Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-18 / 14. szám

1979. január 18., csütörtök Helyzetkép A Békés megyei pályaválasztási játék második fordulójáról Értékelték „A mi vilá­gunkért” pályaválasztási já­ték második fordulójára be­küldött pályázatokat. A má- odik fordulóra 13 ötödikes, 1. hatodikos, 12 hetedikes és 5 íyolcadikos raj küldte be pállj ázatát. Első helyen az orosházi József Attila Isko­la Hunyadi és Kinizsi raja végzett, második helyen a Szarvasi 1-es számú Általá­nos Iskola József Attila ra­ja, harmadik helyen pedig a Szarvasi 1-es számú Általá­nos Iskola Móra Ferenc raja. Az ötödik osztályosok ösz- szesített pontversenyében az orosházi 3-as számú iskola Béke raja áll az első helyen, második a Dévaványai Álta­lános Iskola Béke raja, a harmadik helyet pedig a kö- rösnagyharsányi József At­tila raj, valamint a nagyszé- nási Derkovits István raj szerezte meg. A hatodik osztályosok kö­zül első helyen a nagyszé- nási Zrínyi raj áll, a máso­dikon a mezőhegyesi Móra, harmadik helyen pedig a me­zőhegyesi Ságvári raj, mini­mális pontkülönbséggel. A hetedik osztályos pályá­zók között is előkelő helyet foglalnak el a mezőhegyesi pajtások. A Pfiffner raj megőrizte korábbi első he­lyét, második az orosházi Jó­zsef Attila Iskola Lenin ra­ja, harmadik a Békési 1-es számú Általános Iskola Pe­tőfi raja. A hagyományokhoz híven az egyes fordulókban legjobban szereplő pajtások jutalomban részesülnek. A kisegítő iskolák számá­ra meghirdetett „Készüljünk együtt” pályaválasztási játék második fordulójára négy raj küldte be pályázatát. Az összesített pontszámok alap­ján az orosházi kisegítő is­kola Árvácska raja áll az első helyen, második a tar- hosi iskola Petőfi raja, har­madik pedig a békési II. Rá­kóczi Ferenc raj. A Magyar Úttörők Szövet­sége Békés megyei tanácsa és a Békés megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézet hamárosan eljuttatja az is­kolákhoz a pályaválasztási játék harmadik fordulójának feladatait is. Békéscsaba: A peremkerületek oktatási ellátottsága Békéscsabának hét kerü­lete közül hat peremkerület­nek számít, s ebből egyma­ga Jamina egy város nagy­ságú — 13 896 — lakost számlál, a VII. kerület pe­dig a volt Mezőmegyer. Egyéb adottságok, feltételek, követelmények tekintetében is van eltérés, viszont meg­közelítően azonos .alapellá­tottságot kell mindenütt biz­tosítani. Ez vonatkozik az egészségügyre, a kereskedel­mi és kommunális helyzet­re, de kulturális és oktatási lehetőségekre is. Az I. kerületet — külön­választva a Lencsési úti la­kóteleptől, mert az külön egység — 3560-an lakják. Helyzete erősen összekötődik mégis az új városrész prob­lémáival: mind óvodai, mind az iskolai körülményekre jellemző, hogy a gyermekek 50 százaléka lakótelepi. A III—IV. kerület lélekszámú közel 8000. Egy új, egy fel­újított, s egy jelenleg felújí­tás alatt álló óvodája van. Évek óta állandó a túlje­lentkezés az Áchim-lakóte- lepen levőben, míg a Len- key utcaiban fokozatosan csökken. A 4—8-as iskola területileg szétszórt, javulást hozott viszont az, hogy a volt 8-as iskola Szarvasi úti épületének átalakítása után a felső tagozat egy helyre ke­rült. Ezzel ' szemben több tanterem igen rossz állapot­ban van és hamarosan le kell bontani, s emiatt az al­só tagozatban délelőtt és dél­után is tanítanak. Jaminában négy tanácsi és két üzemi óvoda van, melyek együtt a városi át­lagnál jobban kielégítik az igényeket. A két általános iskola közül a 11-esben egész napos, illetve szakta­nári felkészítésű napközis oktatás folyik. Itt a főépület új, de a túlzsúfoltság miatt egy faházat is felállítottak tanteremnek. Tornaterem­mel rendelkeznek, ám az is­kola udvara nagyon kicsiny, s ezért a gyermekek mozgá­sa erősen korlátozott. Igen előnyös viszont, hogy az is­kolaépületben helyezték el az egyik jaminai fiókkönyv­tárat. Az 5—6-os számú is­kolában a két főépületen kí­vül még három más helyen tanítanak, s a Hegedűs ut­cai tantermek eladása után visszaállították a változó rendszerű oktatást. Tavaly csapatotthont kaptak, és itt helyezték el az iskolai könyvtárat. A VII. kerület óvodája megfelelő, csak a csoportok kialakítása okoz gondot, mert az ősszel is 45 kiscso­portos korú gyermeket vet­tek fel. Az iskolai tanter­mek szétszórtak, azonban komoly előrelépés, hogy a felső tagozatos osztályokat egy helyre sikerült tenni. Az elavult, régi tantermek rendbe hozása nagy társadal­mi segítséggel — falburko­lat, festés, világítás stb. — történt. Tornatermük nincs, így a testnevelési órákat a művelődési házban tartják. „A megszokás az ember természetévé válik” Bázisközpont Gyomán az iskolák és művelődési házak együttműködéséért Éneklő ifjúság Nyolc éve annak, hogy a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Megyei Művelődési Központ kialakította a művelődési házak bázistevékenységi rendszerét. A bá­zisközpontok jelentősége az, hogy a közművelődés ki­emelt feladatainak, egy-egy fontos részterületének fej­lesztését, kísérletezését magukra vállalják. Ismerniük kell a szakterületük megyei és országos adatait, az elméleti kutatások eredményeit. így vesznek részt a megye mű­velődésének „munkamegosztásában". Saját tapasztalatai­kat közreadják, publikálják, cserelátogatások során is­mertetik a többi intézmény munkájának megkönnyíté­séért. Lényeges az is, hogy a bázisok nem helyettesítik, csupán segítik az igényes helyi művelödésiház-tevékeny- séget. Telefoninformáció a Me­gyei Művelődési Központból: — Az iskola és a művelődé­si ház szervezett együttmű­ködésének bázisközpontja a gyomai művelődési ház. Nem az első bázisfelosztásnál kap­ták ezt a feladatot, hanem jóval később, 1974-ben. A legfontosabb egyelőre még a közvetlen környezetük ala­kítása, majd a járás terüle­tével bővül a kör. A hason­ló nagyközségek közművelő­dési munkájával összevetve a gyomait; kiválóan dolgoz­nak ! Bázisfeladatuk gyakor­lati részével hangsúlyozottan törődnek. Egyébként a kul­túráért mindenkit mozgósí­tanak a községben, a legap­róbbaktól a nyugdíjasokig. Elhasználódott, alacsony, régi épület a gyomai műve­lődési ház. Nem büszkélked­het kiscsoportos termekkel, még a színházterem sem fe­lel meg a nagyközség fejlő­dő igényeinek. Az irodákat, az ifjúsági klubot mostaná­ban alakítják át, szépítik. Faburkolattal bevonva az öreg falak is mindjárt ba­rátságosabbak. Nyáron, ami­kor Görögországból hazaér­keztek a Körösmenti tánc- együttes tagjai, kétfelé sza­ladtak társadalmi munkában dolgozni, festeni, építeni. A művelődési ház felújítása mellett segédkeztek még az egyes számú iskola tante­rem- és szertárbővítésénél is. Kovács Gábor, a Gyomai 1-es számú Általános Iskola igazgatója, Vrbán Vince, a mezőgazdasági szakmunkás- képző igazgatója, Putnoki Elemér művelődésiház-veze- tő, valamint Kovács Károly pedagógus-népművelő jött el a művelődésházbeli rande­vúnkra. Élő tanúi, minden­napos támogatói ők a gyo­mai iskolák és közművelő­dési intézmények együttmű­ködésének. Putnoki Eleméré találko­zásunk alkalmával az első szó, hiszen a művelődési ház volt a kapcsolatok kezdemé­nyezője: — Barátság, em­berség, ismeretség, megértés a kölcsönös előnyök alapján — ez az alapja az iskola és a művelődési ház együtt- munkálkodásának. Tulaj­donképpen mi is ugyanúgy oktatunk és névelünk a ma­gunk sajátos eszközeivel, mint az iskola, s ha össze­hangolva, egymást segítve dolgozunk, jobbak az ered­mények. Elsorvad az a mű­velődési intézmény, amely­ből hiányoznak a gyerekek! nünk az oktatás és a köz- művelődés közös erejével. Sok olyan ismeret, tudnivaló szükséges még a gyerekek­nek, amelyet az iskolában nem kapnak meg, de az ezer szállal az élethez kötő­dő művelődési intézményben igen. Mi már a közművelő­dési törvény előtt is a tör­vény gondolatai szerint dol­goztunk. — Hát persze túl szép len­ne azt képzelnünk, hogy minden pedagógus, szülő és gyerek azonnal mellénk állt, ezt még ma sem állíthatjuk — idézi a múltat Putnoki Elemér. — Mindenki minde­nekelőtt a maga munkáját akarja becsülettel elvégezni. Volt bizony olyan eset is, hogy a szakkörökben, művé­szeti csoportokban eltöl­tött időt némelyek sajnálták, úgy érezték, hogy az oktatás, nevelés bizonyos területeitől vesszük el a lehetőségeket. Ma már rendszeresen talál­kozunk az igazgatókkal, az osztályfőnökökkel, s gyere­kenként egyeztetjük a gon­dokat. Tudjuk, ki hogyan ta­nul, a pedagógusok is érté­kelik a gyerekek közműve­lődési munkáját, szakköri produkcióját. A nevelőtestü­leti értekezletekre mindig meghívást kapunk, s az ott elhangzottakból kiszűrjük a művelődési ház feladatait. — Már évekkel ezelőtt fel­mértük a nevelési területe­ket: a zeneit, az irodalmit, s mind a többit. Volt pótol­nivalónk, ma pedig mór szé- gyelnénk, ha a megye isko­lai, közművelődési versenye­in hátul kullognának a sor­ban a gyerekeink. Ez közös eredményünk az iskolákkal, hiszen nemcsak a termelés­ben kell a KGST, hanem a közművelődésben is. Urbán Vince emlékszik még arra, hogy néhány éve, mikor a szakmunkásképző élére került, számtalan szemrehányást kapott a nép­művelőktől: többet várná­nak az iskolától és az is vár­jon, kérjen több segítséget a művelődési háztól. Azóta már órák kellenének a sok közös program, szakkör, ta­lálkozó, együttműködési te­rület felsorolásához: — Kol­légiumban laknak a gyere­keink, így könnyebb a szer­vezésük — mondja az igaz­gató. — Sok érkezett közü­lük kisközségből, vagy ta­nyáról, nehezebb is az ér­deklődésüket irányítani, a szabad idejük igényes eltöl­tésére nevelnünk őket. Eb­ben a nevelőmunkában is sokat segít nekünk a műve­lődési ház. A két-három év élményhatása változóan ma­rad meg a gyerekekben. Van például egy baromfitenyész­tő kislány, aki két éve ná­lunk végzett, itt kapcsoló­dott az irodalmi színpadi munkához, ma is rendszeres versmondó és egyre nagyobb a sikere. — „A megszokás az em­ber természetévé válik” — idézi a lengyel közmondást Kovács Gábor —, ezért visz- szük már egészen kicsi kor­ban a művelődési házba a gyerekeket. Az iskolában végzett feladatok után más jellegű munka várja őket. A siker bármelyik oldalon, a másik feladathoz is jobb ked­vet szerez, nagyobb köteles­ségérzetet ébreszt. Egyetlen kikötésünk: nem mehet az iskolai munka rovására a kultúrházbeli tevékenység. Percről percre egyeztetjük az iskola és a művelődési ház életét, programjait. A népi táncra, a társastáncra, a mű­vészeti szakkörökbe 150-nél is több gyerek jár tőlünk. Amikor területi versenyeken szerepelnek, vagy a zánkai úttörővárosban lépnek fel, természetes, hogy mi peda­gógusok is velük vagyunk. Ma már nem az a gond, hogy ki menjen, hanem az, hogy ki mond le a közös él­ményről. Hallottam a gye­rekeket nem egyszer arról suttogni, hogy „itt van igaz­gató bácsi is, miattunk jött, kíváncsi ránk!” Eddig min­denféle szerződés nélkül dol­goztunk együtt a művelődé­si házzal, talán most arra is jut időnk, hogy közös dolga­inkat írásban rögzítsük. Gyomán sem ment min­dig ilyen „simán” a bázisfel­adatok megoldása. Most már eljutottak odáig, hogy a já­rás esetleg még „szunnyadó” kis- és nagyközségeit éb- resztgetik; járási találkozó­kat, vetélkedőket rendeznek a művelődési házak gyer­mekcsoportjai között. A jó gyakorlat azt bizo­nyítja, valóban szükség van a bázis művelődési házakra, ha tudásukat át tudják adni másoknak, s ha azt a többi közművelődési intézmények át is veszik. Bede Zsóka Kovács Gábor láthatóan sokat pillant az órájára, nem bővelkedik az időben egyet­len iskolaigazgató sem. Mégis szívesen jött, mégis teremtett szabad időt magá­nak, hogy a közművelődés­ről beszélgessünk: — Talán messziről kezdem közös munkánk magyarázatát, de fontos ez a háttér. Nemcsak életünk külső formáit kell alakítanunk, az embereket is formáljuk. A fejekben van a legnagyobb erőtartalék, s ezt kihasználva kell minősé­gi újat keresnünk, teremte­Mini könyvesbolt Februárban lesz egy éve, hogy a békéscsabai Kulich-Iakó- telepen mini könyvesbolt nyílt meg. A könyvekből és hang­lemezekből több mint 700 ezer forintot forgalmaztak ez idő a*a^ Fotó: Demény Gyula Életünket szebbé, tartal­masabbá teszi az ének, a ze­ne. Munkánkhoz ritmust, céljaink megvalósításához közös hangulatot teremt a dal. Sokszor elképzelem hon­foglaló őseinket, akik nem­zedékeken át sodródtak- hömpölyögtek új hazájuk fe­lé, s hogy együtt maradtak, az nemcsak a kövér legelők vonzásának, meg a vezéreik és ellenségeik parancsszavá­nak, de a pusztába messze hangzó daluk mágneserejé­nek is köszönhető. Később, évszázadokon át, a nemzet fennmaradását biztosító templomi hitnek is fontos ré­sze volt a közös ének. Né­pünk szabadságáért vérüket hullató vitézek is harsogó csatadallal bátorították ma­gukat, és panaszos énekkel siratták a vesztett reménye­ket. A munkásmozgalom küz­delmeinek is jelentős csomó­pontjai voltak a különböző kórusok és dalárdák, a ki­vívott szabadság első évei­ben pedig a kényelmesebb életet is tapintható közelség­be hozták a boldog holnapot hirdető dalok. És mire el­érkezett mindaz, amiről elő­deink csak a dalokban ál­modhattak, mintha elhalku- lóban lenne a szívet pezsdí- tő ének. Talán a technikai fejlődés miatt történhetett, hogy egy­re inkább dalra némák let­tünk? Bizonyos, hogy az élet­mód változása megváltoztat­ja a régi szokásokat is. Ma el­képzelhetetlenek például az egykori aratások egész falu­népét megmozgató — és dal­ra ingerlő — szertartásai. A hajdani dálos-nótás hagyo­mányokat is jó esetben csak ápoljuk, de egyre kevésbé él­jük. Ami pedig makacsul be­ivódott a szokások közé, az sajnos inkább a Schneider- Fáni-s, meg a zöldre festett rácsos kaput rig-li-ző „mű­vek” selejthangjaira épül. Igaz, új hagyományok is élednek, de ezek többsége ár­talmasabb a semminél. Hi­szen a dobhártyák tűrőképes­ségét próbára tevő „modem” zene eleve némaságra kár­hoztatja a hallgatóságot. Ha pedig valaki mégis együtt akar énekelni a hanglemez­ről, tv-képernyőről, rádióból vagy pódiumról megszólaló bálványokkal, jó ha előzőleg leckét vesz érthetetlen kiej­tésből, szavakat kiköpködő- elharapó stílusból, nyavíko- lásból, se fiú — se lány hang­színből. Nagy munkát vállal az ma­gára, aki szembehelyezkedik minden ferde divattal, és az emberek lelkében élő — re­mélhetően kitörölhetetlen — tiszta hangokat bírja szólás­ra. Ezen tiszteletet érdemlő törekvések közé tartozik a rádióban időről időre mű­sorra kerülő Éneklő Ifjúság című sorozat, amelynek leg­utóbbi adásában a csabai Rózsa Ferenc Gimnázium kó­rusának bemutatkozását is hallhattuk. Sárhelyi Jenőné vezényelte a diákok dalárdá­ját, Bartus Károlyné adta a zongorakíséretet, . a fiatalok pedig Balázs Árpád: Hősök dicsérete című művét énekel­ték szépen, tisztán, ifjonti lendülettel. Kodály Zoltán hazájában jó talajba kell, hogy hulljon a zeneszeretetet hirdető mag, hiszen Békés-Tarhos hagyo­mányai a rangos békéscsabai, gyulai és orosházi kórusoktól a szabadkígyósi szakmunkás- képző intézet közelmúltban alakult énekkaráig minden­felé élnek és hódítanak. A csabai gimnazisták kedd dél­utáni rádiószereplése is egy állomás azon a csöppet sem könnyű úton, amelyet meg kell tennünk, ha a teljes em­beri életre, a közös éneklés örömeire vágyunk. (Andódy)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents