Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-31 / 307. szám

1978. december 31., vasárnap Barátaink életéből Magyarok és vietnamiak „vérrokonsága A szolidaritás ereje Beszélgetés Harmati Sándorral, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnökével yy Latin-Amerika szabad földje : Kuba * A forradalom intézményesítése Vajon milyen gondolato­kat idéz fel bennünk a ka­rácsonyfa sercenő csillag­szórója? Megkérdeztük-e már magunktól, miért rán- dul ilyenkor görcsbe a tor­kunk, miért vagyunk enge­dékenyebbek, figyelmeseb­bek, mint máskor? Ki tud­ja? Mindenesetre sok minden belefér ebbe a néhány pil­lanatba sűrűsödő hangulat­ba. Jókívánságainkból bőven jut ismerősnek, ismeretlen­nek egyaránt. S a televízió képernyője előtt ülve, a tv hétmérföldes kamerájának segítségével ilyenkor köze­lebb érezzük magunkhoz a távoli földrészek lakóit is. Szívesen juttatnánk a kará­csonyi falatokból az éhező afrikai gyermeknek, megosz­tanánk békés hajlékunkat a földönfutó palesztin asszony­nyal, szabadságról, nyuga­lomról mesélnénk a bujkáló chilei hazafinak. De mert csodák nincsenek, nem te­hetjük. Együttérzésünket, aggódásunkat gondolatunk továbbítja. Harmati Sándorral, a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság elnökével viszont a valóság­ról beszélgettünk, arról, hogy miképpen fejezi ki a ma­gyar nép együttérzését a felszabadulásukért és füg­getlenségükért küzdő népek­kel? — A szolidaritás fogalma egyidős a marxizmus ideoló­giájával — mondta Harmati elvtárs —, annak egyik alapelvéből, a proletár inter­nacionalizmusból fakad. A szolidaritás tehát a párt vi­lágnézetének része, ugyan­akkor a magyar nép törté­nelmi tapasztalatai is igazol­ják fontosságát. Elég csak utalnunk az 1848-as magyar szabadságharc idegen harco­saira, vezéreire, akik közül sokan életüket áldozták a magyarság függetlenségének visszaszerzéséért. A Tanács- köztársaság vöröskatonáinak sorában ugyancsak ott talál­juk az idegen ajkú népek fiait, majd 1944—45-ben a szovjet katonák tisztították meg az országot a fasiszta seregektől és adták vissza a szabadságot népünknek. Szabad-e megfeledkeznünk arról, hogy Budapest a fel- szabadulás idején másfél na­pi élelemtartalékkal rendel­kezett, sok ezer ember éle­tét mentették meg a „tuson- kák”, a szovjet húskonzer­vek. Saját történelmi tapasz­talatunk tanított meg arra, hogy a szolidaritás a népek közötti barátság éltető ele­me. Ezt először a munkás- mozgalom harcosai ismerték fel, politikai meggyőzésük eredményeként azonban ma már aligha találnánk olyan embert hazánkban, aki két­ségbe vonná Vietnam, Dél- Afrika vagy éppen Chile né­pének szükségszerű támoga­tását. Népünknek is érdeke, hogy a világ ma még sötét foltjain is a haladó erők győ­zedelmeskedjenek. — Milyen formában tudjuk mi segíteni Ma­gyarországon a felszaba­dulásukért küzdő népek harcát? — A második világháborút követő években, amikor ma­gunk is támogatásra szorul­tunk, javarészt erkölcsi, po­litikai támogatást tudtunk nyújtani az arra rászorulók­nak. A Magyar Szolidaritási Bizottság 1947-ben alakult meg, tagjai között ismert személyiségekkel a politikai, társadalmi, tudományos és művészeti élet területéről. A bizottság akkori munkája még nem volt folyamatos, al­kalmanként, az események­nek megfelelően ülésezett. Emlékezetes akciónk volt a koreai háború idején. Bi­zottságunk akkor felhívással fordult az ország népéhez és önkéntes anyagi támogatásra buzdított a függetlenségért élethalálharcot vívó koreai nép megsegítésére. Ma vi­szont, az igényeknek megfe­lelően, más formában mű­ködik a bizottság. A párt Politikai Bizottsága az 1960- as évek legelején tett javas­latot az átszervezésre, mun­kánk folyamatosabbá, haté­konyabbá tételére. Azóta a szolidaritási bizottságot az állami, társadalmi és tömeg­szervezetek képviselői alkot­ják. így helyet kapott a SZOT, a KISZ, a Hazafias Népfront, a nőszövetség, a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa, a Kisipari Szö­vetkezetek Országos Taná­csa, a MUOSZ, a Tudomá­nyos Akadémia és még szá­mos szervezet képviselője. — Milyen emlékezetes akciókat szervezett az új­jáalakult bizottság? — Máig is legsikeresebb akciónk a vietnami háború­val kapcsolatos. Az amerikai repülők tonnaszám dobták bombáikat a lakott területek­re, szörnyű pusztítást okoz­va. A Vietnami Szolidaritási Bizottság többször is kétség­beesve fordult hozzánk se­gítségért, mindannyiszor vért kértek. Ekkor országos vér­adóakciót hirdettünk a szak- szervezet segítségével. A sajtó és a tömegkommuniká­ciós eszközök is mindent megtettek a meggyőzés érde­kében. Ezrek és ezrek adtak önként vért, amelyet gyorsan továbbítottunk Vietnamba. Hogy milyen eredménnyel? Évekkel később jártam a már felszabadult országban, és meglepve hallottam, hogy többen is „vérrokonként” emlegetik a magyar és a vietnami népet. Érdeklődé­semre elmondták : sok ezer ember él ma Vietnamban, akinek az ereiben magyar vér csörgedez... — Honnan származik a szolidaritási bizottság anyagi bázisa? — Mindenekelőtt a dolgo­zók munkájából. Szeretném kiemelni, hogy a felszabadí­tó mozgalmak támogatásáért a legtöbb áldozatot munkás- osztályunk hozza. Hogy mi­lyen formában? Az országos akciók ritkák. Inkább egy- egy tagszervezetünk hirdet meg időről időre szolidaritá­si műszakot. A bevételt ilyen esetekben a bizottság csekk­számlájára fizetik be. Emel­lett a rendezvények egész sora zajlik a szolidaritás je­A szovjet ifjúsági építő­táborokban az idén végzett munka értéke megközelíti a 100 millió rubelt. Csupán a moszkvai diákok közül 56 ezren dolgoztak nyári tá­borokban, sokan tevékeny­gyében. Hagyományossá vált a nemzetközi vásár pavilon­jában nyaranként megrende­zett szolidaritási beatkon- cert, amelynek az idén több mint 40 ezer látogatója volt. Nagy sikerű kiállítást rende­zett kora ősszel a Képzőmű­vészek Szövetségének Szak- szervezete. A művészek — köztük olyan hírességek, mint Barcsay Jenő és Hincz Gyula — egy-egy képüket ajánlották fel a szolidaritá­si bizottságnak. Nem ritkák a színielőadások és a zenei események sem, amelyeket a szolidaritás jegyében rendez­nek. Egy egészen más példa: idén a Kiskereskedők Orszá­gos Szövetsége választmányi ülésen hirdetett meg önkén­tes adományozást, s ennek nyomán 600 ezer forintot fi­zetett be bizottságunk szám­lájára. — Alighanem sokakat érdekel, milyen módon gazdálkodik a pénzzel a szolidaritási bizottság? — Örülök a kérdésnek, és szívesen válaszolok rá. Első helyen kell említenem a KISZ vállalását, hogy egy 1000 személyes szakmunkás- tanuló intézetet épít fel Ha­noiban. Az impozáns iskola idén elkészült és már üze­mel. Értéke 70 millió forint. Vietnamnál maradva meg­említeném, hogy éppen a na­pokban érkezett meg egy élelmiszerszállítmányunk az árvíztől sokat szenvedő nép megsegítésére. Évek óta fo­kozott anyagi erővel támo­gatjuk a palesztin népet. A javarészt menekülttáborok­ban élő embereknek élelmet, gyógyszert, takarót jutta­tunk. Hasonló körülmény­nyel segítettük a Zimbabwei Hazafias Frontot, a Délnyu­gat-afrikai Népi Szervezetet, a SWAPO-t, emellett Etió­piát, Angolát, Mozambikot, Zambiát. Létezik egy külön bizottságunk, a Chilei Akció­bizottság. Feladata a hazánk­ban élő emigráns chileiek se­gítése. Nem titok, hogy a bi­zottság támogatásával a kü­lönböző felszabadító harcok­ban megsebesült hazafiak százait ápolják hazánkban, emellett mintegy 100 diák ta­nul Magyarországon a szoli­daritási bizottság költségén. — Néhány szót nemzet­közi kapcsolataikról. — Elsősorban a szocialis­ta országokban működő szo­lidaritási bizottságokkal tar­tunk szoros kapcsolatot. Év­ről évre találkozunk, megvi­tatjuk a felszabadító mozgal­mak helyzetét és azt is meg­tárgyaljuk, összehangoljuk, hová összpontosítsuk a segít­séget Megfigyelői státuszun­kat nemrégen társtaggá vál­toztatta az Afro-ázsiai Szo­lidaritási Bizottság (AAPSO). Növekvő erővel veszünk részt e szervezet munkájában, és megragadunk minden alkal­mat véleményünk kifejtésé­kedtek a Komszomol-véd- nökséggel épülő nagy beru­házásokon, a BAM-on, a volgodonszki Atommas építkezésén, valamint a ' fő­város olimpiai építkezésein. A kubai forradalom húsz­éves. Története a szakadat- , lan küzdelem eposza. Az imperialisták által ösztönzött és pénzelt ellenforradalmá­rok akciói elleni éber és mindennapos harc; az anal­fabetizmus „népbetegségé­nek” másutt azóta sem meg­ismételt gyors felszámolása; állandó útkeresés és erőfe­szítés, hogy megtalálja a gazdaság fejlesztésének leg­gyorsabb, leghatékonyabb útját; a nemzeti felszabadító mozgalmak önfeláldozóan példamutató internaciona­lista támogatása; az új, szocialista ember formálá­sáért tett erőfeszítések je­lenthetik e forradalom tör­ténetének fő fejezeteit. * * * Súlyos, nehéz esztendők voltak. Fidel Castro, a párt első kongresszusán, 1975- ben így emlékezett vissza erre: „Volt egy borzalmas idő­szak ... amikor különösen vigyázni kellett a vezetőkre, mert döntő szerepük volt. Kritikus idők voltak azok. Arra gondoltam, nos, ha engem megölnek is, Raúl él, nem fogják a forradalmat felszámolni. Mindez meg­változott. Már meghalha­tok én, meghalhat Raúl — és a forradalom fennmarad. Eltűnhet a Politikai Bizott­ság — és a forradalom foly­tatódik. Milyen rendkívüli dolog ez! Ha nincs Közpon­ti Bizottság, a forradalom akkor is folytatódik! Ha ez a fal ledőlne, és eltűnne az egész Központi Bizottság, biztosak vagyunk benne, hogy Önök összeülnének, és egy másik jó Központi Bi­zottságot választanának. De még messzebb megyek: ha eltűnne ez a kongresszus, vagyis a küldötteknek ez az együttese, a forradalom ak­kor is folytatódna ... Most ott van az a kétszázezer * Ez év januárjától kez­dődően sorozatban igyekez­tünk sokoldalú képet adni a szocialista Kuba fejlődésé­ről. A minden hónap utol­só vasárnapján megjelent írások nemcsak a VIT-re, de az 1979. január 1-én húszéves évfordulóját ün­neplő kubai forradalomra is emlékeztek. A sorozatot a szegedi József Attila Tudo­mányegyetem Középkori Egyetemes Történeti és La­tin-Amerika Története Tan­széke állította össze. Az új sakk-világbajnoknő — Maja Csiburdanidze, 17 éves grúz diáklány Tbiliszi­ben, a köztársaság fővárosá­ban él, az orvosa egyetem elsőéves hallgatója. A világ- elsőséget honfitársnőjétől, Nona Gaprindasvili nagy­mestertől hódította el. Mér­kőzésük eredménye 8,5:6,5. Maja 8 éves kora óta sak­kozik. A tapasztalt edzők kommunista, aki nincs itt jelen, és ott van az egész nép, az igazságos ügy és a forradalmi eszmék! Ezt je­lenti a párt és ezt jelenti a forradalom intézményesíté­se.” A forradalom tehát új szakaszba lépett az 1970-es évek közepén, melyet Ku­bában az „intézményesítés” szóval jelöltek meg. Ennek lényege az, hogy a forrada­lom „senki által meg nem szeghető alapelvekre és ha­tékony, maradandó intéz­ményekre” támaszkodik. E szakasz szükségessége ab­ból a körülményből fakad, hogy eddig az államnak ideiglenes szerkezete volt. Amerika első szocialista or­szágában azonban az 1970-es évekre „a forradalom be­érett”, elegendő tapaszta­lattal rendelkezett ahhoz, hogy az államépítés felme­rült feladatait megoldja. Az 1970-es évek tehát a hosszú távú, a nép, a nem­zet és az állam legfontosabb intézményei kialakításának korszakát jelentették. En­nek fontos, első állomása az új, szocialista alkotmány volt, amelynek széles népi vitáin 6 200 000 személy vett részt. Az új alkotmány tel­jessé tette a kizsákmányo­lok törvénykezésének a fel­számolását és a szocialista törvényesség alapkódexét je­lenti. Megtartották a vá­lasztásokat és létrehozták a szocialista Kuba nemzet- gyűlését. Óriási munkát jelentett az új államszervezet kiala­kítása is. Az 1970-es évek eleji közigazgatási rendszer csaknem százéves volt, 1878- ban, még a gyarmati kor­szakban vezették be. Nyil­vánvaló, hogy egy évszázad, s különösen az 1959-es for­radalom győzelme óta el­telt változások, egyre in­kább feszítették e régi kere­teket. 1959-ben hat tarto­mány, 126 város jelentette az állam keretét, ezen be­lül 1973-ban 58 járást hoztak létre, 407 városi, kerületi egység működött. E részleges változások még bonyolultabbá tették az irányítást, ezért átfogó rendezésre volt szükség. Olyan egyszerűbb politikai, közigazgatási rendszert állí­tottak össze, mely 14 tarto­mányból áll, s ezekben 169 település kapott városi ran­got. korán felfigyeltek a kislány tehetségére, aki egy év alatt kezdőből első osztályú ver­senyzővé küzdötte fel magát. Nem sokkal ezután Grúzia diákbajnoka lett. A tehetséges sakkvenseny- zőnő rövid idő alatt elsajá­tította a nagymesterség min­den fortélyát. A győzelmek egymás után következtek. A párt „intézményesülésé­nek” legfontosabb mér­földköve maga az 1975-ös kongresszus volt, mely csaknem 200 000 kommunis­tát képviselt. A kongresz- szus nagy őszinteséggel ele­mezte a megtett utat, forra­dalmi eredményeivel, elkö­vetett fogyatékosságaival egyetemben, melyek a for­radalom „utópikus” korsza­kának gyermekbetegségei­vel voltak kapcsolatban. A kongresszus 152 alapve­tő fontosságú feladatból álló munka tervet fdgadott el, melyek körül a gazdaság- politikai tennivalót Kuba első ötéves terve fogja ke­retbe. A megválasztott új Köz­ponti Bizottságban a forra­dalmi mozgalom veteránjai, a felszabadító háború hő­sei és vezetői, a munka élenjáró harcosai, a tudo­mány és a művészetek mun­katársai egyaránt jelen van­nak. A kubai kommunisták kongresszusán a forradalom jelentőségét Kádár János a következőképpen fogalmazta meg: „A kubai forradalom kü­lönleges történelmi jelentő­sége abban van, hogy az amerikai földrészen elsőként jelezte egy új korszak, a szocializmus korszakának kezdetét. Példája jelentős szerepet játszik abban, hogy a latin-amerikai földrészen hódítanak a szocializmus, a haladás, a nemzeti függet­lenség, a béke eszméi. Ku­ba megbecsült tagja a szo­cialista országok testvéri családjának. Részvételével, határozott állásfoglalásával erősíti az el nem kötelezett mozgalom imperialistaelle­nes vonásait.” A kubai forradalmat az imperializmus erői nem tud­ták sem megsemmisíteni, sem elszigetelni Latin- Amerika testvérnemzeteitől. A sziget köré épített — s annyi áldozattal járó — blo­kád széttört, Kuba példa és biztatás lett a szubkontinens más népei számára is. Kuba — „Latin-Amerika jövője”! Léte és jövője Si­mon Bolivár XIX. század eleji pesszimista jóslatát — „Sohasem leszünk boldo­gok!” — segít megcáfolni e sokat harcolt és szenvedett latin-amerikai térségben. Tizenhárom" éves korában Csiburdanidze nemzetközi mester volt, 15 éves korá­ban elnyerte a nemzetközi nagymester fokozatot, 16 éves korában az egyetlen volt, aki jelölt lehetett a Nona Gaprindasvilivel való mérkőzésre, tizenhét évesen pedig világbajnok! APN—KS Maja Csiburdanidze (balról) és Nona Gaprindasvili a világbajnoki mérkőzésen (Fotó: APN—KS) Építőtáborokban dolgoznak az olimpiai építkezéseken Anderle Adám, József Attila Tudományegyetem Tizenhét éves világbajnok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents