Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-23 / 18. szám

IZHÜ-UKTil*! 1979. január 23., kedd 1979-ben három alkalommal • • Ülésezett a Békési Klubélet szerkesztő bizottsága Könyvtáros és „városanya” Tegnap délután 2 órakor Békéscsabán, a megyei mű­velődési központban ülése­zett a központ Békési Klub­élet című, időszaki kiadvá­nyának szerkesztő bizottsá­ga. Az ülésen Csürke Kata­lin, az MMK munkatársa, a Békési Klubélet felelős szer­kesztője ismertette az 1979. ;vi terveket. Az elgondolás szerint a ki­advány célja ebben az év­ben sem módosul: módszer­tani segítséget kíván nyúj­tani az ifjúsági klubok ve­zetőinek, kezdőknek és több éve dolgozóknak egyaránt. Tervezik, hogy az idei há­A magyar, román, szlovák és német nemzetiség lakta Eleken a nagyközségi tanács vb elfogadta az 1979. évi közművelődési munkatervet. A több mint hatezer lelket számláló nagyközségben — ahol 400 ingázót tartanak nyilván —, a helyi adottsá­goknak megfelelően, nagy körültekintéssel állították össze a közművelődési mun­katervet. Számítottak arra is, hogy román tannyelvű álta­lános iskola és négy óvoda működik a községben, tehát a mesemondók, a versmon­dók versenyébe bevonták a román nyelvű intézmények tanulóit is. Megkülönbözte­tett gondossággal törődnek a fizikai dolgozók művelődési lehetőségének megteremtésé­vel, a szabad idő hasznos el­töltésével, az ifjúság állan­dó továbbképzésével. Szinte valamennyi termelőüzemben működik — több-kevesebb sikerrel — a közművelődési bizottság. Erősödött a termelőüzemek és a közművelődési intézmé­nyek munkakapcsolata. A termelési versenyfelhívások során is külön megjelölték a közművelődési feladatokat és év végén, az értékelésnél messzemenően figyelembe veszik ki, hogyan teljesítet­te. Az oktatási intézmények együttműködése fejlődött, a művelődési ház pedig tovább bővítette a munkásművelő­dés feltételeit, egyebek kö­zött létrehozta a „mindenki klubját”, a szocialista brigá­dok vegyes kórusát stb. Szá­mos tanfolyamot, tapasztalat­csere-kirándulást szerveztek, jól működő klubok, szakkö­rök tevékenykednek a nagy­községben. Az idén kiemelt feladat a nemzetközi gyermekév és a Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójának méltó megünneplése. A munkahelyi közművelődési bizottságok programjában első helyen szerepel a tartalmi munka javítása. Fő célkitűzés: to­vább erősíteni a szocialista hazafiság, a proletár interna­cionalizmus eszméjét. A szo­cialista országok életéről sokkal több előadást tarta­nak és kiállítást rendeznek a TIT-tel karöltve, mint az­előtt. A kiscsoportos foglalkozá­sok előtérbe kerülnek, és na­gyobb gonddal szervezik a társadalmi ünnepségeket, az esküvőket és a névadó ün­nepségeket. Elekről egyre többen utaznak külföldre és igen sok vendéget fogadnak évente. Az ilyen találkozók­rom számban az eddiginél több elméleti cikket közöl­nek, mely a klubvezetők to­vábbképzését is jól szolgál­ja majd. Ezenkívül bemu­tatják több klub életét, elemzik az eredményeket és feltárják a hibákat is. Min­den alkalommal egy-egy for­gatókönyvet is közreadnak, melyek hasznos útmutatót jelenthetnek foglalkozások megszervezéséhez és lebo­nyolításához. A szerkesztő bizottság több érdekes és hasznos javaslat­tal egészítette ki az ez évi kiadványokkal kapcsolatos elképzeléseket. ra is nagyobb gondot fordí­tanak, mint azelőtt. Megkülönböztetett tiszte­lettel fogadják a községbe érkező külföldi folklór­együtteseket, több dokumen­tumkiállítást rendeznek eb­ben az esztendőben a baráti népek életéből, munkásságá­ból. A tanfolyamok, szakkörök munkáját összehangolják. A Hazafias Népfront munkájá­ra nagyon számítanak a nagyközség vezetői. Az esz­tétikai, művészeti nevelés szempontjából számos kiállí­tást rendeznek. Az Ifjú Ze­nebarátok hangversenyeire sok fiatal jár, gyarapítja tu­dását. Eleken nagy hagyománya van a nemzetiségi folklór­nak. A népi tánccsoportok­ban a gyermekek és a KISZ- korúak, a Röpülj Páva-kör­ben viszont több nemzedék működik együtt kimagasló sikerrel. A hagyományok ápolásának különösen nagy szerep jut a Röpülj Páva­kor munkájában. Több éves tapasztalat azt bizonyítja, hogy a klubfoglalkozási for­ma ,a legjobb a szabad idő hasznos eltöltésére. Egyébként a művelődési ház az oktatási intézmények­kel rendszeresen megbeszéli a tennivalókat. így sokkal nagyobb az esély arra, hogy eredményes lesz minden ösz- szejövetel. A. Ebben az évben lesz 30 esztendeje, hogy megszer­vezték Békéscsabán a kise­gítő iskolai képzést. Eleinte 12 fővel, egy osztállyal in­dultak, majd jó néhány év­be tellett, amíg 1950-ben, az akkor megjelent tanterv és utasításban végre ponto­sították és meghatározták az iskola feladatát. 1964-ben megtörtént az iskolán belül is a gyógypedagógiai sze­lekció, véglegessé vált, hogy az iskola a debilis gyerekek foglalkoztatását, nevelését biztosítja, s így kapta meg mai elnevezését is. 1970-ben megkezdődött a jelenlegi Jókai úti iskola- épület bővítése, átalakítá­sa és rendbehozatala. Je­lenleg már jó tárgyi és sze­mélyi feltételek között mű­ködhet a jubileumát ün­neplő békéscsabai kisegítő iskola. Tizenöt gyógypeda­gógia-szakos pedagógus és hat általános iskolai tanár Több mint négyezer be­iratkozott olvasója van a Megyei Könyvtárnak, ahol érettségi óta — tizenkét esz­tendeje — dolgozik Hibács- kai Ernőné. A könyvek bi­rodalmába kívánkozott, s itt él. Ismeri a város apraja- nagyja, de csak kevesen az asszonynevén. Adamik Emi­ké maradt az olvasók szá­mára, vagy egyszerűen: Emi­ké. A könyvtári munka szin­te minden területén dolgo­zott— közben népművelés— könyvtár szakon diplomát szerzett —, s most évek óta olvasószolgálati könyvtáros. Kölcsönzés, olvasói nyil­vántartások, tagdíjak, pótdí­jak, elveszett könyvek ügye- baja. Mindaz, ami nélkül a napi munka nem menne, s a könyvtár nem lenne könyv­tár. Mégis, mintha a szak­máról szólva egyesek előtt egyre kisebbedne a kölcsön­zés rangja, s úgy emlegetik, mint valami régről itt ma­radt szokást. — Sok más szolgáltatással bővült a könyvtári munka, de ez akkor is alapvető te­biztosítja a 214 tanuló szakmai, pedagógiai felké­szítését. A 214 diákból 114-en az iskola tovább­képző tagozatán tanulnak, amelyen az iskola és a kü­lönböző vállalatok össze­fogása segítségével 12 szak­mában szerezhetnek beta- nítottmunkás-oklevelet. A kisegítő iskola igyek­szik méltóképpen megün­nepelni fennállásának 30. évfordulóját. Tervezik egy kiadvány megjelentetését, amelyben az iskola törté­netének leírása mellett a tanulók eredményeiről és az iskola pedagógusainak díjnyertes szakmai-pedagó­giai pályázatai is helyet kapnak. A jubileum alkalmából négy előadásból álló soro­zat megrendezését vállal­ta az iskola. Ebből kettőt már meg is tartottak: so­kan hallgatták meg Meixner Ildikó és Kiss Imre, az OPI munkatársainak előadásait. vékenység marad, hiszen bármilyen nagy saját könyv­tára van is valakinek, ho­gyan tudna versenyezni a több mint százezer kötettel. S a kapcsolatok szempontjá­ból is fontos terület. A mi munkánkban ennyire köz­vetlenül, s irányítható közel­ségbe sehol másutt nem le­het kerülni az emberekkel. Itt van leginkább állandó al­kalom szót váltani az olva­sókkal. És látni, hogy az évek alatt ki, mekkora utat tett meg. Honnan hová ju­tott, s beszélgetni egy keve­set családról, munkáról is. — Persze a kiolvasott könyvről, s írójáról. Es ta­pasztalni melyik műből lett sláger. Most mit kérnek leg­többen? — Moldova már évek óta a siker- és előjegyzési lis­tán szerepel. Sajátos humo­rát, csípős hangvételét a legkülönböző- rétegek szeret­ték meg. Aztán minden év­nek van egy-egy könyvszen­zációja. S ez egyáltalán nem biztos, hogy a könnyű, ol­vasmányos könyvek közül kerül ki. Ilyen volt Albert Schweitzer önéletrajza négy­öt évvel ezelőtt. Hosszú sor­ban vártak rá. Igaz, az is A jubileumi program legnagyszabásúbb vállalko­zása február 6-án lesz. Ezen az országos jelentősé­gű szakmai tanácskozáson a pedagógiai, egészségügyi szakembereken kívül cseh­szlovákiai vendégek is részt vesznek. A tanácsko­záson, amelyet Szikszai Ferenc, a Hazafias Nép­front megyei titkára nyit majd meg, újszerű témát tárgyalnak meg „A kisegítő iskola továbbképző tagozata társadalmi funkciója” cím­mel. A korábban említett elő­adássorozat negyedik és egyben utolsó előadása március 1-én lesz, ekkor az oktatófilmek és audiovizuá­lis eszközök kisegítő isko­lai szerepéről lesz szó. Az ünnepségsorozat záróaktu­saként az iskola tanárai és diákjai bensőséges ünnep keretében emlékeznek meg az iskola 30 éves jubileumá­ról. B. S. E. hozzájárult, hogy elképesz­tően kis példányszámban ad­ták ki a nagy orvos, művész és filozófus könyvét. A ta­valyi előjegyzések közt a nemrég elhunyt Rónay György Párduc és gödölye, valamint Kádár Gyula A Ludovikától Sopronkőhidáig című műve vezetett és vezet ma is. — Ha lassan is, változnak az olvasói szokások? — Eleve nem egyformák. Van aki egyből átugrott Szil­vásin és Berkesin, másoknak meg ez a fajta irodalom is egy lépcsőfoknak számít. El­térések vannak a gyakoriság­ban is, ki hány könyvet ol­vas, s rendszeresen-e? Ot év­vel ezelőtt egy felmérést csi­náltunk. Egy évig ötven munkás kartonját kísértük figyelemmel. Akadt olyan is, aki egy fél év alatt egyetlen könyvet vitt ki és az is szakmai volt. De a túlnyo­mó többség háromhetenként négyet-ötöt cserélt. Szépiro­dalmat, útleírást, s ismeret- terjesztő írásokat. Jó lenne már egy újabb számbavétel az újabb tagok­ról, akik a közművelődési vetélkedők hatására jöttek a könyvtárba, akiknek segíté­sére a könyvtárosok alapo­san felkészülnek, hogy is­merjék mindazt, amivel a brigádok foglalkoznak. Tete­mes mennyiség ez, a „Kell a jó könyv” például negyven műre vonatkozott, s a me­gyei közművelődési verseny­ben harminc van a listán. Még megosztva is komoly idő megy rá, pedig a társa­dalmi megbízatásokra is hagyni kell. A könyvtáros a békéscsa­bai Városi Tanácsban a 33. körzetet képviseli és egyben a végrehajtó bizottság leg­fiatalabb tagja. Mindkét megbízatás nemcsak munka- igényes és felelősségteljes, de számot is kell időnként adni róla. A „városanyától” most sem lehet nem kérdezni. — Sok bírálatot kaptak a Kossuth tér rendezése mi­att. Drágának és fölösleges­nek tartották az emberek, különösen, hogy nincs elég tanterem az iskolás gyere­keknek. Igaz az a szóbeszéd, hogy négymillió forintba ke­rült? — Igaz is, nem is. Ugyanis a Kossuth tér átépítése — mindazzal, ami ebbe a fo­galomba tartozik — valóban 3 millió 889 ezer forint volt. így ebben az összegben ben­ne van a Justh Gyula utcá­tól a Rózsa Ferenc Gimná­ziumig kialakított úttest, az autóbusz-megálló, és a par­kosított rész, vagyis összesen 13 ezer négyzetméter terület korszerűsítése. Maga a szű­kén vett Kossuth tér dísz- burkolata a Körös Hotel előttivel együtt 740 ezer fo­rintot tett ki. — Fájó pont továbbra is az autóparkoló megszünteté­se, hiszen a helyére került bokros rész szinte fölösle­ges. Parkolni meg alig lehet a városban. — Nem lehetett mást ten­ni. A megnövekedett forga­lom megkövetelte a jelző­lámpás csomópont létreho­zását, s ezt másképp sem kialakítani, sem balesetve­szély nélkül működtetni nem lehet. Tervbe van véve vi­szont az István-malom előtt egy új parkolóhely az autó­sok részére, s az építés ha­marosan meg is kezdődik. — Ezek mind fontos kér­dések, de gondolom, hiva­tásánál fogva a közművelő­dés érdekli legjobban, ezt is leszűkítve a könyvtárügy. Mi van a Madách utcai fiók­könyvtárral? — Január 15-én nyüt meg újból háromhavi szünetelés után. A bezárásra azért volt szükség, mert a sok eső mi­att annyira beázott, hogy életveszélyessé vált. A mű­ködése viszont nélkülözhe­tetlen, mert egyetlen fiók- könyvtár — a Rózsa Ferenc utcai — egy akkora kerület igényeit, mint Jamina nem tudta kielégíteni. Ezért sür­gettem magam is a tanács­ban a helyrehozatalt és örü­lök, hogy hamar megoldó­dott. Vass Márta KÉP­ERNYŐ Smog-riadó Ha valaki vasárnap végig­nézte a televízió délelőtti programjában sugárzott ter­mészetfilmet a gímszarvas­ról, este pedig a képernyő elé ült, amikor a Smog-ria­dó című NSZK tévéfilmet ve­títették, érdekes következte­téseket tehet a két különbö­ző szándékú adás láttán. Bár a műsorok színvonaláról ki­vételesen jobb nem beszélni, mert őszintén szólva egyik sem érdemel különösebb mél­tatást. Még a Magyarország állatait bemutató rövidfilm is vontatott volt, egy-egy kép­nél túl hosszan elidőzött a kamera (például a vízbe ké­szülődő gímszarvast már az unalomig nézegethettük a te­levíziósok jóvoltából). Az es­ti tévéfilm pedig — talán mert egy elképzelt, de a va­lóságban nagyon reálisan fe­nyegető helyzet túlzottan széles keresztmetszetét akar­ta felvázolni — nem tudta emberközelségbe hozni a megismert szereplőket, s így a bemutatott várossal is ne­héz volt együtt érezni. Mint­ha másfél órán keresztül csak arra a példabeszédre láttunk volna bizonyítást, mely szerint aki sokat mar­kol, keveset fog. Mégis ér­demes e két film láttán tá­madt gondolatokat lejegyez­ni, hiszen környezetszennye­zés nemcsak a képernyőn lá­tott városban van, gím­szarvas viszont jószerivel már csak mifelénk talál ott­honra. Aki eddig nem tudta mit jelent a „smog”, az a tv-film meteorológus Faust doktorá­tól szemléletes tájékoztatást kaphatott. A bemutatott Ruhr-vidéki város lakóit egy különös természeti csapás sújtotta: a környékre ter­peszkedett ködtől nem tud­tak eloszlani a gyárak és gépkocsik által termelt mér­ges gázok, s az emberek pe­dig önös érdekeiket tekintve nem akarták megérteni a ka­tasztrófa fenyegetését. Félel­metes képekben tárult elénk egy fulladásra ítélt város tö­meges vergődése. A gyárké­ményekből konokul tóduló füst gomolygása, az utakon hömpölygő gépkocsifolyam gyilkos áradata. A borzalmak közt jó volt visszagondolni a délelőtti magyar kisfilmre és megnyugodni, hogy a füst­től és mérges gázoktól távol nálunk gímszarvasok élnek. Eszembe jutott, hogy az el­múlt ősszel, szarvasbőgés ide­jén, egy csodás napot a ge- menci erdőben töltöttem, s a közeli szálló parkolóhelyén szinte mozdulni sem lehetett a nyugatnémet vadászok Mercedeseitől. Talán éppen olyan smogból jöttek hoz­zánk, mint amilyet a film­ben láttunk. Szerencse, hogy van még hely, ahol gím­szarvasok élnek, ahol tiszta a levegő és a folyóban ha­lak is fickándoznak. Igaz, a tv-filmben kitisz­tult az ég, s a város felől elmúlt a közvetlen veszede­lem. Arról viszont nem volt szó, hogy a naponta kelet­kező irdatlan mennyiségű mérges gáz h,a egy terület­ről el is oszlik, de valahol mégis ittmarad körülöttünk. És hogy a föld légterét szennyező anyagok hovato­vább nem csak egy település létét fenyegetik, de egész bolygónk életét veszélyezte­tik. Nemzetközi egyezmények egész sora hivatott megvé­deni az életet a civilizációs ártalmaktól. Országhatárok­tól függetlenül minden nép­nek tennie kell azért, hogy a nemzedékek hosszú sora élvezhesse a kék eget, a tisz­ta vizet, és hogy csak film­beli figyelmeztetés legyen a smog-riadó, s a valóságban pedig a gímszarvasok kecses szépségében gyönyörködje­nek az emberek. (Andódy) Közművelődési munkaterv az eleki nemzetiségieknek Jubileumi ünnepségre készülnek a békéscsabai kisegítő iskolában

Next

/
Thumbnails
Contents