Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-28 / 23. szám

1979. január 28., vasárnap KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Közművelődés hajdanán Színházi élet Orosházán Alakítsunk sziiiüuyi Inzottsíurot. Orosházán űk>/éstrin .iS.itt többektől hvtl.im, |».»Ky oh.ijtamk» volna Cgy ^Ll* kitasa. b'M oíy :yértek «««ndtak kik Szerény tár­sulatommal Memh*» ivem a&afe »«öval* de aicio­/atk»‘s/.*u;!*ükkei is hrbi hogy Utalta­uk t.<rrkvo, Iliv.tífcmiTü WÍ^fft:, 4lefc/in tudó jMj.jíUt ttyty a . miül a *'us.isétetlmn snci Unyóm. h«?rsw!ril* 4tit«>u!«nnü tu-’-K U*iviulum ULOsiwa «tv-mi»c*;i'nek tu esz­mijét s oliajtom, h-*.;} y- \.;c tnic ókU testté váljék Mert ■ , . ■. : , A *«í* sr#*k 4 M>r foyJal.itj.M és rövid krértiiká!; s ifjanak Ji,uhí4 után ro* ,/at a fc(újain, («int *4 t<■*:*'* .noudiíuuk leloly. míg el ...» * mondat« Ha&lrttcl a n.iyj britt volt«* >hakes|HU«% ki ■- <%>>' német aesthetikus ,/,-riut •• .isten tlt ».í klwi ------1 * s 'r<­l aza k.voíHé.'e ,*> , *. tr-:'v 'k ,, !.»i#tvcl M? a Év végével, amikor egy kissé mindig számvetést csi­nálunk, elfogja az embert a kíváncsiság pár havi távol­ságnál messzebbi múltba te­kinteni. Mi lenne erre alkal­masabb, mint a régi újságok, hogy megtudják, mit is csi­náltak például egy évszázad­dal ezelőtt elődeink, akikről valójában oly keveset tu­dunk. Gondolná valaki, hogy 1878- ban Orosházán — a történel­mi Magyarországon is a leg­nagyobb faluban — három színtársulat is megfordult? S hogy a hetenként megjelenő „Orosháza” számunkra is­meretlen — még a monog­ramját sem használó — munkatársa a kis vidéki la­poknál szókatlan terjede­lemben és hozzáértéssel fog­lalkozott szülészeti beszámo­lókkal? Március 31-én öröm­mel adja hírül, hogy Szabó Antal társulata a téÜ szezon után Hódmezővásárhelyről megérkezett és az előadások az Alföld Szálló nagytermé­ben megkezdődnek. Most mellőzi az előző ősszel Cson­ka igazgatónak tett figyel­meztetést, „hogy kerüljék a nagyobb szabású drámák, tragoediák és szomorújátékok színrehozatalát”, mert kicsi a színpad, megfelelő kiállítást sem tud a társulat nyújtani, továbbá — és ez lehet a leg­nyomósabb érv — a közön­ség úgyis a vidámságot, „az ügyes társadalmi vígjátékot és népszínművet kedveli.” Valószínű, hogy több volt a dráma és tragédia, de a rossz idő is, mert részvétlen­ségről panaszkodik. 1878 tavaszán viszont már a Szabó-féle társulat bemu­tatkozása is zsúfolt ház előtt történt, a Sárga csikóval. És igen nagy sikere volt a Kép­zelt betegnek is. Hétről hét­re hosszú és alapos kritikát közöl az újság, s azt is, hogy letelt az első négyhetes bér­let, s újabbat hirdetnek meg. S hogy a szegényalap javára játszott A vén bakancsos és a fia, a huszár beváltotta a hozzá fűzött reményeket. S a színigazgató — bár törvé­nyileg csak egy jótékony cé­lú előadásra van kötelezve — megígérte, hogy az oros­házi egyesült iparos társulat könyvtára javára másikat is rendez. De úgy látszik az újabb egy hónap mór sok volt a pub­likumnak, mert ekkorra már megcsappant a látogatottság. Pedig „Schweighoffer Lam­bert úr ismét szép bizonyíté­kát adta nemes szívűségé- nek!” Mint megtudtuk, az Alföld Szálló udvarán előbb igen szép és kényelmes szín­kört csináltatott, most pedig visszatartott egy távozni ké­szülő színészt azzal, hogy míg a társulat Orosházán tar­tózkodik, vendégének tekinti lakás, ebéd és vacsorára. Majd mikor Szabóék tizen­egy hét után eltávoznak Szentesre, így búcsúzik tőlük a lap: Elismerés nekik! Ez június elején volt, s az augusztus 11-i számban az akkor már igen jó hírű Kre- csányi Ignác színigazgatót üdvözlik, „aki kitűnően szer­vezett operett-, dráma-, víg­játék- és népszínműtársula­tával körünkbe érkezvén elő­adásai sorát csütörtökön kez- dé meg a Fatinicza című ope­rettel. Kiváló kezdet volt, jó előadás, különösen a 3. fel­vonásban a tercett, Halmay- né, Krecsányiné és Kiss Mi­hály előadásában, amit a közönség nem szűnő tapsvi­har között ismételtetett.” Végül őszinte örömmel zárja sorait az egykori tudósító, elismerve azt, hogy még ilyen jól szervezett, erős tár­sulat soha nem látogatott Orosházára, s reméli, „hogy Krecsányi úr azon Íeend, miszerint a közönség minden előadásról ily megelégedetten távozhassák, s akkor hiszem, ő sem fogja megbánni, hogy falun is tartott előadásokat.” A jó kezdet után a folyta-•- tás még jobb. A háromcsőrű kacsa, A falu rossza, A na­gyon szép asszony, A sara- gossai fecsegők és A nagy­apó után — melyek értéke­lése felsőfokú — azzal feje­ződik be az írás: restelli, hogy kritika helyett csak di­csér, de erről a társulat te­het, olyan csodálatosak az előadások. „Aki nem látta, csak bánhatja.” És így megy hétről hétre. A Lúdas Matyi, aztán a Szigligeti-darabok, majd az Offenbach és Le- cocq operettek Krecsányi Sarolta vendégszereplésével lázba hozzák Orosházán. Krecsányi pedig tovább lép színházszervező munkájával. A magyar színészet máig le­gendás alakja egészen fiata­lon újságíró volt Pesten, jól forgatja a tollat, és bőven vannak ötletei. Szeptember 1-én egy hosszabb cikke je­lenik meg az orosházi újság­ban. „Alakítsunk színügyi bi­zottságot” címmel előbb a színészet fontosságáról érte­kezik, majd rátér az elkép­zelése felvázolására. „Alakul­jon Orosházán egy kör, mely­nek tagja lehet minden ka­patos és gatyás ember, ki a magyar színészetet kedveli, s az iránt érdeklődik. E kör nevezze magát színpártoló körnek, vagy egyesületnek, műkedvelő körnek vagy ve­gye föl valamelyik neves művészünk vagy írónk nevét. Tetszéstől függ. Ez a kör ne­vezzen ki testületéből öt, hét vagy kilenc egyént, kik a tulajdonképpeni színügyi bi­zottságot képviselik, s vá­lasztanának maguk közül el­nököt és jegyzőt.” A színügyi bizottságnak a helyi engedély kiadásában döntő szava lenne és a szín- igazgatónak szellemi és anya­gi segítséget nyújtana. Az anyagi támogatás a bérlete­sek biztosítását jelenti, vagy­is a vezetőség felosztaná ma­ga között a község utcáit, maga járná le a bérletíwel, hogy minél hatásosabb le­gyen. Persze' maguk járná­nak elöl jó példával. Am a kötelességeken kívül igen nagy jogaik lennének. „A színtársulat megérkezte után hetenként gyűlést tartanak, melyen az igazgató előre egy héttel a műsort bemutatja: észrevétel, kifogásolás ekkor tétetik.” De ennél is tovább megy ajánlatával Krecsányi, mert a színügyi bizottságnak joga lenne kérdőre vonni a színpadon előforduló hibá­kért az igazgatót: hanyag rendezés vagy előadás, sze­rep nem tudás, rendetlen öl­tözködés stb., s mindezek orvoslását követeli. Ezt csak magabiztos igaz­gató teheti meg, aki tudja, hogy bárkivel felveszi a ver­senyt. Írja is, hogy ha ez megvalósulna, Orosházát csak elsőrendű társulatok keresnék fel. ö bizton remé­li. hogy az első színigazgató lesz, aki az orosházi szín­ügyi bizottság szigorú köve­teléseinek alá vetheti magát. Hogy végül is mi lett a föl­vetett javaslatból, az még az 1879-ben Orosháza és Vidéke névre változott s még az év augusztusában megszűnt lap­ból nem derül ki. Viszont még a felhívás után hamarosan egy levelet közölnek Krecsányitól, ame­lyet Szarvasról ír 1878. szept. 11-i dátummal. így kezdődik: „Szarvas társas- életét e hó elején két ese­mény tette hullámzóvá: az iskolaév kezdete, mely sok tudományszomjas ifjút von­zott a városba, és az új szín­kör megnyitása.” Majd, mint később kiderül miért, leírja részletesen a Bárány ven­déglő udvarán levő díszes külsejű, új faépületet; elején balról a pénztárral, jobbról a karzatra fölvezető lépcső­vel. Középen pedig „oszlo­pokon nyugvó kis foyer, hon­nan két szárnyon a színkörbe jutunk.” Bent tíz páholy, öt sor körszék, hat sor zárt­szék, mind tengelyen forog és felnyitható. Természetesen karzat és állóhelyek is van­nak. Az öltözők ugyan ké­nyelmetlenek, „de a színpad tágas és csinos, egészen új díszletekkel fölszerelve, me­lyeket szintén a színkörépítő bizottság festett.” S mindezek után tapinta­tosan rátér az orosházi szín­kör építési hibáira, melyeket szerinte csekély költséggel ki lehetne javítani, és ajánl egy szakembert hozzá ingyen. Vagyis a saját költségére a község rendelkezésére bo­csátja. Javaslatára nyilvános reagálás nem történt, leg­alábbis a lapból nem derül ki. November elején újabb színtársulat vonul be Oros­házára, a Ruber Antalé, s ezzel, ha jól megszámoljuk, majd egy fél évig járhattak ebben az évben a község la­kói naponta színielőadásra. S 1879-ben is megismétlődött a Krecsányiék nagy sikere. A társulat sztárja újból az egész országban ismert Kre­csányi Sarolta, az igazgató gyönyörű alt hangú húga volt, aki később híres pri­madonnája lett a nagyvára­di és kolozsvári társulatnak. Ügy elbűvölte az orosházi publikumot, hogy az utolsó héten, amikor a jutalomjá­tékok mentek, a Comevillei harangokat felemelt helyár­ral adták, és egy tűt sem le­hetett leejteni a nézőtéren, annyian voltak. Vass Márta NÉPÚJSÁG Romvári Etelka: Napsütötte házak Babits Mihály Május huszonhárom Rákospalotán (1912) 1. Pest utcái között rohanó nép, puskalövések, rendőr, tört üvegek, népszava, forradalom. Én egyedül tehetetlenül itt számlálom a percet nincs hír, nincs újság, villanyosom megakadt. Néma falun lakom én, hol még az ebek sem ugatnak, nem bőgnek tehenek, még a malac se visít. Nádas eresznek alatta topázszemű tengericső csügg. Hószínű fal, kék árny. Csend, csak a fecske csicserg. Csak ha a villanyos átrohan itt (és mint a tehén bőg) sejteni a város szörnyeteges közeiét. Am most alszik a táj: egy döglött villanyos állong. 0 bús villanyosom! bús ez a néma világ! Bús e méla falún az üres sínekre merengni. Ú jövevény sínek, visztek-e még ma tovább? Visztek-e még ma odáig, ahol most csörren az ablak, hol most csorran a vér, forrán a forradalom? hol zajgó tömegen most úr a néma Petőfi s sarkra az Eszme kiáll isteni rima gyanánt; hol tán míg írom ezt, Magyarország nagy betegágyán vér és kínok közt megszületett a Jövő. 2. Ó te Jövő, aki jössz és senkise sejti, hogy itt vagy; jössz és senkise lát; jössz sűrű fátyol alatt, mit hoztál, idegen? mit, mit viszel el? van-e célod vagy boros emberként ingatod útaidat? Ah, boros is vagy már ezer őrült eszme borától Álmodsz s kóros vágy szennyezi álmod ízét. Álom vagy magad: a múlt álma, ki halni szeretne, s sír, hogy mindene fáj, s nem lehet így betegen. Jöjjön az elhazugult életre halálos- igazság, lesben az utcákon álljon"a kósza halál: minden mindegy már! zúgjon fel a tengerek alja! hányódjon fel a geny! jöjjön a forradalom! Jöjjön a barbárság! jöjjön legalább az igazság, annyi hazugság és elmulatások után! Jöjjön a lázálom, mely minden bűnt kibeszél majd: egynek mondja: „Jogok gyáva barátja, remegj!” Másnak: „Ajkaidon kopott szó lett a szabadság! s szíved zsarnok volt, öklöd rossz kalapács”. Másnak: „Alnokul és önzőén fogtál kezet: íme véres lett a kezed: moshatod a kezedet!” Mindnek: „Félre vakult csökevény, s ti koholt ideálok! Nem játék a világ! Látni, teremteni kell”. Varsa Zoltán Tükör-virrasztó Az egykori agyonfegyelmezett arc haláltól-csapzottan feszeng a fényes síkon szétfröccsent rozsdafoltok közé szorítva, akár egy kocsmahős halál-dulakodásból kiszakítva magát zihál a fémes üveg előtt egy keserű vigyor zárójelében a jelenidőből kiszakított lapon tétován tapogatja a tükör pontjait a szerelmek helyén vakfoltok penészlenek s szövetmetszetek, csillagködök derengnek romlott fények a KÖZVÁGÓHÍD -felől a sugarak vibrációja fölerősödik a síkon hajszálerek repedései megroppant homlok beomló szemgödör alól mondatok, káromlások havaznak, hogy kurva élet — később: mégiscsak Elet! a fagyott síkból kihull újra a térbe otthonra lel egy jólismert mozdulatban zsebébe nyúl — cigarettát keresve... Romvári Etelka: Tulipános kapu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents