Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-03 / 285. szám
1978. december 3., vasárnap o IgHslUWllcfr Nemcsak endrfltfí a szándék Kitörni a bűvös körből Az idén négyszáz hektáron termesztett seprűcirkot a kuná- gotai Bercsényi Tsz háztáji földjein. Képünkön: kézi erővel tárolják be a cirokszakállt Fotó: Veress Erzsi Szocialistabrigád-vezetök Szarvason Többszörösen bebizonyosodott, hogy a puszta szándék kevés az elképzelések megvalósításához. Ezt aligha szükséges bővebben magyarázni. Most mégis egy olyan példát elemzünk, amelyben a szándék megvan ugyan, de az előnyöket biztosító vállalkozásban a gazdálkodó egység mégsem vehet részt, mert kevés a pénze, illetve minden szabad fejlesztését lekötötte, az amortizációt az alaphiány fedezésére használják fel... Pénzük csak a termelés szinten tartásához elég. Eltérő feltételek, azonos szabályzók Minderre látszólag egyszerű a válasz, hiszen ha a gazdálkodó szervezetnek alaphiánya van, ha a fejlesztésekre nincs elég anyagi forrás, akkor arról csak a vállalat, a szövetkezet vezetése tehet — mondjuk, és ez az elfogadott. A rossz gazdálkodásra, a lehetőségek elfecsérlésére nem is lehet elfogadható magyarázat. A körülmények érlelhetnek azonban olyan helyzetet, amely legalább az elemzést megérdemli, anél- kü persze, hogy mentségeket keresnénk. Miről is van szó tehát? A mezőgazdaságban ismert fogalom a társulás, az egyesülés. A szövetkezeti enciklopédiában ezzel kapcsolatosan a következőket olvashatjuk: „A társulások nagy mértékben előremozdíthatják a termelőerők fejlődését. Ez mindenekelőtt azáltal érvényesül, hogy a nagyüzemek kooperációja révén biztosíthatók azok az erőforrások, amelyek a nagy tömegű, magas színvonalú termeléshez szükségesek.” De ezen kívül mi indokolja még a társulások létrehozását ? Válasz ugyancsak az előbbi műből: „Egy-egy gazdaságban rendszerint nem áll rendelkezésre akkora fejlesztési alap, amely a korszerű fejlesztést lehetővé tenné.” Az érthetőség kedvéért érdemes további kitérőt is tennünk. • Mint ismert, Magyarországon az utóbbi években a legtöbb területen és így a mezőgazdaságban azonos gazdasági feltételek és módszerek alakultak ki. A szabályzókat, jogszabályokat vizsgálva egyet is lehet érteni ezzel a megállapítással. Csakhogy a mezőgazdaságban ennek ellenére indokolatlanul nőtt az üzemek gazdálkodásában a különbség. Kiváltó okait egyetlen mondattal, s csak erre a népgazdasági ágazatra vonatkoztatva fogalmazhatjuk meg, eltérő feltételek, azonos szabályzók. Mire jó az amortizáció Az elmondottakat látszanak igazolni az endrődi Béke Termelőszövetkezetben hallottak. A szövetkezetét 1976-ban 7 millió forint veszteséggel szanálták. Ez volt a végpontja az elképzelés nélküli, kapkodó vezetési módszereknek. — Súlyos örökséget vettünk át. Most azonban már nincs mit rágódni a történteken. Nekünk itt egy adott helyzetben kellett és kell megkeresnünk a kivezető utat. Csakhogy szövetkezetünk helyzetét vizsgálva ez nem egyszerű feladat — magyarázza a tsz 1976-ban megválasztott elnöke, Kovács András. Mik bizonyítják a fentiekben elhangzottakat ? A szövetkezetben évek óta és ebben az évben is az alaphiány fedezésére az amortizációt használják fel, 1980- ig minden szabad fejlesztést lekötöttek, a magas hitel- és kamatterhek pedig tovább súlyosbítják az amúgy is nehéz pénzügyi helyzetet. így most a fejlesztésre fordítható anyagi forrás csak a termelés szinten tartásához nélkülözhetetlen gépek, berendezések vásárlását teszi lehetővé. A továbblépés egyetlen módja ilyen helyzetben a gazdálkodás eredményesebbé tétele. Csakhogy, hiába nőttek elfogadható szintre a termésátlagok, búzából 47, kukoricából 65, napraforgóból 18 mázsát takarítottak be hektáronként, ha egyik fontos kulcsnövényükből, a rizsből az elmúlt három évben 15 millió forint volt a veszteség, ha állattartótelepeik szétszórtak, elavultak. Ha hiányzik a pénz... — Látszólag ördögi körről van szó, hiszen csak rendkívül lassú változás képzelhető el. Szövetkezetünkre ugyanazok a szabályzatok érvényesek, mint a jó adottságok között gazdálkodó tsz-ekre. Érthető tehát, ha az elvonások bennünket jobban sújtanak, így alakulhatott ki az a helyzet, hogy a társulások létrehozásában minden jó szándékunk ellenére sem tudunk részt venni — mondja Kovács András. Ezért azután várni kell, amíg bekapcsolódhatnak az agrokémiai állomás és a Gyomai Napraforgótermesztési Társulás munkájába. Pedig az eddig létrehozott társulások legtöbbje sikeresen tevékenykedik, további előnyökhöz juttatva a benne részt vevő gazdaságokat. Az üzemek között ma még növekvő különbségek csökkentésére a Béke Tsz-hez hasonló körülmények között gazdálkodóknak nem sok esélyük van. S ha ez mégis sikerül, az összehasonlíthatatlanul nagyobb áldozatok, erőfeszítések árán érhető el, mint másutt. Ilyen helyzetben, körülmények között is van azonban lehetőség arra, hogy a kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó tsz-ek kitörjenek a bűvös körből. Ezt ugyancsak a Béke Tsz- ben hallottak erősítik meg. A szövetkezetben 2400 hektáron kell elvégezni a komplex meliorációt. Igen ám, de ennek megvalósításához több tízmillió forintra lenne szükség. Pénz azonban nincs! így két lehetőség ' kínálkozik, vagy ölbe tett kézzel várják, hogy majd csak történik valami. vagy átmeneti megoldást keresnek. A tsz-ben az utóbbit választották. Van megoldás? — Két dologgal átütő sikert lehetne elérni. Az egyik az altalajlazítás, a másik a meglevő csatornák karbantartása. Évente 720 ezer forintot fordítunk altalaj lazításra, így 2400 hektáron négyévenként ismételhetjük meg ezt a műveletet. Altalajlazítást 1976 óta végzünk, s nem egy helyen ezt követően több mint duplájára nőtt a termés. A 25 mázsa búza helyett több mint 50 mázsa termett hektáronként — hallottuk az elnöktől. Ami tehát az altalajlazítást illeti, az rendben megkezdődött. A csatornák azonban még ma sem alkalmasak a belvíz elvezetésére. S ez egy olyan gazdaságban, ahol a terület közel 60 százaléka belvízveszélyes, döntően befolyásolhatja a gazdálkodás végeredményét. Csak az idén 510 hektáron pusztított a belvíz. Kovács András ezzel kapcsolatban a következőket mondta : — Szövetkezetünk az elmúlt két évben rendbe hozta saját kezelésében levő csatornáit. Ez azonban csak akkor érne valamit, ha a vízgazdálkodási társulatok is elvégeznék a rájuk váró munkát. Hiába fizetünk évente a békésszentandrási és a szeghalmi vízgazdálkodási társulásnak 800 ezer forint úgynevezett vízdíjat, ha ezért cserébe nem végzik el csatornáink karbantartását. Pedig a belvíz elvezetésével jelentős károkat előzhetnénk meg. A szövetkezet tehát egyelőre az említett társulások munkájában nem tud részt venni, nem valósíthat meg gyors fejlődést biztosító beruházásokat, nem tudja elvezetni földjeiről a belvizet, és még sorolhatnánk. De változtatásra, fejlődésre még így is, a szabályozók változatlanul hagyása mellett is van lehetőség, igaz, összehasonlíthatatlanul nagyobb áldozatok árán, mint a jobb körülmények között gazdálkodó tsz-ekben. Kepenyes János A szarvasi Vajda Péter Művelődési Központban egyik legjobban működő kollektívaként tartják számon a szocialista brigádvezetők klubját. A város üzemeiben, intézményeiben, szövetkezeteiben és kutatóintézeteiben összesen mintegy 280 szocialista brigád tevékenykedik — sikerrel. — A brigádvezetők klubjának összejövetelei mindig nagyon látogatottak. — Én azt hiszem, azért sikerült felkelteni az emberek érdeklődését, mert mindig adunk valami újat — mondja erről Klimaj Mihály klubvezető. — Ha minden alkalommal csak a művelődési központban találkoznánk, és az időszerű munkákról, esetleg hazai és nemzetközi eseményekről beszélgetnénk, egészen biztos vagyok benne, hogy nem jönnének el ennyien. De mi olyan munkaprogramot állítottunk öszsze, amire nagyon érdemes odafigyelni. A szocialista brigádvezetők klubjának összejöveteleit minden alkalommal másutt tartjuk. így megismerjük egymás életét, munká7 ját. Az első kihelyezett ülést a szarvasi Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezetben tartottuk. Itt 120-an voltak. Azóta is nagy a visszhang. Ebben az esztendőben az első összejövetelt a Szarvasi Állami és Tangazdaság rizsfeldolgozó üzemében tartottuk. Nagy józsef igazgató adott számot a gazdaság eredményeiről, terveiről, a házigazda szocialista brigádvezetők pedig a saját munkamódszereikről beszéltek. 1979. áprilisában, a szocialista birgádmozgalom 20. évfordulója tiszteletére városijárási találkozót rendeznek. Az új esztendőben ellátogatnak egyebek között az öntözési Kutató Intézetbe. Időközben megismerkednek a Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalattal is, amelynek hat megye határában összesen 84 szocialista brigádja tevékenykedik. Elhatározták azt is, hogy jövő nyáron összejövetelt rendeznek a szarvasi Táncsics Tsz halásztelki pihenőházában, a Holt-Körös partján fekvő, csodálatosan szép természeti környezetben. Kirándulást pedig Szilvásváradra terveznék. Több tészta A Békéscsabai Konzervgyár új tésztaüzemében 1978. május 29-én kezdődött meg a próbagyártás. A beruházás tervezett költsége 130 millió forint volt, az átadási határidőt december 31-re tűzték ki. A beruházásban, kivitelezésben részt vevő vállalatok összehangolt munkája tette lehetővé, hogy az üzem a tervezett időnél hét hónappal korábban kezdje meg a tésztagyártást. A beruházás költségei is alacsonyabbak lettek a tervezettnél. Az üzem egy aprótészta- és két száraztésztavonallal bővült, melyeket a már meglevő vonalakhoz hasonlóan az olasz „Braibanti” cég szállított és szerelt be. Az új berendezések hasonló technológiával működnék, mint a korábban, 1976-ban üzembe helyezett gépek. Az új vonalakon a gyártási idő lerövidült, s új módszereket vezettek be a csomagolásban. A doboz és papír csoA MEZŐGAZDASÁGBAN DOLGOZÓ SZAKMUNKÁSOK FIGYELMÉBE! Felhívás! Az agrárfelsőoktatási intézmények felvételi előkészítő bizottsága az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben, mezőgépiparban dolgozó tehetséges szakmunkások számára egyetemi, főiskolai felvételre előkészítő tanfolyamot indít. Az 1979 szeptemberében kezdődő, tízhónapos, intenzív tanfolyamra jelentkezhetnek mindazok a szakmunkások, akiknek munkahelye a MÉM-tárcához, illetve a KGM-tárcán belül a MEZŐGÉP Tröszthöz tartozik. A tanfolyam 26 hetes, bentlakásos, és 12 hetes otthoni tanulással egybekötött szakaszból áll. Ennek eredményes elvégzése és sikeres egyetemi, főiskolai felvételi vizsga letétele után a résztvevők a mezőgazda- sági, élelmiszeripari, fagazdasági, műszaki, köz- gazdasági és jogi felső- oktatási intézmények nappali, esti vagy levelező tagozatán — üzemi ösztöndíjasként (havi 2500—3500 Ft) — tanulhatnak tovább, és szerezhetnek egyetemi vagy főiskolai diplomát. A tanfolyamra történő jelentkezés egyik alapvető feltétele a munkahely (vállalat, mgtsz) egyetértő ajánlása, míg a többi feltétel a 10/1978. (VIII. 29.) OM—MŰM számú együttes rendelet (Magyar Közlöny 57. szám) 4. §-ban található meg. Ugyancsak e rendelet intézkedik a tanfolyamra felvettek anyagi és szociális juttatásairól. Kérjük az érdeklődő munkahelyeket és szakmunkásokat, hogy továbbtanulási (taníttatási) szándékukat a munkahelyi cím, a továbbtanulásra kiválasztott felsőoktatási intézmény megjelölésével levélben, legkésőbb 1979. január hó 31-ig az alábbi címen jelentsék be. Agrárfelsőoktatási intézmények felvételi előkészítő bizottsága szakmunkástanfolyama, 2103 Gödöllő, Agrártudományi Egyetem. Az egyetem az érdeklődőknek a tanfolyam részletes felvételi tájékoztatóját megküldi. magolóanyagok helyett a tészta ma már fóliába csomagolva kerül forgalomba. Az üzembe állított szálas tészta és aprótészta gyártó vonalak beüzemelését csak kisebb zökkenők nehezítették. A vártnál több gondot okozott azonban az új csomagológépek munkába állítása. Ma is többféle csomagolóanyag hiányzik. A gyors ütemű csomagolás érdekében a vállalat dolgozói éjszakai munkát is vállaltak. Novemberben fejezték be a régebbi vonalakon is a fóliás csomagolásra való áttérést. Az új gyártóvonalák 15— 20 százalékkal nagyobb teljesítményűek a régebbi berendezéseknél. Az év háromnegyed évi termelési tervét az üzem csaknem 110 százalékra teljesítette. Az előbbiekben vázolt nehézségek ellenére várhatóan 150 vagonnal több tésztát gyártanak ebben az évben a konzervgyárban. Jól alakul az idei terv teljesítése a Békés megyei Tégla, és Cserépipari Vállalat üzemeiben, 220 millió égetett tégla é»» csaknem 74 millió égetett cserép kerül ki összesen ebben az évben a kemencékből: mind a kettő a tervezett szerint. Az értékesítés már nem ennyire biztató. Téglából és cserépből a vevők nem vásárolták a várt mennyiséget, s a készletek felhalmozódtak. A 455 millió forintos bevétel ezért — mintegy másfél százalékkal — elmarad majd a tervezettől. Nyereségtervük értékeléséhez tudni kell, hogy a tégla ma hazánkban ártámogatásos termék, s így van ez a békési és csongrádi üzemekben is. Vagyis: a téglaipariak nyeresége a tröszt döntésétől függ. Képünkön: a kemencék hőfokát ellenőrzik a békéscsabai 3. sz. cserépgyárban a.
