Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-05 / 3. szám

1978. január 5., péntek JEGYZET Egv eladatlan j szaloncukor j keservei j Zselés vagyok és na­gyon szomorú. Persze, nem mindig volt ez így. Amikor szeptemberben elkészítettek, majd ki­ugrottam a bőrömből, akarom mondani a dí­szes csomagolásomból. Számoltam a napokat; £ hányat alszom, míg elér­kezik a karácsony. Az sem törte le a jókedve­met, hogy hideg és ba­rátságtalan raktárak­ban kellett töltenem a hátralevő időt. Éltetett a tudat; egyszer ara­nyos sujtások, lobogó gyertyák, sistergő csil­lagszórók, színes figurák között lóghatok, örömet szerezve gyereknek, fel­nőttnek. Ahogy közeledtek az ünnepek, úgy fogyott a remény. Rossz előérze­tem támadt. Rémeseket álmodtam, arról, hogy leértékelve kiárusíta­nak, sőt egy éjjel kukát láttam, amint hatalmas gyomra szaloncukorral volt teli. Képzelhetik, hogy mennyire örültem, amikor karácsony előtt egy héttel végre kocsira raktak. Viszontagságos utazás, veszteglés után kikerültem a nagy ABC- áruház gondolájára. Még van idő, vigasztaltam magam és sóvárogva néztem a púposra rakott kosarakat. Izgatottan figyeltem a vevőket, akik sajnos egyre keve­sebbszer nyúltak a do­bozok után. Egy reggel kihallgattam az eladó­kat. Arról beszéltek: az a pletyka járta a város­ban, hogy talán nem is lesz zselés szaloncukor, így sokan megvették az olcsóbbik fajtát. Hogy irigyeltem azo­kat a szerencsés flótáso- kat! Nagyképűen pöf- feszkednek valamelyik fenyőfán, nem is sejtik: ha elmúlik az ünnep, a kutyának sem kellenek. Én meg kuksolok sok ezer finom társammal együtt, és érzem: elér­kezett a vég. December 24-én, vasárnap este tényleg béborult az ég felettem. A fényesség, a boldog gyermekkezek simogatása helyett a bolt ' rideg csendjében elszámoltam az életem­mel. Végiggondoltam röpke létezésemet, amit méltatlanul, örömszer­zés nélkül kell befejez­nem. Ott a sötétben döbbentem rá: milyenek is az emberek. Ügyes kezek, gépek segítségé­vel a világra hoznak, aztán hagyják, hogy el­sorvadjak a raktárak mélyén. Emlékszem, va­laki szervezésről beszélt mérgében, de lehet, hogy szervezetlenséget emlegetett, és szó volt ott üzletpolitikáról is. Akárhogy van, én nem keltem el időben. Las­san lejár a szavatossági időm, a boltvezetők meg már feladták az 1979. évi szaloncukor-meg­rendelésüket. Ügy lát­szik: a rossz álom való­sággá válik, és szégyen­szemre 50 százalékkal leértékelnek. Csak tud­nám, hogy így is kel­lek-e valakinek? Az életösztön azért munkál bennem, hátha megérem az idei karácsonyt, s va­lamelyik felelős aszta­lára kerülök — ajándék­ként. —s. —s. A Kelet-pesti Vendéglátóipari Vállalat Dob utcai édesség­üzemében cukorbetegeknek is sokféle édességet készítettek karácsonyra. A képen: dr. Holczer Alajosné üzemvezető a fóliába csomagolt tálcás süteményeket ellenőrzi (MTI-fotó — KS) Nagyobb kínálat jobb minőség Becsukhatatlan szekrény, rossz ízű felvágott, színét ha­gyó ruhanemű, a használat másnapján bedöglött televí­zió, a mosásban összezsugo­rodó pulóver, és hasonló bosszúságok, károk sora jel­zi: még mindig tekintélyes számban árulnak nem meg­felelő minőségű termékeket az üzletekben. A hibák, a bajok gyökere természetesen ott van, ahol a gyenge minőségű fogyasztási cikket előállítják, de nem vétlen a kereskedelem sem, amiért az ipartól átveszi és a vásárlónak tovább adja a rossz terméket. Sőt. Olykor még a szállítási szerződések­ben sem köti ki a minőségi követelményeket. Vagy ha a szerződésben meg is állapod­tak a minőségben, akkor is megesik, hogy a raktárba ér­kező áru ennél jóval gyen­gébb. Ezt a helyzetet jó ideig ter­mészetesként könyveltük el, és az áruszűkével magyaráz­tuk. Elfogadtuk a kereskedők érvelését, akik azt mondták: „Nem tehetem meg, hoay visszautasítom a hibás szál­lítmányt, mert akkor áru­hiányt okozok.” Vagy azt: „Kénytelen vagyok szemet hunyni, megalkudni, mert ha sokat reklamálok, akkor sem­milyen árut sem kapok a monopolhelyzetben levő ter­melőtől.” Elnéztük azt is, hogy a ke­reskedelmi vállalatok nem is tesznek különösebb erőfeszí­téseket még annak érdekében sem, hogy az áru hibáit fel­tárják: szinte minőségvizsgá­lat nélkül hozzák forgalomba a termékek egy részét. Vagy ha van is a kereskedelemben minőségvizsgálat, általában csak szúrópróba jellegű, va­gyis nem terjed ki a szállí­tott mennyiség egészére. A jelek azonban arra utal­nak, hogy a jövőben a keres­kedelem — ésHa fogyasztó — kevésbé kényszerül ilyen megalkuvó magatartásra. A fogyasztási cikkeket gyártó ipar szállítókészsége ugyanis javul, sőt, némely iparág „kí­nálati helyzetbe” jutott, az­az nem adja el könnyen az áruját. Ez a folyamat, a jövőben alighanem erősödni Jog. " Az 1979-ben életbe lépő új gaz­dasági szabályozók arra kész­tetik majd a termelőket, hogy hatékonyabban, gazdaságo­sabban dolgozzanak. És a vi­lágpiaci helyzet is jobb mi­nőségű áruk előállítását kö­veteli meg tőlük. Az állami támogatások mérséklése szin­tén kiszűri a termékszerke­zetből az elavult, a rossz mi­nőségű termékeket, és nehéz helyzetbe hozza az ilyeneket előállító termelőket. Vagyis a gyárak a jövőben mindin­kább rákényszerülnek arra, hogy alkalmazkodjanak a fo­gyasztó igényeihez az áruk összetételében, minőségében és korszerűségében. A változó helyzettel szá­molnia kell a kereskedelem­nek is. Igényesebb lehet — és remélhetőleg lesz is — szállítóival szemben, bátrab­ban léphet fel a fogyasztói érdekek képviseletében. Ami­vel a népgazdaság érdekét is védi, hiszen a selejtes, gyen­ge minőségű áru előállítására ma még sok drága — olykor külföldi — alapanyagot, ener­giát és munkaerőt használ­nak fel, jobban mondva pa­zarolnak el. Mindazonáltal el kell érni, hogy a minőséget először is a gyártók ellenőrizzék és a helyszínen szűrjék ki a hibás darabokat. Sokkal költsége­sebb ugyanis a terméket a kereskedelemben vizsgálni, s hiba esetén visszaszállítani. Mindez nem jelenti azt, hogy ez évtől, amikor a szi­gorúbb szabályozók már hat­nak, egycsapásra megjavul azoknak az áruknak a minő sége, amelyekkel, szemben eddig kifogásaink voltak. Lassú folyamatra számítha­tunk csupán, f Gál Zsuzsa Miről ír a Fáklya januári száma? A Fáklya 1979. január 21- én megjelenő 2. száma ri­portok, elemzések és publi­cisztikai írások egész sorát közli a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa harminc esztendős fennállása alkal­mából. A tematikus összeál­lítás élén adatok és tények szerepelnek a KGST munká­járól, ezt pedig interjú kö­veti, amelyben Nyikolaj Fa- gyejev, a KGST titkára rész­letekbe menő pontossággal válaszol izgalmas közgazda- sági kérdésekre, imponáló eredmények bemutatásával világítja meg a szervezet je­lentőségét, és vázolja a kö­zös munka jövőjét is. Külön írások foglalkoznak Magyarországnak a KGST- ben betöltött szerepével, az Uszty-Ilimszkben dolgozó magyar brigád munkasikerei­vel, a csapi és a záhonyi vasutasok barátságával, sőt még a diákok kapcsolataival is — ez utóbbi képes riport, amely Lvovban tanuló ma­gyar egyetemistákról szól. Színes fotókkal illusztrált; terjedelmes riport mutatja be a Komi ASZSZK mai éle­tét. Eldar Rjazanovval, sikeres filmvígjátékok közkedvelt rendezőjével ismertet meg egy írás, amelyet filmjeiből vett képek illusztrálnak. Szovjet aranyművesek és ék­szerészek csodálatos munkáit mutatja be a lap színes ké­pek és riport segítségével. Hagyományosan Fáklya-fo­tóval, orosz nyelv leckével, filmismertetővel, rejtvény­nyel és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza programis­mertetőjével zárul a szám. (APN — KS) Hellas földjén és Kelet kapujában o Amikor barátaim meg­tudták, hogy Trabanttal in­dulok csaknem egy hónapra Görögországba és Törökor­szágba, csóválták fejüket, szánakozva, aggódva kíván­tak jó utat. Elöljáróban csak annyit: utunk festői vidéke­ken vezetett keresztül, cso­dálatos alkotásokat láttunk. A 4980 kilométeres itúrán a Trabant motorháztetőt csak tankoláshoz kellett felnyitni. Mindehhez viszont az is kel­lett, hogy a nagy útra ala­posan felkészített járművel 'induljunk. Románián és Bul­gárián át utaztunk Hellas földjére, az ókori kultúra bölcsőjének színhelyére, hogy a valóságban fedezzük fel a történelemből tanultakat. Meredek, kanyargós szer­pentineken kapaszkodott a Trabant a kopár sziklákra. Az áthevült kövek csak fo­kozták az ember hőérzetét — árnyékban 40 C-fokot muta­tott a hőmérő. A lehúzott ab­lakokon a bevágódó levegő szinte égette bőrünket. Utunk során az első nagy­város Thesszaloniki volt. Itt csak rövid pihenőt tervez­tünk. Izgatottan vártuk a földrengés után elénk táruló látványt, s önkéntelenül az itthoniakra gondoltunk: „Va­jon nálunk otthon volt-e újabb földihozgás?” A kocsiból nem sokat lát­tunk a városból. Amint fé­keztünk, minduntalan ránk­dudáltak. Nem tudtuk mi­ért, mire vélni. Mi lehet? Nincs becsukva az ajtó? Füstöl a motor? — fürkész­tük kíváncsian a mellettünk elhaladó autókban ülők ar­cát. Aztán az egyik /útke­reszteződésben megfejtettük a kürtölés okát. A lámpa sárgáról zöldre váltott, s egy görög kocsi nem „ug­rott”. Azonnal megszólaltak a kürtök, trillázva, öblösen, vagy éppen recsegve sürget­ték az előttünk állókat. Ilyen­kor-nem haragszanak, in­dulat nem látszik rajtuk, de dudálnak és dudálnak. Itt ez a szokás. Ezután ügyeltünk arra is, hogy a lámpánál a szabad jelzésre azonnal ugor­junk, a forgalom tempóját felvegyük. A Korinthoszi-csatoma előtt útelágazás van a Jera- niai hegyek irányába, innen néhány kilométerre van az öböl gyöngyszeme, Lutraki. Milyen ez a kisváros? Szinte az egész település szállodák­ból áll, az itt lakók nagyobb hányada az idegenforgalom­ból, a kereskedelemből és a vendéglátásból él. Kavicsos fürdőhelyén tízezrek keres­nek és találnak alkalmat a pihenésre, napozásra. A ta­vernák — éttermek — egy­mást érik, ínycsiklandozó il­latok csalogatják az idegent. I környezetvédelem és a köztisztaság helyzete Orosházán A közelmúltban jelentős vizsgálatot fejezett be az orosházi népi ellenőrzési bi­zottság. Megvizsgálták a város környezetvédelmének és köztisztaságának a hely­zetét. A népi ellenőrök töb­bek között arra is választ kerestek, hogyan lehetne szervezettebbé tenni ezt a tevékenységet. Orosházán 15 olyan válla­latot, intézményt és üzemet tartanak nyilván, amelyek szennyezik a levegőt. A szennyezettség • mértékének megállapítását évente egy alkalommal az Építésügyi' Minőségellenőrző Intézet végzi. 1977-ben a vizsgála­tok alapján 5 vállalat fize­tett légszennyezési bírságot. A megállapítás szerint az üveggyár mintegy 450 ton­na, rendkívül apró szem­cséjű porral szennyezte a város és környéke levegő­jét. A múlt évben több mint 240 ezer kilogramm lég­szennyeződést okoztak a vá­ros üzemei. A megnöveke­dett gépkocsiforgalom is jelentősen kihatott a levegő tisztaságára. A városi tanács műszaki osztálya hat üze­met kötelezett arra, hogy csökkentse a szennyezést. Az üveggyár környezetvédelmi, a 2-es számú téglagyár pe­dig levegőtisztasági tervet készített. A népi ellenőrök arra is választ kerestek, hogy ezekből az intézkedé­sekből mi valósult meg. Saj­nos a tények azt igazolják, hogy nem sok. A tégla- és cserépipari vállalat oroshá­zi gyára ugyan összeállítot­ta a levegő tisztaságvédelmi intézkedési tervét, de a megvalósításhoz nem látott hozzá. Az üveggyár jelen­tős beruházásokat tervez a légszennyezés csökkentésé­re. A Volán 8-as számú Vál­lalat lehetőségeihez képest többet tehetne. A város köztisztaságában is sok a tennivaló. A vizs­gált időszakban mintegy. 40 panasz érkezett a városi ta­nács műszaki osztályához. Többsége a szeméttárolással és a szemételszállítással volt kapcsolatban. Az osz­tály 8 esetben hathatós in­tézkedést tett a panaszok orvoslására. A városi tanács és a rendőrség pedig hét esetben szabott ki szemét­bírságot. A népi ellenőrök megállapítása szerint a vá­rosi tanács köztiszta­ságról szóló rendeletének megtartását a műszaki osz­tály nem ellenőrzi megfele­lő hatékonysággal. Az utcák sok helyen gazosak, a víz­elvezető árkok szemetesek. A város belterületén jelen­tős területet foglalnak el a parkok. Ám ezeknek több­sége elhanyagolt és gondo­zatlan. Csupán a város köz­pontjában akadnak szépen gondozott zöldterületek. A vizsgálat kitért a zajártal­makra is. A város belterü­letén működő üzemek két- műszakos munkarendben dolgoznak. De ezek egyéb­ként sem tartoznak a zajos üzemek közé. Legtöbb gon­dot a város lakótelepein, a lakóházak között levő be­kötő utakon parkírozó válla­lati gépkocsik okoznak, amelyek korán reggel indul­nak és zavarják a pihenők nyugalmát. A Népi Ellenőrzési' Bizott­ság vizsgálatának összegzé­seképpen megállapították, hogy a város környezetvé­delme és köztisztaságának helyzete nem megfelelő. En­nek oka egyrészt az, hogy a feladatok teljesítését nem szervezték meg kellőkép­pen. A városi tanács mű­szaki osztályának ellenőrző tevékenysége is sok kívánni­valót hagy maga után. A népi ellenőrök több javas­latot tettek a város környe­zetvédelmének és köztiszta­ságának javítására. (Serédi) A Korinthoszi-csatoma tervezésében részt vett Türr István, a szabadságharc hadmérnök tisztje A főutcán, azok mellékutcá­in van a kereskedelmi köz­pont. Akinek pénze van, az itt szinte mindent megvásá­rolhat, kezdve a rágógumitól a különböző típusú gépkocsi­kig. A divatszalonok, buti­kok tulajdonosai az üzlet előtt készséggel kínálják por­tékáikat, s azért sem ha­ragszanak meg, ha csak szét­néz az ember. Kedvesék, ud­variasak és nagyon tiszták. A tengerpartot meredek sziklák övezik. A magasban játékszernek tűnnek a kolos­torok, apácazárdák. Az egyik kolostorba ellátogattunk. Mi­előtt beléptünk volna, be­öltöztettek bennünket úgy, hogy az orrunk is alig lát­szott ki. A kolostorba fedet­len testrésszel tilos belépni. Nem messze a kolostortól az öböl legmagasabb szintjén épült a világítótorony. Innen csodálatos a látvány, a szik­rázó napsütésben a kék víz. Négy évezred emlékei talán sehol a világon nem találha­tók meg olyan épségben, mint a Peloponészosz félszi­getén. A történelemből és az embereknek a természet­tel vívott harcából táplálko­zó mítoszok talán sehol nem olyan magától értetődőek, mint itt, ahol minden város, falu, folyó, forrás, erdő és hegy valamilyen istenre utal, távolba vesző eseményeket idéz fel. A sok-sok látnivaló megtekintését egyetlen gö-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents