Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

1978. december 10., vasárnap o ■ minimagazin Diáknap a szeghalmi gimiben Az évforduló megünneplé­sének sokféle módja van. Szeghalmon, a Péter András Gimnázium és Szakközépis­kolában a KMP megalakulá­sának évfordulójáról kissé rendhagyó formában emlé­kezett meg az iskola ifjúsá­ga november 29-én, - élve a diákönkormányzati nap le­hetőségével — s azt komo­lyan is véve —, bizonyítva, Elsőként reggel öt órakor a hivatalsegédeik és a fűtők lelkes tábora gyakorolta rendkívüli megbízatását. Így, a fiúkollégiumban is „izzó” légkörben ébredhettek a srá­cok. A tantermek kellemes langy meleggel, a tegnapi le­velező oktatás után pedáns­ra takarítva, a bejárati és egyéb ajtók — a csinos ne­gyedikes takarító fiúk jóvol­Fiú és lány kapcsolatáról beszélgetnek a IV. C-ben Miénk a suli! hogy nemcsak bírálni tudnak (mint legutóbb az ifjúsági parlamenten), hanem már- már tiszteletet parancsoló módon vezetni, szervezni, ta­nítani gazdasági és egyéb felelős tennivalókat ellátni. A „hatalomátvétel” csöppet sem jelentett egész napos sé­tagaloppot a szeghalmi diá­koknak. De ne feledkezzünk meg a „katedrafosztottak” népes tá­boráról sem. Mert azt, hogy ilyen légkörben, nem min­dennapi gazdag tartalommal, közéleti rátermettséggel és természetességgel oldották meg a fordított nap komoly és vidám feladatait a diákok, az nekik is köszönhető. Lát­szik, hogy pedagógiai hitval­lásukkal egybeesik József Attila ismert költői gondola­ta: „Jó szóval oktasd, játsza­ni is engedd, szép komoly fiadat”. Fábián Ildikónak a vasalás nehéz feladata jutott tából — pedig hófehérre si- káltan fogadták a rendkívüli napra érkezőket'. Pontban !1 órakor a titkos szavazással megválasztott negyedikes Rudner Ferenc, helyettese, a szintén negyedikes Bene­dek Tibor társaságában át­vette a hatalom jeliképeit Vaszkó Tamás hivatásos gim­náziumi igazgatótól. Kihir­dették a nap programját, s az új, testhezállóbb háziren­det is. A súlyos, és azonnal jelent­kező gondok az első órákban kissé lehervasztották a szer­vezési, helyettesítési, óraláto­gatási, tanítási, és még ki tudja, milyen feladatokban elmerülő újonc vezetőket. De az idő haladtával felnőttek feladatukhoz. Szigorúságukat bizonyította, hogy a lyukas órát sem élvezhették ezen a napon a diákok, mert lapát­tal a kézben az új, készülő futópályára vezényelték őket. A diákigiazgató rendeletére határozottan és gyorsan ol­dották meg a feladatot a nap hősei: példát statuáltak a buszmegállókban szemetelők- nek, mégpedig úgy, hogy ren­det teremtettek. A két kollégium igazgató­járól, a negyedikes Gazsó Fe­rencről már délelőtt csurgóit a veríték. Megizzasztotta a több tucat gyakorlatlan tech­nikai „személyzet” munkába állítása és ellenőrzése, bár a haditerv már egy nappal ko­rábban elkészült. De ki gon­dolt arra, hogy éppen ezen a napon fogy ki a gáz a kony­hában a palackból? Nosza, zetonja pattant Hrabovszki Mihály diák, és irány a cse­retelep ! A 600 személyre főző kony­halányok ügyesen verték a húst, mázsaszámra tisztítot­ták a krumplit, s be nem vallották volna, hogy legszí­vesebben megfutamodnának a sercegő olaj ég hatalmas gőz elől. A mosókonyhában hatalmas gumicsizmákban két elsős diáklány serényke­dett, a vasalót pedig a má­sodéves Fábián Ildikó for­gatta boszorkányos ügyesség­gel. A tisztségüktől megfosz­tott felnőttek pedig kávéval Serkentették a lankadó ügy- buzgalmat. Közben rendkívüli szigor­ral folytak a tanítási órák. A műhelyben Hajdú Lajos vette át a műhelyvezetői tisztséget, és zökkenőmente­sen adta ki a munkát, a mű­szaki dokumentációt, s állí­totta be a gépeket a „tanít­ványoknak”. Az elsősök óráit a két Gyula: Izsó és Székács precíz óravázlatból tartotta. Az igazgató úr mégis „elége­detlen volt” a tanulók akti­vitásával. A negyedik C-ben izgalmas témát tárgyaltak az „osztályfőnök”, Enyedi Katalin irányításával. A té­ma: „A szocialista nemi er­kölcs, a férfi és nő viszonya” volt. A tanárnő, ügyelve az időre, logikus kérdéseivel jól irányította az órát. Kará­csony Tamás @ párválasztás­ról tartott beszámolót, Totka Róza pedig Szilvási Lajos: Egymás szemébe című regé­nyét ismertette. A vita az „együttjárás” tisztázatlan fo­galma körül csapott a leg­magasabbra — sajnos, a csengő könyörtelenül köz­beszólt. A talpraesett tanár­nő ígéretet tett a téma foly­tatására. A nagyszünetben óriási szurkoló sereg üdvrivalgásá­tól kísérve játékos vetélke­dőt rendeztek a tornaterem­ben. Izgalmas volt a hasaló helyzetben kólát ivó verseny­zők ügyetlenkedése, de a leg­Gondterhelten nyilatkozik az új igazgató, Rudner Ferenc Jaj! Csak le ne essen! A vetélkedőn — segítségre várva nagyobb sikert a tojástánc aratta. Az eredmény: össze­tört, elmázolódott tojások se­rege a padlón. Ebéd után monstre vetél­kedő kezdődött 14 csapat részvételével. Emlékezve a KMP megalakulására, a kor, történelmi eseményeire, s szűkebb hazájuk, Békés me­gye akkori és mai aktuális politikai helyzetére. Győzött az „öregek”, a negyedik B csapata, a második a harma­dik C lett, a bronzérem pe­dig a negyedik C-nek jutott. Az értékes könyvjutalmakat, néhány jó szó kíséretében, az : igazgató úr, Rudner Feri ad- I ta át Ezután fórum jelleggel po­litikai tájékoztatóra került sor, amelyet Fórján Mihály, az MSZMP Békés megyei bi­zottsága munkatársa tartott. Pihenés gyanánt pedig Ne­mes Zoltán, szolnoki mester mutatta be karatetudomá- ; nyát. Nehéz nap volt! De este még mindig futotta az erő­ből egy fergeteges discoprog- | ramra. B. Sajti Emese Óralátogatáson az igazgató úr. Mellette az új műhelyfönök ellenőrzi a dolgok állását Fotó: Gál Edit „Művészet nincs, ha nincs béke...” Beszélgetés Halász Judit színművésznővel Bizonyára alig akad olva­sóink közül olyan, aki ne hallotta volna kellemes, üde hangját, ne látta volna mo­solyát a sajtó hasábjain, a filmen, vagy képernyőn. Film színház, rádió, televí­zió sokszor látott, hallott szereplője Halász Judit Já­szai Mari-díjas filmszí­nésznő, a Vígszínház tagja. Most új szerepkörben is­merhetjük meg. Ott volt a december 1-én és 2-án meg­tartott IX. országos béke­kongresszuson a Parlament­ben, mint küldött, mint az OBT tagja az elnökségben. Bár a szünet rövid volt, csak néhány perces beszél­getésre futotta az időből a Parlament folyosójának pi­henőjén, mégis szívesen fo­gadta a kérést. A kongresszuson szinte feltűnően sok volt a fiatal, ez nagyon jó, hiszen azt bizonyította, hogy van ki átvegye a stafétabotot. Ha­lász Judit is e korosztályt képviseli. Beszélgetésünk témája természetesen a bé­ke s a művészet kapcsola­ta volt. — Színház és művészet nincs, ha nincs béke. Ne­künk ez az egyetlen létezési lehetőségünk — mondotta. — Ha az ember a háború ellen szól, nemcsak magára gondol, és nemcsak saját hazájára, hanem azokra is, ahol ma a világ valamelyik frontján háború dúl, s szen­vedő alanyai ennek. Sze­rintem nagyon is köze van a művészetnek a békemoz­galomhoz, s nem véletlen, hogy a békekongresszuson is szép számmal találhatók a művészet képviselői. Hal­latják szavukat nemcsak itt, hanem szerte az országban, a világban. — Mint az Országos Bé­ketanács tagja, milyen konkrét kapcsolata van a mozgalommal? — Természetesen első­sorban a művészet az, ami­vel sokat tehet a magamfaj­ta ember a békéért. Évekkel ezelőtt például összeállítot­tam egy Radnóti-műsort. Meg akartam ismertetni a közönséggel e nagy költő műveit, általuk a háború­ban elviselt szenvedéseit. Talán soha senki nem érzé­keltette nála jobban a há­borút. E műsornál is, mint min­dig, szorongva vártam, ho­gyan fogadja a közönség. Különösen a fiatalok, akik csak az irodalomból ismerik a háborút. Néztem az arco­kat, s lemérhettem a hatást, amit a Radnóti-versek idéz­tek. S akkor döbbentem rá, a békét nem elég óhajtani, tenni kell! A művészetnek sok ebben a szerepe. És néztem az idősebb kor­osztálybeliek arcát. Náluk szintén érezhető volt a mű­sor hatása, de egészen más­ként. Az arcokon az átélt borzalmak emléke tükröző­dött. — Hogyan látja a fiata­labb korosztályt, ők ho­gyan vélekednek? — Mostanában különle­ges élményben van ré­szem. Készülünk Örkény István: Pisti című darabjá­nak bemutatására. A sze­replők között három nem­zedék találkozik. Gobbi Hil­da, aki átélte a második vi­lágháborút, sok személyes tapasztalata van. A magam korosztálybeliek, és vannak egészen fiatalok, főiskolá­sok, akik már az 1956-os eseményeket is csak könyv­ből ismerik. Amikor összeülünk a pró­bákon, élvezettel figyelem, hogyan hallgatják Gobbi Hildát, aki sokat mesél a régi időkről, a nagy építő­munkáról, aminek részese volt. A darabot Várkonyi Zoltán rendezi, aki annak idején együtt küzdött a színházi élet megújulásáért Gobbi Hildával. Érthető, ha sokszor felidézik élmé­nyeiket. Azt tapasztalom, a fiatalok nyitottak. Befogad­ják az elmondottakat, ne­kik ez új, s éppen ezért sokat kérdeznek is. Felté­telezem, hogy máshol is így van. Nagyon jó az ilyen ta­lálkozás. Talán éppen ezért nem véletlen, hogy van ki­nek átadni a stafétabotot, s hogy a békekongresszuson oly sok a fiatal. Megszólalt a hívócsengő, a szünet lejárt... Befejeztük a beszélgetést. Köszönjük. Kasnyik Judit Úttörőélet A szarvasi Dobó Katica Úttörőcsapatnak november­ben gazdag programja volt. Ünnepi csapatgyűlésen emlé­keztünk meg november 7-ről. Az évforduló tiszteletére is­kolánkban kiállítást is ren­deztünk, ahol szovjet pajtá­sainktól kapott emléktárgya­kat, ajándékokat, Leninről, az Ok ’béri Forradalomról szóló képeket, tablókat mu­tattunk be. Szintén a múlt hónap eseménye volt a „Párttal, a néppel egy az utunk” című játék befejezé­se. Részben ennek keretében emlékeztünk meg a KMP megalakulásának 60. évfor­dulójáról. Fodor Marianna, az úttörőcsapat tudósítója Nemrégiben rajgyűlés volt nálunk, ,az orosházi József Attila Úttörőcsapat Móra Fe­renc kisdobos rajánál. Ven­dégünk volt Koltai Zoltánné járási úttörőelnök, és eljöt­tek a párhuzamos osztály kisdobosai. Először a rajve­zetőnk beszélt nekünfe a KMP megalakulásáról, aztán mi adtunk műsort. Koltainé, Erika néni ezután megmutat­ta a párttagsági könyvét, és arról mesélt, milyen emberek a párttagok. Végül jót ját­szottunk. Koszorús Csilla őrsvezető Vetélkedőt rendeztek no­vember 29-én nálunk, a vész­tői II. Rákóczi Ferenc és Bartók Béla Úttörőcsapatnál. A téma a KMP megalakulá­sa, tevékenysége volt. Érdé kés, izgalmas volt a versen.? ahol tulajdonképpen mind­annyian nyertünk. Urbane» Mari v csapattanácstfo

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents