Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-06 / 4. szám

1979. január 6., szombat NÉPÚJSÁG Egykor szegényház — ma otthon B KNEB központi lapjában olvastuk 11 fogyasztók érdekeinek védelme Békéscsabán és környékén JEGYZET Stúdió a játékokért „Milyen játékot vegyek a gyerekeknek? Már majdnem minden játékot ismernek, az üzletekben újat alig látni!” A legtöbb szülő ezzel a gond­dal indult a karácsonyi be­vásárlásra, több-kevesebb si­kerrel. A hazai játékgyártás választéka és színvonala, a játékboltok készlete bizony sok fejtörést okoz a szülők­nek. A vásárlók azonban bizo­nyára észrevették, hogy a közelmúltban valami történt a „játékfronton”. Sokkal több a játék, ma már nem hiány­cikk a ródli, a korcsolya, a síléc, hogy a sokféle babáról ne is beszéljünk. Az viszont igaz, hogy aki mechanikai, elemes játékot, villanyvas- utat, logikai játékot, autópá­lyát keres, az ritkán talál. A tavalyihoz képest mégis jobb a helyzet, és további javulás­ra számíthatunk. Megalakult ugyanis a Könnyűipari Mi­nisztérium és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság kezdeményezésére, a Bú­toripari Tervező Iroda játék­ipari fejlesztési és formater­vezési osztálya keretében a játékstúdió. A stúdió feladata a kultu­rális és gazdasági céloknak jobban megfelelő, a jelenle­ginél jobb minőségű, célsze­rű hazai játék termékszerke­zet kifejlesztésének elősegí­tése. Elsősorban új játékok, játékrendszerek kifejlesztése és hazai gyártásra való elő­készítése a tervszerű gyárt­mányfejlesztés feltételeinek megteremtésével. Ennek megfelelően a játékstúdió in­formációk gyűjtésével és ke­Szélesre tárt kapun gör­dül be a gépkocsi. ' A tágas udvart három épület tagol­ja részekre. Az egyik ajtón kék munkaruhás, ősz férfi lép ki. Vödörrel a kezében indul hátra, a malacólak felé. Olasz Mihály bácsi csaknem 14 éve él a déva- ványai szociális otthonban. — Mindig sok sertést tar­tottunk otthon, a tanyán — meséli. — Hozzászoktam a jószághoz. De mást is meg­csinálok, mindent, ami jön. Nem szeretek egy helyben üldögélni. Egészség az van, szerencsére. Nemrég azért csak lekapott a lábamról az influenza. Feküdni kellett volna legalább egy hétig, de négy napnál nem bírtam to­vább. Belépünk a középső épü­letbe. Itt vannak az iroda- helyiségek. Ugrai Sándorné igazgató papírtorony mögül néz fel. — Épp a heti prog­ramot tanulmányozom — mondja nyugalmat árasztó, mély hangján. Kerek mon­datai belső kiegyensúlyo­zottságról tanúskodnak. Né­hány éve csinálja ezt a nagy felelősséggel járó munkát, máris nagy gyakorlattal. — Dévaványán hagyomá­nya van az idősek gondozá­sának — mondja: — Ezt az egykori szegényház alapozta meg. A mai otthon néhány éve még jóval kisebb volt. Később vásároltuk meg a termelőszövetkezettől a szomszédos épületet, amely a férfiak „rezidenciája” lett. Nemrég készültek el az iro­dahelyiségek. Még így sem mondhatnám, hogy tágasan vagyunk. De jöjjenek, néz­zünk körül! Az ebédlő, ahová belé­pünk, bizony szűkös. A 30— 40 ember könyöke is ösz- szesúrlódik, hát még, ha egyszerre ebédel mind a 66 lakó. Az ebédlőn keresztül haladva a hosszú folyosóra jutunk, melynek ablakpár­kányain cserepek sorakoz­nak. A leomló virágok zöld­je gyönyörködteti a szemet. Gondozzák, locsolgatják is féltőn. Ide telepednek le egy Egy kis ebéd utáni terefere a kis ebéd utáni tereferére. Néhány idős asszony a kézi­munkája fölé hajol. A he­tek, hónapok munkájával készült faliképek a hálószo­bák falára kerülnek. A szo­bák berendezése meglepően modem. A fehér falak men­tén 8-10, színes takaróval leterített heverő sorakozik. Középen korszerű, kényel­mes fotelek, székek. A he­lyiségeket szőnyegek, színes párnák teszik otthonossá. Néhányan elkísérnek ben­nünket. — Itt az én ágyam — mutatja egy néni. — Nézze, kedves, ezt a faliké­pet én készítettem. Sajnos, már rossz a szemem, keve­set tudok kézimunkázni — mondja a másik. Olasz Mihály bácsi is elő­kerül. Néhány percre leül az asszonyok közé. A kará­csonyról beszélgetünk. A kis házi ünnepségen min­denkit apró ajándékkal lep­tek meg az otthon dolgozói. Néhányukra hozzátartozójuk is gondolt. Szűcs Imrénét már jóval karácsony glőtt meglátogatták, megajándé­kozták nevelt gyermekei. — Három menhelyi gye­reket neveltem fel — em­lékezik a 87 éves asszony. — Gyakran meglátogatnak. Többet törődnek velem, mint mással az édes gyere­kei. Bizony, nehéz életem volt — pityeredik el Szűcs néni. — Megbénult a fér­jem, ezért szükség volt a pénzre, amit a gyerekek után kaptam. Kicsi koruktól neveltem őket. Mindnyájuk­ból ember lett, nekem meg támaszaim, vigaszaim öreg koromra. — Jó az élet az otthon­ban — veszi át a szót özv. Purgel Mihályné. — Itt la­kott a férjem is, néhány éve halt meg szegény — hatódik meg. — Kirándulni is szoktunk — szól közbe Pengő Lídia néni. — Nyáron Miskolcon jártunk. — Próbáljuk kicsit fel­pezsdíteni a „szellemi éle­tet” — magyarázza az igaz­gatónő. — Persze nem sza­bad megfeledkeznünk arról, hogy a lakók átlagéletkora 75 év. Közben átjutunk a férfiak lakrészébe. A folyosón ül­dögélnek ők is. Ebéd utáni cigarettájuk füstjébe bele- ködlik egy-egy fiatalkori emlék. Cigarettacsikket, ha­mufoltot a tüzetes szemlélő sem talál. A tisztaság bizo­nyítja: otthonuknak érzik ezt a házat. — Megszokott rend sze­rint folyik az életünk — mondja az igazgatónő, mi­közben megmutatja a tá­gas, csillogóan tiszta kony­hát az új épületben. — A rend természetesen nem je­lent korlátozottságot. Bár­mikor jöhet látogató. Lakó­ink kimehetnek a községbe, amikor csak kedvük tartja. Az egészségesek élnek is ez­zel a lehetőséggel. Sajnos, ilyen korban már gyakori a betegség. Ezért van szükség az állandó orvosi felügye­letre. A nyolc gondozónő közül ötnek egészségügyi szakké­pesítése van, — Vannak per­sze gondjaink — sóhajt, amint kikísér bennünket. — Például az intézmény me­legvízellátása nem a leg­jobb. Szerencsére akad se­gítségünk. A Lenin Termelő­szövetkezet, a sütőipari vál­lalat és a gyógyszertár szo­cialista brigádjai patronál­nak bennünket. Segítenek majd az idei évre tervezett parkosításban is. A leendő park helyén még fagyottan, szürkén szunnyad a föld. Tavasszal már talán zöld pázsitban, színes virá­gokban gyönyörködhetnek az otthon lakói. A görög városok, falvak nyáridőben délelőtt 10 és es­te 6 óra között szinte kihal­tak, az égető nap elől min­denki az árnyékba igyek­szik. Este 9 órakor kezdődik az élet, ilyenkor az emberek ezrei sétálnak a vízparton, a főutcán. Tehetik ezt annál is inkább, mert este 10 óra táj­ban sötétedik. Mi is a dél­utáni órákban indultunk a fővárosba. Athén határában aztán olyan dugóba kevered­tünk, hogy alig láttunk. Ah­hoz képest Budapesten a csúcsforgalom kényelmes kéjutazás. A nyolcsávos uta­kon egyirányú a forgalom, s ez külön nehezíti az idege­nek közlekedését. A meg- megálló, majd újból nekiló­duló buszsorban feltűnést keltett a Trabant. Sokan amolyan „barkács”-autónak nézték a derék járművet. Az­tán azon csodálkoztak, hogy ez a kis kocsi hogyan tud fütyülő kerekekkel indulni a lámpáktól, s milyen jól gyor­sul. Az egyik közlekedési rendőr is megcsodálta — közelről. No, nem jószántá­ból, hanem az én hibámból: az történt ugyanis, hogy a sárga jelzésnél még átsurran­tam. Jött is utánam. Elhajta­ni nem tudtam, no meg nem is illik, még itthon sem. Az­tán gyorsan megegyeztünk: „No-no” — szólt, s intett, hogy óvatosan vezessek. A közlekedési rendőrök mun­A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság havonta meg­jelenő folyóirata a Népi El­lenőrzés rendszeresen közöl írásokat a megyei, járási, városi bizottságok tagjainak, a vizsgálatok vezetőinek tollából. Legutóbb Hévízi László, a békéscsabai NEB tagja számolt be a lap ha­sábjain a belkereskedelmi törvény szellemében lefoly­tatott komplex vizsgálat­ról. Békéscsaba — az új köz- igazgatási forma révén — különleges helyet foglal el ebben a tekintetben is. A megyeszékhely kereskedel­mi, vendéglátóipari üzlet- hálózatán kívül a város kör­nyéki községek egész sorát szükséges ellenőrizni. Ép­pen ezért a fogyasztói ér­dekvédelem vizsgálata a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ-en kívül kiterjed a Mezőberény és Vidéke ÁFÉSZ központjára és, boltjaira is. Így, összessé­gében 12 ABC-áruházat, ön- kiszolgáló és vegyesboltot ellenőriztek Békéscsabától Köröstarcsáig. A vizsgálatot az SZMT közgazdasági osz­tályának társadalmi ellen­őreivel bonyolították le, s bevonták a munkába a me­gyei élelmiszerellenőrző és vegyvizsgáló intézetet is. A tapasztalatok szerint mind a 12 boltban előfor­dult valamilyen szabályta­lanság. A próbavásárlások során csak két üzletben számoltak pontosan: az elté­rés rossz mérésekből, több­letszámolásból és árdrágí­tásból származott. A fo­gyasztói árakat és a zöldsé­gek minőségi osztályba so­rolását mindössze két bolt­ban tüntették fel az előírá­soknak megfelelően. A fel- vásárlási jegyeket az üzletek felénél hiányosan, pontatla­nul töltötték ki. Volt olyan egység, ahol a tejet nem a kájukkal felgyorsítják a for­galmat. Mozdulatuk nem elő­írásosan szertartásos, csak éppen egyértelmű. Minden mozdulatuk azt tanúsítja: ér­zik a forgalmat, ritmust tud­nak diktálni a járműsorba. A görög autósok — tapasz­talatunk szerint — jó part­nernek bizonyultak. Kézfel­emelésre megálltak, enged­tek. Végül is 6 órakor sike­rült valahogy az Akropolisz- hoz vergődünk. A meglepe­tés ekkor ért bennünket: igaz 8-ig van nyitva, de fél 6-tól már nem engednek be látogatókat. így azután in­dulhatunk haza, s másnap valóban korán reggel, kami­onok között bújkálva tér­tünk vissza a fővárosba. A benzinkutak egymás mellett, egymással szemben hűtőben tartották; a mély­hűtőben válaszfal nélkül tárolták a baromfihúst és a halat; a kenyeret az önki- szolgáló állványon csoma- golatlanul helyezték el. Az összességében ellenőrzött 327 ezer forint értékű áruból az eladótérben, valamint elkü­lönítés nélkül a raktárakban több mint 22 ezer forint ér­tékű lejárt szavatosságú árut találtak. Nem érdektelen megjegyezni:-ezek 28 száza­lékát a teljesen forgalomba hozott pörkölt szemes kávék tették, ki. A bolti ellenőrzési naplók arról tanúskodtak, hogy a belső ellenőrök gyak­ran ellenőrzik a boltokat. Az általános tapasztalat az: a be­jegyzések sablonosak, hi­ányzik a konrétság. Jellem­ző, hogy a szövetkezetek el­lenőrei általában mindent rendben találnak, a külső vizsgálatok viszont jelen­tős hiányosságokat tárnak fel. Az összefogó jelentést megküldték az ÁFÉSZ-ek pártalapszervezeteinek, fel­ügyelő bizottságainak. A szabálysértési hatóság a vá­sárlók megkárosítása miatt 11 boltvezetőt, illetve dolgo­zót 300-tól 4 ezer forintig terjedően, összesen 16 ezer forint szabálysértési bírság megfizetésére kötelezett. Ezenkívül a békéscsabai ÁFÉSZ egy-egy üzletvezetőt fegyelmileg is felelősségre vont. Mindkét fogyasztási szövetkezet áruforgalmi és ellenőrzési osztálya részle­tes utasítást adott ki az ügyvezetőknek és a boltve­zetőknek. Több fórumon is­mertették a vizsgálat meg­állapításait. A békéscsabai ÁFÉSZ-nél például boltve­zetői és szocialista brigád­vezetői értekezleten, továb­bá a pártalapszervezet tag« gyűlésén is napirendre tűz­ték a fogyasztók érdekeinek védelmét.-s-s vannak, mindegyik kis étte­reméi várja az utasokat. Már korábban is több benzinkút­nál megnézték Trabantun­kat, mert nem sok jár erre­felé. A benzinkutas készsé­gesen rohant a csővel, min­denáron a hátsó rendszám- táblát akarta leszedni. Sze­gény azt hitte, hogy ott van a benzintartály. Nagy nehe­zen aztán megérttettem vele, hogy a kocsi elejébe kérem az üzemanyagot. S mire te­letankoltam, többen körüláll­ták, mustrálgatták a masi­nát. Az egyik görög honpol­gár németül meg is kérdez­te: — Milyen autó ez? — Jaguár — válaszoltam tréfásan. A középkorú férfi hátrament* és betűzte a fel­iratot: — Tra... tra... De milyen Jaguár ez? — fordul ismét hozzám. — Plasztik Jaguár — felel­tem nevetve. Először tágra meredt szemekkel néztek, majd szinte vezényszóra vagy tízen elkezdték kopog­tatni a karosszériát, hogyva­zelésével, a témához kapcso­lódó kutatások kezdeménye­zésével és összehangolásával, a terméktervezés előkészíté­sével, a tervezési segédletek­kel (metodikák, minőségi kö­vetelményrendszerek kidol­gozásával és érvényesítésé­vel), a szellemi kapacitás feltárásával, felhasználásá­val, prototípusok, illetve mo­dellek készítésével, a ter­mékminősítésben való rész­vétellel, a gyártók és a ter­vezők közötti együttműködés­sel foglalkozik. Jelenleg két fő irányban fejt ki a stúdió fejlesztő munkát: egyrészt bekapcso­lódott a termelő vállalatok rövid távú fejlesztési munkái­ba; másrészt az egész terü­letet átfogó programot dol­goz ki. Reméljük, mindaz, ami az előző két bekezdésben a já­tékokról egyáltalán nem já­tékosan szól, valóban szép, érdekes, korszerű játékok „megszületését” teszi lehető­vé. V. J. Cooptourist sajtó­tájékoztató Több mint 250-féle külföl­di út közül választhatnak az idén a Cooptourist Utazási Irodával utazók. A vállalat pénteki sajtótájékoztatóján elmondták: ennyi program szerepel programfüzetük­ben, de a valóságban két- szer-háromszor is több a választék szövetkezeti, szak­mai, országjáró, sport- és üdülőprogramokból. Euró­pa sok országába, de a ten­geren túlra, például Kubá­ba, s első ízben Vietnamba is indítanak csoportokat, amelyeknek háromnegyede a baráti, szocialista országo­kat keresi majd fel. Befejezés előtt az ország legnagyobb tsz-üdíiltf jének építése Harkányban befejező sza­kaszába érkezett az ország legnagyobb termelőszövetke­zeti üdülőjének építése. Már készen áll a négyszintes szál­lodaépület, és a munkások a belső szerelést végzik. A program szerint a nyár kö­zepére készül el a beruházás, s előreláthatóan augusztus­ban fogadja az első vendége­ket a kétszáz ágyas üdülő. A tsz-üdülő létrehozására közös vállalat alakult, amely­nek az ország tizenöt megyé­jében és a fővárosban 164 tagja van: termelőszövetke­zetek, szakszövetkezetek, tsz-szövetségek és maga a TOT is. A közös vállalat tag­jai a beruházás anyagi alap­jának megteremtésére rész­jegyeket váltottak, s ezek arányában üdültethetik majd a dolgozókat. Valamennyi részjegy elkelt, újabb tago­kat tehát csak akkor vesz fel a közös vállalat, ha napi­rendre kerül az üdülő iker­párjának megépítése. A vendégek első osztályú szállodai ellátásnak megfele­lő elhelyezést és étkezést kapnak majd. Az épületben orvosi rendelőt és gyógytor­naszobát is kialakítanak, így a rászoruló tsz-tagok megfe­lelő szakorvosi ellátásban ré­szesülnek. Az Akropoliszt minden évben milliók keresik fel hálószobában Fotó: Jávor Péter Gubucz Katalin Hellas földjén és Kelet kapujában o

Next

/
Thumbnails
Contents