Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

1978. december 24., vasárnap o Holnapunkról — a ma tükrében A közelmúltban ülést tar­tott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. Évzáró — és egy­ben új szakaszt, új évet nyi­tó értekezlet volt ez. Először a párt Központi Bizottságának 1978. decem­ber 6-i üléséről tartott tájé­koztatót Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a KISZ KB el­ső titkára. Szorosan ehhez kapcsolódva foglalt állást if­júsági szövetségünk Közpon­ti Bizottsága a szocialista munkaverseny-mozgalom kö­vetkező évi céljairól. Gazdasági nehézségeink is­mertek, az 1979. évi népgaz­dasági terv teljesítése min­den dolgozótól fokozott erő­feszítést, jobb munkát kíván. Ezért a KISZ Központi Bi­zottsága felhívta a szocia­lista brigádok, a vállalati kollektívák figyelmét, hogy kezdeményezéseik a jövőben még inkább a gazdaságosság fokozására, a gazdálkodás minőségi követelményeinek a teljesítésére irányuljanak. A terv mennyiségi túlteljesíté­sére csak ott van szükség, ahol ez összhangban van a valóságos társadalmi igé­nyekkel, illetőleg a gazdasá­gossági követelményekkel. A Központi Bizottság a KISZ-szervezetek számára előírta, hogy minden munka­helyen segítsék elő a mun­kához való viszony javítá­sát, a felelősségtudat és a fegyelem erősítését. Deák Gábornak, a KB tit­kárának előterjesztésében a Központi Bizottság megvi­tatta az országos KlSZ-érte- kezlet (rövidítve OKÉ) ösz- szehívására és előkészítésé­re vonatkozó javaslatot. A „félidős” értékelés a különböző társadalmi és tö­megszervezetekben egyre in­kább polgárjogot nyert. En­nek fóruma a KISZ-ben a két kongresszus közötti or­szágos KISZ-értekezlet lesz. Ezt a Központi Bizottság 1979. májusára hívta össze. Az értekezlet feladata, hogy az elmúlt három év ta­pasztalataira alapozva meg­vonja a kongresszusi határo­zatok végrehajtásának mér­legét és pontosítsa a követ­kező kongresszusig még hátralevő teendőket. A fő figyelmet a korábbi döntések végrehajtására, ezek ellenőrzésére kell for­dítani. Az országos KISZ- értekezleten várhatóan sor kerül majd a KISZ Köz­ponti Bizottságában és a Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottságban időközben szük­ségessé váló személycserék lebonyolítására is. Az orszá­gos KISZ-értekezlet össze­hívására — az érvényes sza­bályozásnak megfelelően — küldöttválasztás nélkül ke­rül majd sor. Végül a Központi Bizott­ság úgy határozott, hogy 1978. december 29-én koszo­rúzással és kibővített ünnepi üléssel emlékezik meg a magyar kommunista ifjúsági mozgalom születésének hat­vanadik évfordulójáról. Jablonszky László mínimagazin Nemsokára meggyújtjuk a gyertyákat, a csillagszó­rókat, és kibontjuk a fenyő alatt rejtőző csomagot. Fény derül a meghitt kis titkokra, kiderül mit rejte­getett édesanya a szekrény felső polcán, miért lopózott mostanában apu az élés­kamrába. De vajon csak a szülők, a felnőttek készí­tettek meglepetést a gyer­mekeknek? Anita bűbájos kislány — sőt már nem is olyan ki­csi ! Büszkén újságolja, hogy nagycsoportos az ovi­ban, jövőre már iskolás lesz! Okosan értelmesen meséli, hogy van ám neki otthon pénze a perselyben, majd elhívja apát, és vesznek ajándékot anyukának. És készített szép, színes papír­gyűrűkből láncot, az is meglepetés lesz, a fenyőfára. Juditka suttogva közli — mert hiszen ez még titok —, hogy mit vettek az anyunak. Gyorsan le is rajzolja a fe­nyőfát, alatta az ajándékok­kal. Persze, a rajzon két nagy csomag látszik, hiszen ami bennük van, egyelőre nem árulhatja el. & Gondterhelten tűnődik az utcán Andris, aki 10 éves, és a névnapjára kapott pénzt, 100 forintot költi most el. Hosszas válogatás után anyunak egy Koszto- lányi-könyvet vett, apunak pedig, úgy gondolta, kártya lenne jó. Csak tudná, hol, melyik boltban árulnak já­tékkártyát. Az úgy volt, hogy az iskolában a tanár néni mesélt a karácsonyról, meg az ajándékozásról, kér­dezte, ki mit vesz a szülei­nek. Mindebből ő azt is ki­hámozta, hogy bizony most már neki is illik valamit a fa alá tenni. Gyuri a maga 13 évével a hasonló korú társai példa­képe lehet. Okos, intelligens fiú, de korántsem „kora­vén”. Természetesen ő is megvette már az ajándéko­kat. Félretett a zsebpénz­ből, s így gyűlt össze 300 forint. Ebből kap apu pu­lóvert, anyuka szoknyát — persze mindezt közösen vá­sárolták a nővérével. Az­tán titokban a nővérének is vett valamit : egy szép le­mezt. Biztosan mindenki örül majd a meglepetésnek, annál is inkább, mert apu mondta, nem az a fontos, mi van a csomagban, ha­nem az, hogy gondolunk másokra, igyekszünk örö­met szerezni másoknak. A család tavaly is örült az ajéndákainak, és ez leg­alább olyan jó volt, mint játékot kapni. Csillagszóró Zoltán 16 éves, és a szo­bafestő mesterséget tanul­ja. Az ősszel voltak kuko­ricát törni, akkor tett félre pénzt az ünnepi bevásárlás­ra. Édesanyjának sikerült venni padlóvázát, apa inget kap, Éva, a nővére pedig harisnyanadrágot. Ezzel volt ugyan némi gond, de még szerencse, hogy anyu idő­ben felvilágosította: a né­gyes méret óriási! No, gyor­san kicserélte kisebbre. A nagymamájuknak pedig Évával közösen vesznek va­lamit, pontosabban a nővé­re veszi, ő jobban ért eh­hez. A családban így szokás ez kicsi kora óta, mindig megajándékozták egymást. A srácok is a boltokat jár­ják mostanában, az osztály­ból szinte mindenki vesz, vagy vett valamit az „ősei­nek” pardon a szüleinek, no meg esetleg a kislánynak, akivel „együtt szoktak ráz­ni”. Azért klassz érzés kap­ni, meg adni is. A csoda Öl ritkán látni a nézőté­ren. A kulisszák mögött dolgozik, egy pult előtt, sok-sok kapcsoló veszi kö­rül. Régen rossz, ha ki kell innen mozdulnia az előadás, a rendezvény alatt. Akkor már baj van, elromlott va­lami, amit azonnal meg kell javítani, mert a közönség máris fütyül... Az elektro­mos technika pedig fránya dolog, rendszerint a leg­rosszabbkor támad a zavar. Mikor, mondjuk, a művész éppen a dal középső sorát énekli. Szóval ilyenkor őt is látni. Lila az arca és rohan a terem szélén, rendsze­rint egy csavarhúzóval a kezében. Mert értő kezekben ez elég ahhoz, hogy újra élvez­hesse a közönség az elő­adást. Persze csak annak, aki tudja, hová kell nyúlni. Bagi István, a békéscsabai ifjúsági és úttörőház tech­nikusa mindig tudja. Azt mondja, nagy szerencséje van: az a mestersége, szak­mája, ami egyben a hobbi­ja is ... „Egy pár pofont kaptam otthon annak idején. Szét­szedtem a rádiót, és a szü­leim sehogy sem értették meg ; számomra nagyon fontos, tudjam, mi van a hangszóró mögött ? ! Működése óta az „ifiház­ban” dolgozik. Mostaná­ban még nagyobb kedvvel, mert új keverőpultról irá­nyíthatja a legkülönbözőbb rendezvények hangosítását, a fényhatásokat. „Minden előadás más és más technikát kíván. A ren­dezőt, az előadót, jóval a műsor előtt megkeresem, és megbeszélem vele, mit kí­ván, hogyan lehetne szín­vonalasan együtt dolgoz­nunk? Medveczky Ilona kívánsága például az volt, hogy a fényekkel éjszakát, majd nappalt varázsoljak a színpadra. Persze, még na­gyon messze van ez a felsze­relés ahhoz, amire már tényleg rá lehetne fogni: ez tudja, talán nem mindenki van azért ezzel így. Akik ott a presszó, meg a mozi előtt ácsorognak, aligha foglal­koznak ilyen „ósdi” dol­gokkal. Azért persze a szűk szárú farmerben a presszó előtt ácsorgók között is akadnak akik készülnek az ünnepre. Ha nem is úgy mint Zol­tán (vagy csak „szégyellik” elárulni magukat), de ké­szülnek. Például Attila, aki túlhangsúlyozott le- zserségel „szövegel”. Pénz? Van. Pillanatnyilag hat tíz, de majd gyűjtöget. Legfel­jebb nem iszik, és nem reg­gelizik. Meg a rokonoktól is lehet kérni, szóval nem ügy. Tavaly valami díszpár­nát, vagy mit vett anyunak, most még fogalma sincs. Ja, és a nagy műtérnek, meg a csajnak is kell valami. András komolyabb. Tár­sai előtt röstellkedve vallja be, hogy ő már vett anyá­nak poharakat. Apunak? Elváltak. Az ünnep estéjén el szoktak menni a roko­nokhoz, nagyszülőkhöz, ott van ünnepi „buli”. Két lány is van a társa­ságban. ök vihogva vono- gatják a vállukat, pusmog­nak. A farmerdzsekis srác a nevét ugyan nem árulja el, azt viszont igen, hogy az a jó balhé, amikor vala­melyik haver lakásán ösz- szejönnek egy kicsit enni-in- ni, táncolni, ha ki-ki végre megpattanhat ' a családi „banzáj” után otthonról. Nemsokára meggyújtjuk a gyertyákat, a csillagszóró­kat, és kibontjuk a fenyő alatt rejtőző csomagokat. Î Mindegyik olyan értéket ~ képvisel, amilyen szeretet­tel, megbecsüléssel vették, készítették, a fa alá tették. Gyermekek, felnőttek egy­aránt. Tóth Ibolya igen ! Kellene még két magnó, egy jó erősítő, ve­títők. A KGST-tanácskozás alkalmával idejött egy né­met úr, hogy szeretné leve­títeni 16 millis filmjét. Amikor meglátta a vetítőn­ket, udvariasan elköszönt.” Bagi Pista tudatosan tö­rekszik önálló hangtár ki­alakítására, mert maga ta­pasztalta leginkább, mi­lyen jó, ha kéznél van a csehszlovák himnusz, egy közismert népdal, vagy in­duló. Ezért rendszeres láto­gatója a Magyar Rádió hangtárának. A kapcsolat fordított is: segített a Ma­gyar Rádió népzenei fesz­tiváljának felvételekor, vagy a szegedi körzeti tv- stúdió egy-egy forgatásán. Sokszor reggeltől estig a házban van, a kisebb-na- gyobb elektromos karban­tartó munkákat is ő végzi. Mindent igyekszik elsajá­títani, ami a szakmával kapcsolatos. Szakkönyve­ket búj, kollégákkal kon­zultál. „Nem tudom, országos vi­szonylatban van-e képzés, vagy továbbképzés a műve­lődési intézményekben dol­gozó technikusok számára, az biztos sokat segítene munkánkban. Bár lehet, hogy létezik ilyen, csak én nem tudok róla ... Minden­esetre szívesen elmennék ta­pasztalatcserére bárhová.” Kilenc év alatt természe­tesen sok kedves esete volt. Az egyiket el is mondja: „Bessenyei Ferenc Kos- suth-díjas színművész ön­álló estje után megkérdez­te tőlem: tetszett-e az elő­adás? Nagyon, válaszoltam, de szívesen hallgattam vol­na a Hegedűs a háztetőn- ből! Ezen ne múljon, mond­ta, és miközben már kiürült a nézőtér, nekem külön el­énekelte: Ha én gazdag len­nék . ..” (fábián) Fotó: Veress Erzsi Kosztolányi Dezső: Karácsony Ezüst esőbe száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sűrű; a lámpafény aránylik a kalácson, a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű. Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezőket karcolja éles, kék jégkörmeivel. Fenyőszagú a lég és a sarokba ezüst tükörből bokol a rakott fa, a jó barát boros korsóihoz von. És zsong az ének áhítatba zöngve... Csak a havas pusztán, a néma csöndbe sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony. Fotó: Veress Erzsi Úttörőpályázat szakköri alkotásokból A Magyar Űttörők Szö­vetsége Békés megyei Taná­csa és a Békés megyei Pá­lyaválasztási Tanácsadó Intézet negyedik alkalom­mal hirdet az iskolai szak­körökben készített munkák­ra, alkotásokra pályázatot. A felhívás célja egyrészt — a tudományos technikai úttörőszemle részeként, a technikai jellegű szakkörök­ben készített anyagok be­mutatása, értékelése, más­részt a pályaválasztási elő­készületekben fontos sze­repet betöltő szakkörök eredményeinek számbavé­tele. A pályázat ugyanakkor jó alkalom arra is, hogy a gyermekek nemzetközi évé­hez kapcsolódó munkákra ösztönözze a résztvevőket. A pályázaton, az iskolai szakkörök mellett, részt ve­hetnek az úttörőházakban működő, valamint a munka­helyeken létrehozott, pá­lyaválasztást segítő szakkö­rök is. A művészeti jellegű szak­körök munkáiból a békés­csabai Kulich Gyula Ifjú­sági és Ottörőházban ren­deznek majd kiállítást, ame­lyet május 27-én, a nemzet­közi gyermeknapon nyitnak meg. A technikai jellegű — faipari, fémipari, elektro­technikai modellező — szak­körök munkáit a szarvasi Krecsmarik Endre Úttörőhöz várja. A pályázat beküldési ha tárideje: május 8. A kiállítás május 14-i. szarvasi megnyitóján érté­kelik a beküldött anyagokat, s ugyanakkor kerül sor a díjak átadására is. Hobbija=hivatása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents