Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

1978. december 10., vasárnap­A Volán Híradó írja A Volán Híradó most meg­jelent új -száma terjedelmes írásban emlékezik meg a vállalat 25 éves fennállásá­ról. Az eltelt negyedszázad­ban a legnagyobb szállító­vállalattá lépett elő a 8-as Volán, amely mind a teher-, mind pedig a személyszállí­tásban arra törekszik, hogy gazdaságosan, korszerű jár­műparkkal feleljen meg a növekvő igényeknek. Az el­múlt 25 esztendő fejlődésére jellemző, hogy a vállalat a megalakuláskor mindössze 360 dolgozót foglalkoztatott, ma pedig több mint 3300-an dolgoznak. A lap a továbbiakban közli azok névsorát, akik novem­ber 7. alkalmából kitünteté­seket kaptak. Ez alkalommal 24-en kapták meg a baleset- mentes közlekedésért járó emlékplakettet. Megtudhat­juk a lapból, hogy a válla­latnál folyó munkaverseny milyen eredményekkel zá­rult, s mik a hátralevő idő­szak feladatai. Ehhez kap­csolódik a Volán-műszakról szóló írás, amelyből kiderül, hogy a múlt hónapban ren­dezett kétnapos Volán-mű­szak idején 934 gépkocsi dol­gozott, és mintegy 27 ezer tonna árut szállítottak. Se­gített a Volán a mezőgazda­ságnak is, a két nap alatt 200 gépkocsival hordták a föl­dekről a terményt. Terjedelmes írás foglalko­zik a karbantartással, annak fontosságával, az ezzel kap­csolatos további feladatok­kal. Különösen az őszi csúcs- forgalom előtt fontos a gép- járműpark felújítása, hiszen ekkor fokozott megterhelés hárul a gépekre. A téma fon­tosságára jellemző, hogy a közelmúltban országos igaz­gatói tanácsülés foglalkozott a járműfenntartási munkák­kal. Itt állapították meg, hogy a 8-as Volán példamu­tatóan végzi ezt a munkát. A sportról is olvashatunk a lapban, a Békési Volán SC asztalitenisz-szakosztálya a közelmúltban a megyei lista­vezető TASK csapatát látta vendégül, s nem várt Volán­győzelem született. Ugyan­csak versennyel kapcsolatos a másik írás is: a Békés me­gyei Közlekedésbiztonsági Tanács nemrég rendezte me­gyénk egyik legrangosabb autós és motoros versenyét, a Viharsarok Kupát, a me­lyen a Volán versenyzői jól szerepeltek. Az idén mindössze 3 ezer párat, jövőre azonban több mint 16 ezer pár fémszegmentes cipőt szállít a MÄV-nak a Tót­komlós! Vegyesipari Szövetkezet. Képünkön: Paulik János az úgynevezett orrbedolgozást csinálja a MÁV-cipőn Fotó: Jávor Péter Mi lesz veletek, veszteséges Tsz-ek? Ha dúskálnánk mindabban, amit földi jónak nevezünk, a kérdés nem lenne kérdés. Így azonban újból meg új­ból el kell töprengnünk azon, hogy a fejlesztésre szánt összegeket hol fektessük be. Közgazdaságilag a válasz egyértelmű: ott, ahol a leggyorsabban és a legbusásabb haszonnal térül meg. Ez a termelés minden területére ér­vényes, tehát a mezőgazdaságra is. Igen ám, de mi van azokkal a területekkel, amelyek nem felelnek meg a feltételeknek, s kedvezőtlen adottságaik következtében nemhogy hasznot hajtanának, hanem feneketlen kútként nyelik el a milliókat? Viszonyaink között indokolhat­juk-e bármily tudományos elmélettel azt, ha e kietlen tájak lakóit az átlagosnál nehezebb életre kárhoztatjuk? Mezőgazdasági üzemeink eltérő természeti és közgaz­dasági adottságok között dolgoznak. Ebből kiindulva azt állapíthatjuk meg, hogy Békés megyét nagy általá­nosságban a jó adottságú körzetek közé sorolhatjuk. Részleteiben ez úgy igaz, hogy földjeink egyik fele va­lóban a kitűnő terműképes- ségű békés—csongrádi lösz­háton fekszik, az északi tér­félen viszont — ez közismert — az átlagosnál kedvezőtle­nebb adottságokat évről év­re visszatérő belvíz súlyos­bítja. Természetesen nem ez Fiatalok a Szeghalmi Állami Gazdaságban Nagy számú. — csaknem 290 — 30 év alatti fiatal dolgozik a Szeghalmi Álla­mi Gazdaságban. Érthető, hogy munkájukat, tanulásu­kat nagy figyelemmel köve­ti a gazdaság vezetősége, intézkedéseivel igyekszik munka- és szociális körül­ményeiket mind jobbá ten­ni. A gazdaságban dolgozó fiatalok mintegy 50 százalé­ka szakképzetlen, ezért ve­zetőik arra törekszenek, hogy mind többen vegyenek részt szakmai továbbképzé­sen, tanfolyamokon. Az el­múlt évben 66-an. az idén A nagyszénási Október 6. Tsz hibridpulyka-tenyésztő telepén hat éve dolgozik már együtt a Martos Flóra kisállattenyésztő brigád. Egy esztendő alatt csaknem 1 millió forint értéket ter­mel munkájával minden egyes itt dolgozó, de nemcsak a te­nyésztésben érnek el szép eredményeket a brigádok. Évről évre részt vesznek a megyei közművelődési vetélkedőben, a felkészülést pedig megbeszélik Göndöcs Antal műszaki ve­zetővel is Fotó: Gál Edit 61-en vettek részt tanfolya­mokon, betanított munkás- és szakmunkásképzésen. Ta­valy 11, az idén 7 fiatal ál­talános, 8-an, illetve 6-an pedig középiskolai tanulmá­nyokat folytatnak. Ösztön­díjakkal is segítik a tanuló­kat, jelenleg három ösztön­díjas felsőfokú, kettő pe­dig középfokú oktatási in­tézmény hallgatója. Szak­munkásképző intézetben 6 ösztöndíjasa van a gazda­ságnak. Ez utóbbiak lét­száma kevés, ha figyelem­be vesszük, hogy juhászati és szarvasmarha-tenyésztő szakmunkástanuló nincs közöttük. Két éve, 1976 júliusától fiatal diplomás került az üzembe. A pályakezdő fia­talok beilleszkedésére nagy gondot fordít a gazdaság, hiszen csak így valósulhat meg a szakember-utánpót­lás. E törekvés eredménye, hogy valamennyiüket vég­zettségüknek megfelelő munkakörben alkalmazták, és beilleszkedésüket az egy­ségvezetők, a dolgozó kol­lektívák és a KlSZ-szerve- zet is segítette. Jelentős az a segítség is, amelyet a fiatalok letelepe­désükhöz, lakásproblémá­juk megoldásához kaptak. Bizonyítja ezt, hogy 27 fia­tal lakik szolgálati lakás­ban, illetve ketten munkás- szálláson, öten pedig lakás- vásárlási kölcsönt kaptak. A gazdaság vezetősége ezen túlmenően is segítséget nyújt mniden fiatal dolgo­zójának, hogy megfelelő la­káshoz jusson. Jó a kapcsolat a KISZ- bizottság és a gazdasági ve­zetés között. A KlSZ-bizott- ság titkára rendszeresen részt vesz az igazgatói ta­nácsüléseken, ahol kifejti észrevételeit, javaslatait, főleg a fiatalokat érintő kérdésekben. A gazdaság évente 20 ezer forintot biztosít ifjú­sági célokra, amit a KISZ- bizottság irányításával hasz­nálnak fel. A fiatalság a közéleti, társadalmi megmozdulások­ban való aktív részvétellel viszonozza a gazdaság gon­doskodását. fgy, elősegítet­ték a töviskei major rend­jének kialakítását, az épí­tők segítségével létrehozták a klubhelyiséget. A KISZ- alapszervezetek több vetél­kedőn vettek részt az utób­bi időben, s mindegyikben becsülettel helytálltak. Szép eredményt értek el a fiatalok az újító mozga­lomban is, huszonkilencen járultak hozzá az elmúlt két évben újító tevékenysé­gükkel a termelés korszerű­sítéséhez. Részt vesznek a harminc alattiak az üdüléseken, ki­rándulásokon, több ízben utazhattak a Szovjetunióba és az NDK-ba jutalmul jó munkájukért. Mint az előbbiekből kide­rül, a Szeghalmi Állami Gazdaság munkájában mind nagyobb részt szán a harminc év alatti fiatalok­nak, akik eleget tesznek e feladatnak. M. SZ. Az építőipar új anyagaiból Az idén 53 újfajta építő­anyag kapott alkalmiassági bizonyítványt és felhasználá­si engedélyt az Építésügyi és Minőségellenőrző Intézettől és az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztériumtól. Eze­ket az új termékeket mutat­ják be azon a kiállításon, amely szerdán nyitotta meg kjapuit a Budapesti Műszaki Egyetem aulájában. Nemcsak az ÉVM építőanyagipari vál­lalatai, hanem a korábbinál nagyobb számban vegyipari, faipari, textilipari, gépipari vállalatok és szövetkezetek, valamint mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek és tanácsi vállalatok i$ jelentkeztek új­donságokkal. A kiállítást december 16-ig tekinthetik meg az érdeklő­dök naponta délelőtt 10 órá­tól délután 6 óráig a Buda­pesti Műszaki Egyetem au­lájában. az egyetlen tényező, amely szövetkezeteink gazdálkodá­sában a feltűnő különbsége­ket okozza. A víz az úr A Körösök Vidéke Tsz- Szövetség legutóbbi elnöksé­gi ülésén éppen ezekét az okokat próbálta meg átfo­góan föltérképezni, elemez­ni, hogy erre alapozva te­gyen ajánlást tagszövetkeze­teinek a különbségeket mér­séklő intézkedésekre. Mielőtt a tsz-szövetség szakemberei­nek következtetéseit ismer­tetnénk, elöljárójában em­lékezzünk a következőkre: abból kiindulva, hogy or­szágunknak valamennyi ter­mékre szüksége van, ami hazai tájon megterem, to­vábbá, hogy az egyenlő jo­gok magukba foglalják az egyenlő munkával megszer­zett, egyenlő életszínvonal­hoz való jogot is — álla­munk mindmáig támogatá­sok egész rendszerével segí­tette az eltérő lehetőségek­kel gazdálkodók közötti ki­egyenlítődést. Ilyen alapon tartozott a Körös vidéki tsz-ek közül is 20 a legutóbbi évekig a ked­vezőtlen adottságúnak nyil­vánítottak közé. Az 1975-ös felülvizsgálat után mindösz- sze egyetlen szövetkezetünk maradt meg ebben a kate­góriában, bár erről a bel­vizeket senki nem „értesí­tette”. Nem soroljuk itt elő, de fogadjuk el, hogy az em­lékezetes 1970-es nagy ár- és belvíz óta esztendőről esz­tendőre csak gyarapodtak azok a milliók, amelyeket a földek nem kívánt vendége, a belvíz vitt el. Ezek után vegyük sorra mindazokat a tényezőket, amelyek most már több évtizede verik bék­lyóba a Körös vidéki föld­művelő közösségeket. E té­nyezők összességére alapoz­va kezdeményezte egyéb­ként a szövetség, területén a termelési körzetek kialakítá­sát, úgy, hogy a hasonló adottságú üzemek kerülje­nek egy-egy körzetbe. Kutya a farkát Mezőgazdaságról lévén szó, első helyen kell számba ven­ni a talajadottságokat. A kedvezőtlen adottságú, illet­ve gazdaságilag elmaradt szövetkezetekben szinte ki­vétel nélkül mély fekvésű, kötött, rossz vízgazdálkodású réti agyag, valamint szikes talaj az uralkodó. A vízren­dezésre szoruló területek nagyobb fele is itt húzódik. A vésztői körzet 80 százalé­ka, a sarkadi körzetnek 84 százaléka várja a megvál­tásként a komplett meliorá­ciót. Ami önmagában is tükrözi, hogy éppen ez, vagyis a belvízrendezés, a talajjavítás az, ami alapvető változást hozhat az ezekben az üzemekben dolgozók éle­tében. A talajadottságokból már egyenesen következik, hogy ezekben a gazdaságokban a növénytermelés színvonala is alacsonyabb az átlagosnál, a szövetségi termésátlagoknak itt legfeljebb a 60—80 szá­zalékát képesek produkálni. Ezzel együtt azután a nö­vénytermelés nyeresége 10— 20 százalékkal marad el a térség átlagától. Talán fö­lösleges is folytatni a sort, hiszen itt égyik gond, ne­hézség szüli a másikat, a rossz talaj nem fizeti vissza a beléfektetett munkát, az átlagosnál kisebb termésát­lagok, s ezzel járó nyereség miatt az elfogadottnál keve- sébb jut korszerű, nagy tel­jesítményű gépekre, ez újból növeli a lemaradást, nem halmozódik föl pénz az ál­lattenyésztés ágainak fejlesz­tésére sem, amelyből viszont a jó adottságú szövetkezetek nem kis összegeket vehetnek ki, s ezzel el is jutottunk oda, hogy a kutya megha­rapta a farkát, vagyis a kör bezárult. Ezek az üzemek még az­zal sem vigasztalhatják ma­gukat, amivel jó néhány „tőkeerős” közös gazdaság­nak sikerült már nagyot fognia, hogy tudniillik, vala­miféle jól menő melléküzem- ágat alakíthatnának ki. Saj­nos, a körösladányi termelő­szövetkezetet — amelynek tésztaüzeme ma is verseny- képes — csak ritka kivétel­ként említhetjük meg. Az eddig elmondottakra csupán illusztrációként: a jó adottságú békéscsabai Lenin Tsz-ben 100 hektár termőte­rületre számítva, forintban mérve, ötször annyi gép jut, mint az ecsegfalvi Egyetér­tés Tsz-ben. Vagy együttvé­ve: a 22 kedvezőtlen adott­ságú termelőszövetkezet te­rületegységre számítva csak a 65 százalékát éri el a jobb adottságú üzemek eszközel­látottságának. Belülről és kívülről Mi hát a teendő? Annyit már előrevetítettünk, hogy a vízrendezés, a teljes me­lioráció — ha majd néhány éven belül megvalósul — mindenképpen fordulópont lesz e tájegység sorsában. Nem várhatják azonban az itt élők, itt dolgozók ölbe tett kezekkel Messiásként ezt a sorsfordulót. A melioráció mellett sok még a lehetőség, amelyekkel e szövetkezeti kollektívák — részben a ma­guk erejével, másrészben to­vábbra is meghatározó köz­ponti segítséggel — igazít­hatnak létük folyásán. A szövetkezetek egy részé­ben korábban már elvégez­ték a meliorációt, amit má­ra az új követelmények már túlhaladtak, ezekben a gaz­daságokban egyedüli elbírá­lás alapján rekonstrukciót lehetne kezdeményezni. To- vábbmenve, éppen ezekben a kedvezőtlen adottságú me­zőgazdasági üzemekben van nagy szükség a szakember- ellátottság növelésére, a ve­zetés színvonalának emelé­sére. Nem lehet tovább el­odázni a természeti és üzemi adottságokhoz igazodó ter­melési szerkezet kialakítását sem. Nyilvánvaló az is, hogy so­kat lendítene ezeken a ter­melői közösségeken az esz­közellátottság fokozása, a mellék- és kiegészítő tevé­kenység fenntartása és bőví­tése, a közgazdasági elemző munka javítása. Mindazonáltal azt azért mégis világosan kell lát­nunk, hogy a felsoroltak együttese sem teszi szükség­telenné az idézett külső se­gítséget, amelyhez az ala­csony eszközellátottságú tsz- ek beruházásainak további külön támogatása éppúgy hozzátartozik, mint az, hogy ezeket a tartósan vesztesé­ges szövetkezeteket sorolják újból a kedvezőtlen adott­ságú tsz-ek kategóriájába, vagy az, hogy az itt munkát vállaló képzett szakemberek fizetéskiegészítést kapjanak, illetve letelepedésüket — a lehetőségekhez képest — központilag is elősegítsék. Kőváry E. Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents