nincs rendjén. S nem is biztos, hogy pusztán gazdasági okok miatt! B. S. E. januári folyóiratszemle * Kortárs Jó hosszú címet adott Kolozsvári Grandpierre Emil az általa megindított, s sok hozzászólást megért anyanyelvi vita lezárásának. „Szertartás egy halott isten tiszteletére avagy a Herder- vita elhantolása.” Már a címben is tapasztalható csípős és keserű irónia végigvonul az egész — befejezés helyett inkább további diskurzusra csábító — cikken. Megkapja a magáét újra a bürokráciát híven kifejező, inkább- ködösítő, mint a gondolatot tisztán feltáró hivatali hyelv, s nemkevésbé a különböző szakzsargon. Ez utóbbi mint legfőbb veszély. De kijut alaposan az oktatás- néflpzerűsítésnek is a rossza- lásból, különös tekintettel az egyetemi tankönyvekre. Példáiét röviden elemzi a Bárczi—Benkő—Berrár-félét, majd így összegez. „Lehet, hogy ez a tankönyv alkalmas tudósok nevelésére, de annyi bizonyos, hogy a leendő magyar tanárt nem látja el gyakorlati útmutatásokkal. Ég hogyan taníthatná a magyar nyelvet az, aki nem tisztázta, mi is a nyelv tulaj donképpen ?” A népszerűsítő nyelvészeti művek fő hibája is az, az. író szerint, hogy az alapfogalmakat nem ismertetik. „Holott az általános nyelvi műveltségnek csak akkor van alapja, ha tudjuk mi a nyelv és a műveltség összefüggése, ha tudjuk, hogy a nyelv hivatása szerint az emberi érintkezés eszköze, ha tudjuk mi a szó...” Hasonló hevességgel kel ki a nyelv öntisztító képességét mindenhatónak tartói* ellen. Ez az idő már megszűnt, mert kimerülőben a népnyelv tartaléka. S hiába sokkal nagyobb ma a gyermekek szókincse, mint régen, de ez milyen? „A gyarapodás tetemes részben a fejlődő igazi és áltudomány nyakatekert, magyartalan kifejezéseiből áll.” Végül még egyszer visszatér a legfontosabbra, az iskolai, de főleg az egyetemi oktatási anyagra, s megállapítja súlyos hibájukat: az unalmat. Márpedig, hogy hatékony legyen a nyelvi nevelés, az írott, de a szóban leadott .anyagnak is izgalmasan szórakoztatónak kell lenni. * Nagyvilág A huszonnegyedik évfolyamába lépő világirodalmi folyóirat ez évi első száma körképszerű. Részlet Misima Jukió japán író híres regényéből, Az aranypagodából; egy novella a több kötetes szovjet—orosz prózaírótól, Gennagyij Nyikolajevtől, kisregény — Polgárság — a nálunk jól ismert olasz írónőtől, Natalia Ginzburgtól. A német irodalmat Angelika Mechtel képviséli A diliflep- ni című elbeszéléssel, majd a nemrég nálunk járt világhírű amerikai író — Bemard Malamud — Hazatért a hős című regényéből egy részlet zárja a szépirodalmi részt. A közölt prózai írásokból háromnak tárgya az abnor- mis ember. A japán regény arról szól, hogyan jut el egy gyötrött lelkű fiatalember az aranypagoda-templom csodá- lásától annak felgyújtásáig; a német novellában egy őrült ember följelentései üldözötté tesznek egy ártatlant; s az amerikai írás hőse, a depresszióval küszködő életrajzíró Dubin, akinek pár gyöt- relmes napját kísérheti végig az olvasó. Születés, szerelem, házasság, válás, élet és halál — macskák közt — az olasz kisregényben. A szovjet elbeszélés sem szívderítő. A párját elvesztett öreg emberért eljön városi fia, hogy magával vigye. Rideg kapzsisága kiábrándító, akárcsak a régi falusi barátaival, ismerőseivel a viselkedése. De még ezt is megtetézi végül a szóban is kimondott szándéka, hogy csak a nagyobb lakásért akarja apját magával vinni. Vass Márta Szivárvány? Nem a műsort kérdőjelezem meg, szó sincs róla. Csak éppen néhány riportja után kívánkozott elő a kérdőjel, ami valami olyasmifélét fejez ki, hogy bizony akadnak dolgok, melyek nem pompáznak a szivárvány színeiben. Vasárnap délelőtt kétórás riportutazást ígért a Szivárvány a Petőfi rádióban. Ezúttal a környezetet vették szemügyre, mi több: nagyító alá. Nem annyira a természeti környezetet, sokkal inkább a közeget, amelyben élünk, amely óráról órára körülfog bennünket, és alaposan meghatározza érzéseinket, gondolatainkat. Azt a közeget, melyet a társadalom hoz létre, mely valahol tükre az egésznek; és sajátos abban is, hogy változásai változásokat hoznak . létre belső világunkban, közérzetünkben. S ha ez így van (márpedig így van), akkor nem árt néha vizsgálódva körülnézni ebben a kömye- zetközegben is, rávilágítani rossz oldalaira, és félteni- óvni benne, ami szép, ami jó, ami emberi. Kétségtelen, hogy ilyen szándékkal indultak útnak a Szivárvány riporterei, és többé-kevésbé meg is találták ezeket a csomópontokat. Hallottunk beszélgetést örökösen civakodó-verekedő szomszédokról, gonoszkodó fiatalokról; hallottunk jóra világító szavakat egy kollégiumból, majd egy csepeli brigád háza tájáról, ahol a művezető egyszerűen és találóan mondta ki az alapvető tanulságot: „Az emberséget tanulni kell, egymástól is, ha úgy szükséges.” Valaki más pedig arról beszélt, hogy „ha mindenki azt csinálhatná, amit szeret, másképpen állnánk”. A társadalmi közeg jó hajtásai ezek, feltehetően olyan munkahelyi légkör szülöttei, amilyenről mindenütt álmodnak, és amilyen — valljuk csak be! — kevés van még. Aztán bombaként robbantak az elrémisztő, érthetetlen közeghatások: közöttük is egy csontig rágott téma, a vendéglátás. „Nincs teljes fényében”, mondotta a megkérdezett, aki szakmai hozzáértés és szakmaszeretet dolgában bizonyára a legjobbak közül való. Ez a talán nyolc-tíz perces riport volt a kétórás műsor legkiemelkedőbb része. Nemcsak azért, mert kiderítette: közel sem „csontig rágott téma” a magyar vendéglátás közhangulata, stílusa, hanem azért is, mert nyílt és őszinte volt. „A vendéget fogadni kellene. Nálunk ez szinte teljesen megszűnt. A vendégnek köszönni kellene, ajánlani, kedvesen szólni hozzá; a mi felszolgálóink általában nem köszönnek, nem ajánlanak és mordak, sértődöttek. Az üzletvezetőnek a placcon kellene lennie. Alig van ott. Vendég vagyok, mégsem tekintenek annak.” Pedig — és erről is szó esett — a magyar vendéglátás a helyszín kultúrájának szépítésében sokra jutott. Nincs város, nagyközség, ahol ne lenne legalább egykét igazán esztétikus, jó hangulatot árasztó étterem, eszpresszó. A felszolgálók mégis mordak, és nem vendéglátók. A faburkolat és díszes álmennyezet mégiscsak külsőség? Elgondolkoztam közben az evidéki példákon. Rengeteg van! És kivétel szinte alig. Nálunk sem szeretik, amit csinálnak? Rossz a közérzet a vendéglátóiparban? Persze, néha a vendég sem angyal, de máskor sem volt az. Vagy az egykori udvariasság mögött csak az érdek húzódott meg? Most nincs ilyen? Mennyi kérdés! Ha sikerülne felelni rájuk, változna a kömyezetközérzet. Mert az ember is visszahat arra, ha formálni akarja. Sokan együtt, úgy a leghatásosabb. Sass Ervin
