Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-26 / 21. szám

1979. január 26., péntek IZHiWKTiW Köznapi dilemma az energiáról J anuár elején egy reggel, miután bekapcsolom a rádiót, hallom a dörgedelmet: lehet, hogy most is fényár­ban úsznak a szobák, pedig talán egy kis fény is elég lenne egy-egy sarokban, Mivel a pénztárcánkon érezzük, amikor az áramdíjbeszedő megjelenik a mlával, az égő­ket mi már jó régen megválogattuk, Ezért aztán használunk 25-öst, 40-est, 60-ast. Attól függ, milyen helyiséget világí­tunk meg. De bevallom: fürdőszobácskánkban 100-as égő­vel világítunk. Lehet, hogy emiatt a dörgedelmet osztogató megcsóválná a fejét: micsoda energiapazarlás. Mert az igaz, hogy fürödni akár 25-ös fényénél is lehet, de borotválkozni csak 100-as világánál tudok. Aztán meg este vagy hajnalban — mivel nappal más dolgunk van — mosni sem látunk jól a 25-ös világánál. Es hát nem valami üdítő látvány lenne, ha az ingnyakam ugyanolyan maradna, mint amikor a szeny- nyesbe dobtam le magamról az inget, mivel a 25-ös fényé­nél nem vennénk észre, hogy teljesen megszabadítottuk-e a rátapadt és beleívódott portól, izzadságtól. Aztán meg arról sem tehetek, hogy olvasni csak 100-as világánál tudok, mert kisebbnél elhomályosodnak, összefolynak előttem a betűk. Es egy sarokban használom a 100-ast, mivel ott szoktam ol­vasgatni. S ezt a pénztárcám bánja. De hát a szememre is vigyáznom kell. Erre a „Vigyázz jobban egészségedre” tv­sorozat is figyelmeztet. Most aztán kétközben vagyok. Hogyan, egyeztessem össze ezeket a dolgokat? A napokban meg a dilemmám a csúcsára hágott. A közutak fagyosak, síkosak voltak és óvatosan, las­sú tempóban haladtunk a kocsival. Eközben nekünk, akik nem a kormánynál ültünk, jobban volt Jutónk az út menti dolgokat, eseményeket megfigyelni. Es egymás után hamu­csomókat fedeztem fel az árkokban. Először azt hittem, hogy szalonnasütéshez rakott tüzek maradványai azok. De azután láttam, hogy nem, mert sűrűn követték egymást. És amint továbbgördült a kocsi, egymás után tüzek is lobban­tak. Máglyákba rakott gallyakat égettek. Az út menti fa­sorokat, facsokrokat tiszogatták, hogy a felesleges gallyak ne akadályozzák tavasszal a fák növekedését. £s ez természetes. De az már nem tudom mennyire természetes, hogy akár a karvastagságú gallyakat a tűz emészti el az árkokban. (Igaz, az esti homályban szépen világítottak az égő máglyák.) Mondta is az egyik útitársam, aki kertes házban lakik, hogy milyen jó tüzelője lenne neki otthon a gallyakból. E kkor hágott csúcsára a dilemmám, hiszen sok kertes ház van az Alföldön, meg a közutakhoz közeli tanya. Es hát a sparheltban nagyon jó tüzelő a gally, a vé­konya meg — a rőzse — kitűnő fűtőanyag a kemencében. Mert még sok helyen van sparhelt, meg kemence is. Nem jutott még el minden házba az olajkályha, és a gáz sem, Tü­zelőfát pedig importálunk is. Es mégis az árkokban kell el­égniük az út menti fák gallyainak? £s ez sem a maszekok tulajdona... Cserei Pál Hazánk a nemzetközi vásárokon Orosházi Faipari Vállalat Nemcsak többet és jobbat — de jobb körülmények között Idén február 14. és 23. között kerül megrendezésre Moszkvában a Számítás- technikai Vásár. Hazánkban a HUNGEXPO szervezésé­ben a Labor > Műszeripari Művek és a METRIMPEX Külkereskedelmi Vállalat képviseli. A bemutató célja: a szak­embereket informálni a leg­modernebb műszaki-tudomá­nyos információt gyűjtő, fel­dolgozó, tároló és kiadó au­tomatizált rendszerekről. A vásárt a moszkvai kiállítási területeken, a Szokolnyiki parkban rendezik meg, ki­fejezetten a szakemberek ré­szére a nagyközönség kizá­rásával. A bmói vásárközpontban idén is megrendezésre kerül február 21. és 28. között a Nemzetközi Élelmiszer Sza­lon. Ez a szakvásár a KGST-or- szágok jelentős rendezvénye. A magyar élelmiszeripar hagyományos résztvevői kö­zött szerepel az AGRIMPEX különböző vető- és takar­mánymagvakkal, a HUNGA- ROFRUCT zöldség^ és gyü- mölcskonzervekkel, szárítmá- nyokkal, a Komplex élelmi- szeripari gépekkel, a MO- NIMPEX szeszes italokkal, édességgel, paprikával, virá­gokkal, a TERIMPEX pedig készételkonzervekkel, tartó­sított húsáruval, tejtermé­kekkel. A kiállítás szervezését a HUNGEXPO végzi. Célja, a magyar élelmiszeripar ter­melésének és fejlődésének bemutatása, és az iparág sze­repének demonstrálása a KGST integrációjában. Nehéz esztendő után... A végegyházi Szabadság Termelőszövetkezetet az el­múlt évben csaknem nyolc­millió forintos vihar- és jégkár érte. Az elemi csapás elsősorban a növénytermesz­tési ágazatot sújtotta. Emiatt néhány növényféléből a ter­més elmaradt a korábbi évek termésátlagaitól. Búzából 1978-ban 49 mázsát takarí­tottak be hektáronként, 12 mázsával kevesebbet, mint 1977-ben, pedig a vihart és a jégverést megelőzően a szak­emberek nagy várakozással tekintettek ,az aratás elé: „Benne van a hatvan mázsa, ha ugyan nem több” — mon­dogatták egymás között. De a szél és a lég kíméletlenül kiverte a kalászokból a bú­zaszemek egy részét, száz hektáron szinte teljesen ki­pusztította a kendert, s meg­tépázta a kukorica, a cukor­répa egy részét is. Végül is cukorrépából 375 mázsát, kukoricából helyi rekordnak számító 73 már zsát takarítottak be hek­táronként. Igaz, a költségek is jelentősen megnövekedtek. Cs,ak kevesen számítottak ar­ra, hogy a kukorica október végén, november elején 30 százalékos víztartalmával nehezíti majd a betakarítást. A víz elvonását végző szárí­tóberendezések ebben az idő­szakban szinte állandóan mű­ködtek. mialatt hatalmas mennyiségű olajat emész­tette^ fel. A termésátlagok növekedé­sét szolgálta az, hogy 60 ezer mázsa szerves trá^vát szórtak ki. A műtrágv.afelhasználás az 1977-es hektáronkénti 340 kilogrammról tavaly 380 kilo­grammra nőtt. Így az összes önköltség tíz és fél, a nö­vénytermesztés önköltségé­nek 20 5 százalékát a műtrá­gya tette ki. Ebben az évben még több vegyes hatóanyagú műtrágya felhasználását ter­vezik. A termelőszövetkezetben a műtrágya ésszerűbb felhasz­nálását várják az idén köte­lezővé tett talajvizsgálattól. A műtrágya hatóanyagának megóvását szolgálja a tárolás feltételeinek javítása. Eddig ugyanis a műtrágya hasznos hatóanyagának 30 százaléka ment veszendőbe a szaksze­rűtlen tárolás következtében. Ettől az évtől kezdve a Me­zőhegyesen épülő agrokémiai központ átadásáig fóliavázas takarással óvják meg ezt a fontos hatóanyagot. A tsz állattenyésztése már kevésbé volt kitéve az idő­járás viszontagságainak. Egy év alatt a borjúelhullás öt. a malacelhullás egy százalék­kal csökkent. A tehenészet­ben 38 százalékkal kevesebb abrakot etettek fel. A takar­mányozás során nagy meny- nyiségben használnak fel ré­paszeletet és melasszal ke­vert kukoricaszárat. Az ál­lattenyésztésben képződött nyereség mintegy négymillió forint. Balesetelhárítás, anyag­mozgatás, munkavédelmi ok­tatás és propaganda, munka- körülmények, egészségügy, szociális létesítmények... A vállalat munkavédelmi és szociálpolitikai intézkedési tervét nézegetjük Balogh László szakszervezeti titkár­ral. Az ötévest, amelyből már nem sok idő van hátra, de a végrehajtásból sem, mert a soron levő feladatok eddig sorra-rendre megvalósultak. Az első nagy csoportba tar­tozók közül a biztonságos munkavégzés érdekében az elektromos hálózat korszerű­sítése tavaly történt meg. Az új trafóállomás építése, s a meglevő gépek műszeres érintésvédelmi mérése is az egész üzemben. A Bajnok ut­cai üzem közlekedési útjai­nak korszerűsítése 1980-ra lett tervezve, s elkészült be­lőle teljesen a gyalogjárda kibetonozása. Ezen közleked­nek most már könnyebben a kis anyagmozgató kocsik is. A keskeny nyomtávú vasúti pálya felújítása 80 százalé­kos állapotban van, az udva­ri gépjárműét pedig fele részben kész. Vagyis az idő­arányosnál előbbre állnak. Az anyagmozgatás kön­nyebbé vált a rakodó- és emelőlapos targoncák be­szerzése óta, s a tető alá ho­zott félkész és lapalkatrész raktárban védett helyen fo­lyik a tárolás, nem az időjá­rás viszontagságainak kitet­ten, mint előzőleg a szabad ég alatt. A munkakörülmé­nyek és egyben az üzemegész­ségügy javulását is jelenti a Öcsöd határában messziről feltűnik a kőolajkutató vál­lalat orosházi üzeme egyik fúróberendezésének a 46 mé­ter magas tornya. A terep­járó gépkocsi, amelyen köze­ledünk hozzá, nagyokat zök­ken a keményre fagyott he- pe-hupás földúton. Havas a táj, mozdulatlan minden. Csak egy varjúcsa­pat repül felettünk károgva, de az is hamar eltűnik. Gondolom, ilyen elhagya­tott környezetben nem lehet öröm a munka. Ám a fúró­berendezésnél mégis jókedvű embereket találok, akik egy cseppet sem átkozzák a te­let. Pedig keményen kell birkózniuk vele, mert hideg a vas, szinte hozzáragad a kezük, a ruhájukon jéggé dermed a felcsapódó öblítő iszap, s a gépek is nehezen működnek. Kétszeres erővel kell dolgozniuk. Hát még ilyenkor a fúrótoronyba fel­mászni! Ember legyen a tal­pán, aki mindezt kibírja. Bajnok István műszakveze­tő fúrómester azonban meg­nyugtat : — Az biztos, hogy nehéz munka, de egészséges, mert friss levegőn dolgozunk, s ha jól felöltözünk és jól étke­zünk, ráadásul többször for­ró teát is iszunk, bírjuk a hideget. Amikor nyáron találkoz­tam a II. Rákóczi Ferenc aranykoszorús szocialista bri­gád tagjaival, sokkal köny- nyebb volt a munkájuk. Pa­nasz azonban most sincs. — Jön és megy is a hideg, nem marad örökké. Dé min­denről gondoskodik a válla­fényező műhelyben tavaly fölszerelt új rendszerű, szű­rővel ellátott porelszívó be­rendezés. A KÖJÁL által a gépműhelyben végzett zaj­mérés után a vállalat min­denkinek beszerezte a vattás füldugót, bár a dolgozók ide­genkednek tőle. Igaz, közben a zaj is kisebb lett, mert be­állítottak egy nagy teljesít­ményű, kilenc villanymotor­ral működő automatikus ma­rógépet, mely a felszerszá- mozással együtt két és fél­millió forintba került. A műhelye^ hőmérsékletével is baj volt, míg az egész Baj­nok utcai telepet két kis ka­zánnal fűtötték. Nem tudtak egyenletes és elfogadható hőmérsékletet produkálni mindenütt. Tavalyelőtt óta egy nagy, volt mozdonyka­zán látja el a fűtést, kielégí­tően. A világítás is korszerűsí­tésre szorult. Neoncsövekre cserélték, továbbá a kárpi­tosoknál és varróknál csuk­lósán mozgatható, közvetlen megvilágítást nyújtó lámpá­kat szereltek föl. Az udva­ron pedig higanygőz-arma­túrákat, az esti rakodáshoz. A megerőltető állómunkát — ahol arra mód volt, mint a kárpitosok egy részéről és a seprűvarróknál — ülővel váltották fel. Forgószéket ál­lítottak be ott, ahol úgy dol­goznak, hogy ülve is elérhe­tő a munkadarab. A seprű­kötő műhelyben, ahol addig kizárólag kézivarrás volt, ta­valy egy két pedálos, lábbal működtető varrógépet is be­állítottak. lat, hogy ne fázzunk. Mikro- busszal jövünk, 8 órát dol­gozunk, közben néha-néha egy két percig a bódéban melegedünk, teázunk — mondja Lengyel Károly szakmunkás, aki a kútfúrás minden csínját-bínját ismeri". Volt segédmunkás, betaní­tott munkás, kulcsos, fönt a toronyban kapcsolós. Most segédfúrómester a vezérlőál­lásnál. Ez a ranglétra. Az a ta­pasztalat, hogy aki az olaj­bányászokhoz jön dolgozni és egy telet kibír, az marad és fel is kapaszkodik a rang­létrán. Horváth István nemrég került a brigádba. Az egyik tsz-ből jött és az első napot éppen mínusz 20 fokos hi­degben kezdte. Mosolyog. — Kibírtam. Elhatározott szándékom, hogy maradok. Fúrómester szeretnék lenni. — Leszel is — biztatja Bajnok István, aki igen el­ismerően nyilatkozik róla: — Érdeklődő, mindent tudni akar, dolgos, segítőkész. Horváth István őszintén bevallja: a több pénz csábí­totta ide. De rövid idő alatt is megtetszett neki az a jó légkör, ami csak az ilyen ke­mény munkában és egymás­rautaltságban alakulhat ki. Ligeti Attila, az orosházi üzem megbízott vezetője elé­gedett a brigád munkájával. Hogy mi várható majd akut­ban: olaj, gáz, vagy mind a kettő? ö reményteljesnek tartja az Öcsöd II. fúrást. Nagy szükség volna rá, az­ért is tervezték be egy ok­tatási célú szoba kialakítá­sát, ám ez mind ez ideig nem sikerült a helyszűke miatt. Itt lenne majd a balesetvé­delmi oktatás is, mely most abban az egyetlen teremben szoronkodik, ahol minden lé­tező más és összes rendez­vény szinte megállás nélküli kihasználtsággal, , s percre pontosan is alig beütemez- hetően zajlik. A dolgozók üdültetésére évről évre na­gyobb az igény és már régen nem elég a központilag biz­tosított ' SZOT-beutalók szá­ma. Egy évtizede, hogy a sa­ját üdültetést megkezdték, először Balatonföldváron, Miskolc-Tapolcán és a mátrai Bagolyirtáson bérelt szobák­ban. Majd a hévízi nagy kor­szak következett, most pedig Harkány és Siófok lett a kedvenc pihenőhely. 1978- ban 10 napos váltással 32 felnőtt és 20 gyermek élvez­te a gondtalan kikapcsoló­dást a két kellemes fürdő­helyen. Ügy, hogy a szállást a vállalat fedezte, ők pedig az étkezésről gondoskodtak maguknak. A dolgozók la­kásproblémáinak megoldá­sához is hozzájárul a válla­lat, sőt kiterjesztették ,a lehe­tőséget. Tavaly már a lakás- vásárláshoz is igényelhető volt a kölcsön, és a családi ház építéséhez fölemelték a keretet: 15 helyett 30 ezer forintra személyenként 1979- től és be is terveztek rá 100 ezer forintot. — Nem a vakszerencse alapján határozták meg a kút helyét. Geofizikusok kü­lönböző módszerekkel meg­állapították, hogy ez fúrás­ra alkalmas terület. — Mit szólnak hozzá az öcsödiek ? — Mint másutt, itt is nagy az érdeklődés. Az esetleges jó eredmény megváltoztatja a környéket. Mint Algyőn is. Amikor az eredmény majd kiderül, a fúróbrigád már hetedhét országon túl jár. Mert annak meghatározása, hogy mi van a föld mélyén az egyes rétegekben, az lyuk­befejező berendezésekkel tör­ténik és más brigád felada­ta. De a II. Rákóczi Ferenc brigád tagjai visszapillanta­nak, mert nem mindegy, hogy mit hagynak maguk mögött. Elvégre a siker az ő érdemük is, amit legutóbb — prémiummal megtoldva — Sarkadon könyveltek el ne­kik. A munka első számú irá­nyítója Sütő János főfúró­mester, a helyettese Dúró Károly. Mindketten elismert szakemberek, de jól tudják azt is, hogy milyen nagy Je­lentőségű feladat az olajbá­nyászat. Mondják is az em­bereknek, hogy a munkájuk­kal az egész ország gazda­godását szolgálják. Sokfelé be van vezetve már a gáz, ami jobbá, kényelmesebbé teszi a lakosság életét. Érez­zék az olajbányászok, hogy a rájuk háruló nehéz munka nem hiábavaló. Érdemes vál­lalni. Pásztor Béla A mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttműködését jól példázza, hogy a Békéscsabai Kon­zervgyár pósteleki előkészítő telepén besegít az ipar munkájába a gerendási Munkácsy Ter­melőszövetkezet 33 tagja. A szövetkezetben több mint 80 vagon paszternákot termeltek a gyár részére, amit most közösen dolgoznak fel. A tsz-tagok január I5-től március 16-ig se­gítenek az ipari feldolgozásban. A paszternák előtisztítása után szárítva kerül majd forga­lomba Fotó: Béla Ottó V. M. Olajbányászok a hómezön

Next

/
Thumbnails
Contents