Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-31 / 25. szám
1979. január 31., szerda 1 A szép könyvek műhelyében: Csabai diákok véleménye: Nincs elég szín a színházi palettán Dürer Nyomda Az elmúlt évek országos versenyein (Szép könyv, Kiváló nyomdatechnikai termék) nagyszerű eredményeket értek el a Dürer Nyomda békéscsabai és gyulai telepének kiadványai. Szánthó Tibor könyvművész, a Magyar Helikon sorozatainak egyik tervezője így méltatta a Dürer gyulai telepe magasnyomó gépmestereinek munkáját: „Büszkék lehetnek önök arra, hogy ma Magyarországon az önök nyomdájában nyomtatnak a legegységesebben és legtisztábban szöveges könyveket”. Igen sok könyvsláger került a hazai és külföldi boltokba a Dürer Nyomdából; például Széchenyi: Naplóját azonnal szétkapkodták a vásárlók, Arany János: Kapcsos könyvének fakszimile kiadása már második sorozatát érte meg. Az új év hatalmas vállalkozása Ortutay Gyula: Magyar néprajza. Három éven át jelennek majd meg Móra Ferenc művei, az első könyv az Aranykoporsó lesz. Háromszor any- nyi könyvet nyomnak az idén a Corvina Kiadónak, mint tavaly (több mint a fele nyugati exportra készül). Német nyelven jelenik meg Rónaszegi Miklós: Sánta bölény című indiánregénye, a Világ és az ember című gyermekenciklopédiát pedig szovjet exportra készítik elő orosz nyelven. b. Zs. Szakkörök, ismeretterjesztő előadások Békésszentandráson „Itt minden korosztályra, minden rétegre gondolnak”. Ez az első gondolata a szemlélőnek, aki átlapozza a békésszentandrási művelődési ház ez évi munkatervét. Az elmúlt évben 24 különböző témájú TIT-előadást tartottak itt, 1979-ben ezt a számot 26-ra szeretnék emelni. Persze azt is figyelemmel kísérik, hogy az előadások hallgatóságának soraiban egyre több szocialista brigád is foglaljon helyet, ezzel is segítve, bátorítva őket, hogy az idén még többen benevezzenek a munkásbrigádok vetélkedőjébe. Az ismeretterjesztésnek persze más formái is vannak. A mezőgazdasági szakkör tagjai például rendszeresen részt vesznek majd filmvetítéssel egybekötött előadásokon. A mezőgazda- sági könyvhónap keretében könyvkiállításra kerül sor. A sorköteles fiatalokat a helyi MHSZ vezetőivel közösen készítik fel a katonai szolgálatra. A gyermekgondozási szabadságon levő anyák szabad idejének hasznos eltöltésére kismamaklubot indítanak. A szabás-varrás tanfolyam ugyancsak a lányoknak, asszonyoknak nyújt kellemes, s persze hasznos elfoglaltságot. * A művelődési házban — a művészeti és esztétikai nevelést szem előtt tartva — képzőművészeti, báb-, díszítőművészeti és népzenei szakkör működik. Hasonló célt szolgál a kiállítások rendszeres szervezése. Szeptembertől az Ifjú Zenebarát hangversenysorozatot is elindítják. Tanulhatnak a fiatalok A , Szellőzőművek sarka- di gyáregységében a 330 dolgozó mintegy fele harminc éven' aluli. A fiatalok megszerzéséért, megtartásáért a vezetőség igen sokat tesz. A munkások csaknem 60 százaléka szakképzett. A lakatos-, hegesztő-, forgácsoló-, festő-, villanyszerelőszakmák megszerzésére annak is van lehetősége, aki eddig segéd-, vagy betanított munkásként dolgozott. A gyáregység jó kapcsolatot tart a gyulai 613-as Ipari Szakmunkásképző Intézettel, többnyire ide iskolázza be — évente mitnegy 25—30 — tanulni vágyó dolgozóját. Itt is gond a lakásépítés. Évente két-három, harminc éven aluli kap 80— 100 ezer forint kamatmentes lakásépítési kölcsönt munkahelyétől. A fiatalok a KISZ-szervezeten keresztül különböző fórumokon adhatnak hangot véleményük-, nek. Tavaly igen jól sikerült fórum volt például az ifjúsági parlament. Jó néhány a harminc éven aluli középvezető a gyáregységnél, így közvetlenül részt vehetnek a vezetésben. Biztosított a fiatalok kulturálódási lehetősége is. Pókfoci Á két évvel ezelőtt bemutatott színes, magyar filmvígjáték Kardos István novellája nyomán és Rózsa János rendezésében készült. A 20 órakor kezdődő film cselekménye egy újonnan felépült, budapesti szakközépiskolában játszódik. Főfigurája az iskola öntelt igazgatója, aki nagyhatalom a maga kreálta világában. Arra irányul minden törekvése, hogy az agyakba gyorsan bevésődjék iskolájának még malterszagtól illatos neve. Ami pedig a „pókfocit” illeti; egy sajátos tornatermi labdajáték, amelyet a gyerekek a szűkös helyviszonyok miatt Délután a békéscsabai Lékai kollégiumban. Ülünk vagy harmincán, talán többen is a kellemes, kényelmes földszinti társalgóban. Színházról beszélgetünk, pontosabban a Jókai Színházról. Az apropót egy elejtett megjegyzés adta. Szinte rímelt a most műsoron levő darab első jelenetében hallottakkal: megint színház? Persze ez a diákokra vonatkoztatva másképp néz ki, mint a színpadi szocialista brigádnál. Itt, ahol 313 középiskolásnak 300 bérlete van, és nemcsak tulajdonosai ezáltal a lehetőségeknek, de a túlnyomó többség él is vele, nem sok panasz lehet. Akkor hát, mi a baj, vagy van-e egyáltalán? Szó sincs arról, hogy baj lenne a színházba járás körül, még akkor se, ha egy-egy előadást nem néz meg mindenki egy szálig. Az élet hozza magával, ha egy páran épp akkor mással vannak elfoglalva, amikor a bérleti előadás megy. De azt már nem any- nyira, hogy akik állandóan elmennek, azok sem mindig érzik: így töltötték el legjobban az idejüket. Mert a beszélgetésből ez is kicsendült. De kezdjük gz elején. És egy kicsit messzebbről. A harminctagú — fiúk többen valamivel, mint lányok — társaságból négyen szerepeltek, azaz léptek nyilvánosság előtt színpadra óvodás korukban. Általánosban már tizennégyen, ám ez a szám nullára esik vissza a középiskolában. Mondanom sem kell, hogy ez jelent valamit, amire érdemes felfigyelni; itt, most azonban csak bemelegítést 'jelent a témához. A színházhoz. S utána rögtön az következik, ki hány darabra emlékszik az elmúlt évadból? — Én nem is tudom — kezdi a negyedéves sarkadi Varga Anikó —, pedig ott voltam minden előadáson... És csak az Edit Piaf jut eszembe. De az csodálatos volt. Gyurkovics Zsuzsát nem lehet elfelejteni, a darab is jó volt, a dalok meg gyönyörűek. Ezzel mindenki egyetért. Siker volt a javából. Igazi színházi este, forró hangulat. És a többi? Megindul a találgatás, mi is volt csak? Ármány és szerelem, valami Shakespeare-darab, a Tavaszi keringő, vagy a Négyen éjfélkor? Talán a Volpone? Egyik sem, de ezek maradtak meg emlékezetükben. Aztán áttérünk az idei évadra. A nagyszénási Szudár István — ő is negyedikes — kezdi. — Láttam mind a négy előadást. Legjobban a Döglött aknák tetszett, bár itt sokan unalmasnak tartották, gondolom azért, mert nekünk ez az időszak nem sokat mond. De a két színész, a két főszereplő igazán rehanyatt fekve játszanak, „Pókfociznak”. Ez a fajta testedzés inkább béklyózott- ság, ahol kizárólag az erőszakos egyéniség létezhet gólra törő eredményekkel. Megismerkedünk az iskola tanári karával, többek között a kamaszos lelkesedésű tornatanárral, aki lelkesedése révén válik mások játékszerévé A film valóságos főszereplője, Solyrriosi tanár úr szinte az egyetlen, aki valóban eredményesen tanít, mert a szüntelen önmagát ünneplő iskolában ugyanis mindent csinálnak, csak nem tanulnak. „A Pókfoci — írták a filmről megjelent kritikák, — egyfajta tükröt tart a néző elé, hogy a látottakhoz mérie magát és nevetésre bírja”. mekül játszott, szóval jó előadás volt. Nem tetszettek viszont a háborús darabok. Különösen, hogy a négyből kettő az volt. Mert idáig ugye négyet láttunk? Több vidámság kellene. Kulcsszót mondott. Ügy látják a többiek is, kevés a vígjáték, pedig az emberek szórakozni akarnak. Épp ezért hiányolják nagyon a zenés műfajt is a színházból. Az idény fele eltelt, és még egyet se láttak, s ha végignézik a hátralevő műsort, nem is igen fognak. — Ez nem is lehet igaz! — szól Bordás Ágnes. A szintén negyedéves kislány sar- kadkeresztúri és a kollégium diákkultúrosa. Igen jó szervező, s a vélemények alapos ismerője. — Így összeállítani a műsort nem szabad, sokkal színesebbnek kell lenni, hogy mindenki találjon benne kedvérevalót. Erdős László harmadéves tanuló kecskeméti. Kialakult színházi véleménye van és összehasonlítási alapja is, hiszen hamar kezdett otthon színházba járni. Nagyon tárgyilagosan mérlegel. — Különösebben nem szeretem a zenés darabokat, de ezek nélkül nem lehet meg egy vidéki színház. Nem rendezkedhet be csak prózára, mikor a közönség ilyet is kíván. A vígjáték meg... hát hogyan is mondjam csak, még az élet sem áll csupa szomorúságból, így a színház sem állhat abból. Szóval nagyon kell a vidámság, a szórakozás. Persze nem az olcsó mulatság, hanem a jó színvonalú. — Néhány évvel ezelőtt több zenés darab volt — szól közbe Anikó —, és mi is többet beszéltünk a színházról, nem úgy, mint most, hogy jaj, már megint színházba megyünk? Most meg van, aki... Aki moziba megy színház helyett, az a dévaványai Kovács Zsolt. Harmadikos. Jó tanuló, minden iránt érdeklődik. Most egy csöppet zavarban van, mint akit tetten értek, mert kacag mindenki. De nem sokáig, mert ahogy a szavát figyelik, egyre jobban elkomolyodnak. — Oda megyek, ahol jobbat kapok. Pedig tavaly minden színházi előadást megnéztem. És egyáltalán nem dobott föl... Kivéve a Piafot. Az igen. De a többi? Többet nyújt a mozi. Igaz, válogatok, akármire nem megyék el. S akadnak nagyon jó filmek. Most egy kis kitérő következik, amelyben a magyar filmek is porondra kerülnek, majd visszakanyarodik a vita a Jókai Színházhoz, s hamarosan az elképzelt műsorhoz jutunk. Hogyan is nézne ki szerintük úgy, hogy mindenkinek megfeleljen? Még akkor is, ha jól tudják, mindenki kedvére nem lehet tenni, meg a színháznak is vannak különböző nehézségei. De a változatosság, a több szín, végül is nem mond ennek ellent. — Két klasszikus feltétlenül kell, az egyik komoly, a másik vígjáték, vagy komédia. Shakespeare királydrámáira gondolok, meg Mo- liére-re. De az egyik magyar is lehet. Aztán. Csehov... — gondolkodik hangosan Anikó. Pista folytatja. — És a zenés darabok. Még egy operett is elkelne köztük. Miért is ne? Amikor igenis vannak olyanok, amik sohase mennek ki a divatból. A tévében és a rádióban mehet? Nyolcból körülbelül öt már megvan. A többi lehetőleg valami modern legyen. Mai magyar és szovjet darab, s hol egy amerikai, hol egy francia, vagy angol. Dráma, vígjáték. Jó darab, érdekes, izgalmas előadásban. A színésznek sem mindegy, mit játszik. Kínlódik-e, vagy szárnyakat kap? Utoljára még Laci kér szót, és egy kicsit összegez. — Szeretjük mi a komolyságot, még a háborús témát is, csak sok ne legyen belőle. A túlzást a színház se bírja el, vagy inkább a néző. Egyébként most is azt mondom, amit az előbb... Egy vidéki színháznak többféle igényt kell kielégíteni, ez talán a feladatához is tartozik. Persze nem akárhogyan, mert a közönség sokat fejlődött, mióta szinte mindenkinek van televíziója, és lát más színházakat is. És ösz- szehásonlíthat. Már mi is tizenhét, tizennyolc évesek. Vass Márta Cérnafűzéssel varrják fel a könyvíveket A beakasztógépről, ahol a könyvtestre kerül a borítótábla, a présbe kerülnek a könyvek, itt szárad meg a kötetet ösz- szefogó ragasztó Ibusza Maszudzsi: Fekete eső című regényét válogatja, ellenőrzi Kolozsi Imréné minőségi ellenőr és Bődi János művezető. Innen vezet a kész könyvek útja a csomagolóba Fotó: Gál Edit Mai tévéajánlatunk: .. Csak az Edit Piaf jut eszembe...” Fotó: Demény Gyula
