Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-05 / 3. szám
HIRDETÉS - REKLÁM - HIRDETÉS - REKLÁM - HIRDETÉS - REKLÁM - HIRDETÉS - REKLÁM - HIRDETÉS Küzdelmes harminc esztendő Bemutatkozik a szarvasi Dózsa Tsz 1948-1978 30 ÉVES A SZARVASI GÚZSA TERMELŐSZÖVETKEZET Termelőszövetkezetünk, a szarvasi Dózsa Tsz harminc évvel ezelőtt alakult. Az emberiség történetében ez elenyészően rövid idő, de a termelőszövetkezeti mozgalom első három évtizede igen jelentős korszak. A párt hívó szavára kíváncsian, de tapasztalatok hiányában léptünk az új útra. Voltak eredmények és kudarcok, remények és kétségek, olykor a meg nem értésből fakadó súlyos viták kavarták körülöttünk a levegőt. Hosszú, göröngyös volt az út, amíg a hullámvölgyből eljutottunk az országos hírnévig: az 1975-ös esztendő kiemelkedő eredményeiért megkaptuk a Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság megtisztelő címet. Azóta is dinamikus a fejlődés a Dózsa Tsz-iben. Erről a küzdelmes, de eredményes harminc évről szeretnénk rövid tájékoztatást adni. Kezdjük mindjárt az elején: Olyan új gazdák alakították a szövetkezetei, akik a Machan-tanya környékén kapták a földet. Az alakuló közgyűlésen 30—35 tagunk volt és 270 hold földünk. Tavasszal tagokra osztottuk szét az aratni, kapálni, bemus nem volt a szövetkezetben. Az államtól 1949—50-ben süldőket és szarvasmarhát kaptunk. Ól nem volt: lebontottuk a számunkra kiutalt téglagyári kéményt és annak anyagából — Hegyi János amolyan „ezesmester” irányításával — felépítettük a Dózsa Tsz első hizlaldáját. Később szerfás istállókat is építettünk hasonló módon, egy még mindig funkcionál. Alacsony termőképességű földünkön hallatlan akaraterővel iparkodtunk minél többet előállítani. De 1952- ben már traktorunk, cséplőgépünk, másfél millió forint tiszta vagyonunk, 64 szarvas- marhánk, 287 sertésühk, több ezer apró jószágunk volt.. És ekkor jött a rettenetes aszály, ami embernek, állatnak alig adott termést. Hajnalban sorban álltunk kenyérért. Üzemi konyhát állítottunk fel, kenyeret is süt- tettünk, aki dolgozott, legalább ott jóllakott. Sokan csak a főtt ételt ették meg, a kenyeret hazavitték. A következő évben a Nagy Imre-féle politika ingatta meg a tagság egy részének bizalmát. Sokan kiléptek, kérték vissza a földet, de nem adtuk. A legzűrösebb hetekben a vezetőség fejt, etetett. Ha megtépázva is, de megmaradt a Dózsa Tsz Szarvason. Az 1956-as ellenforradalmi időszak még nehezebb volt. Sokan berúgtak, hangosan követelték a földet, osszuk szét a jószágot, a terményt, mert jön Nyugatról vissza a földbirtokos. Húztuk halasz- tottuk a listakészítést: kinek, miből mennyi jár. Addig- addig, hogy megalakult a Kovács Péter elnök kezében a Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság címről szóló okmány kilenc mázsát adott holdja, kukoricából 9,2-t, lucernából 15, cukorrépából pedig 87 mázsa termett. A munka csak nem ment úgy minden területen, ahogyan kellett volna. Ezért „őrségváltással” próbálkoztunk. 1963-ban Hegedűs Zoltánt választottuk elnökül. Korábban csatlakozott hozzánk a Klapka, a Damja- nits, a Haladás, az Uj Barázda Tsz, 1965-ben pedig a Vörös Csillag. A jó munkabíró fiatalok közül sokan elmentek a szövetkezeti iparba a több kereset reményében. Meggyorsult a tagság elöregedésének folyamata, szükségszerűvé vált a gépesítés. Az 1960-as esztendőSzerfás istállók, a kezdetleges víztoronnyal takarítani valót. Kiskaszával arattunk, a rizst sarlóval. Kézzel szórtuk a műtrágyát, úgy törtük a kukoricát, amit zsákokban vállon cipeltünk a góréba. Termeltünk búzát, kukoricát, napraforgót, gyapotot, dohányt, zöldséget és gyümölcsöt. Egyetlen irodahelyiségünkbe a* földművesszövetkezettől kaptunk pár darab ócska bútort, az első írógép 1954- ben volt, addig mindent kézzel írtunk. Pedig az éjfélekig tartó vezetőségi és közgyűléseken volt mit kör- mölni... A vaskazettát a fontosabb, iratokkal és a kevéske pénzzel a magtáros minden este hazavitte. Az alakulás evében egy pár lófogatunk volt. A gépállomás adott traktort és száktanácsot, mert agronóMunkás-Paraszt Forradalmi Kormány és újból biztonságban éreztük a közös gazdálkodás jövőjét. Menet közben új elnököt választott a forradalmi tanács, Nyemcsók Jánost, aki- hamarosan lemondott és egy hónap múlva ismét Bógyik György vette át az elnöki tisztséget. Újból csak a kommunisták és a vezetők jártak etetni, fejni, és segítettek az asszonyok is. Ezt a kálváriát is „megúsztuk”, s nagyobb reménnyel láttunk munkához. A szövetkezet legbecsületesebb, leghűségesebb tagjai bennmaradtak, ma is ők a vezetőség bázisai, rájuk mindenkor mindenben lehet építeni. 1958-ban — amikor a Dózsa Tsz első tíz esztendejét jubiláltuk, 730 hold földön 84 tag gazdálkodott. Búzából ben a kukorica-átlagtermés 15 mázsa körül volt, de a legjobb évben sem ment 20 —25 fölé. Aztán rájöttünk végre, hogy Tessedik városában élünk,. érdemes az ő tanait hasznosítani. így aztán 1382 holdon meliorációs munkálatokat végeztettünk, ezáltal biztonságosabb lett a termelés, a több takarmány pedig alapot adott ahhoz, hogy meggyorsítsuk az állattenyésztés fejlesztését. Arra törekedtünk, hogy mielőbb elérjük: az összbevétel 50—50 százalékát -az állattenyésztés, illetve a' növény- termelés adja. A Dózsa Tsz fennállásának 20. évfordulóján — 1968-ban — már 15 millió 914 ezer forint tiszta vagyonunk volt, a tejhozam meghaladta a 3000 litert, ami akkoriban jó eredménynek számított. Volt 1600 sertésünk, 77 lovunk, ezerszáznál több birkánk és több ezer baromfink. De sajnos, újabb hullámvölgy következett: Lassan tíz esztendeje lesz annak, hogy megválasztottuk elnöknek Kovács Péter fiatal gyomai lakost. Amikor átvette a tisztséget, a tsz' alap- és mérleghiánya 22 millió forint volt. A tagság bizalma, mi tagadás, megingott. A tiszta vagyon alig érte el a 16 millió forintot. A józanul gondolkodó, becsületes parasztemberek ismételten itt maradtak, segítették az új szakvezetést jó szóval, tanáccsal, biztatással, sok-sok türelemmel. így sikerült beilleszkedni, az öregek /tapasztalatát és a fiatalok lendületét összehangolni.' Nehéz időket éltünk megint. El kell ismernünk, hogy a párt és a tanács megyei, illetve városi szerveinek sokoldalú segítsége nélkül nem sikerült volna ilyen hamar „talpra állni”. Mi nemcsak pénzt kaptunk — bár igen-igen nagy szükségünk volt rá —, de szakmai tanácsot, bátorítást is. Az anyagi támogatást azonban azzal a feltétellel- kaptuk, hogy csökkentjük az állatállományt. Félő volt, hogy felborul a gazdálkodás egyensúlya, ha ezen sürgősen nem változtatunk. Az eszközellátottság színvonala alacsony volt, s ebben az időben két-három szakember dolgozott a Dózsában. Igaz, hogy a hírnevünk nem volt valami jó ajánló levél, nem tülekedtek a jelentkezők, de később ezen a téren is sikerült előbbre jutni. Hol is kezdődött? Mindenekelőtt azzal, hogy megszilárdult ismét a tagság bizalma. Kollektív gazdaságban, a szövetkezeti mozgalomba vetett hit nélkül nem lehet eredményeket produkálni. Lehetőség nyílt arra, hogy biztosítsuk a személyi és a tárgyi feltételeket. Mindig arra törekedtünk, hogy az adott feltételekre szabjuk a feladatokat. Nem törekedtünk nagy látványosságra, nem akartunk túl lőni a célon. Talán ez volt a szerencsénk. Sok „rejtett tartalékot” felszínre hoztak a szocialista brigádok. Nálunk 1972-ben indult meg a mozgalom, és akkor nyolc munkahelyi kis kollektíva küzdött a címért, ma kilenc brigád viseli. A szocialista brigádok a szövetkezet legfőbb támaszai. A vezetőség havonta egyszer pontosan értékeli a munkát, látjuk hol tartunk, mik a legfontosabb teendők. Ezt megvitatják egymás között a szocialista brigádok tagjai is, akik nagy önállósággal dolgoznak. Hasznos javaslataikat, újításaikat, ésszerűsítéseiket rendszerint meg-, illetve elfogadjuk. Nagy a szerepük abban, hogy a növénytermelésben és állattenyésztésben országosan elismert eredményeink vannak. A Hunyadi János szarvasmarha-tenyésztő brigád például 1977-ben — magyar tarka tehénállománynyal — 4614 literes tejtermelési átlagot ért el, ezért megkapta az MSZMP KB jubileumi oklevelét. A megyében első, országosan III. helyezést ért el a brigád. 1978-ban 4500 liter volt az átlag. Ez nem jelent visz- szaesést: sőt! Egy év alatt 38 százalékkal növelte a szövetkezet a tehénlétszámot. Sok előhasú üsző került saját nevelésből, illetve vásárlásból a tehenészetbe, s az össztehénlétszám eléri a 380-at. A növénytermesztésben is dinamikus a fejlődés. Búzából 1977-ben 60,4 mázsa, 1978-ban pedig 64,1 termett hektáronként. Kukoricából évek óta 60 mázsa feletti a hozam, tavaly 65,5 mázsa volt. Búzából Békés megyében első, országosan a III. helyezést értünk el. Megemlítjük azt is, hogy 1976-bah rendkívül aszályos, 1978-ban pedig sok hűvös, esős időjárással birkóztunk. Csak a magas szintű műszaki ellátottságunk és a szárító üzemünk tette lehetővé, hogy minden munkafolyamatot kitűnő minőségben, időben elvégezzünk, és a környező mezőgazdasági üzemekben évente több millió forint értékben bérmunkát is végezhettünk. Árbevételünk 1977-ben 62 és fél millió forint volt, 78- ban pedig a tervezett 77 millió 848 ezer forinttal szemben 88 milliót produkáltunk. A tagság 1972 óta rendszeresen megkapja a százszázalékos bért. Az egy tagra jutó jövedelem meghaladja a 46 és fél ezer forintot. Kimagasló eredményeinket nagy teljesítményű gépekkel, jól kidolgozott technológiák szigorú betartásával érjük el. Búzát, kukoricát és napraforgót KITE-, a jól jövedelmező fűmagot a Karcagi Fűmagtermeltető Rendszerben termeljük, az állattenyésztés pedig az Agrokomp- lex Rendszerhez tartozik. Űj, 624 férőhelyes tehenészeti telep épül; amiről a tervek, célkitűzések között még szót ejtünk. Említést érdemel: a IV. ötéves tervben összesen egyezer 167 vagon kenyérgabonát termelt a szarvasi Dózsa Tsz, az V. ötéves terv össz- előirányzata pedig egyezer 585 vagon. Az első három esztendőben: 1976—77—78ban — megtermett egyezer 84 vagon búza, ami a tervezettnek 92,9 százaléka. Márpedig ha egy gazdaságban jól alakul a gabonatermelés, az nagymértékben befolyásolja az egész évi árbevételt. Ilyen magas hozamokat természetesen csak a ’jól megválasztott fajtákból, megfelelő növényvédelemmel, a technológia szigorú betartásával és a dolgozók fegyelmezett jó munkájával lehet elérni. A tápanyag-gazdálkodást folyamatosan végzett talajvizsgálatra alapoztuk. A lombtrágyázásra nagy gondot fordítunk. Nagy nemzeti kincsünket, a termőföldet nem növelhetjük, mindent elkövetünk hát a terméshozamok növeléséért. Ezért öntözünk és az új ötéves tervben újabb 1200 héktáron végezhetünk komplex meliorációs tevékenységet: talajjavítást, altalajlazítást, az öntözési lehetőségek bővítését és a táblásítást. Fűmagot például olyan termőföldön állítottunk elő 78-ban kettő és fél millió forint értékben, amely más növény termesztésére alkalmatlan. A szárítóüzemet a szarvasi Táncsics és a csabacsüdi Lenin Tsz-szel kooperálva üzemeltetjük. Mi vagyunk a gesztorgazda. Negyven héktáron műrétet telepítettünk, 120 hektáron felújítottuk az ősgyepet, megsokszoroztuk és olcsóbbá tettük a zöldtakar- mány-termesztést. Tavasztól késő őszig a tsz és a háztáji állatok egy része kinn legel. További főbb célkitűzéseink: 1980-ra átadjuk rendeltetésének — a kitűzött határidő előtt egy évvel — az új szarvasraarhatelepet, felújítjuk a régi istállókat, és 1981-től 700 tehén szaporulatát tudjuk felnevelni. A házi építőbrigádé az érdem, amelynek tagjai évente átlag félmillió forint termelést produkálnak. Segítjük ezután is a háztáji gazdaságokat szaktanáccsal, gépi munkával, szállító-gépjárművekkel stb. Évente több mint kilencmillió forint értékben vásárolunk fel a háztájiból tejet, húst, gyógynövényt, hibridkukorica-vetőmagot stb. A hőskorban lajttal hordtuk ki a jó ivóvizet a földekre. Ma más a szociális kulturális tevékenység, öltöző, fürdő épült a gépműhelyben, szépen berendezett, tiszta munkahelyeken dolgozunk, villanyírógépek, számológépek, fénymásoló és egyéb segíti a gyors, pontos munkát. Megoldjuk a tagok étkeztetését — igény szerint — a szállítást, évente több mint 83 ezer forint segélyt osztunk ki, gondoskodunk a jól dolgozók hazai és külföldi üdültetéséről, kirándulásaikról, szakmai és politikai továbbképzésükről. A nők, a fiatalok, az öregek megbecsülést kapnak. Sőt a gyermekek fenyőünnepsége sem marad el soha. Az elmúlt évek eredményei arra engednek következtetni: a közeljövőben még nagyobb sikerrel szolgálunk rá á kiváló címre, hisz igen jó eredménnyel zártuk a 30. jubileumi esztendőt. — X — A szarvasi Dózsa Tsz vezetői 1978 nyarán a 64,1 mázsás átlagtermést adó búzatáblán
