Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
1979. január 21., vasárnap „A megszállottak...” Beszélgetés két kitüntetett, újító pedagógussal Valljuk be, még ma is elég ritkán találunk a pedagógusok között tudományos munkákat, újításokat alkotó egyéniségeket. Igaz, az állandóan változó, korszerűsödő és munkaerő- hiánnyal küszködő oktatásügyünk nem nyújt túl kedvező lehetőséget az elmélyültebb alkotómunkához. Roszkos János Mégis, különösen a gyakorlati pedagógiában, az > utóbbi években egyre több tehetséges pedagógus igyekszik tapasztalatait, szakmai tudását valami plusz tevékenységben, alkotásban kamatoztatni. Ilyen állandóan újító, friss szemléletű és szellemű pedagógusokra leltünk Békéscsabán Sebők Mihály szakfelügyelő és Roszkos János munkaközösség-vezető személyében. Mint alkotópáros lassan tíz éve dolgoznak ki és valósítanak meg együtt az általános iskolai gyakorlati oktatásban újabb és újabb szemléltetőeszközöket, s küzdenek szaktárgyuk tekintélyének, feltételeinek javításáért. Hosszú éveken át kifejtett eredményes újítómunkájukért tavaly novemberben kapták meg az „Üjítók” kitüntetés ezüst fokozatát. Szemléletváltozás — Lassan egy évtizede izgat bennünket az a kérdés, hogyan lehetne jelentőségének megfelelően elismertetni az iskolákon belül a gyakorlati oktatást. Ennek persze első feltétele az volt, hogy maguknak a gyakorlati oktatást vezető pedagógusoknak változzon meg a szemlélete — mondja Roszkos János. — Elképzeléseink megvalósításához az országban egyedülálló szervezeti felépítésünk nagy segítséget adott. Ugyanis, a megye városaiban, járásaiban működő tíz központi műhely vezetőiből áll megyei munkaközösségünk, ugyanakkor a műhelyvezetők egyben a városuk, járásuk gyakorlati szakos pedagógusaiból álló helyi munkaközösségek vezetői is. Így, a korszerűsí- tésti elképzelések továbbadásában nem volt hiányzó láncszem. — A ma már lassan megvalósuló szemléletváltozásban nem kis szerepe van annak a régen kialakult kis magnak, akik az új, most megjelent technikatanterv előtt is törekedtek arra, hogy a jelen és a jövő társadalmi igényeinek megfelelően bővítsék ki a gyakorlati foglalkozások tantervi követelményeinek és teljesíthetőségének határait — veszi át a szót Sebők Mihály. így,, .közösen ismertük fel. hogy az elektrotechnika. a gépszerelés és a műszaki rajz korszerű oktatására kell helyeznünk a hangsúlyt a gyakorlati tantárgyakon belül. Ma már odáig jutottunk, hogy ez a korszerű szemlélet uralkodik megyénk általános iskoláiban. Ennek előnye, hogy a fokozatosan ez évtől bevezetésre kerülő új technika tantárgy bennünket nem ért készület- lenül. Az így kialakult légkör segített bennünket abban, hogy megmozgatva a fantáziánkat, mind több új eszközt, információhordozó tablót, fóliát készítsünk a gyakorlati oktatás feltételeinek javításáért. _ Kilépni a síkból A békéscsabai 9-es számú iskola műhelyében tanít Roszkos János. A gazdagon felszerelt műhelyben alig van szemléltetőeszköz és ismerethordozó, ami ne viselné magán a szerzőpáros eredeti ötleteit. Található a géptanhoz gépelemeket ábrázoló nyomtatott táblázati sor, a nyolcaSebők Mihály dik osztályos gépszerelési anyaghoz diasor, a falakon ott lóg az anyaggyártás-is- mereti tablósor is, amely a megye minden iskolájában megtalálható már. A legbüszkébbek mégis a legutóbbi, országosan elismert újításukra, az elektrotechnika tanításához készült járműmodellre. Hamar kerülnek fiúk, akik a gyakorlatban is bemutatják, hogyan működik a nem kis szakértelmet igénylő elektrotechnikai „csoda”. — Eddig az elektrotechnikai gyakorlati foglalkozásokon csak a lakásáramkörökkel ismerkedhettek meg a gyerekek — magyarázza Roszkos János az újítás tervének megszületését. Évek óta foglalkoztatott bennünket az a gondolat, hogy ez a szűk terület alaposan elmarad a kor technikai követelményeitől. Első lépésünk az úgynevezett „elektrovariák” alkalmazása volt. Aztán tovább törtük a fejünket. — Éreztük, ki kell lépjünk a síkból! — veszi át a szót Sebők Mihály. Most valami merőben újat akartunk alkotni. Egyszer együtt jöttünk Jánossal haza Pestről, és a vonaton három órát vitatkoztunk, aztán másnap megpróbáltuk konkrétan kidolgozni a jár- műmodell elektrotechnikai tervét. Megint beleestünk a tablós megoldás hibájába. Aztán jött az „isteni szikra” és hamar el is készítettük a tervet, amelyen a gépjármű teljes elektromossági berendezése rajta van, megmozgatja a gyerek fantáziáját, és segítségével lehetőséget kapnak az önálló szerelésre, konstruálásra. Az elkészült járműmodell rajza pedig segít a műszaki- rajz-ismeretekben; hiszen a rajzolvasás odatartozik. Így két legyet is ütöttünk egy csapásra. Az újítás szerencsés sorsa egy. kicsit a véletlennek is köszönhető. Először megyei újításként adtuk be, amit a Szegedi Tanárképző Főiskola Műszaki Tanszékén értékeltek. Ök inspiráltak nagyon arra, hogy küldjük be országos újításnak. Akkor újításunkat a megyében már két éve használták a gyakorlatban is. A kollégák hozzákezdtek mind a tíz központi műhelyben a gyártáshoz. — Másfél éve rendezett az UNESCO Budapesten egy nemzetközi tanszerkiállítást — folytatja Roszkos János. Akkor a kiállításon alaposan kirukkoltak a Békés megyei pedagógusok. Ott futott be a mi újításunk is. Három hónap alatt szabadalmazták, és országos újításként el is fogadták. A TANÉRT a gyártásra a Veszprémi Oktatástechnikai Központot kérte fel. Kudarc is akad... — Mindig ilyen simán ment az elismerés? — Hát, akadt azért kudarc is ... — mondja az utóbbi siker miatt most már megbocsátóan Roszkos János. Készítettünk egy eszközt, amely különböző mozgások bemutatására alkalmas. Ezt mi 1200 forintból kihoztuk. A TANÉRT mégis 8 ezer forint értéknek megfelelő dollár-valutáért importálja. Másik gondunk, hogy hiába -készítünk ilyen polarizációs eszközhöz alkalmazható fóliatranszparenseket, nem láthatjuk el vele a többi megyét, mert nincs jogunk a „gyártásra”, inkább szívességből szoktunk egy-egy példányt elküldeni. Az újítások alapján ítélve bizonyára a technikához köti hobbijuk is. — Á, szó sincs róla — nevetnek 'össze. Mindkettőnk kedvenc időtöltése a kertészkedés! Búcsúzóul, egymás szavába vágva bizonygatják, hogy kettejük eredménye semmit sem érne a kollégák segítsége nélkül, s a megyei tanács erkölcsi és anyagi támogatása nélkül. Hiszen — mint Roszkos János mondotta —, a kapitány semmit sem ér hadsereg nélkül. Mi pedig jó követőkre, megvalósítókra találtunk. B. Sajti Emese Fotó: Gál Edit Táncospalánták Szarvason Holub Sándorné táncoktató a KISZ Központi Művészegyütteséből jött Szarvasra a gyerekek közé A színpadon munka, s a nézőtéren a társak elmélyült figyelme * Nyolc csoportban közel kétszáz gyereket foglalkoztat a szarvasi városi művelődési központban a gyermek népijá- ték-szakkör. Amikor ott jártunk, a művelődési központ öntevékeny csoportjainak bemutatójára készültek. „Hol jártál az éjjel, cinege madár?.. énekelték és a vidám ének közepette a kinti hideget is elfelejtették... Szarvason nagyon szeretnék, ha a mostani gyerekekből egyszer igazi, hírneves néptáncegyüttes lenne. A szép, kecses tartást is tanulni kell... Demény Gyula képriportja „Fehér liliomszál..A kicsik közös játékával kezdődik az ismerkedés a népi tánccal
