Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
0 1979. január 28., vasárnap «nawTíici Tudomány — technika Forradalom a fotótechnikában Filatéliai hírek A XVII. országos ifjúsági kiállítás Békéscsabán március hó 31-én nyílik meg. Felkérjük az ifjúsági szakkör- vezetőket, hogy már most készítsék fel az ifjú bélyeg- gyűjtőket. A kiállításra február hó 15-ig lehet gyűjteményeket benevezni a MAES É ŐSZ szervezési osztályán, vagy a szegedi területi irodán. A rendező bizottság címe: MABÉOSZ Területi Iroda, Szeged, Bécsi krt 29/B. Postacím: 6701 Szeged, pf. 159. Telefon: (62) 10-357. A rendezvénynek előzetes propagandabélyegzője lesz, amelyet március 1. és 30. között használ a Békéscsaba 1. sz. hivatal. A kiállítás megnyitásának napján postai levelezőlap jelenik meg Békéscsaba város és az esemény köszöntésére, és ugyanaznap adják ki az idei ifjúsági bélyeget is 3,—}-1.50 forint értékben. Az úttörő és ifjúsági házban a kiállítás egész ideje alatt alkalmi postahivatal működik, mely emlékbélyegzőt használ az ott feladott küldeményekre. A kiállítás nagy eseménye lesz a Gyula és Békéscsaba közötti úttörő futárposta-szolgálat, mely március hó 31-én teljesít szolgálatot az 1944—1945-ös évek postaszolgálatának emlékére. Az itt továbbított küldeményekre különleges fedélzeti bélyegzőt használnak. Számos bélyeggyűjtő előtt nem is ismeretes, hogy az 1944—45-ös időszakban Gyulán, az országban egyedül alakult meg először a postai szolgálat kisegítésére egy ilyen úttörő-futárposta. A Magyar Posta megszervezése ez időszakban nem volt várható, s ebben az irányban a Gyulán levő közigazgatási szerv, a „Békés vármegyei Közigazgatási Főnökség” tette meg a kezdeményező első lépést. Az ötlet, a futárszolgálat életre hívása nem ismeretlen fogalom a Magyar Posta történetében. Gyulán, 1944. november 2-án, a Békés vármegyei Közigazgatási Főnökség a postai forgalom zavartalan lebonyolítása céljából futárszolgálat felállítását rendelte el, melyet a Gyulai Államépítészeti Hivatal bonyolított le, s ezen hivatal által irányított úttörők láttak el. Gyermekposta-bé- lyegzőt használtak, de ilyen levelek az országban egyedül voltak találhatók, mivel ezek nagy része elkallódott. Vas Tibor Sosem szabad a metszést túlzásba vinni. A nagyon megmetszett fa — bármilyen korú legyen is — számos új hajtás fejlesztésével válaszol az őt ért sérelemre. Ennek következtében a túlmetszett fa koronája elsűrűsödik, benne sok vízhajtás képződik. Azt pedig jól tudjuk, hogy a sűrű korona ápolása igen sok nehézséggel jár: a korona belsejét nem éri a napfény, és nem jut el oda a növényvédőszer sem, aminek következtében a gyümölcsök hiányosan érnek be, a kórokozók pedig tömegesen elszaporodhatnak. Ahelyett, hogy a testnövekedéssel arányosan fejlődnének a termőrügyek, zömmel csak a levágott részek pótlására szolgáló hajtások fejlesztésére fordítja a fa rendelkezésére álló tápanyagokat. Az ilyen fának nem jut ereje a termést hozó rügyek kifejlesztésére, ennek az a következménye, hogy a fa erőteljesen fejlődik, de nem ad gyümölcsöt. Amikor a metszőollót kezünkbe vesszük, vegyük figyelembe, hogy az a hajtás, amit levágtunk már nem növeszthető vissza a fára. A metszés tehát egyszerű és megismételhetetlen művelet. Amit a metszéssel elrontunk, azt csak két-három évi következetes és jól átgondolt nevelési munkával hozhatjuk helyre. Ma még csaknem valamennyi fotóanyag az ezüst- haloidok fényérzékenységét hasznosítja. Ámde a jövő évszázadban már „hiánycikk” lesz az ezüst, éppen ezért a fotökémikusok már ma szorgosan keresik azokat az anyagokat, amelyekkel az ezüsthalogén vegyületeket helyettesíthetnék. Amerikai kutatók már érték is el némi eredményt ezen a téren. Az általuk kifejlesztett filmanyag fényérzékeny rétege, amely valójában csak a gépbe való behelyezés után válik fényérzékennyé — addig akár csomagolatlanul is tartható — egy újfajta termo- plasztikus (hőre lágyuló) anyagból áll, amelynek az a tulajdonsága, hogy melegítéskor megpuhul, lehűtve pedig megszilárdul. A fényképezőgépbe betett anyag egyik oldala pozitív, másik oldala pedig negatív elektromos töltést kap. A felvételék készítésekor — a megvilágításkor — több-kevesebb fény jut a film egyes helyeire, s Az előbbiekből következik, hogy a metszés különböző mértékére a gyümölcsfák eltérően reagálnak. Ha egy vesszőt gyengén metszünk meg, vagyis csak a felső egyharmadát távolítjuk el, akkor erre a fa gyenge növekedéssel válaszol. Ha viszont a vesszőt erősen megmetsszük, akkor ennek a hatására számos erős vessző fog fejlődni. Ez a törvény- szerűség módot ad arra, hogy az előző évi hibás metszéseket korrigáljuk. Ha azt tapasztaljuk, hogy a nyár folyamán a megmetszett vesz- szőn túlságosan erős hajtások fejlődtek, akkor az előző évi metszésünk túlzott volt. Ezután tehát gyengébben kell metszeni. Ha viszont azt tapasztaljuk, hogy metszésünk hatására nem fejlesztett a fa eléggé erőteljes hajtásokat, akkor gyenge volt a metszés, tehát ez alkalommal erélyesebb beavatkozásra volt szükség. Minden gyümölcsfára általánosan jellemző élettani tulajdonság, hogy a vesszők csúcsrügyei a legfejlettebbek, az alatta levők már kevésbé fejlettek és a vesszők körül fejletlen rügyek helyezkednek el. A tavaszi kihajtás üteme a rügyek fejlettségét követi. Legerősebben tehát a csúcsrügy hajt ki. A megmetszett vesszőnek a végálló rügye a fény mértékével arányosan változik a termoplaszti- kus réteg elektromos állapota, így tulajdonképpen láthatatlan elektromos kép keletkezik az anyagon, amit később nagyon rövid ideig tartó meleghatással lehet „elővarázsolni” onnan. Az így kapott fehér—fekete, domború kép hihetetlenül részletdús, és ami nagyon fontos, teljesen szemcse nélküli. Ez a fényképezési mód persze ma még olyan drága, hogy egyelőre nem válhat közhasználatúvá, de azért ígéretes eljárásnak számít. De van még tennivaló a hagyományos filmkidolgozási módok tökéletesítése terén is. Angol kutatók például kidolgozták a „Photocolor 11” elnevezésű eljárást, amely lényegesen csökkenti, mindössze hét percre redukálja a színes negatívok másolásának időtartamát, és kevesbíti a szükséges vegyszerek számát (a kidolgozáshoz csupán két vegyszerre van szükség). hozza a legerősebb hajtásokat. Tehát a főhajtás alatt levő rügyekből fejlődött hajtások a vessző alapja felé fokozatosan gyengülnek, sőt ha a vessző hosszú, az alsó harmadán levő rügyek ki sem hajtanak. Eltéréseket fedezhetünk fel, ha különbözőképpen irányuló vesz- szők fejlődési’ erélye között is. A függőleges vesszők erőteljesen hajtanak ki. Minél inkább megközelíti a vessző iránya a vízszintest, annál gyengébbek a rajta levő hajtások. A legmagasabban levő rügyek adják a legerősebb hajtásokat, míg a lentebb állók fokozatosan gyengébb hajtásokat. A vesszőknek ezt a tulajdonságát használjuk fel a gyümölcsfák gyorsabb termőrefordítására, mert a vízszintesre, vagy a vízszintest megközelítő irányúra kényszerített vesszők termőrügyeket fejlesztenek. Meghatározó a metszésben a termőhely éghajlata" talaja is. A csapadékos éghajlatú, s jó termőrétegű talajokon nevelt fákat erőteljesebben metszhetjük. A különböző fajták is eltérő metszést igényelnek, közismert az alanyok növekedésbefolyásoló hatása is. Figyelembe kell venni a gyümölcsfák korát is. A fiatalabb fákat erőteljesebben metszhetjük. —m. szabó— Kert — háztáji n metszés általános szabályai A már új technológiával dolgozó laboratóriumba pillanthatunk be (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Budapesten, az Európa étteremben évről évre megrendezik a Krumpli-bált. Az est fénypontja: éjfélkor illatozó sült krumplival teli kosarakat tesznek a pincérek a vendégek asztalára A Hilton Szállóban rendezték meg 1979 divatbálját, s megválasztották az év manökenjét és fotómodelljét. A képen: András Judit (az év fotómodellje), Sütő Enikő (az év manökenje) és Farkas Márta (manöken második helyezett) (MTI-fotó — Lajos György, Németh Tamás, Szebellédy Géza felvételei — KS) Alig pihentük ki a szilveszter „macskajajos” utóhatását, már itt a báli idény: az egész országban — a fővárossal az élen — egymást érik a hajnalig tartó vigasságok. Jogászbál, órvosbál, vadászbál, cigánybál, gazdászbál, autósbál, megyebál... Szállodák, kul túrházak, sport, csarnokok lampionos, szer- pentinfüzéres tarkaságban zsibong, kavarog a báli sokaság — elegancia, derű árad az üvegcsillárok sziporkázó fényében. A férfiak egy része bámulja a merész dekoltázsé nőket, míg mások főnökeik tekintetét keresik, hogy behízelgő mosollyal köszöntsék és egész este őket utánozzák. A nők meg egymást nézik könyörtelen aprólékossággal, s lebiggyesztett ajakkal súgják férjüknek: Pillants csak hátra, de ne feltűnően, na mit szólsz hozzá? M.-né rózsaszín tüllcsoma- golásban, pedig túl van már a negyedik x-en, s nem éppen szitakötő termetű! Van, aki mézédes mosollyal fordul barátnőjéhez: Gyönyörű a ruhád, emlékszem tavaly is ez volt rajtad. „Hiúság, asszony a neved!” Mire nem képes egy nő a szépségért? — juttatja eszünkbe a báli csillogás, melyet hetekkel előtte ama- zoni küzdelem előz megszabadulni a felesleges téli kilóktól, eltűntetni a „gömbölyű igazságot”! Szigorú fogyókúra, aztán jöhet a varrónő, a jelmezkölcsönző bolt, majd a kozmetikus, a fodrász. Közben a fél várost be kell járni Hamupipőke aranypántos topánkájáért. És még a gyűrű, a nyaklánc, a karperec az ékszerboltokból... Az ínyencmester finom falatokat állít össze, melyeket tálcára rakva, ingajáratban visznek a felszolgálók Na, de ne csak azt nézzük, hogy mi van a báli kulisz- szák mögött, végül is: kell egy kis hacacáré, az élet nemcsak munkából áll. Az összecsendülő borospoharak, a fülünkbe húzott magyarnóta, a beatzene ritmusa feledtetnek gondot, bánatot. Ez az éjszaka az örök fiatalságé, mulassunk hát hajnalig! H. A. All a bál!