Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-21 / 300. szám

O 1918, december 21., csütörtök Napirenden: a kulturális nevelő munka Békés megyében Tanítónők az új első osztályos tankönyvekről Tegnap, december 20-án délelőtt 9 órai kezdettel tar­totta soron következő ülését a Pedagógusok Szakszerveze­te Békés megyei Bizottsága Békéscsabán, az SZMT-szék- lázban. A résztvevők többek özött Hankó Ilon,a kultúr- ilelős beszámolóját hallgat­ok meg, „Kulturális nevelő aunkánk helyzete Békés megyében, a kulturális mun­ka tartalmának továbbfej­lesztése” címmel. A beszámoló megállapítot­ta, hogy a pedagógus szere­pe e munkában kettős, hi­szen példakép kell, hogy le­gyen, s ugyanekkor minden­napi iskolai és iskolánkívüli munkájában a sokoldalú sze­mélyiség kialakítását is vé­geznie kell. A pedagógus szakszervezet közművelődési nevelő munkájának célja, hogy a megye pedagógusai szervezett formában ismer­jék meg ez irányú feladatai­kat s ennek gyakorlati meg­nyilvánulása, hogy már min­A pasaréti filmgyár egyik stúdiójában Szabó Magda „Kiálts város” című, évete­kéi ezelőtt már bemutatót! színdarabját forgatják. Különös világ. Alacsony, de roppant tágas, boltíves parasztház tárul elénk a XVI. század fordulóján. Itt ebben a házban él Gál Nagy István, Debrecen város tisz­teletreméltó főbírája. Köröt­te saját atmoszférát árasztó környezet: díszes veretű szablyák tucatjai, rúdon füg­gő színes csizmák garmadái, kelmék és vég szövetek, gaz­dag díszítésű lószerszámok, veresen csillogó boros palac­kok és más nagy összehor­dott értékek halmazai között töpreng a bírót alakító szí­nész, Szabó Sándor a felvé­tel előtti pillanatokban. A kamerák mögött már ott állnak az operatőrök. A ren­dező, Hajdúfy Miklós a mo_ nitor előtt ülve, mégegyszer változtat a főbíró és lánya jelenetének beállításán. — Csendet kérek! Dudát! A bejárat felől felbukkan egy fej és fennhangon kiáll­ja. — Főbíró úr kérem, meg­jött Bocskai úr követe, haj­dú kapitány Molnár. Kemény, katonás léptek dobognak el a magasban függő csizmák alatt, s Balázs Péter, azaz a hajdú kapitány harciasán csörtet befelé. — Bocskai úr üdvözletét hozom és jelentem tiszteletét és bizodalmas jóakaratát, ál­talam köszöni mindazt, ami­vel igazságos mozgalmában támasza voltál. A váradi helyőrséget szétvertük, ezt a hírt hozom, s szíveskedj ki- doboltatni. Hadd örüljenek a polgárok. 1604-et írunk, .amikor ez a történet játszódik. Debrecen ezekben az időkben há­rom felé adózik. A török szultán, a királyi zsoldosok fosztogatják, és a pestis is tizedeli. — Nagyon nehéz sorsú vá­rosban születtem —, mondja Szabó Magda, az Írónő, a A beat — ma már lexikon- címszó. Az 1960-as évek ze­nei, majd irodalmi jelensége­it az egykori liverpooli kis együttesről nevezték el, ez a Beatles együttes. A négy fiatalember nemcsak elektro­mos erősítéssel hangzó, dal­lamos dzsesszzenét szerzett, hanem életstílust, divatot diktált egy egész nemzedék­nek. den iskolában közművelődési felelőst választottak. Az ok­tató-nevelő és a közművelő­dési intézmények együttmű­ködése jó. Hankó Ilona elismeréssel szólt ,a pedagógusok szakmai felkészültségéről. A tájéko­zódást segítik a helyi köz- művelődési felelősök és a függetlenített iskolai könyv­tárosok. Sajátos a pedagógu­sok TIT-tel való kapcsolata, hiszen befogadók és közvetí­tők egyaránt. A beszámoló kitért a me­gyei szintű rendezvényekre, így az 1977-es képzőművésze­ti és ,az 1978-ban rendezett díszítőművészeti kiállításra. Igen problémás azonban a pedagógus klubok tevékeny­sége, valamint az öntevékeny pedagógus-stúdiók és együt­tesek munkája. Elsősorban ehhez adtak hasznos taná­csokat a résztvevők a beszá­molót követő hozzászólásaik­ban. Kiálts város szerzője. — Debrecen semmihez sem ha­sonlítható. A városnak külö­nös története van. Az egész ország történetét példázza. Városa, szülőföldje iránti tiszteletét, becsülését és egy­úttal „végtelen szerelmét” rótta le, amikor néhány év­vel ezelőtt megírta ezt a ne­hézveretű drámát, amelynek ősbemutatója Debrecenben volt. A várost akkor a királyi csapatok szorongatták és a főbíró lánya, Eszter ismét es­küvőjére készült, amely minduntalan eltolódott a vá­rost ért sorozatos csapások miatt, ám a történelem ezút­tal is közbeszólt. — Belgiojos szalad, Tokaj­ba menekült — jelenti a kamerák előtt a hajdú kapi­tány. — Bocskai úr szeretné minél hamarabb befejezni ez,t a hadjáratot, hogy maga diktálhassa a békét Rudolf királynak. A főbíró pedig nem vált­hatja ki túszát vej jelöltjét a menekülő királyi csapatok kezéből. Ezzel ér véget a jelenet. — Eszter esküvője megint elmarad, de ezúttal végleg, — mondja Balázs Péter, — Bocskai győzelme nemcsak az ország politikai helyzetét, de a főbító családjának sor­sát is megváltoztatja ... Nagyszerű darab, különös nyelvezetű d rabra. Egy ke­mény helytállású férfinak, a főbírónak a tragédiája, de ennél jóval több, egy város helytállása. Számomra ritkán játszott szerep lehetőség! Forgatnak. Eszter, a két­ségbeesett Eszter kiáltja a kamerák előtt, (Kovács Nó­ra): „Az én kezem az a fel­emelt kéz minden vágy fe­lett. Jajjgass kapu, kiálts vá­ros!” A tv-film többi szereplői: Lontay Margit, Horváth Sándor, Bessenyei Ferenc, Mécs Károly, Sinkovits Im­re és Kalocsay Miklós. Szémann Béla A róluk készült, 20 órakor kezdődő első filmben saját magukat alakítják. Életüket, amelyben alig van valami az „életből”, hiszen ezt az uta­zás, a rajongókkal való küz­delem, próba, fellépés, leve­lekre v(aló válaszolás tölti ki. A tehetséges rendező, Lester vállalkozott ennék a tulaj­donképpen eseménytelen életnek ábrázolására. Az új tanterv szellemében ebben a tanévben több új tankönyvet bocsátottak ki. Űj könyvekkel kezdhették az évet az általános iskola első osztályosai, a szakmunkás- képző iskolák második és harmadik, valamint a szak- középiskolák első osztályo­sai. Az „újszülöttek” közül kü­lönösen az általános iskolák első osztályosainak könyveit várták nagy érdeklődéssel szülők, pedagógusok, gyere­kek egyaránt. Ezek közül is az új ABC-s könyv körül alakultak ki a legszenvedé­lyesebb viták. Tegyük hozzá, érthető módon. A régi tan­könyv — tiszteletre méltó 15 esztendejével —, alaposan elavult. Módszerében, tar­talmában, kivitelében egy­aránt. Gyökeres változtatás­ra volt hát szükség. Így szü­lettek meg — sok-sok kísér­let, viharos eszmecserék, ke­mény együttmunkálkodás során — az új elsős tanköny­vek. Szerzőiken kívül osztoznak a sikerben, de a felelősség­ben is a tankönyvkiadó szer­kesztői, a lektorok, a tan­könyvi bizottság tagjai és még sokan mások. Hogyan fogadtuk az új el­sős könyveket, s az eligazo­dásban segítő tanári kézi­könyveket? Hát olyan fer­geteges érdeklődéssel, hogy az a kínos helyzet állt elő: a szülők elkapkodták a kézi­könyveket a pedagógusok elől, ami ugyancsak ritkán fordul elő a tankönyvkiadás történetében. így fogadtuk a tetszetős, tartalmában, kivi­telében egyaránt megújho- dott elsős tankönyveket mi, szülők. De mi a véleményük a tanítóknak, akik e könyvek­re támaszkodva vezetik be a számok, a betűk világába gyermekeinket? Szeghalmon, a két általá­nos iskola alsó tagozatos ne­velői munkaközösségi foglal­kozást tartottak a közelmúlt­ban. Tolnay Ottóné, első osz­tályos magyar nyelv- és iro­dalomóráján mi is részt vet­tünk. A látottak külön elemzést érdemelnének. A sokfajta készségfejlesztést sokfajta eszköz, módszer ha­tékony ötvözésével valósítot­ta meg a tanítónő. Az óra menetében többször is sze­rephez jutott az ábécés­könyv. Ügy tűnt, jól megáll­ta a helyét. A tanítási órát követően alkalom nyílt ar­ra, hogy a legilletékesebbek­től, a tanítónőktől is érdek­lődjünk az elsős tanköny­vekről. Farkas Anna: — Általá­ban sikerültnek mondhatók az új tankönyvek. Azért egy-két problémát hadd em­lítsek meg. Az Írni tanulok munkafüzet például nagyon rossz papírminőségből ké­szült. Elég egy egyszerű ra­dírozás, s máris lyuk tátong a papíron. A nyomtatással is baj van. Elcsúsztak a be­tűk, kilógnak a vonalrend­szerből. Pedig ez éppen az írni tanuló kicsik számára nem mindegy. Ugyancsak itt módszertani tévedésnek tar­tom, hogy a betűk vázolásá­ra szolgáló részt vonalakkal látták el. Bogár Jánosné: — Én is ehhez szeretnék néhány gon­dolatot hozzátenni. A ko­rábbi munkafüzetekhez ké­pest az új munkafüzet ke­vésbé segíti a vázolási kész­ség kialakítását, azaz a be­tűk nagy formájának a raj- zoltatását, gyakoroltatását. Ugyanakkor helytelennek tartom, hogy a hónapok mú­lásával — miközben a gyer­mek készségei ugrásszerűen fejlődnek —, az írás munka­füzet ugyanazokat a felada­tokat várja el tőlük, pedig színesebb, változatosabb gyakorlatokat is végre tud­nának már hajtani. Laurencsik Józsefné: — Elöljáróban én is csak any- nyit mondhatók, várakozá­son felül jól sikerültek az új tankönyvek és munkafü­zetek. A matematika-mun- kalap — a korábbi kísérlet­hez képest — megváltozott. Sajnos, erről sem értesítet­tek bennünket előre, s ez is okozott egy kis kavarodást. Ugyanakkor áttekinthetőnek, jónak tartom az új munka­lapot, mert széles skálán fej­leszti a gyermekek logikai könyv mellékleteivel vagyok elégedetlen. A Kömyezetis- mereti munkafüzetben a ki­vágandó, kiegészítendő áb­rák rossz, nehezen hozzáfér­hető sorrendben kerültek ki­nyomtatásra. Az olvasó­könyvben található betű- és szókártyák kicsik, rossz mi- nűségűek, az őrzését szolgá­ló gumis tartóból kicsúsznak, elvesznek. Egyszóval: nem praktikus. Az olvasókönyv végre elhagyta a túlzottan didaktikus olvasmányokat, s helyette igazán nagyszerű, értő olvasást, logikai kész­séget fejlesztő feladatokat tartalmaz. Az ebben haszná­latos jelrendszer — sajnos nem így a Környezetismere­ti munkafüzetben — átte­kinthető, világos. A könyv kivitele, a képek is jók. Lantos Márta tanítónő Bé­késcsabán, a 2-es számú ál­talános iskolában, tanít. Ta­valy végzett Debrecenben, ö a kezdő friss szemével látja az új elsős tankönyveket. — A főiskolán nem az új tanterv szerint készítettek fel bennünket. Egyedül a komplex matematika nem je­lentett gondot. Igaz, idén kezdtem el tanítani, de még­is van összehasonlítási ala­pom, hiszen a főiskolán a régi tankönyvek szerint ta­nítottunk. Kezdjük mindjárt az Olvasni tanulok tan­könyvvel. Szöveganyaga ösz- szehasonlíthatatlanul jobb a réginél. Nagyszerű költők — Csanádi Imre, Weöres Sán­dor, Jankovszky Éva — ver­sei emelik az olvasókönyv színvonalát. Sokan fölvetet­ték, hogy hibásan került egy­két vers az olvasókönyvbe, holott néhány szó változta­tásának oka egyszerűen az, hogy olyan betűket tartal­maztak, amelyeket a gyere­kek még nem tanulhattak. S a véleményem az, hogy ez a kis változtatás megéri, hogy a gyerek maga tudja elol­vasni az adott verset. A matematika-munkalap- ban igazán zseniális felada­tok, logikai műveletek van­nak. Szívesen küldöm haza a gyerekekkel. Hiszen ren­geteg olyan játékos, megfi­gyelő képességet és készsé­get fejlesztő feladat van benne, amit otthon is elvé­gezhetnek. Kevesebb jót mondhatok el a Környezetismereti mun­kafüzetről. Ügy érzem, nem halad együtt a tantervvel. A minősége is rossz, a képek tartalma is kifogásolható. A feladatok, sőt, inkább a megoldásukat szolgáló jel­rendszer, túl bonyolultra si­került. Van egy olyan fel­adatrész például, amikor a képekről fel kell ismerni az adott tárgyakat, élőlényeket, s megállapítani, mi jellemző azokra. Ezek megoldásához zöld téglalapot, kis piros kört. sárga téglalapot és egyéb jeleket kell használni, a feladatot pedig még eisern tudja olvasni a gyerek. Te­hát, nekem állandóan mon­danom kell, ami zavarja a megoldásban a gyerekeket, hiszen 30 gyerek közül nem haladhat egyszerre minden­ki. A gyereknek a négy je­let sem lehet akárhová be­írni. Tehát gondolkoznia kell magán a feladaton, aztán még külön a jelrendszeren is, hogy melyik kockába és mit alkalmazzon. Még valamit az olvasókönyvről. Írói úgy készítették a feladatokat, hogy szinte minden órán al­kalom nyílik a beszédkész­ség fejlesztésére. Sok az olyan képanyag tehát, amely­hez nincs szöveg, megmoz­gatja a gyermek fantáziáját, beszédre ösztönöz. Nagy Zoltánná szintén a Békéscsabai 2-es számú Ál­talános Iskolában tanít. — Huszonkét éve tanítok. Azt hiszem, van összehason­lítási alapom ahhoz, hogy megállapítsam: jól sikerül­tek az új tankönyvek. Az új olvasókönyv segítségével eredményesebben fejleszt­hetjük a különböző készsé­geket. Van még egy nagy előnye. Eredményesen rakja le a második osztály nyelv­tanának alapjait. Már ugyanis csoportosítjuk a sza­vakat. Ezzel elősegíti a tan­könyv is az anyanyelv ta­nulását. Az új írni tanulok a régihez viszonyítva szinte többszörös írásteljesítmény­re késztet. Vázolunk, írjuk a betűt, másolunk nyomtatott­ról írottra, aztán képet írunk le. Végül tollbamondás is van benne. Később viszont változatosabb is lehetne a gyakorlás. A környezetisme­reti munkafüzetről hasonló­kat mondhatnék el, mint kolléganőim. Sajnos, ered­ményesen nem is dolgozha­tunk belőle, mert eddig az iskolának összesen hat kör­nyezetismereti munkadoboza érkezett. A matematika-fel­adatlap nagyon jó, sokolda­lú, de nem árt kiegészíteni a benne foglalt gyakorlato­kat a numerikus számolási feladatokkal. Végül, úgy vé­lem, megállapíthatjuk; álta­lában javultak az első osz­tályos tankönyvek és fel­adatlapok, de a sikeres munkához a különböző okta­tási eszközökre is minél ha­marabb szükségünk lenne. B. Sajti Emese Fotó: Gál Edit 1*1 A HANG­SZÓRÓ Könyvről— könyvért Senki sem vitathatja, hogy a gyerekek humora a legke- gyetlenebb. Ha a szükebb- tágabb környezetükben fel­ismert fonákságokat kipel­lengérezhetik, sokszor kímé­letlen éleslátással tapintanak a dolgok lényegére. Jó más­fél éve például egy általános iskolai klubdélutánon voltam vendégségben, ahol 10—12 éves gyerekek önmaguk szó­rakoztatására utánozták a különböző rádióműsorokat. Egyik legtalálóbb produk­ciójuk volt, amikor egy cér­navékony hangú kislány a Könyvről — könyvért című műsor játékvezetőjének csa­pott fel. Nagy lelkendezve köszöntötte a megjelent háll- gatóságot, majd különösen „agyafúrt” kérdést tett fel: — Egyik legnagyobb köl­tőnk, Petőfi Sándor: Anyám tyúkja című verséből hal­lunk részletet. (Elmondott egy strófát). Kérdésünk: ki írta ezt a verset, és mi a költemény címe? (Hosszú csend). Segítésül annyit el­mondok, hogy a költő ke­resztneve, Sándor! No, egyik kedves játékosunk már je­lentkezik is, vigyük hozzá közelebb a mikrofont. Tes­sék, hangosabban... Nem, nem, József Attila nem Sán­dor volt, hanem Attila. De így is közel járt az igazság-! hoz, megérdemli a tapsot és a könyvterjesztő ajándékát... Hosszan mókázott a kis­lány, a hallgatóság pedig dőlt a kacagástól. A nagy nevetésék hallatán arra gon­doltam, hogy a gyerekek bi­zonyára ismerik és szeretik ezt a rádióműsort, hiszen jó­ízűen nevetni csak olyan dol­gokon lehet, amit kedvelünk. Később akárhányszor végig­hallgattam a rádió játékos könyvvetélkedőjét, mindig eszembe jutott a klubdél­után és gyakran elismeréssel gondoltam az ott szereplő kislány éles megfigyelőkész­ségére. Legutóbb, amikor az oros­házi szövetkezeti könyves­boltból jelentkezett az iro­dalmi rejtvényműsor, ismét bekapcsoltam a rádiókészü­lékem. Pándi Lajos volt *a játékvezetője a Könyvről — könyvért kedd délutáni adá­sának, amelyet a Petőfi rá­dió sugárzott. Ha a karika­túrák készítésére hajlamos gyerekek most is hallgatták a műsort, ezúttal bizonyára nehezebb dolgúk volt, hi­szen a lírai hangulatok nem túlzottan kínálták önmaguk) görbe tükörből látható ké­pét. Pándi Lajos ugyanis a régi népszokásokat, a betle- hemes játékokat idézte, a versenyzőknek pedig a ka­rácsonyi témákról szóló iro­dalmi műveket kellett felis­merniük. Ez a törekvésük nagyrészt sikerrel is járt, gazdára találtak tehát az ajándékkönyvek, igaz, a könyvesbolt különdíját ép­pen a bolt egyik dolgozója nyerte... önmaga medrében folyt az irodalmi rejtvényműsor, be­töltve vállalt feladatát, a játékos ismeretterjesztést, az olvasás mind szélesebb tö­megekkel való megszeretteté­sét. Közben — szinte észre­vétlenül — elhangzott egy segítő szándékú, csöppet sem bántó, de nagyon hasznos mondat, amikor a műsorve­zető az egyik résztvevőt megkérte, hogy ismételje él a nevét szépen, érthetően. A szavakat addig csak elhada­ró fiatal versenyző valószínű elpirult a mikrofon előtt, s amikor a figyelmeztetés után érthetően kezdett beszélni, arra gondoltam, jó volna, ha nemcsak gimnazista diáko­kat, de a nyilvánosság előtt megszólaló felnőtteket is; gyakrabban figyelmezetetnék a szép magyar beszédre. (Andódy) I A Televízióból jelentjük Filmre kerül a Kiálts város Mai tévéajánlatunk: Egy nehéz nap éjszakája készséget. Én inkább a tan-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents