Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

1979. január 7., vasárnap Filatéliai hírek A fő vonzerőt mégis a hegyek jelentik; a 2500 mé­ter fölé is magasodó csúcsok, a hónapokig megmaradó mé­teres hótakaró. Az Alacsony- Tátra érdekes növényvilága mellett jég- és cseppkőbar­langjairól is híres. Legfon­tosabb turistaközpontjai: Chopok, Tálé és Donovaly. A Nagy- és Kis-Fátra roman­tikus vidékén még kisebb az idegenforgalom, így elsősor­ban az üdülni, pihenni vá­gyók részére előnyös. Külön- ges szépségű a Zsolnától északkeletre levő Vrátna- völgy (Vrátna-dolina), mely­nek kiépítése az utóbbi években gyorsult meg. A Magas-Tátra kapuja Poprad, innen a fontosabb' települések kisvasúttal ké­nyelmesen elérhetők. A hegység egész területe vé­dett nemzeti park, gondosan karbantartott turistautakkal, jelzésekkel, A kirándulások során azonban nem szabad elfeled­kezni arról, • hogy a tél szá­mos veszélyt is rejteget. A gépkocsival közlekedőknek figyelembe kell venniük a hegyi utak sajátosságait, a } ió és jég elleni védekezés zükségességét. Sízésnél, tú­rázásnál pedig csak a gya­korlatunknak és felszerelé­sünknek megfelelő nehézsé­get szabad vállalni!- (í :• s ö) Mechanikai növényvédelem Tél van, nyugalomban Van­nak a növények, nemigen akad tennivaló a kiskertben. Kert—háztáji sorozatunkban a kertészek számára a ké­sőbbiekben hasznosítható is­meretekkel próbálunk segít­séget nyújtani munkájukhoz. Első ilyen témánk a mecha­nikai növényvédelem. Sajnos, a szükségesnél ke­vesebbet törődünk a mecha­nikai növényvédelemmel, pedig nagyon hatékony és az emberre nézve semmiféle veszélyt nem rejtő növény- védelmi eljárás. Igaz, ez a védekezésmód eléggé fáradt­ságos és sok munkái: köve­tel, kis kertekben mégis megéri elvégezni, mert na­gyon eredményes lehet. A törzs és a vastagabb fa­ágak tél végi kaparásával, kefélésével a kéreg felszínét beborító mohákat, zuzmókat, apró termőtestű taplógom­bákat távolítjuk el, és ezzel lehetővé tesszük a törzs szö­veteinek lélegzését. A kéreg- •ripacsok alatt a legkülön­bözőbb kártevők bábjai, to­jásai, hernyói telelnek át. Ezeket a kéregkaparással ezerszámra semmisítjük meg. A koronaritkítással olyan élettani körülményeket te­remtünk, amelyek között a kórokozó gombák elszaporo­dásának lehetősége csökken. E munka során távolítjuk el a szúbogarakkal fertőzött, beteg és száraz ágakat is. A lisztharmatos hajtásvé­gek tél végi visszametszése és nyár eleji lecsípése jelen­tős mértékben csökkenti az almafák fertőzöttségét. Ugyanez az eljárás szolgál­hat az őszibarack-, a cse­resznye-, a meggy- és az al­mafák levéltetves hajtásvé­geinek megsemmisítésére is. Igen nagy fontosságot kell tulajdonítanunk a hernyó­fészkek leszedésének. Külö­nösen az amerikai fehér szö­vőlepke fertőzését kell fi­gyelni, és ha meglátjuk a jellegzetes selymes fényű szövedékben rejlő hernyó­kat, akkor még szétmászá- suk előtt vágjuk le és éges­sük el a fertőzött hajtásokat. Télen, a kis és nagy her­nyófészkeket és a fán szára­dó moniliás gyümölcsmú­miákat szedegessük össze és égessük el. A bogarak rajzása idején is sokat tehetünk mechani­kai védekezéssel. Egyes években a gyümölcsfák vi­rágzása egybeesik a bundás- bogár rajzásával. A gyümöl­csöskertben — főként ala­csony törzsű fák esetén — módunk van arra, hogy a vi­rágok bibéit rágcsáló boga­rakat üvegbe szedjük és elégessük. A rajzó cserebo­garak is sok gondot okoznak a gyümölcskertészeknek: ezeket kora reggel, még der­medt állapotban kell lerázni, összeszedni és elpusztítani. Sokan elavultnak tartják a hernyófogó övék felhelye­zését a gyümölcsfákra. Pe­dig ezek a nyár folyamán a kártevők tízezreit segítenek elpusztítani. A törzsre fel­erősített hullámpapíröv vagy szénából-szalmából' so­dort kötél alkalmat ad arra, hogy időnként összeszedve, velük együtt a különböző molyhernyókat is elégessük. Igen nagy fontossága van a gyümölcs ritkításának is, amely jelentősen fokozza a permetezések hatékonysá­gát. Az egymással összeérő gyümölcsök felületét a per- metlé nem vonja be egyen­letesen és ezért az almát és az őszibarackot rendszerint az összeérő felületek hatá­rán támadják meg a moly­hernyók. Szakszerűen ritkí­tott gyümölcsösöknél ez nem fordulhat elő. — m. szabó — Postai emlékek az LZ—127 Zeppelin léghajó északsarki útjáról. Ezzel kapcsolatban' felemlítjük, hogy a Zeppelin léghajó 1931. évi északi sar­ki útja előtt már 1929-ben felvetődött a sarkutazás gon­dolata. A nagy norvég uta­zó Fritjof Nansen és a ne­ves ausztráliai sarki repülő, Wilkins keltették fel az ér­deklődést a Zeppelin léghajó tudományos célú sarki re­pülése iránt. Közben Nansen 1930-ban meghalt, mielőtt a terv megérett volna. De még ugyanzen évben Eckener és Wilkins felújították a sarki repülés eszméjét. Tervet dol­gozták ki arra, hogy a költ­séges expedíció kiadásait előteremtsék. Éspedig a re- pülőutat összekötötték volna egy, a jég alatt az északi sar­kot megközelítő tengeralatt­járó útjával, amely különle­ges szerkezettel felfúrta vol­na magát a jég alól. Így a tengeralattjáró találkozott volna a légi úton odaérke­zett Zeppelin léghajóval. A tengeralattjáró elkészítése azonban olyan soká tartott, hogy Eckener nem várt to­vább, s megszervezte a Zep­pelin léghajó találkozását a Ferenc József földnél a szov­jet „Maligin” jégtörővel. Az LZ—127 jelű Zeppelin 1931. július 25-én hajnalban hagy­ta el Friesdrichsafent Ecke­ner vezetésével, és nagyszá­mú nemzetközi tudóssal. A léghajó első állomása Lenin­grad volt, ahol fedélzetére vette a szovjet tudós csopor­tot is, köztük a nemrégiben elhunyt Ernst—Krenkellel, aki a rádió összeköttetését volt hivatva létrehozni és fenntartani a „Maligin” jég­törővel. A léghajó a követ­kező nap hagyta el Lenin- grádot, 28-án reggel Arhan- gelszk fölött repült el, majd a sarki tenger felett folytat­ta útját. Elérték Novaja— Zemly-t, majd a Ferenc Jó­zsef föld szigetcsoport felé közeledve fogták „Maligin” üzenetét, melyet a jégtörő a Flora-foknál adott. Krenkel állandóan tartotta az össze­köttetést a léghajó és a jég­törő között. A jégtörő helyé­nek megjelöléséül színes fe­lületű ballont eresztettek fel kötélen, melyet a léghajó 28- án vett észre. A'léghajó az előkészített leszállóhelyhez közeledve megkezdődött a postazsákök kicserélése. A léghajó 8 zsák küldeményt vett át a Maligintől, és 16 zsákot adott át továbbításra. A Magyar Posta ebből az al­kalomból 1931-ben „Gráf Zeppelin” magyarországi lá­togatása alkalmából felül­nyomott 60 000 fogazott és kis mennyiségű vágott sort. Eredeti futott levélben igen ritka. Vas Tibor Magyarországon is egyre többen űzik az egészséges téli sportokat — ha épp' le­het. Éghajlati-domborzati adottságaink ugyanis e té­ren nem a legkedvezőbbek, így egyre nagyobb azok szá­ma is, akik egy hétvégi ki­rándulás, vagy egy egy-két hetes utazás során valame­lyik közeli országban élve­zik a tél örömeit. A méltán legkedveltebb úticél: Csehszlovákia, ponto­sabban Kelet-Szlovákia hegy­vidékei. Az Alacsony- és a Magas-Tátra, a Nagy- és a Kis-Fátra a természetjárás, az üdülés, illetve a sportte­vékenység bármely fajtáját kedvelő látogató igényét ki tudja elégíteni. Több idegen- forgalmi iroda szervez cso­portos utazásokat, de segít­séget nyújtanak az egyéni turistáknak is terveik meg­valósításában, a szállásfog­lalásban. A természeti szép­ségeken túl számos olyan — történelmi múlttal és vonzó látnivalókkal rendelkező — város is található itt (példá­ul Kassa, Lőcse, Igló, Kézs- márk), amely szintén ma­gyarázza a hazánkból ide irányuló, évről évre növekvő idegenforgalmat. Kert — háztáji A csorba-tavi Hotel Panorama Útjelző tábla az Alacsony-Tátrában Téli turizmus Irány a Tátra Autó — motor Meddig fagyálló a fagyálló? Igazán komoly aggodalom­ra annak van oka, akinek vízzel feltöltött állapotban éri kocsiját a fagy. A fagy­álló folyadék ugyanis — ha nem eléggé „hidegbíró” tö­ménységű — nem úgy visel­kedik, mint a víz, nem vá­lik térfogatát megnövelő, fe­szítő erejű jéggé, hanem megkásásodik. Így azután ál­talában ritkán okoz fagykárt. A megkásásodott hűtőfolya- dékú gépkocsimotort persze nem szabad huzamosabb ideig járatni, hanem takarás­sal, melegítéssel előbb vissza kell állítani a folyékony ál­lapotát. Mindenképp helyes tehát, ha az autóban az előírások­nak megfelelő korú és fagy- állóságú hűtőfolyadék van. A két-háromévenkénti cserének nemcsak az az értelme, hogy a fagyálló „legyengül”, ha­nem a hűtőrendszer korró­zióvédelmét szolgáló felada­tát sem tudja már ellátni. Fagyálló kétféle változat­ban kerül forgalomba: kon­centrált folyadék formájá­ban, amelyből desztillált víz hozzáadásával a használati útmutató szerinti fagyáspont értékű folyadék állítható elő, vagy egyenesen fagyálló fo­lyadékként (antifriz 40), amely hígítás nélkül „ké­szen” tölthető be a hűtőbe, és használható mínusz 30— 40 C-fokig. A használati uta-. sítás arra nézve is tájékoz­tatást nyútj, hogy kell-e kü­lön korróziógátló vegyszert hozzáadni a folyadékhoz, vagy már gyárilag hozzáke­verték. A télen-nyáron fagyálló hűtőfolyadékkal közlekedő autóknál az időközönkénti utántöltést, folyadékpótlást is tulajdonképpen fagyállóval kell végezni. Persze desztil­lált vízzel is lehet, csak ak­kor egyre hígul a folyadék. Nos, főként ilyenkor szeret­né tudni az autótulajdonos, hogy mennyire fagyálló a fagyállója. A nagyobb ben­zinkutaknál egy ügyes kis műszerrel néhány perc alatt díjtalanul bemérik a fagy- állóságot. Ha nincs lehetősé­günk ennek elvégeztetésére, szívjunk ki gumilabdával, vagy eresszünk le egy keve­set a hűtőfolyadékból, s e próbaadagot egy kis edény­ben tegyük be a hűtőszek­rény mélyhűtő részébe. A frizsidert egy időre állítsuk maximális hűtőhelyzetbe, és a próbaadag mellé helyez­zünk el egy hőmérőt is. Így azután egy-két óra leforgása alatt megtudhatjuk, hogy hozzávetőleg milyen állapotú a folyadékunk, körülbelül mikor kezd el kásásodni. Ha még nem érkezett el az ideje a folyadékcserének, tö­mény fagyálló utántöltésével javíthatunk a koncentráción. Arra viszont mindig gondol­ni kellv hogy a különféle fagyállók nem mindig kever­hetők egymással, így az utántöltésnél feltétlenül ra­gaszkodni kell az eredeti márkához, illetve meg kell tudakolni az „összeférhető- séget”. Mivel a fagyálló fo­lyadékok rendszerint mérge­ző hatásúak, kellő óvatosság­gal kell bánni velük (pl. gu­mikesztyűs kézzel kell vé­gezni a feltöltést). B. I. Tudomány — technika Harc a repülőtéri zajözön ellen A repülőzaj a légiközleke­dés kellemetlen kísérőjelen­sége. Olyan tém.a ez, amely a világ összes államát foglal­koztatja. Az egyre nagyobb és gyorsabb gépek üzembe állításával növekszik a zaj mértéke és annak zavaró ha­tása. Tévedés azt hinni, hogy az emberi szervezet képes megszokni a lármát. Tapasz­talatilag kimutatható, hogy a fokozódó zajszint szívbeteg­ségeket, nagyothallást okoz­hat, a szuperszónikus repülő­gépek hangdöreje pedig az anyaméhben levő magzato­kat is veszélyezteti. Alvó személyeken végzett kísérle­tekből kiderült, hogy a ká­ros befolyások öntudatlan ál­lapotban is jelentkeznek az emberi szervezetben. A repülőgépek zajáért tu­lajdonképpen a sugárhajtó­művek a felelősek. A pana­szok többnyire a fel- és le­szállások zajözönével kapcso­latosak. Érthető is, hiszen felszállásnál mindig igénybe kell venni a hajtómű össztel­jesítményét. Üjabban a re­pülőgépek a start után hosz- szú ideig emelkednek és olyan meredeken, amennyire csak lehetséges, hogy az úgynevezett átrepülési terü­leten csökkentsék a zajt. A leszállás zajcsökkentésére pe­dig új rászállási technikát dolgoztak ki. Az úgynevezett elektronikus siklóösvényre történő vízszintes rászállást 600 helyett 900 méter ma­gasságba helyezték. Ezáltal a hajtómű tolóereje a rárepü- lés első fázisában rendkívül alacsony, ami által a zaj is kisebb. Ugyanakkor a futó­mű és a fékszámyak kihaj­tásának az idejét annyira el­odázzák, amennyire csax le­het és így a nagyobb hajtó­mű-teljesítményre csak ké­sőbb van szükség. Képünkön: 15 méter magas vasbeton védőfal, amely 3,8 kilométeres gyűrűként fogja körül a frankfurti repülőtér egy részét és parabolikus felületével visszaveri a terjedő zajt (KS)

Next

/
Thumbnails
Contents