Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-26 / 21. szám

1979. január 26., péntek Január 25—26: Magyar—lengyel barátsági napok A Hazafias Népfront Bé­kés megyei Bizottsága — mint már korábban jeleztük — január 25-re és 26-ra ma­gyar—lengyel barátsági na­pokat szervezett a megye több településén. Ebből az alkalomból tegnap délelőtt Békéscsabára érkezett Ed­ward Dembicki, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének, tanácsosa, a Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ igazgató­ja, valamint Medovarszky György, az intézet munka­társa. A HNF megyei titkárságán a vendégeket Szikszai Ferenc titkár és Vichnál Pál politi­kai munkatárs fogadták, majd arról tájékoztatták őket, milyen gazdasági, tár­sadalmi és kulturális válto­zások következtek be az el­múlt időszakban megyénk­ben. A baráti beszélgetés után a Lengyel Kultúra igaz«- gatója Gyulára látogatott. —y—n Edward Dembicki követségi tanácsost, a budapesti Len­gyel Kultúra igazgatóját Szikszai Ferenc titkár és Vichnál Pál politikai munka­társ fogadták Békéscsabán, a Hazafias Népfront megyei titkárságán Fotó: Béla Ottó Megyénk a tévében A január 26-án, ma dél­után 16 óra 35 perctől vetí­tett „Természetbarát” című népszerű tv-műsorban a né­zők Békés megyével ismer­kedhetnek meg. A Telesport turisztikai magazinja bemu­tatja megyénk idegenforgal­mi nevezetességeit, többek között a gyulai várat, a vész­tő—mágori ásatásokat, a Kö­rösök vidékét, Békéscsaba, Szabadkígyós, Biharugra, nevezetességeit. A húszperces műsorban a turisztaika iránt érdeklődők láthatják az Al­föld egyetlen jelzett turista­útját ' is. A filmet Hegedűs Mihály és Rónyai Balázs ké­szítették. MHSZ-klubok Gyomán, az MHSZ kereté­ben jelenleg öt klub műkö­dik, s közülük kiemelkedő eredményt ért el a Győzelem Tsz lövészklubja, amelyet a termelőszövetkezet anyagilag is támogat. Rendezvényeik igen látogatottak, érdekesek. Ezenkívül két középiskolá­ban is működik egy-egy klub, valamint a Körösi Ál­lami Gazdaságban, és a nagy­községi klub is jó eredmé­nyeket ér el. Általános ta­pasztalat, hogy különösen a diákok szeretik a foglalkozá­sokat. részt vesznek a szak­körökön. ! Tanácsülésekről jelentjük Gyoma Január 25-én délután tar­totta idei első ülését a gyo­mai Nagyközségi Tanács. El­ső napirendként mindjárt fontos témát vitattak meg. A település 1979. évi költségve­tési és fejlesztési tervét fo­gadták el a testület tagjai. Juhász János vb-titkár elő­terjesztése alapján összessé­gében 20,6 millió forint jut áz egyes költségvetési ágaza­tok fejlesztésére. Egyöntetű­en megállapítható: minden területen nőnek a kiadások. A rendszeres szociális segé­lyek összegét 85 ezer forint­tal növelik, a fogorvosi szol­gálatra 263, az öregek nap­közi otthonának fenntartá­sára 563 ezer forintot szán­nak. A kulturális ágazatra 15 százalékkal költenek többet, mint tavaly: fejlesztik a napközi otthonos és az óvo­dás csoportokat. A felújítási alapból legtöbbet — 400 ezer forintot — a könyvtár fel­újítására és az óvoda kiala­kítására fordítanak. Ezenkí­vül felújítják a művelődési házat; a tisztasági és a strandfürdőre százezer forin­tot költenek. A fejlesztési alap összege az elmúlt évhez képest csök­ken. A helyi vízműtársulat­nak beruházási célokra 2,2 millió forintot utalnak át az ivóvíz- és a szennyvízháló­zat bővítésére. Folytatják a KISZ-tábor építését; a sport­kör, a művelődési ház és a karbantartóüzem támogatá­sára 371 ezer forintot irá­nyozták elő. Az elképzelések szerint a lakosság 1,5 millió forint társadalmi munkával járul hozzá a község fejlesz­téséhez. Ezt követően meghallgat­ták Tanai Ferenc elnök be­számolóját a Gyoma—End- rőd és Vidéke ÁFÉSZ el­múlt évi tevékenységéről. Kondoros Kondoroson első napirend­ként az állategészségügyi helyzetet vitatják, majd az 1979. évi költségvetés- és fej­lesztési tervet beszélték meg a tanácsülésen. A nagyköz­ség vezetőinek összesen 13,5 millió forinttal kell gazdál­kodni, ami lényegében azo­nos az előző évi összeggel, így nagyobb beruházásokra az idén sem kerülhet sor. Ez az összeg csupán a felújítá­sokra és fenntartásra ele­gendő. így például sor kerül a tanqcsháza, a könyvtár, egy szolgálati lakás és egyéb épület felújítására. Továbbra is nagy gondot okoz a belvíz elvezetése, ezért a belvízrendezési terv második ütemének költségét a nagyközségnek kell fedez­nie, erre 92 800 forintot ter­veztek be. Folytatják a jár­daépítést is, elsősorban a lakossági bejelentések alap­ján. Többek között a Bocs­kai utcában rosszak az átjá­rók, nehéz a közlékedés, pe­dig a tsz kertészetébe járó dolgozók ezen az utcán köz­lekednek. A kertészetben tar­tott részfalugyűlésen kérték a Bocskai utcában levő át­járók korszerűsítését. Ez az idén megvalósul. A tanács 53 400 forintot tervezett be ilyen célra. Természetesen a járdaépítésben a lakosság társadalmi munkájára is szá­mítanak, így kisebb költség­gel nagyobb területen tudnak járdát létesíteni. Végül a társadalmi mun­káért kitüntetések és jelvé­nyek, illetve oklevelek oda­ítélését terjesztette a tanács­ülés elé Mokran Mátyás ta­nácselnök. A tanácsülésen részt vett és felszólalt Varga Zsigmond országgyűlési képviselő. Sorsolás A Sportpropagandfl Válla­lat kiadásában megjelent plusz 10 rejtvényfüzet he­lyes megfejtői között csütör­tökön délután megtörtént a sorsolás. A nyertesek a kö­vetkezők : I. díj 1 db színes televí­zió, Vághidegkúti Györgyné 9023 Győr, Kassák L. u. 1. II. díj 1 db Csajka-varró­gép, Romhányi Erzsébet, Bu­dapest 1046 Reviczky utca 40/A. III. díj 1 db Líra hordoz­ható rádió, Henesei Zoltán­ná 9245 Mosonszolnok, Vas­út utca. IV. —V.—VI. díj 1—1 db háztartási robotgép, Horto­bágyi Pál 5540 Szarvas, Liszt Ferenc utca 4., Balázs Mária 1126 Budapest Istenhegyi út 32., Szabó Andrásné 1076 Budapest Garay utca 45. I. em. 9. A további nyertesek nevét, illetve a nyereményjegyzéket a Népsport január 27-i szá­ma közli. Megyei közúti információ Békés megye országos köz- úthálózatán folyamatban le­vő munkákról: Teljes útle­zárás: a fúrta—gyulai ösz- szekötő út gyulai átkelésén a Kossuth Lajos utca, Rövid utca és Várfürdő út közötti szakaszán. A lezárásra csa­tornaépítési munkálatok mi­att kerül sor. A lezárás vár­ható időtartama 2 hónap. A lezárás idejére kijelölt tere­lőút: Rövid utca—Tiborc ut­ca—Várfürdő út és vissza. A terelőút kijelölésével ideiglenesen megváltozott a forgalmi rend a Várfürdő u. —Tiborc u. csatlakozásánál — a Tiborc u. forgalma alá van rendelve ,a terelőútnak — valamint a Várfürdő,..Ti­borc, ítövid utacákon az egy­irányú forgalom helyett a kétirányú forgalmi rend van. A kijelölt gyalogos átkelőhe­lyek biztonságának növelése érdekében átfogó és a me­gye úthálózatának egészét érintő intézkedések alapján újabb korszerű — a közvi­lágítási szabványban előírt — világítások valósultak meg Szarvason, Endrődön és Mezőberényben. Az új típusú fényforrás magasnyomású — sárga- színhatású — nátriumlám­pából áll ég nagyban javítja az átkelőhelyeken közlekedő gyalogosok láthatóságát, ezen keresztül a közlekedés biz­tonságát. Könvvúidonságok, szakprogramok Ezúttal is a legtöbb könyv­Februárban 22. alkalom­mal rendezik meg a mező- gazdasági könyvhónapot. Az ünnepi eseményre félmillió példányban több mint 40 könyvújdonság jelenik meg, nyolc kiadó gondozásában. Múzeumi program Orosházán Az elmúlt esztendőben az orosházi Szántó Kovács Mú­zeumban hat időszaki kiál­lítást rendeztek. Az állandó kiállítással együtt ezek 10 532 látogatót vonzottak. Figyelemre méltó, hogy je­lentősen növekedett a cso­portos látogatások, s vele együtt a tárlatvezetések szá­ma. Egyéb csoportokon kí­vül 221 iskolai csoport és 91 szocialista brigád kerete fel a múzeumot, s a múze­um munkatársai összesen 346 tárlatvezetést tartottak. Az érdeklődés fokozódásá­ban szerepe van annak is, hogy év közben megalakult a -múzeumbaráti kör, mely­nek jelenlegi 62 tagja és több jogi személy tagja ha­tékony segítője a múzeum munkájának. Az ismeretszerzést segítő kiállítások propagandamun­kája továbbra is arra irá­nyul elsősorban, hogy a pe­dagógusok munkáját segít­se, és minél több munkás­kollektívát szervezzen rend­szeres múzeumlátogatóvá. újdonságot a Mezőgazdasági Könyvkiadó adja ki. Mind­erről Sárkány Pál, a Mező- gazdasági Könyvkiadó igaz­gatója tájékoztatta az újság­írókat csütörtökön, a Haza­fias Népfront Belgrád rak­parti székházában. Az idei könyvhónapot a szervező bizottság — mottó- ja szerint — az agrárértel­miség és a falusi dolgozók szakképzettségének növelé­séért szervezi. Az egyik leg­fontosabb jelszavuk, akár­csak az elmúlt esztendők­ben: a mezőgazdasági szak- irodalom mielőbb váljon, a szövetkezetek, gazdaságok dolgozóinak -„termelő eszkö­zévé”. Ennek érdekében a kiadók például a könyvúj­donságokat, az azokat kiegé­szítő szaklapokat és folyóira­tokat a gazdaságokban író­olvasó találkozókon, könyv­vásárokon népszerűsítik. A cél megvalósítására jó alka­lom, hogy az üzemi könyv­tárak egyre nagyobb vá­lasztékban szerezhetnek be — részben a könyvhónap alatt — alap-, közép- és fel­sőfokú szakkönyveket, isme­retterjesztő műveket. A most megjelenők közül 11 könyv alapfokon, 15 középfokon, 15 felsőfokon és 5 ismeretter­jesztő jelleggel közvetíti a korszerű növénytermesztés­sel kapcsolatos tudnivalókat, s a háztáji gazdálkodók, a kiskerttulajdonosok is szép számmal válogathatnak az újdonságok között. A decemberi párthatározat szellemében M ost nagyon időszerű gazdálkodásunk tar­talékairól beszélni. Indokolja ezt az 1979. évi termelési terv készítésének időpontja, s azok a tények, melyek lényegében kivál­tották az MSZMP KB de­cemberi ülésén elfogadott határozatokat. A világgaz­daság, s benne a mi nép­gazdaságunk fejlődésének egyenes következménye a mennyiségi termelésszemlé­let átváltása a minőség irá­nyába. Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy mind a ha­zai, mind a külföldi piacon csak versenyképes, a másik nemzeténél, vállalatánál — az azonos célt szolgáló áruk közül — csak a jobb minőségűnek és az olcsóbb­nak jusson az elsőbbség. Osztani, szorozni, kivonni és összeadni most tehát va­lamivel jobban kellene, mint eddig. De talán nem is elegendő ma már csak az alapműveletek ismerete, bár lényeges, mert a való­színűségszámítást másként aligha lehetne elvégezni. Olyan időket élünk, amikor a magasabb színvonalon művelt matematikának is szerep jut gazdasági előre­haladásunk szükséges, és mindannyiunk számára elő­nyös irányvonalának meg­határozásában. Magasak a követelmények, belelátni a piac alakulásába, elemezni a saját helyzetet, döntést hozni, akkor hát merre ha­ladjon a gazdaság, nehéz .feladat a mai változó vi­lággazdasági környezetben. Tulajdonképpen mindkét piacon — Nyugat-Európá- ban éppen úgy, mint a ba­ráti államokban — olyan szemlélet kerekedett felül, hogy olcsón venni, és drá­gán eladni. A behozott nyersanyag, félkésztermék, vagy késztermék ára felfelé szökött. A kivitelben sze­replő árukat pedig a réginél csak alacsonyabb áron ke­resik egykori vevőink. Ezek a piaci vonulatok tovább­ra is tartósnak ígérkeznek. Ha gazdasági életünkben eddigi' gyakorlatunkat kö­vetjük tovább romlik az export-import arány. A népgazdasági egyensúly helyreállítására újabb hi­teleket kellene felvennünk, s megtalálnunk, előterem­tenünk ezek fedezetét. Ilyen gazdasági helyzet­ben általában két megoldás kínálkozik. Mindkettő el­hangzott az MSZMP KB decemberi ülésén: „Elkép­zelhető az egyensúlyi hely­zet javítása dinamikusabb termelésnövekedési és bel­ső felhasználási ütem ese­tén is. Ennek az a feltétele, hogy a gyorsabb növekedés járjon együtt a hatékonyság folyamatos és jelentős javí­tásával, strukturális átala­kulással. Ezt a folyamatot azonban ez ideig nem tud­tuk a szükséges mértékben kibontakoztatni. A mérsé­keltebb növekedés mellett szól az is, hogy így bizton­ságosabban lehet megala­pozni a kivitelnek a behoza­talnál nagyobb emelkedé­sét, a meglevő kapacitáso­kon belül a termelési szer­kezet korszerűsítésének meg­gyorsítását, a gazdaságtalan kivitel visszaszorítását.” Döntően ezekben a gondo­latokban fogalmazták meg 1979. évi gazdasági előbbre- haladásunk alapvető irá­nyát. További munkánk eredményessége csak akkor felel meg az 1979-es köve­telményeknek, ha a csoport- érdekeket minden vállalat­nál, szövetkezetnél össze­vetik a népgazdaság érde­kével és mindenekelőtt az utóbbival egybeesőknek biztosítanak elsőbbséget. őszintén szólva ez a köve­telmény — okosan értelmez­ve helyzetünket — nem le­het ellentétes a csoportér­dekkel. Nézzünk hozzá egy gyakorlati példát. Kéznél van egy olyan ipari üzem, ahol az 1965-ös technikai színvonalon gyártott és for­matervezett termék iránt jelentősen megcsappant a belföldi és a külföldi keres­let. Az áru exportja és bel­földi értékesítése a legújabb gazdaságossági számítások szerint veszteséges. Az ilyen termék gyártását késedelem nélkül, azonnal meg kell szüntetni! Ezzel a népgazda­ság helyzete válik könnyeb­bé, mert a veszteséges ter­melést nem szükséges álla­mi eszközökkel kiváltani. De mit csináljon a további­akban az ilyen vállalat? Szi­gorúan tartsa magát a nép- gazdasági követelmények maradéktalan teljesítéséhez. Mit lehet ilyenkor tenni? Szorgalmasan áttekinteni újból és újból az előrelépés lehetőségeit. Ennek részle­teit helyben szükséges ki­munkálni. A megoldás több variációs lehet. Elképzel­hető a termékstruktúrában a gyors változtatás, a hazai és a külföldi piacon keresett áruféleség gyártásának gyors megvalósítása: beru­házás és fejlesztés nélkül. Ez a lényeg, ez a járható út! Tehát a meglevő eszkö­zöknek a korábbitól eltérő termék gyártására való for­dítása a gazdaságossági kri­tériumoknak megfelelően. Elképzelhető egy olyan meg­oldás is, amikor egy jól be­vált és keresett termék gyártására állnak át, egy másik szövetkezet, vagy vállalat segítségével. En­nek viszont elengedhetetlen feltétele az együttműködés elméleti és gyakorlati teen­dőinek megfogalmazása és elfogadása. Ez utóbbi területen tá­volról sem használtuk ki eddigi lehetőségeinket. Hadd ne soroljunk gyakorlati pél­dákat, pedig a közérthető­ség kedvéért ilyenekre len­ne szükség. Ha felvonultat­nánk néhány „tanút” a he­lyesen döntöttünk ezzel a gyármánnyal ellen, adott helyen bizonyosan ellen­szenvet szülnénk. Mégis szükséges és elkerülhetetlen eljutni a körvonalakig, hogy az „előrelátó döntés” szűk­látókörűségére tereljük a figyelmet. Rendszerint az újság csak gondolatot továbbít arról, hogy hol, mit tesznek az országban a társadalmi erők gyarapítására. A tanulság és a szükséges következte­tések levonását a lap az ol­vasóra bízza. Most is va­lami ilyesminek kellene be­következnie. De térjünk a példára. Az országban há­rom termelőegység — mondjuk két állami vállalat és egy szövetkezet — szek­rénysorok előállítására spe­cializálja magát. A két álla­mi vállalatot a felsőbb szer­vek erre a munkára kije­lölték, és műszaki fejlesztés címén állami támogatást is biztosítottak a tervezett cél mihamarabbi elérésére. A szövetkezettől senki sem kért ilyen fejlesztést, így gyártmányuk előkészítésé­hez nem is ■ számolhatnak állami kedvezményekre. Kérdés: szabad-e kis szériák termelésére vállalkozniuk azzal a feltett szándékkal, hogy az állami vállalat ár­nyékában megélnek. Erre ma gondolni sem szabad. Ma a kapacitások ésszerű és gazdaságos kihasználása a legfontosabb feladat. Ü gyesen, roppant ügye­sen és csak a lehető­ségek határain be­lül lehet és szabad a kis- kapacitásokkal bánni. Le­het ezekkel a piacon is ver­senyképes árut csinálni, de ehhez a termékszerkezetet több önálló egység együtt­működésére kellene alapoz­ni. Ha — mondjuk — vala­melyik faipari szövetkezet jó piachoz jutott, és a piaci kereslet meghaladja a szö­vetkezet gyártó kapacitását, akkor össze kellene fogni két, vagy három szövetke­zetnek, hogy a lehetőséget együttműködve hasznosítsák. Az együttműködés nem egyenlő az önállóság feladá­sával. Csupán a gyártóka­pacitás és a piaci igények kielégítésének, okos össz­hangjának megteremtése az, elérendő cél beruházás nél­kül, kizárólagosan meglevő lehetőségeiket hasznosítva a decemberi párthatározat szellemében. Dupsi Károly

Next

/
Thumbnails
Contents