Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-30 / 24. szám
EH2SEE3------------T anácsülésekről 1979. január 30., kedd o Szép versmondás Tíz versenyző készül a döntőre jelentjük Nagyszénás Milyen célokra és menynyit költenek az idei esztendőben a költségvetés és a fejlesztési alap összegéből ? Erről döntött január 29-én, tegnap délután megtartott ülésén Nagyszénás nagyközség Tanácsa. A költségvetésben előirányzott kiadások összege meghaladja a tíz és fél milliót, pontosan tízmillió 596 ezer forint. A gazdasági ágazatban a tavalyihoz képest 10 ezer forinttal növekedett az utak, hidak karbantartására, felújítására fordítható összeg. Több a kiadás a szociális és egészségügyi ágazatban is: az idén emelik ugyanis a szociális gondozottak segélyét, valamint a rendszeres és rendkívüli segélyeket. A tavalyinál nagyobb összeget költ a tanács az idén kulturális célokra. A költségnövekedés egyik oka a bérfejlesztés, másrészt a művelődési ház támogatására 25 ezer forinttal többet nyújt a tanács. A fejlesztési alap bevételi- kiadási egyenlege 4 millió 482 ezer forint. Ebből az összegből fizeti a tanács az érdekeltségi hozzájárulást a vízműtársulatnak. Tekintélyes összeget, pontosan félmillió forintot terveznek az idén a község villanyhálózatának korszerűsítésére, bővítésére. Építési telkek vásárlására, s a majdani építkezések terület-előkészítésére 42 ezer forintot fordítanak a fejlesztési alap összegéből. .Szintén a tegnapi tanácsülésen tárgyalta meg a testület a helyi Czabán Samu Művelődési Ház ez évi költségvetését, amely szerint az intézmény kiadásaira mintegy 840 ezer forintot terveztek. Medgyesbodzás Ugyancsak a költségvetési, fejlesztési terv volt az egyik fő napirend a medgyesbod- zási Községi Közös Tanács tegnap délutáni ülésén is. A költségvetésben tervezett kiadás ebben a községben 4 millió 891 ezer forint. Ez az összeg 253 ezer forinttal magasabb az előző évinél. Az indok: több óvodai csoport működik az idén, továbbá bérfejlesztésre is sor kerül. A szociális segélyeket, a szociális ellátásra fordítható összeget együttesen 61 ezer forinttal emelik. A fejlesztési alap kiadási összege egymillió 546 ezer forint, amelynek nagyobbik hányadát a múlt év végén elkezdett napközi otthonos konyha építés befejezésére szükséges fordítani. Szintén ebből a pénzből alakítják át a gábortelepi óvodát, és bővítik a pusztaottlakait. A lakosság kérésére elkezdődik a településeken a járda- felújítás, amelyhez a tanács kéri és várja a lakosság közreműködését is társadalmi munkával. A napirendnek megfelelően a tanácsülés második témája volt a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság tevékenysége, valamint a szak- igazgatási szerv gyámügyi munkája. Az említett albizottság az elmúlt években nem látta el megfelelően feladatát, így javaslat született annak megszüntetésére. A jövőben az albizottság feladatkörébe tartozó ügyeket a jól működő közművelődésioktatási-egészségügyi-szo- ciális bizottság intézd. A gyámhatósági és gyámügyi feladatokat a községben az egységes szakigazgatási szerv látja el. Az utóbbi három évben öt családból hat állami gondozott gyermeket, továbbá hat család ösz- szesen 25 veszélyeztetett kiskorú tagját, és öt gondnokság alatt álló személyt tart nyilván a szakigazgatási szerv. Segélyezésre tavaly három kiskorú szorult. Védő- és óvóintézkedésre az utóbbi három évben hét alkalommal volt szükség. A szülők figyelmeztetésben részesültek a gyermekek érdekében, ez azonban nem minden családnál járt eredménnyel, így több gyermeket állami gondozásba kellett venni. A tanácsülés mind Nagyszénáson, mind pedig Med- gyesbodziáson elfogadta az előterjesztett napirendeket, " jóváhagyta a költségvetési fejlesztési terveket. A szövetkezeti szavalóverseny két elődöntőjén tapasztaltak után kicsit szorongva ültünk szombaton délután a megyei döntő színhelyén, a MÉSZÖV békéscsabai székházában. Annál kellemesebb volt a meglepetésünk, amikor a 16 versenyző közül szinte senki nem a múltkori „én”-jét, produkciószínvonalat hozta magával. Jól hasznosították az akkor hallott szakmai tanácsokat a versválasztásban, előadásmódjuk kidolgozásában is. Megpróbáltak egyéniségükhöz jobban illő verset tolmácsolni, de Ady gondolatainak előadása még így sem sikerült elég színvonalasan. Hiába, nem könnyű a költő érzelemvilágát, tapasztalatát, világlátását tizen-, huszonéves fejjel átérezni! Az elődöntők legjobbjai ezúttal nem voltak annyira kiemelkedők a mezőnyből, s meglepően alakult a helyezések sorrendje is. Első Lipcsei Zsuzsanna lett, aki a Körösvidéki Cipész Szövetkezet betanított munkása A vízügyi igazgatóságtól kapott legfrissebb tájékoztatás szerint jelentősen mérséklődött a folyók vízszintje. Tegnap reggel a Fekete-Körös Antnál 138, a Fehér-Körös Gyulánál 48, a Kettős- Körös Békésnél 32, a Berety- tyó Szeghalomnál 48 centimétert apadt. így lehetővé vált a harmadfokú árvízi készültség másodfokúra mérséklése, a Fehér- és a Fekete-Körös menti védvonalakon. Továbbra is harmadfokú a Kettős-, Sebes-Körös alsó szakaszán, a Hármas- Körös mentén, és a Berettyó jobb parti védvonalakon. Folyóink nagy része jégmentes, a Hármas-Körösön gyenge jégzajlás, a Hortobágy—Berettyón a jégtakaró már nem összefüggő. Sajnos, a változatlanul enyhe és csapadékos időjárás következtében tovább növekedett az igazgatóság területén a belvízzel elöntött terület nagysága. A beérkezett jelentések alapján 40 700 hekBékéscsabán. Tóth Árpád: Esti sugárkoszorúját tiszta, szép líraisággal, érthetően mondta el. Másik választása Nagy László: Bartók és a ragadozók című verse volt, amelynek keménysége, hangulata ellentéte az előző költeménynek, s a versmondó lány hiteles tolmácsolója volt ennek is. Második és harmadik helyen egy-egy szövetkezeti irodalmi színpados végzett, a szarvasi Révész Mária, s a békési Kiss Edit. Szokolay Ibolya békés- sámsoni baromfitenyésztő a negyedik, Hegedűs Tünde szarvasi gimnazista az ötödik lett. öt versenyző jutott még tovább a területi versenyre, Kiss Sándorné, Ruzsinszky Judit, Szuromi László, Iri- más Margit és Melét'h Magdolna. Február 10—11-én, két hét múlva állnak a területi verseny zsűrije elé öt megye versmondói, addig pedig a Békés megyei szövetkezetek a Jókai Színház művészeinek segítségével készítik fel a résztvevőket. B. Zs. tár áll víz alatt, ebből 15 700 a vetés és 10 ezer hektár a szántó. Harmadfokú belvíz- védelmi készenlétet tartanak a gyulai és sartkadi szakasz- mérnökség területén, másodfok van érvényben a szeghalmi és szarvasi szakaszmérnökségen. A hatékony belvízmentesítésre az igazgatóság 51 szivattyútelepet és 21 szivattyú- állomást üzemeltet, amelyeknek másodpercenkénti teljesítménye 129 köbméter. A KÖVIZIG kezelésébe tartozó csatornák a szivattyúzások hatására képesek a belvizek fogadására. Továbbra is fontos feladat, hogy a mezőgazdasági üzemek vízlevezető árkok, barázdák nyitásával gyorsítsák a táblák víztelenítését. Helyi vízkárelhárítás folyik tanácsi erővel és az igazgatóság segítségével Nagykamarás, Doboz, Két- egyháza, Mezőberény, Békéscsaba, Gyula, Vésztő, Kondoros és Körösladány területén. Tovább nőtt a belvízzel borított terület Apadnak a folyók Jégrobbantás a Berettyón Vasárnap délután jégtorlódás keletkezett Szeghalom térségében a Berettyón. A vasúti és közúti híd közötti álló jeget a vízügy szakemberei robbantással törték fel A „Ladány” jégtörő hajó a fellazított jeget tovább törte, hogy szabad lefolyást biztosítson a felső szakaszról érkező jégtömegnek Aztán megindult a jégáradat. Roppant tömegű összetöredezett jégtáblák indultak meg a folyón lefelé, amelyek éppen, hogy elférte^ a közúti híd alatt. De szerencsére a veszély elmúlt a jégtörők munkájának eredményeként Fotó: Béla Ottó II komótosokról A zokról az emberekről lesz szó ebben az írásban, akik ugyan elvégzik munkájukat, a világért meg nem sértenék a rendeleteket, a határozatokat, de nem is vállalkoznak semmi újra, nem adják fel kényelmüket. Azokról, akiknek jelszavuk: inkább semmit sem tenni, semmit sem mondani, nehogy valami baj legyen. Nem a rendszerető, a törvényeket féltő és tisztelő emberekről van szó, mint ahogyan azokat sem akarjuk elmarasztalni, akik fütyülnek a rendre, hanem ezúttal azokról szólunk, akik a fegyelemre hivatkozva túlzott óvatossággal bástyázzák körül magukat, akik félnek minden újtól, minden erőfeszítést igénylő próbálkozástól. Hogy miért kerülnek ezek az emberek a közvélemény rosszallásának előterébe, miért rakja őket ez a fejtegetés is nagyítóüveg alá? Azért, mert a párt Központi Bizottságának határozatai, a kormány rendeletéi és intézkedései — melyek a népgazdaság ez évi és további tennivalóit is meghatározzák — többet várnak tőlük, mint eddig. Ezek az emberek ugyanis most, a nagyobb tennivalók idején is megpróbálnak a bölcs és megfontolt ember pózában tetszelegni, úgymond féltik a közösség érdekeit minden kockázattól. Fékezik életünk ütemét, eljátsszák a jó lehetőségek egész sorát. S az esetek többségében kiderül, hogy a közös érdekekre való minduntalan hivatkozásuk kis- szerűséget, tehetetlenséget vagy önzést takar. Tipikusan kispolgári életfelfogást testesítenek meg: a kényelmes terpeszkedést, az összkomfortos nyugalmat. Vagyis jól élni, bátor tettek, próbálkozások nélkül. Ez a felfogás fütyül a közösen vállalt kötelezettségeinkre, fütyül arra, hogy mi nem a következő évezredre ígértük a jobb, gondtalanabb életet, s hogy nagy építkezésünk forradalmi lendületét csak a meg-megújuló, tettekkel való kölcsönhatás biztosíthatja. Gazdasági irányításunk évtizedes rendszere a fokozott önállóságra, vállalkozókedvre, okos kockázatvállalásra, ötletes, bátor tettek sokaságára épül, s nemcsak lehetővé teszi, hanem meg is követeli ezeket az erényeket. Fentről eredő szájbarágások nélkül önnön megítélésük szerint, saját felelősségre kell minden felelős poszton álló embernek nagy horderejű gazdasági kérdésekben döntenie. S az ilyen helyzetben a minden kockázattól félő, óvatoskodó, egyáltalán nem a kor embere, hiszen a gyávaság és a további erőfeszítéseket megölő önelégültség egyaránt megakadályozza abban, hogy az új követelmények szellemében cselekedjen. Ha a bajoktól, a kockázatoktól beteges rettegés csak egy-egy embert jellemezne, talán kár is volna szót vesztegetni rá. Sajnos, már jó néhány kisebb kollektívát is megfertőzött. Olyanokat, amelyek bátran, lendületesen álltak munkához és vasszorgalommal el is jutottak a fejlődés bizonyos magaslatára. S ebben, az ehhez hasonló közösségekben jószerével több párttag is dolgozik, ök is sodródnak a többiekkel. Nincs aki értésükre adja, hogy a kommunistákra sohasem volt jellemző a megújulástól, az újabb és újabb erőfeszítésektől való félelem. Nemcsak a fejlődésért vívott harc nehezét, hanem a bátor tettek egész sorát vállalták, s az életüket is kockáztatták, hogy mind jobb, értelmesebb legyen a dolgozó emberek élete. S most némelyek megállaná- nak? A „soha rosszabb ne legyen!” jelszót hangoztatva elvesztegetnék a jövőt? Igaz, hogy a régi munkás- summás nyomorhoz képest komfortosabbá vált az élet. De hol vagyunk még a lehetőségeinktől? Hol attól, amit a rendszerünk adni képes, ha mindenki többet akar és többet tesz ma, mint amennyit tegnap akart és tett? Telve a két kezünk munkával. Harcban állunk a jelenért, a jövendőért. S eközben nem lehet óvatoskodva megállni, csak azért, mert minden újabb tett újabb erőfeszítésekkel jár. Hiszen ma még nagyobb kockázatot jelent a megtorpanás, mint a fejlődés nehézségei hajdanán. Nem állíthatjuk, hogy most már akadályok nélkül roboghatunk a fejlett szocialista társadalom felé. De attól sem lenne rend, hogy ha elácsorognánk az életünket. Sajnos, ma még ácsor- gunk eleget. Pedig célravezetőbb lenne bátran elhárítani az akadályokat, gyorsítani az élet, a fejlődés ütemét. A tettekre való serkentésnek, a lüktetőbb tempó sürgetésének jó alkalmai és fórumai lehetnek a napjainkban is zajló beszámoló párttaggyűlések, és termelőszövetkezeti közgyűlések. A sürgetett tempó igaz nem megy simán. Viták, huzavonák bizonyára mindig is lesznek. Lehet, hogy nem minden vállalkozás sikerül, és a tettek bátor vállalói itt-ott megütik a bokájukat. De az alkotni, tenni akaró ember ezt is vállalja, ha végül mégis értelmét látja erőfeszítéseinek. Talán a közönyös, látszatlatolgatásokból, a sokszor már bűnösen óvatos gubbasztásból nem lehet baj? Arra nem gondolnak a méricskélők, hogy a „leállás”, az újabb kockázatok és próbálkozások előtt való meghátrálás mennyi veszteséggel jár? Hogy nemcsak hatalmas anyagi, hanem erkölcsi károk — kiábrándulás, bizalmatlanság — származnak belőlük? A közösség nagyon is ráfizet erre a „csak baj ne legyen” politikára. A vétkesek nem is annyira. Mert ritkán vonják az ilyesmiért felelősségre. Pedig hányszor fordulhatna elő, hogy valakit azért marasztalnak el, mert túlzottan óvatos volt, mert kényelemszeretetből, tehetetlenségből, megalkuvásból, olykor spekulatív nyereség- vágyból nagy lehetőséget szalasztott el. A hibát, a baklövést rendszerint a vállalkozó ember követi el, aki állandóan valami újon töri a fejét és mind nagyobb fába vágja a fejszéjét, aki kísérletezik, akinek sohasem elég magas a mérce. A tettek emberét érik legtöbbször a bírálatok, neki kell vitázni, verekedni a jobbért, ő viseli az esetleges tévedések ódiumát is. M égse áltassák magukat a komótosak, az óvatoskodók. Gondjaink többségét nem az alkotó emberek okozzák, nem ők, akik lendületes munka közben hibáznak, esetleg tévednek is. Inkább azok, akik tehetetlenségükben, nagy óvatosságukban egy gazszálat sem tesznek odébb, ha nincs rá külön Rendelet. Nos, ebből a szemléletből sürgősen ki kellene ábrándítani őket. Deák Gyula
