Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
T 1978. december 24., vasárnap o igníiu^tiigTervek a javítószolgáltatás fejlesztésére üveget. A cseppadagolóból a gépekbe kerül, a gépek pedig kiformázzák a befőttes- üveget, a palackot. Valahogy így: A formázógép bal oldalára időnként egy-egy vörösen izzó üvegcsepp esik. Ráüt egy sapkaszerű véggel ellátott kar: kész az előfonna. Az üveg itt még mindig elég forró: 700—750 Celsius- fokos, ami 1292—1382 Fah- renheit-fokban. Mindjárt egy másik kar csap rá az előformázott üvegre, és a gép jobb oldalára emeli, ahol egy harmadik gépelem „belefúj”, kiképezi a tetejét. A negyedik karnak már csak az a dolga, hogy levegye és a szalagra helyezze az üveget. A palackot formázó gép hasonló elv alapján, de még ennél érdekesebben működik. Jókora henger ez, alul-felül ütemesen körben járó formázó egységekkel. Az izzó üvegpötty Fotó: Veress Erzsi a felső körmenet egyik formájába esik, s végighalad a felső félkörön, majd egy kar lefordítja a még izzó anyagot. J'ent a durvamegmunkálás, lent a fújás és a finomformázás történik. Az eredmény: szitaszerű szalagon „jönnek le” a palackok a gépről.- Ajkuk még halványan piroslik. Átha- ládnak a felületkezelő dobozok alatt, majd besorolnak az úgynevezett feszültségmentesítőbe. Hat-hétszáz fokosról kézmelegre hűlnek le itt, centiméterenként, fokozatosan, nehogy elpattanjanak. A szalag végén már olyan sűrűn ‘ állnak, mint az emberek egy népes felvonuláson. A szalag jobb sarkában pedig egyes oszlopba sorolnak megint. Itt egy barna fiatalasz- szony ül, egyenként megvizsgálja az üvegeket. Megfogok egyet, amelyik a se- lejtet eltávolító szalagra került : — Ez miért hibás? 451 Fahrenheit — meg amennyivel több lehet itt az Orosházi Üveggyárban mostanában is, amikor pedig a hőmérő higanyszála alig-alig kapaszkodik fagypont fölé a szabadban ! A rakodótéren állok, a gyártelep legszélén. Ide, a rámpához szállítják az irányvonatok a homokot, a dolomitot, a mészkőt és a szódát : mindent, ami az üveggyártáshoz kívántatik. Némi túlzással azt mondhatnánk, két dolgot adnak az orosháziak ezekhez az anyagokhoz „csupán”: a földgázt és a munkaerőt. 32 Fahrenheit A vonatokon érkező anyagok hőmérséklete megközelítőleg 0 Celsius-fok, Fahrenheit-fokban számolva 32. Fogadóállomásuk egy óriási teknő. Az épület aljában kis szoba, benne egy jókora irányítóasztal. Akik itt dolgoznak, nem kapcsolják be a mennyezeti lámpákat, hogy jobban lássák az asztalon viliódzó fényeket. Ezek jelzik az anyag útját: mérlegelésük és vezérlésük automatikus. A szükséges arányú, ösz- szetételű keveréket targoncákon viszik át a hutákhoz. Ez az egyetlen munkafázis a gyárban, ahol a fizikai munkát gép még nem helyettesíti, de már dolgoznak a könyebb megoldáson, s hamarosan bevezetik. A kemence mellett jókora, szabad térség, afféle liftakna. Két emeletnyi magasságban csigakoszorú lóg. s a kötél megcélozza lent egy behemót tartály kampóját, de még nem emeli fel, csak pilinckázik mellette. Egyelőre nem kell még ez az adag a hutába, mert tele van. Többféle zaj: erős zúgás, morgás, sivítás mindenütt. Az üveget égető gáz adja a sivító hangot; a gépek és a ventillátorok éneklik alá a brummogót. Egyszercsak valaki éktelen kalapálásba kezd egy emelettel feljebb, a fejem fölött. 3092 Fahrenheit Targonca jön, tartályt hoz, a csigakoszorú kampója belekap, lassan fölemeli, viszi, viszi, most balra hozza a másik fölé, majd lassan fölhúzza, megint balra viszi, be egy tekintélyes nagyságú dobozba. Vörösesfehér fénnyel világít odafönt az üveghuta szája. Ulrich József samottkő- műves fog egy másfél méteres vasrudat; egyik végén fogó, másik vége pirosán izzik. Arra készül, hogy a kemence falát, ott ahol kell, megpiszkálja, mert ráég a szóda az égőkövekre: azokra az elemekre, ahol az 1700 Celsius-fokon — 3092 Fah- renheit-fokon — égő gáz „belép” a kemencébe. Azért, izzítja, hogy meglapíthassa, s azért lapítja, hogy dolgozni tudjon vele. Nem fél se a magasságtól, se a hőségtől. A legmagasabb hely, ahol dolgozott, egy 220 méter magas kémény Százhalombattán. A huta legmelegebb helye a regenerátorkamra ; üzem közbén itt 1500 Celsius-fok van; most olyan helyre készül, ahol 80—100 Celsius- fokos meleg lesz, Fahrenheitben számolva 176—212. Sötétzöld védőszemüveggel a kezemben a tüzes kemence réséhez óvakodok Még forró, de már üveg ... Odaérve ösztönösen kapom a védőeszközt a szemem elé. A résen át látom, hogy odabent a kékesfehéren izzó gázcsóva kóvályog a folyékony üveg sárgás masszája fölött. Olyan ez, mint a Nap felszínéről készült fotókon a gázkitörések, a protuberanciák. Ulrich József zsákszerű köpenyt : azbesztruhát ölt magára, fejére sisakot, kezére azbesztkesztyűt húz. Látom, hogyan araszol végig a kemence oldalán, a tűzfolyó mentén, s a jól előkészített szerszámmal felágaskodva dolgozik. 1382 Fahrenheit A huta túlodalán, az üzemcsarnok közepén vezetik ki a kemencéből a forró — Hullámos a feneke. A KIOSZ országos központja pályázatot hirdetett szolgáltató létesítmények építésére, kialakítására. A KIOSZ Békés megyei titkársága ezen három pályaművel vesz részt. Békéscsabán, a Lencsési úti lakótelepen olyan mű- helysor létesítését tervezik, ahol háztartási kisgép javító, villanyszerelő, rádió-, tvszerelő, kárpitos, asztalos, üvegező, szobafestő, szűcs kap helyet. Közös műhely is lesz, amelyben lakáskarbantartók dolgoznak majd. A lakosság felvevőhelyen adhatja le a megrendelést. Harminckét kisiparos vállalta, hogy a gyorsjavító szolgáltatásban közreműködik. Szarvason négy egyéni, a lakáskarbantartóknak pedig egy közös műhely létrehozását tervezik. Lesz kerékpárés olajkályha-javí-tó, női szabó és szűcs. Békésen a KlOSZ-székház egy részét alakítják át két egyéni és egy közös műhely- lyé. Női szabó, üvegező, képkeretező kap helyet, a közös műhelyben pedig műszerész (kerékpár- és olajkályha-ja- vító), valamint lakáskarbantartó részleget szerveznek. A székházban felvevőhely is lesz. A tervek megvalósításához a tanácsok is támogatást nyújtanak. Szarvason 14 kisiparos műhelyépítő szövetkezet keretében, közös költséggel törekszik a feladatot megoldani. A pályázati díjak jelentősek. Ha sikerül eredményt elérni, a KIOSZ megyei titkársága a díjként kapott pénzt természetesen a szolgáltatás fejlesztésére fordítja- P. B. Ö nem mondja, de* látszik, hogy a selejt úgy 3—4 százalékos lehet. A palack papírtepsikbe kerül, a tepsik egymásra. Görgők viszik ki az udvarra a palackkal teli bálát. Égy gép műanyag fóliát éget a csomagokra; a gyárban zsugorfóliának hívják, ez védi meg a portól és piszoktól az üveget. Targoncák jönnek-mennek, leraknak, egyensúlyoznak. A bálákra felírás kerül: 0,75 literes pezsgősüveg * * * Ezzel kívánnak kellemes ünnepeket az üveggyáriak mindenkinek — nem feledkezve meg a pezsgőről sem. Karácsonykor is dolgoznak. Varga János Romany Pál: Mezőgazdaságunk mérlege A mezőgazdaságban nincs két egyforma esztendő. Hogyan is lehetne, amikor nemcsak az emberi munka alakítja, nem csupán az alkalmazott gépek, vegyszerek, növény- és állatfajták, felhasznált anyagok formálják eredményeit, hanem — szó szerint — a szél, a fény, az eső, a nem szabályozható hőmérséklet is. Földünknek ezen a táján pedig ez utóbbiak is nagyon változékonyak. Hogyne örülnénk tehát annak, ha azt látjuk, hogy a mezőgazdaságban fáradozó ember szorgalma, találékonysága ismét győzött: többet adott a föld, mint egy évvel előbb, jobb a termés, nagyobb a jószágállomány, több jut a raktárakba, üzletekbe is. Igaz, a nagyobb árumennyiség nem mindig növeli az előállító gazdaság, vagy az ország jövedelmét, de ez már egy nagyon szerteágazó, másik kérdés. Másik, de ezzel is foglalkozni kell, mert a választ nem bízhatjuk az időre. A mezőgazdaság alapvető fogyasztási igényeket elégített ki mindig, indokolt ezért, hogy először a termelési teljesítményeket vegyük sorra. Az 1977. évi jó termés után előirányzott 3,9 százalékos növénytermelési és 1,2 százalékos állattenyésztési növekedés nem volt csekély. Azzal számolt a terv, hogy az állami szektor 3,1 százalékkal növeli a teljes mezőgazdasági termelést, a szövetkezetek 4,5 százalékkal, míg a mezőgazdasági kistermelés lényegében szinten marad. Így vált tervezhetővé a mezőgazdasági termelés országosan 2,5-3 százalékos növekedése. A Központi Statisztikai Hivatal csak a mérlegek lezárása, a számadások elvégzése után összegez, de az látható, hogy a mezőgazdaság teljesítménye a tervnek megfelelő lesz. Mégpedig úgy, hogy a növénytermesztésnek a tervezettől való elmaradását, az állattenyésztés, hizlalás, állatállomány-növekedés többlete pótolja, kiegyenlíti. Búzából, kukoricából még soha nem termett ennyi egy hektáron, mint az idén. Vágóállatot — vágósúlyban szántóival — közel másfélszer annyit állítottak elő az országban, mint 1970-ben. A múlt évben csupán a hízottsertés 11,2 millió mázsa volt, ami az 1970. évi kétszerese. Az idén várhatóan több lesz. Mezőgazdaságunk nyersanyagot ad a feldolgozóiparnak, a könnyűiparnak és az üzlet- hálózatoknak és más fogyasztóknak. Annak a nagy feladatnak a teljesítéséből is kevés maradt el, amit az 1978. évi, a 62,6 milliárd forintot kitevő tervezett összes agrárexport képvisel. Kisebb lesz az export a tervezettől, az agrártermékek importja pedig — ide számítjuk a déligyümölcsöt, a kávét, de a fehérjetakarmányként használt szóját is — a tervezett körüli értékben valósul meg. Az ország fizetési mérlegének egyenlegét így kisebb mértékben tudja javítani a mezőgazda- sági áruforgalom, mint ahogyan azzal a terv számolt. Az országos kép ezernyi részlete természetesen nagyon különböző. Termelési költségeink megnőttek, de több esetben indokolatlanul drágán termelnek, abrakot használnak olyankor is, amikor olcsóbban is lehetne takarmá- nyozni. A termésátlagok sem csak a. talaj minősége, vagy az időjárás alakulása szerint változnak, hanem a munka minőségét, a vezetési munka alakulását is tükrözik. Azonos természeti feltételek mellett nagyon is különböző termelési eredményekkel találkozhatunk. Ahol egy héttel később vetettek, sokszor mázsákkal mérhető átlagtermés-veszteséggel fizettek olyan késedelemért, amely más, jobb időjárás mellett esetleg fel sem tűnt volna. Hasonlóak a tapasztalatok a fajtaválasztásnál is. Az idei időjárás, a késői tavasz, a csapadékos, hűvös nyár más érésidejű fajtákat jutalmazott, mint tette volna egy „átlagos” időjárású évben. A mezőgazdaság mindig olyan műhely volt, ahol szabad ég alatt folyt a termelés. Ennek megfelelően meg volt a maga kockázata is, hol nagyobb, hol pedig — az agrártudományok fejlődésével — kisebb és valószínűleg mindig meg is lesz. Nem várhatunk mást jövőre sem az időjárástól, de mást, többet kell kívánnunk önmagunktól. Az 1979-es esztendőben mezőgazdaságunk fokozott feladatokat kell, hogy vállaljon nemcsak az ország lakosságának eddig is megszokott színvonalas élelmiszer-ellátásában, hanem külkereskedelmi mérlegünk egyensúlyának helyreállításában is. Kell-e mondanom, hogy az idei évnél nem könnyebb külgazdasági viszonyok mellett, azaz nagy nemzetközi versenyben. Az agrárexport mintegy 12 százalékos növelését tervezzük jövőre, de úgy, hogy a termelési eredmények csupán mennyiségi növelése helyett a hozam- és ráfordítások ésszerű, kedvezőbb viszonyát helyezzük előtérbe. Hangsúlyozni kívánom, hogy szocialista mezőgazdaságunk fejlődésében nincs szó semmiféle új, vagy másfajta helyzetről, hanem „csak” ötéves tervünk időarányos, egyenletes végrehajtásának követelményéről. A mezőgazdasági termelés 1979-re tervezett 3-3,5 százalékos növekedése úgy valósítható meg, ha az állami szektor gazdaságai legalább 6 százalékkal, a szövetkezeti szektor gazdaságai pedig legalább 4 százalékkal növelik a bruttó termelési értéküket. A mező- gazdasági termelés szerkezetének kialakításánál a nagyüzemek azt vegyék figyelembe, hogy az összes termelésen belül 1979-ben a növénytermesztés termelési értéke nagyobb mértékben növekedjék, mint az állattenyésztésé. Ez, az idei esztendő tanulságait is figyelembe vevő célkitűzés megalapozná az állattenyésztés bővebb és megfelelő összetételű takarmánybázisát, valamint exportfeladataink teljesítését. A kitűzött célt — ez sem új, de nagyon sürgető — jórészt belső tartalékaink mozgósításával, a hatékonyság sokat emlegetett növelésével tudjuk és kívánjuk elérni. Beleértve az üzemi adottságoknak leginkább megfelelő, az üzem- és munkaszervezés oldaláról is legkedvezőbb faj- és fajta- összetétel megválasztását, az anyagokkal, energiával, takarmányokkal, eszközökkel és munkaerővel való ésszerű takarékosságot is. El kell érnünk, hogy a hozamok — főleg a fajlagos mutatók terén meglevő — üzemek közötti és az egy üzemen belül az évek közötti szóródás mérséklődjön, a technológiai fegyelem javuljon. Nagy feladat az is, hogy a mezőgazdasági nyersanyagból mind értékesebb, jobb áron eladható terméket állítson elő élelmiszeriparunk. A felszabadulás óta két megyényi területet vontunk el a mezőgazdasági műveléstől, hektárban kifejezve ennyi „veszett” el. Azért írom idézőjelben, mert ez a föld nem veszett el a szó szoros értelmében, csak éppen a termelésből vontuk ki általában szükséges célokra, utakra, lakótelepekre, gyárakra. Tudjuk természetesen, hogy a mezőgazdaságilag művelt terület más okokból is csökkenni fog. A terv' félszázalékos csökkenéssel számol, mit nem szabad túllépni. Ha van hol termelni, akkor is jobban, mint eddig, szükség lesz a termelés megfelelő anyagi-műszaki megalapozására. A hetvenes évek mezőgazdasága más, mint a 15—20 évvel ezelőtti volt. Ezer szállal kötődik más iparágakhoz, amelyek gyártmányai, szolgáltatásai, átvételi készsége, vagy információi nélkül gyakorlatilag a manapság elvárt színvonalon nem tudna működni a mi agrártermelésünk, amely már maga is helyenként ipar, vagy ipari jellegű. Mindez kölcsönösséget tételez fel, a mezőgazdaság szerteágazó ágazati kapcsolatain keresztül, nemcsak kap, hanem ad is. Jogos az igény, hogy szállításai hasonló módon pontosak, jó minőségűek legyenek. Nem érdektelen talán elmondani, hogy sok külgazdasági nehézségünk ellenére is el tudtuk érni, hogy a mezőgazdaság 1979. évi gépberuházás-előirányzata az ez évi szinten alakuljon. A tőkés országokból származó importgépbeszerzés azonban csökkenő értékű lesz. A hazai gépgyártás- és importlehetőségeket figyelembe véve 1979-ben 7500' traktor, 4000 tehergépkocsi, 7000 pótkocsi, 2000 kombájn, 800 önjáró szálastakarmány-betakarító gép beszerzésére nyílik lehetőség, összességében — úgy tervezzük, hogy növényvédő szerekből is a kívánt mennyiségben, megközelítőleg a kívánt összetételben el fogjuk tudni látni a mezőgazdaságot. Ebben is a hazai vegyiparé és a szocialista országok szállítóié a fő szerep. Mezőgazdasági nagyüzemeink, erdőgazdaságaink fő feladata most az, hogy a tervben előirányzott termelésnövekedéssel 10 százalékos nyereségnövekedést valósítsanak meg 1979- ben. Ebben az esetben az 1980-ban felhasználható saját fejlesztési források az V. ötéves tervben előirányzott körül alakulnak, ami lehetővé teszi a termelésfejlesztés zavartalanságát. 1979-ben és a későbbi években is kamatoztam kell tudnunk a mezőgazdasági kistermelés szervezésében az elmúlt esztendőkben szerzett tapasztalatokat. Mindenki tudja, hogy a ház körül, kevés befektetéssel — bár sok és kemény munkával — az ország számára fontos és a termelőnek is megérdemelt hasznot hozó termékeket lehet előállítani. A nagyüzemektől nem szívesség, hanem pártunk agrárpolitikájától diktált kötelesség ennek a törvényes keretek között végzett munkának segítése, feltételeinek szervezése, beleértve a szükséges szakismeretek nyújtását is. Ez utóbbiban ilyentájt különösen indokolt lehet a nagy hagyományokkal rendelkező „Téli esték” felhasználása. Az esztendő vége az embert — különösen a mezőgazdaságban dolgozó embert — akaratlanul is számvetésre, visszatekintésre készteti, arra, hogy mérlegre tegye a gazdasági évet jó és rossz napjaival együtt. Országszerte készülnek már a zárszámadásra, dolgoznak a mérlegbeszámolókon, megvonják a mérlegeket, de nemcsak a termelőüzemekben, hanem az ágazati irányításban is. Rendszereznünk kell az esztendő tapasztalatait, hazai és nemzetközi tanulságait. Országosan is fontos feladat ez, de a gazdaságokban, vállalatoknál, a brigádokban is. Hasznosabb, eredményesebb munkát kell végezni jövőre mindenütt. Agrártermékeinknek állni kell a versenyt árban, minőségben, szállítási megbízhatóságban minden piacon. P ártunk két évtizede bevált agrárpolitikája, a munkásosztály és a parasztság történelmi szövetsége változatlanul sikereink záloga. Teendőinket hosz- szú távra megszabják a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1978 márciusi határozatában foglaltak. Közös erőfeszítéseink bizonyára eredményesek lesznek az elkövetkezendő 1979-es esztendőben is.
