Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-24 / 19. szám
1979. január 24., szerda o lüijaut-tiitj. Sok fácán — két asszony a feldolgozósoron... Gyors ütemben fejlődik az állattenyésztés a megye állami gazdaságaiban Megállapítható-e a fejlődés iránya a beruházásokra fordítható pénzeszközök felhasználásából? A kérdésre adott válasz egyértelmű igen, de ebből még mindig nem derül ki, hogy a rendelkezésünkre álló erőforrásokat valóban helyesen használtuk-e fel. Lehet, hogy csak a későbbiekben derül ki, jónak bizonyult-e a prognózis? „Itt csak egy ház volt, meg a sár.” Aligha fordul meg a MAVAD biharugrai telepén olyan látogató, aki az apró, de -csinos, tiszta üzem láttán egykönnyen elhiszi ezt bárkinek is. Pedig látszik még a régi ház, amelyben néhány éve az élővad-feldolgozás megkezdődött, Am mellette hatalmasat nőtt az üzem. Makra Győző telepvezető, akitől mindezt megtudom, tárgyilagosan bevallja, hogy mindez nem pusztán önszántukból, hanem a körülmények hatására is történt. Magyarán: egyre több feldolgozott, konyhakész vadat rendeltek az olasz, a francia és az NSZK-beli megrendelők, Békés megye távlati gazdálkodási koncepciója gazdag programot ölel fel. A fejlesztési cél, hogy 1990-ig a lakosság 85—90 százalékának, a belterületen élők 90 —95 százalékának vízellátását közüzemi vízművek biztosítsák. Az elkövetkező években, 1990-ig 28 új vízmüvet helyeznek üzembe, így csupán a megye hat kisebb településén nem lesz vízmű. A kiemelt szerepkörű települések távlati vízellátása biztonságosan csakis térségi művel képzelhető el, az első ütem megvalósítása 1985- ig befejeződik. A megyeszékhely — szerepköréhez viszonyítva — vízellátási színvonalát tekintve elmaradt az ország más hasonló településeihez viszonyítva. A vízzel ellátott lakások száma napjainkban meghaladja már a 12 500-at, az egy lakosra jutó napi 97 liter vízmennyiség viszont igen alacsony, a fejlesztés elengedhetetlen. Napjainkban a vízellátás gondjai Szeghalom, Szarvas, Békés térségében is jelentkeznek. Ez a tény is indokolja, hogy a vízellátás fejlesztésére fordított erőforrások a végső megoldásba, a regionális vízellátási rendszerbe illeszkedő módon kerüljenek fel- használásba. Békés megye vízellátásának fejlesztésére több változatban kidolgozták a regionális vízellátási rendszert a településfejlesztési rendszer Fotó: Veress Erzsi annyit, amennyit a régi helyen már nem tudtak feldolgozni. De nemcsak többet kértek, hanem jobbat is. Híven kifejezi ezt az, hogy a feldolgozószalagnak helyet adó teremben egyetlen apró alkatrész, egyetlen kis lemez és csavar sincsen, ami ne lenne rozsdamentes. Ahhoz, hogy exportra termeljenek, ez ma már elemi követel- telmény. Érdemes volt a technológiai és higiéniai előírásokat gondosan betartani. Minisztériumi szemlén dőlt el ugyanis, mely MAVAD- üzemek kapnak az exportmunkára lehetőséget, összesen kettőt talált erre alkalfigyelembevételével. A rendszer végső kiépítésben a Maros törmelékkúpjának vízkészletére, valamint felszíni vízbázisra alapozva elégíti ki a kommunális és egyéb vízigényeket a megye legjelentősebb településein. A vízmérlegnek megfelelően a rendszer 1985-ig már Békéscsaba, Békés, Mezőberény, Gyom'a, Endrőd és Szeghalom vízellátásában jelentős szerepet tölt be, elsősorban a déli terület vízkészletére alapozva. 1990 után Szeghalom térségében minden bizonnyal felszíni vízkivételi művek adják majd a lakosságnak az ivóvizet. A megye kedvező termálvíz-hasznosítási adottságokkal rendelkezik, hévízfeltárásra szinte valamennyi pontján van lehetőség. A geotermikus energiahasznosítás szempontjából a szakemberek az 1500—2500 m mélységű kutakat veszik számításba, amelyek kihasználása jelenleg igen alacsony, alig 20—30 százalékos. A hasznosítás fokozása a gyógy- és strandfürdők vízellátása, lakótelepek fűtése, melegvíz- ellátása és a zöldségtermesztés fejlesztése terén is szükséges. A hévízmű-beruházás igényessége és a magas sótartalma, a lehűlt termálvíz elhelyezésének költségessége miatt központi program szükséges a termálvizek hasznosítására. Természetesen meg kell oldani a tormásnak a bizottság — az egyik a biharugrai. Bizonyára kevésbé szakszerű, de a fontosabb látnivalókra mindenképp kiterjedő „szemlénket” a telep végén, csaknem az erdő szomszédságában kezdjük. Az itteni raktárakban tárolják a lőtt vágy vágott vadat: a fácánt, a vadkacsát, a vadlibát, a fürjet. Állni hagyják már csak azért is, mert a vadhúsnak jót tesz, ha áll néhány órát, s lehűl. Ahogy a telepvezető mondja: — Ez az előtároló, beszúrás után jó fagyasztani, de utána nehéz kiszedni a tollat. .. A tulajdonképpeni feldolgozóban kiderül, hogy ez sem nehezíti meg a munkát. Kitalálták ugyanis, hogyan lehet a szárnyasokat tollúk fekete tokjától megszabadítani. De tartsunk sort! A fagyasztott és még javában tolldíszes vadhús az úgynevezett felengedtetőbe kerül. Előtollazzák, majd fóliázzák, ami annyit jelent, hogy egy nagy teljesítményű, hajszárítóra emlékeztető szerszámmal, vákuum segítségével szedik le a tollat a pecsenyének valóról. Néhány méterrel arrább, egy kádfélében viaszt kennek a még tokos fácánbőrre, majd ráfagyasztják. A tok így, a viasszal együtt, könnyen eltávolítható, s kezdődhet a finomabb feldolgozás. A fácán szalagra kerül: belezés, perzselés, újbóli tisztítás — megint csak vákuummal —, s a vadhús máris a piros-zöld címkés, francia szöveges műanyag fóliákba jut. A maradék levegőt a zacskóból gép szippantja ki. Le is zárja a kis csomagot, amelynek már csak egy hibája van: ráncos, nem elég gusztusos. Ezen úgy segítenek, hogy forró vízbe mártják: — Ez adja meg a formáját — hangzik a magyarázat —; a fólia ráfeszül a húsra, szebbé, gusztusosabbá teszi. S most már valóban csak egy gép van hátra, az amelyik címkézi és leméri, s következnek a sárga-kék műanyag dobozok. Meg a hűtőterek. Van belőlük nagyobb, kisebb, enyhébb, hűvösebb. Az egyik ajtóhoz épp teherautó fáról, a sofőr kihajolva, hátrafordulva „centizi” a rámpát és a tetőtartó oszlopot. — Hová viszi? málvíz használat utáni elhelyezését, s nem utolsósorban a termálvízkészlet védelmét is. Kezdjük egy összehasonlítással. A magyar mező- gazdaságban 100 hektár, mezőgazdasági területre 29 szarvasmarha jut, az NDK- ban több mint 80. Nálunk az egy főre jutó tejtermelés 200 liter, az NDK-ban 425 liter. Mire következtethetünk ebből? Először is arra, hogy míg a növénytermesztés néhány területén a termésátlagokat tekintve megközelítettük a világszínvonalat, addig az állattenyésztésben jelentős lemaradást kell még pótolnunk. Másodszor tehát adott az az ágazat, amelynek fejlesztésére a jövőben nagyobb energiát kell fordítani. Kevesen vitatják A• fentiekben ismertetett gondolatsor az Állami Gazdaságok Országos Központja Békés és Csongrád megyei főosztályának munkatársaival folytatott beszélgetés kapcsán válhatott időszerűvé, amikor is a Békés megyei állami gazdaságok 1978-as tevékenységéről, s jövőbeni feladatairól esett szó. A megye állami gazdaságai tíz év alatt, a IV. és V. ötéves terv folyamán, egymillárd forintot fordítanak a tehenészet fejlesztésére. Az elmúlt évben beruházásra szánt 570 millió forint 43 százalékát tette ki az állattenyésztési ágazatba invesztált pénzösszeg. Ezzel szemben gépeket tavaly mindössze 140 millió forintért vásároltak. A mezőhegyesi, a békéscsabai és a Hidasháti Állami Gazdaságokban egyenként több mint ezer férőhelyes tehenészeti telepet létesítenek. Az építkezésekre 1978-ban 200 millió forintot fordítottak. Valamennyi beruházás befejezése 1979-ben várható. Mindehhez még egyetlen számadat, egy tehénférőhely álló- és forgóeszközértéke csaknem 160 ezer forint. A megtérülés lassú, legtöbbször tíz évnél is hosszabb időt vesz igénybe. Ennek ellenére is csak kevesen vitatják e beruházások szükségességét, hiszen az állati eredetű fehérje nélkül ma még elképzelhetetlen az emberiség fehérjeszükségletének biztosítása. Nyolcezer liter tej? Ma már a szarvasmarhaágazaton belül, a tehenészetekben olyan fajták állnak a gazdaságok rendelkezésére, melyek 8—9000 liter tejtermelésre is képesek megfelelő takarmányozás, ellátás mellett. Napjainkban azonban ennél jóval szerényebb eredmények születnek, igaz találkozunk kimagasló átlaggal is. A Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaságban például az egy tehénre jutó tejtermelés 7700 liter volt az elmúlt évben. A Békés megyei állami gazdaságok átlaga ezzel szemben 4340 liter. A növekedés ütemére még így is jellemző, hogy a hidasháti gazdaságban hat év alatt 2000 literrel nőtt az egy tehénre jutó tejtermelés. Tavaly a 8 megyei állami gazdaságban 8 százalékkal több, összesen 40 millió liter tejet állítottak elő. Az állattenyésztés ágazatainak fejlesztése ma már elválaszthatatlan a racionálisabb földhasználattól. Ilyen meggondolásból javasolt az állami gazdaságok főosztálya támogatást a gyenge eszközellátottságú körzetekben az öntözéses legelőgazdálkodásra épülő juhtenyésztés fejlesztésére. Ez egyben koncentrált ágazati méretek kialakítását jelenti, hiszen a megye állami gazdaságaiban található 20 ezer anyajuh, négy üzemben, a szeghalmi, a körösi, a biharugrai és a Békéscsabai Állami Gazdaságokban találhatók. Szeghalmon ötezres anyajuhtelep épül 30—35 millió forintért. 40 milliós az a beruházás, amelynek befejezését követően a Körösi Állami Gazdaságban 6000 anyajuh tartására és 25 ezer pecsenyebárány kibocsátására lesz alkalmas az új telep. Az említett gazdaságok az elmúlt évben 46 ezer pecsenyebárányt értékesítettek. Álomhatárnak tűnik A juhtenyésztési ágazat fejlesztése is rendkívül költséges, hiszen az épületberuházásokon túl meg kell teremteni a korszerű takarmányozási feltételeket. A négy gazdaság körzetében igen jelentős és csak részben kihasznált legelők húzódnak. Szükségessé vált valamennyi legelő felújítása. Ez az összetett művelet azonban sok pénzébe kerül a gazdaságoknak, hiszen egy hektár legelő felújítása 10—12 ezer forint. A gyepgazdálködás eszközigényessége megközelítően akkora, esetenként nagyobb mint a cukorrépa, kukorica termesztése. Ezek a költségek csak akkor térülnek meg, ha a gyeptermelés legalább 10 mázsa hektáronként. Ez pedig sok helyen ma még álomhatárnak tűnik. A nyolc Békés megyei állami gazdaság sertéstelepei tavaly 160 ezer hízósertést bocsátottak ki. A tenyészko- cállomány 8200 darab volt. A Békéscsabai Állami Gazdaságban 30 millió forintos sertéstelepi rekonstrukció valósul meg, Mezőhegyesen pedig 1980-ra 75 ezerről 100 ezerre nő a telepek hízó- kibocsátása. Az ágazat figyelemre méltó eredménye, hogy egy kilogramm hús előállítására felhasznált takarmány a korábbi 4 kiló 40 deka helyett 4,2 kilogrammra csökkent. Lassú a megtérülés Látható tehát, az állat- tenyésztés fejlesztése költséges vállalkozás, hiszen az jelentős összeget köt le a fejlesztési alapból, s igen magasak a hitellel járó kamatterhek is. A beruházásra rendelkezésre álló pénzeszközök több mint 40 százalékát egy olyan ágazatba fektetni, amelyben a megtérülés viszonylag lassú, valóban kockázattal jár. Ennek ellenére az állami gazdaságok hosszú évek óta tudatosan, gyorsabban fejlesztik az állattenyésztést, mint más ágazatokat. A ma takarmánytermesztésre használt területek a jelenleginél jóval több állat tartását tennék lehetővé, körültekintőbb takarmányozással, a melléktermékek hasznosításával. E lehetőség kihasználása minden bizonnyal csökkentené a magas költségeket. A másik, s talán ennél is fontosabb ok, hogy a mezőgazdasági termékek nagyobb része állati eredetű termékek formájában kerül exportra. A cél tehát nem az állattenyésztés fejlesztésének visszafogása, hanem annak gazdaságosabbá tétele. Vagyis ebben az ágazatban valóban csak a későbbiekben derül ki, hogy az elképzelt, majd megvalósult prognózis helyes-e? A Békés megyei állami gazdaságok tapasztalatai ezt bizonyítják. De egy tanulsr ' már így is adódik. A kockázat, ha az következetességgel, szakmai tudással párosul, meghozhatja eredményét. A közel nyolcezer literes, egy tehénre jutó tejtermelés, az abrakadagok csökkentése ellenére is a hízóállatok gyorsabb gyarapodása, a termésátlagok növekedése is ezt tanúsítja. Kepenyes János Az utóbbi években 14-féle termékcsaládot gyártanak a Szarvasi Bútoripari Szövetkezetben. Képünk a kárpitosműhelyben készült, ahol a tetszetős garnitúrák foteljai is készül- nek Fotó: Veress Erzsi — Debrecenbe. Varga János Tovább javul megyénk lakosságának vízellátása
