Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek ! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1978. DECEMBER 3., VASÁRNAP Ára: 1,20 forint XXXIII. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM Befejezte munkáját a IX. magyar békekonferencia Szombaton az Országos Béketanács be­számolójának vitájával, hozzászólásokkal folytatta munkáját az Országház kongresz- szusi termében a IX. magyar békekong­resszus. Az elnökségben foglalt helyet: Benke Valéria, a Társadalmi Szemle szer­kesztő bizottságának elnöke, Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai; Kállai Gyula, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnöke, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, valamint politikai, társadalmi és kulturá­lis életünk más, ismert személyiségei, a termelőmunka élenjáróinak képviselői. Timmer József, a SZOT titkára, az Or­szágos Béketanács tagja a magyar szak- szervezetek, több mint négymillió szerve­zett dolgozó nevében köszöntötte a tanács­kozást a második napon, amelynek dél­előttjén Benke Valéria is felszólalt. Benke Valéria beszéde Tisztelt Békekongresszus! Kedves Barátaink! A beszámoló — és a föl- szólalások, amelyeket eddig hallottunk — okkal és jog­gal idézik fel az öt év fej­leményei mellett a nemzet­közi és a magyar békemoz­galom 30 évét. Amikor fölszólalásomban én is csatlakozom a beszá­moló és az eddigi fölszóla- lások megállapításaihoz, a magyar békemozgalom munkájának egészében vé­ve pozitív mérlegéhez, pár­tunk Központi Bizottságá­nak köszöntésével együtt azt a kívánságot is tolmá­csolom: folytassák a magyar békemozgalom résztvevői munkájukat az eddigiek szellemében, de időszakunk követelményeinek megfe­lelő sokoldalúsággal. A Szovjetuniót az egész emberiségért érzett felelős­ség vezérelte, amikor a bé­kés egymás mellett élésnek megfelelő nemzetközi kap­csolatok normáinak kidol­gozását javasolta az első­rendű kérdés, a háború ki­iktatása érdekében. Erről gondolkodva, tanácskozva, két kérdésre kell választ keresnünk. Az első: van-e reális lehetőség a háborúk kiiktatására. A második : mit kell tennünk azért, hogy e lehetőség valósággá váljék. A Wroclawban össze­gyűlt ötszázak felrázó és bátorító üzenetére, Párizs­ból, az első békekongresz- szus cselekvést sürgető sza­vára, váratlanul rövid idő alatt sikerült azt a tömeg- mozgalmat létrehozni, amely már megszületésének má­sodik évében — 500 millió aláírással — az akkori em­beriség egynegyedének sza­vát tette hallhatóvá a nem-' zetközi közvéleményben. E harc változó kimenete­le, viharos eseményei néha nehezen áttekinthetővé te­szik az erővonalakat. Annyi már mégis világos, hogy az imperializmus egyeduralmi helyzetének vége; a gyar­mati rendszer fölbomlott, a népek a kiszolgáltatottság burkoltabb formáit is felis­merik, harcolnak ellene. A 60-as évek nagy ívű fejlődése, a gyarmati iga lerázásnak folyamata ku­darcoktól sem volt mentes. Lumumba tragédiája, a kongói nép sorsa szimbó­lum isr az imperializmus erői még jelentősek, mód­szereik rafináltak, alkal­mazkodnak a változó viszo­nyokhoz. A 70-es évek további eredményeket, nagy győ­zelmeket hoztak, de veresé­geket is. 1973-ban Chile né­pének demokratikus útvá­lasztását fullasztotta vérbe az imperializmus, CIA- ügynökök és helyi fasiszta tábornokok kezével. De 1975 már a vietnami nép történelmi győzelmének és a nagy horderejű helsinki konferenciának az esztende­je. A fájdalmas veszteségek és a nagy jelentőségű si­kerek, amelyeket a dolgozó osztályok és harcoló népek elértek, erősítenek és taní­tanak. A nemzetközi béke­mozgalom, amely ezen né­pi ár sodrásában nőtt nagy- gyá, maga is tényezője volt a fejlődésnek. A békemozgalom már megindulásakor azt hirdet­te, hogy sem világnézeti, sem a társadalmi rendet il­lető nézetek nem lehetnek akadályai annak, hogy osztályok és népek, egyének és szervezetek, vallások hí­vői és materialisták össze­fogjanak azok ellen, akik világhatalmi céljaik vagy hadiipari profitérdekeik miatt fegyverkeznek és há­borús feszültségeket idéznek elő. E nagyszabású békemun­ka két döntő tényezője a Szovjetunió és a szocialista országok tekintélye, ereje, valamint a szocialista esz­me vonzásának növekedése. Mellette a harmadik ténye­zőt azok a nyugati, reáli­san gondolkodó polgári erők jelentik, amelyek ugyan nyilvánvalóan nem a szo­cializmus, hanem a tőkés rend hívei, mégis készek voltak a Szovjetunióval és velünk együttműködni az enyhülésért. Az enyhülés e három erő­forrására tekintve optimis­tán felelhetünk arra a kér­désre: van-e realitása ma a fegyverkezés megállításá­nak, majd olyan megállapo­dások kikényszerítésének, amelyek a jelenlegi erő- egyensúlyt megtartják ugyan, de egy alacsonyabb szintre csökkentik a fegy­verzetet. Innen vezethet az út a lefegyverzés, majd a nagy emberi cél, a fegyve­rek és háborúk nélküli vi­lág felé. A stockholmi békekutató intézet adataiból tudjuk, hogy a NATO fennállása óta fegyverkezésre fordí­tott összegekből a földün­kön éhező 250 milliónyi gyermeket 40 évig el lehet­ne látni minden szüksé­gessel. De ugyanakkor — mint azt magának az ENSZ- főtitkárának kimutatása jel­zi — a világ tudósainak több mint a fele olyan fel­adatokon dolgozik, ame­lyek közvetlenül, vagy köz­vetve hadicélokat szolgál­nak. Ezért az emberiség egyetemes érdeke, hogy a józan ész felülkerekedjék. Mint Kádár János elvtárs mondta, alig néhány napja a Központi Bizottság ünne­pi ülésén: „Pártunk és a magyar nép bízik abban, hogy az enyhülésért küzdők erőfeszítését siker koro­názza, hogy végképp el le­het torlaszolni egy új vi­lágháború útját és a viha­ros századok után békésebb korszaknak nézhetünk elé­be.” Külön kiemelem szolida­ritásunkat a hős vietnami néppel, amely oly hosszú és oly sok áldozatot követelő háborús időszak után most a békés építés rövid éveit megtörő újabb támadások­nak van kitéve — ezúttal a kínai vezetés részéről, A magyar kommunisták — együtt a többi hazafival, más társadalmi szervezetek tagjaival és eltérő világné­zetű honfitársainkkal — kezdettől tevékeny résztve­vői voltunk, s leszünk ez­után is a békemozgalom­nak. Miként a hazai moz­galmak, úgy kormányunk is minden alkalmat és lehető­séget megragad, ha hasznos lépéseket tehet a bizalmat és együttműködést előmoz­dító nemzetközi atmoszféra javítására. Munkásosztályunk egyet­értő támogatása, egész né­pünk bizalma nagy erőfor­rásunk a hazai problémák megoldásában. Nemzetközi fellépéseink sikerét pedig itthoni munkánk eredmé­nyei adják. A Magyar Nép- köztársaság helyzetét ele­mezve pártunk Központi Bizottsága a közelmúltban a szocialista építés egész időszakát áttekintette, áp­rilisban pedig a XI. kong­resszus óta eltelt három évét. Mindkét elemzés azt mutatta, hogy — kritikusan számot vetve tévedésekkel, hibákkal és nehézségekkel is — hazánk társadalmi fej­lődésének mérlege pozitív. Állampolgáraink remény­kedve tekintenek a Varsói Szerződés politikai tanács­kozó testületének minapi nyilatkozatából kicsendülő új békekezdeményezésre. E nyilatkozatból optimizmus sugárzik, azt realitás je- lemzi. Széles lehetőségeket kínál a béke, a haladás, az enyhülés erőinek konstruk­tív együttműködésére, a fegyverkezés megfékezésé­re pedig kölcsönösen elfo­gadható programot ajánl. ' A Magyar Népköztársaság készséggel csatlakozott eh­hez a közös nyilatkozathoz, népünk teljes támogatását maga mögött tudva kor­mányunk tevn’egesen fogja s Igálni a oenne fjglaltak valóra váltását. A békemozgalom minden hívének erőt, sikert kívá­nok ehhez a szép, emberi, nemes harchoz, hazánkért, az emberiségért, gyermeke­ink jövőjéért — zárta nagy tapssal fogadott beszédét Benke Valéria. Az új tisztségviselők A IX. magyar békekong­resszus — Szalay Zsolt bu­dapesti küldöttnek, a Ma­gyar Rádió rovatvezetőjének indítványára — állásfoglalás­ban erősítette meg Vietnam népe iránti szolidaritását. „A magyar társadalom Vi­etnam mellett volt az impe­rializmus ellen vívott har­cában, s mellette van most is, amikor szocialista hazá­ját építi és védi” — szögezi le többek között a dokumen­tum. A vita lezárása után Se­bestyén Nándorné, az Orszá­gos Béketanács főtitkára ösz- szegezte az elhangzottakat, az 51 felszólalás gondolatait. Sebestyén Nándorné vála­sza után a kongresszus egy­hangúlag elfogadta az Orszá­gos Béketanács jelentését a két kongresszus között vég­zett munkáról, valamint a szóbeli kiegészítés és a vita összefoglalóját. Kovács Béla (Képtávírónkon érkezett) Darvasi István, a szerkesz­tő bizottság vezetője ismer­tette a IX. magyar béke- kongresszus állásfoglalás ter­vezetével kapcsolatban el­hangzott észrevételeket. A módosításokkal a küldöttek egyetértettek, s a dokumen­tumokat egyhangúlag elfo­gadták. Hantos Jánosnak, a jelölő bizottság vezetőjének indok­lása után a kongresszus kül­döttei megválasztották az új 287 tagú Országos Béketaná­csot. Az OBT egyhangú szava­zással Sebestyén Nándomét, a Béke-világtanács elnöksé­gének tagját választotta új elnökévé. Az OBT további tisztség- viselői : Elnökhelyettesek : Boldi­zsár Iván állami díjas író, a BVT tagja, Eckhardt Sán­dor professzor, az Országos Onkológiai Intézet igazgató­főorvosa, Sztanyik B. László, az Országos Frederic Joliot Curie Sugárbiológiai és Su­gáregészségügyi Intézet igaz­gatója. Főtitkár: Kovács Béla, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propagandaosz­tályának alosztályvezetője. Titkár: Sütő Gyula. A IX. magyar békekong­resszus az Országos Béke­tanács új főtitkárának és új elnökének zárszavával ért véget. (A kongresszus állásfogla­lását lapunk 2. oldalán kö­zöljük.) Lovas szobor Gyulán, a vár bejáratánál: Végvári vitéz Tóth Béla szobrászművész alkotása. A Várszínház 1979. évi programját a lap 3. oldalán közöljük Fotó: Martin Gábor Kitörni a bűvös körből Milyen esélye van egy kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezetnek a gyors fejlődésre, ha az alaphiány fedezésére az amortizációt használják fel, ha a gazdaság minden szabad fejlesztését lekötötte, ha magas hitel- és kamatterhek tovább súlyosbítják pénz­ügyi helyzetét? Írásunk a lap ötödik oldalán olvasható. „El sem tudják képzelni, milyen sokat jelent...” Vajon ráébredtek-e azóta az iskolák is megnövekedett lehetőségükre, az oktatás gyakorlatából esetleg több évre is kieső kollégáikkal szemben? Megvalósult-e már az a természetes igény, hogy az alapvető dokumentumokkal, tankönyvekkel ellássák rendszeresen az otthon maradó­kat, ezzel is szorosabbra fűzve a kapcsolatot a szép hi­vatást teljesítő édesanyákkal? A továbbképzések hasznosságáról, s az előbbi kérdé­sekről három gyesen levő pedagógusnőtől vártunk vá­laszt. (6. o.) A közlekedésbiztonság közügy — Amikor szirénázó mentő- vagy rendőrautót látunk, hallunk, legtöbbször az jut eszünkbe: balesethez rohan­nak. Sajnos az esetek többségében ez így is van. Az utóbbi években azt mutatják a statisztikák, hogy alapo­san megnövekedett megyénkben a balesetek száma. Az év eddig eltelt időszakában tovább folytatódott, vagy megállt ez a folyamat? — Sajnos folytatódott — kezdte válaszát dr. Kelemen Imre, majd így folytatta: — 1978 első három negyedévé­ben. .. (folytatás a 4. oldalon). Vízre vigyázó ifjak „Ma gondolkodjon, holnap újítson” — hirdeti egy pla­kát a lépcsőfordulóban. A KÖVIZIG fiataljai ezt— állí­tólag — szó szerint veszik. (Írásunk a Minimagazinban.) Otvenszer háromszázhatvanöt nap Páros lakodalom híre járta be Mezőberényt 50 évvel ez­előtt. Egy napon ment férj­hez Zacharidesz Zsuzsanna, és nősült bátyja, Zacharidesz János. Róluk szól írásunk la­punk 4. oldalán.

Next

/
Thumbnails
Contents