Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-25 / 20. szám

1979. január 25., csütörtök KNilUfcfiTd Közművelődés és brigádmozgalom a békési ÁFÉSZ-nél Beszélgessünk az ORI-ról Interjú Báli György igazgatóval A négyezer tagot számláló Békés és Vidéke ÁFÉSZ-nél az utóbbi időben sok sikeres rendezvény volt. A szocia­lista brigádmozgalom sok könyv- és színházbarátot ne­velt, de szívesen járnak szak­mai és politikai képzésekre, továbbképzésekre is. Vass József szövetkezetpolitikai osztályvezetőt kérdezzük: ho­gyan, milyen módszerekkel jutottak az eredményekhez. — Közhely, de igaz: a közművelődési terv végrehaj­tásában következetesek va­gyunk. A közművelődési tör­vény és a párt Központi Bi­zottságának idevonatkozó ha­tározata alapján elkészítet­tük 1976-ban a középtávú tervünket, ezután minden év­nek megvan a maga opera­tív terve. Hozzáteszem, hogy az ÁFÉSZ önálló munka­tervként dolgozik, de ez szer­ves része a városi művelődé­si központ egységes közmű­velődési programjának. Kü­lönösen az utóbbi években sokat javult az együttműkö­dés a közművelődési és ok­tatási intézményekkel. Az ötszáznál több aktív dolgozónk fele KISZ-korú fiatal. Ezért elsősorban rá- jutk számítunk. A KISZ- esek óvodákat, bölcsődéket, iskolákat patronálnak, de se­gítik az úttörőcsapatok mun­káját is. A kisipari szövet­kezetekkel együtt hoztuk lét­re a KISZ-klubot, ahol igen rangos vendégművészek sze­repelnek, és magas a látoga­tottság. A városi művelődési köz­ponttal együtt hoztuk létre és teremtettük meg a műkö­dés feltételeit a városi mun­káskórusnak. A városi zene­kart anyagilag támogatjuk, viszont ünnepségeinken nem­csak ők, de az irodalmi szín­pad, a zeneiskola kisdiákjai is szívesen adnak műsort. A munkásbrigádok vetél­kedőjére való felkészülésben a művelődési központ segít minket. A jó együttműködés­ről még nagyon sokat lehet­ne mondani, de térjünk a konkrét munkánkra: elkészí­Forradalmak Duczynska Ilona A nagy hírű történelmi múltú Galilei Kör elsőszá­mú vádlottja volt annak­idején a hajdani diáklány: Duczynska Ilona. A róla ké­szített tv-portré riportban 17.05-kor ő maga vall kivé­telesen érdekes és izgalmas életpályájáról, a történelem­ti a maga tervét az szb, a nőbizottság és a KISZ is, de ezt a szövetkezetpolitikai osztály fogja össze. Igen nagy gondot fordítunk a szakmai műveltség és a kultúra fej­lesztésére. A hálózati dolgo­zók 90 százaléka rendelkezik szakvizsgával. Azt mondják: gyakorlat teszi a mestert! Manapság nem tud gyakor­latot szerezni, ha nincs meg az alapképzettség. Szakmai és a politikai képzés, tovább­képzés különböző formáira a dolgozóink fele jár. Nyelv­tanfolyamot is indítottunk, megnőtt z. idegenforgalom, sok külföldi' csoportot foga­dunk vendéglátóipari egysé­geinknél, sókat utazunk ma­gunk is. Német és orosz nyelvtanulásra jelentkeznek legszívesebben. Kereskedelmi főosztályunk — a nőbizottság segítségével — az elmúlt évben 44 bemu­tatót, kóstolót, kiállítást ren­dezett, ahol a háziasszonyok lakáskultúrát tanulnak, fej­lesztik szépérzéküket stb. A kézimunkaszakkör tagjainak szép munkáiból önálló kiál­lítást is rendeztünk, de pá­lyázatra és kiállításokra az ország különböző tájaira el­küldött munkáikkal is sike­réket arattak. Az agrárkultúra fejleszté­sét szolgálja a 10 szakcsoport 400 tagjának — méhészek­nek, nyulászoknak, zöldter­melőknek — az összefogása. A sok szakmai előadás, vita és kiállítás, a baráti talál­kozások egész sora a kultu­rális fejlődést szolgálja. Az ÁFÉSZ igazgatósága évente beszámoltatja a szö­vetkezetpolitikai osztályt, de az egységvezetőknek negyed­évi jelentéseikben is ponto­san ki kell térni a közmű­velődési, kulturális tevé­kenységre. Az csak természe­tes, hogy minden munkánk­ban a 15 szocialista brigád a bázis, akik a gyermekeken kívül öregeket is patronál­nak, és sokat tesznek a város építéséért, szépítéséért, és az nemzedéke ről, nagy kortársakról, akik már elmentek. És arról, hogy nemesi származása ellenére már fiatal lányként miért kapcsolódott be a munkás- mozgalomba. Az 1973-ban Budapesten járt hajdani for­radalmárral Révész László beszélget. Húszesztendős az Országos Rendező Iroda. Amikor 1958- ban megalakult, még volt egy fölérendelt „hatósági jog­körrel rendelkező középfokú irányító szerv”, az Állami Hangverseny- és Műsorigaz­gatóság, ez azonban a hang­versenyrendezés szervezeté­nek egyszerűsítése során 1965-ben megszűnt. Azóta az ŐRI jogilag is önálló, közvet­lenül a Kulturális Miniszté­riumnak alárendelt intéz­mény. Tíz éven keresztül ha­táskörébe tartozott a műsor- engedélyezés is, ezt a jog­kört 1975-ben a tanácsok kapták meg. Attól kezdve viszont az Országos Rendező Iroda feladata a könnyű- műfaj területén a hivatásos előadóművészi működési en­gedélyek kiadása, illetve megvonása, a fellépti díjak megállapítása és még né­hány hasonló tennivaló. Az ŐRI bemutatására Báli György igazgatót kértük meg. — 1969-ben 1023 könnyű­zenei hangversenyt, illetve más műsort rendeztünk, 1974-ben már 2689 volt ren­dezvényeink száma, a leg­utóbbi három év adatai pe­dig a következők: 4289, 5231 és 5784. Ha ehhez hozzászá­mítom, hogy az elmúlt nyá­ron 1963 műsor gazdái vol­tunk, azt mondhatom, hogy nem egészen tíz esztendő alatt a teljesítményünk csak­nem meghatszorozódott. — A számok önmagukban is imponálóak, de bizonyára a szervezé^gondjai is hat- ványozotta9 növekednek. — Valóban. Egy-egy mű­sornál átlagosan 10 közre­működőt számíthatunk, az ő egyeztetésük, utaztatásuk sokszor szinte megoldhatat­lannak tűnik. Közismert, hogy az ORI-nak nincsen sem művésztársulata, sem előadási helye. Ez persze egyúttal azt is jelenti, hogy tulajdonképpen az ország va­lamennyi művészével, s va­lamennyi előadási helyével számolhatunk, de ez csupán látszólag mutat kedvező hely­zetet. A magyar színészek, előadóművészek, zeneművé­szek — különösen az élvo­nalbeliek — rendkívül túl­terheltek. A színház, a film, a televízió, a rádió és a szinkron szinte korlátlan munkalehetőséget biztosít számukra. Ehhez járulnak még olyan nehézségek is, mint például a művészek progresszív adózása. Ilyen­formán egy-egy vezető mű­vész az év vége felé már gázsija mintegy negyven százalékát lenne kénytelen adóba befizetni s ezért nem is vállal ŐRI-fellépési. — Másfajta nehézségek vannak a játszási helyekkel kapcsolatban. Akár sportpa­lotáról, stadionról, akár kul- túrházról van szó, ezeknek az épületeknek mind-mind megvan az eredeti rendelte­tésük. Tehát mondjuk hang­versenyt rendezni csak akkor lehet bennük, amikor éppen nem foglaltak. Ilyen napiok persze adódnak, de még ak­kor sem egyszerű a dolog. Egy példa. Ha a szombathe­lyi sportpalota egyik nap szabad, s oda elviszünk egy műsort, logikus lenne, hogy másnap ugyanazzal a mű-, sorral Kőszegen szerepel­jünk. De mit tegyünk, ha Kőszegen másnap nincs fel­lépési hely? Utaztathatjuk a társaságot esetleg az ország másik végébe, Nyíregyházá­ra. — Az ŐRI fő feladata könnyűzenei hangversenyek rendezése. Azonban másféle műsorokat is szerveznek. — Nagyon büszkék va­gyunk rá, hogy már a köz- művelődési törvény megjele­nése előtt igyekeztünk olyan színvonalas produkciókat ki­állítani, amelyek a legigé­nyesebb közönségnek is meg­felelnek. Hadd említsem ta­lán a Korona cukrászda est­jeit, amelyeken a legkivá­lóbb magyar színművészek lépnek föl. Műsorukat termé­szetesen nemcsak Budán, ha­nem szerte az országban elő­adják. A Korona nemrég volt ötéves és ez alatt az öt esztendő alatt mintegy ezer estet adtak Ruttkai Éva, Tolnay Klári, Bessenyei Fe­renc, Darvas Iván, Harsányi Gábor, Lukács Sándor és mások. — Ezekre a produkciókra valóban büszke lehet az Or­szágos Rendező Iroda. Van­nak azonban olyan műsoraik is, amelyek nem vívtak ki elismerést. Elég rossz hírük van például az IBUSZ-szal közösen szervezett, úgyneve­zett gulyáspartyknak. — Az ŐRI önmagát fönn­tartó intézmény. Nem ka­punk semmiféle állami tá­mogatást, sőt, évente milliós nagyságrendben fizetünk be pénzt a kulturális alapba. Ilyenformán olyan műsoro­kat is ki kell állítanunk, amelyek pénzt hoznak. Így tehát vállalnunk kell propa­ganda célú műsorokat a leg­különbözőbb vállalatoktól. Szerződéses kapcsolataink ré- ván divat-, áru- és egyéb propagandaműsorokat rende­zünk, amelyekben nagy álla­mi vállalatok, intézmények, például a MALÉV, az OTP, az Állami Biztosító propa­gandái is elhangzanak. Mi rendezzük hat nagy fővárosi éjszakai szórakozóhely mű­sorát és nyáron a Balaton- parton például a siófoki Maxim és az Európa, a fü­redi farina, a keszthelyi Helikon és más, kisebb ven­déglátóhelyek műsorait. Azonban e programok szín­vonalára is igyekszünk ügyelni. Ügy érzem a gu- lyásparty miatt sem kell azért szégyenkeznünk. Eze­ken az esteken, amelyeket az IBUSZ-on kívül a Gyermek- élelmezési Vállalattal közö­sen szervezünk, mindig ki­váló cigányzenekarok lépnek föl. A magyar nótákat a Fővárosi Operettszínház mű­vészei éneklik, a táncosok pedig néptáncokat mutatnak be a közönségnek. Arra is törekszünk, hogy a játékok, vetélkedők is ízlésesek le­gyenek. E műsorok a maguk helyén betöltik rendeltetésü­ket, reális igényt elégítenek ki, megfelelő színvonalon. — Hogyan lehet biztosíta­ni ilyen óriási számú ren­dezvény megfelelő színvona­lát? — A színvonal biztosítása tulajdonképpen már a mű­sor összeállításával, a szer­kesztéssel kezdődik. Ameny- nyire erőnk engedi, arra tö­rekszünk, hogy a szerkesztés saját osztályainkon történ< jen. Azonban ezt képtelenek vagyunk minden műsornál megoldani, mert az ŐRI — a nagyközönség hiedelmével ellentétben — korántsem va­lami mammutvállalkozás. Létszámunk alig több mint hetven ember. Természetesen tehát számtalan külső szer­kesztőt is kénytelenek va­gyunk foglalkoztatni. Azon­ban igyekszünk olyanokat meghívni, akiktől színvona­las produkciót remélhetünk. Ezenkívül műsoraink döntő többségén jelen van egy ŐRI művészeti ügyelő, aki köte­les jelenteni, hogyan folyt le a program, hogyan volt meg­elégedve a megrendelő. Ha valami rendellenességet ta­pasztalunk, megvannak a megfelelő eszközeink. Ami­kor szükséges volt, nem egy neves művészt, közismert együttest tiltottunk el hosz- szabb-rövidebb időre a fel­lépéstől. — Az ellenőrzés azonban nem minden. — A legnagyobb problé­mák egyike a könnyűzene területén dolgozó művészek képzése és továbbképzése. Mint közismert, a mi hatás­körünk az előadóművészek vizsgáztatása, a működési en­gedélyek kiadása, szükség esetén megvonása is. Há- romszáznegyvennégy tánc­dal-, dzsessz- és gitáros- és sanzonénekest, kétszáznegy- venkilenc magyamóta- és népdalénekest, háromszáz­hetvenegy hangszeres szólis­tát, száznyolcvan műsorveze­tőt, kilencszáztizenhét zene­kart — kétezer-kilencszáz- negyvenhat taggal — és száztíz technikust tartunk nyilván. Bizonyos értelem­ben hozzánk tartozik a nyolcszáznyolcvanöt artista is. Furcsa módon mi adjuk ki az artisták működési en­gedélyét, de nem mi vizs­gáztatjuk őket. Elképzelhe­tő, hogy ilyen óriási számok mellett milyen nehéz tarta­ni a színvonalat. Hiszen ter­mészetesen nemcsak élvo­nalbeli művészeket foglal­koztatunk. Azok nélkül sem mennek el a műsorok, akik­nek neve nem csalogatja be a közönséget és kenyeret is kell biztosítani számukra. Mindenesetre az új működé­si engedélyek kiadását való­ban jó felkészültséghez köt­jük. A különböző szakzsü- rikbe mindig az illető mű­vészeti ág legkiválóbb kép­viselőit hívjuk meg. — Vannak-e tervek az ŐRI jövőjét illetően? — Nyilvánvaló, hogy a jövőben szükség lesz valami­féle fejlesztésre. Ugyanis a műsorigények egyre nagyob­bak, mennyiségben és minő­ségben. Morvay István Tél van Ki sem kell lépni a ház­ból, s egy csomó kulturális programból válogathatunk. Olvasás, zenehallgatás, két csatorna a tévén, három ál­lomás a rádióban, hogy csak a legkézenfekvőbbet említ­sem. Estéről estére — ha otthon marad valaki — el kell döntenie, melyiket sze­resse? Különösen a tévé és a rádió közötti választás ne­héz, mert sokszor adódik úgy, hogy ezt is, azt is jó lenne élvezni. Hogy időn­ként megbánás lesz belőle, — az már más kérdés. Egy biztos, a konkurrencia inkább a rádiót sarkallja, igencsak igyekeznie kell ötlettel, vá­lasztékkal, minőséggel, más­képp lemarad a versenyben. Sok jót kell nyújtani, hogy a csak hallható mellett sza­vazzon a szórakozást kere­sők tábora. Mégis legutóbb — vasárnap este — nem készakarva választottam a Szórakoztató irodalmi maga­zint, hanem a körülmények hozták. Este nyolc óra után Békéscsaba városközpontja mély sötétségbe borult, épp amikor a televízió főműsora kezdődött. Gyertya az asz­talon, beszélgetés, várakozás. Majd amikor fél kilenc után sem lön világosság, a rádió pártfogásába ajánlottuk ma­gunkat. És nem jártunk rosz- szul. Kint csak a hó fény­lett, bent pedig az egy szál gyertya pislogása tette han­gulatossá a meleg szobát. S a Petőfiből kifogott műsor épp kapóra jött, mert az összeállítás a télről, s janu­árról szólt, és tökéletesen egybevágott, szinkronban volt a helyzettel. Szerencsés találkozás. És jó válogatás. Versek a tél szépségeiről. A fehérbe öltözött természet millió cso­dája csendült föl, a zúzma- rás táj fenséges ünnepi han­gulata gyönyörködtetett. Legszebb volt köztük a Táj­kép. Rilke visszafogott lírá­ján át beszökött a szobába a vidék: a közeledő éj, a tá­jat elborító kékben derengő est a pihenőre tért szunyó­káló madarakkal, s szinte látni lehetett a homályba hú­zódó házak árnyát. Krúdy Álmoskönyvéből fejtegetni, mi mit is jelent? Egy újabb passzió. Január: veszekedés. A jég: gond és betegség. Ha­vat látni: nagy haszon és vigasság. A téllel kapcsola­tos közhelyek is jól illettek a műsorba. Tényleg magunk­ra kellett ismerni, hányszor mondjuk bölcsen a megszo­kott, de meg is kopott szen­tenciákat. Hogy is szólnak? Régen még voltak évszakok, a tél — tél volt, most pe­dig? Most pedig ez kima­rad a szótárunkból, mert az idei rácáfolt. Sebaj, jöhet a többi, például az, hogy nem egykönnyen adja meg ma­gát. Puskin Hóvihar című írá­sa nemcsak szépen kelt élet­re a párbeszédek által, de azt is példázta, hogy a klasz- szikusok kedvelték az érde­kes, szinte krimiszerű törté­neteket. A sikertelen lány- szöktetés, két ismeretlen há­zasságkötése és eltűnése, majd felbukkanása és sze­relme, végül a hóvihar okoz­ta rejtély tisztázása — ka­landok sora a javából. Ka­rel Capek kis jelenete, a Lábnyomok, a tél kísérteties és furfangos gondolatokat ébresztő voltát egy félve morfondírozó ember szavai­ból bontja ki, a tőle meg­szokott humorral. Színesítet­te a műsort a téli népszoká­sok ismertetése: a rönkhú­zás, meg a balázsolás. De az igazi nagy szám a Krúdy- részlet volt, a tél kezdetéről a Belvárosban. Amikor a szél bedúdol a kapualjakba, a gyerekek víg hancúrozás­sal jönnek az iskolából, az asztalon a tyúkleves, meg a káposzta, s amikor még az agglegény is meleg családi otthonra vágyik ... Vass Márta Nagy érdeklődés kísérte vasárnap, január 2X-én, az oros­házi Szántó Kovács Múzeum új időszaki kiállításának meg­nyitóját. Képünkön a kerámiatárlat egyik szép részletét mutatjuk be önművelődésért. (Ary) Mai tévéajánlatunk: Koncz Zsuzsa egy gyulai ORI-koncerten Fotó: Fábián István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents