Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-20 / 299. szám

1918. december 20., szerda A békéscsabai ifjúsági és úttörőházban a diákok sza­bad szombatjaira rendszeres délelőtti programot szervez­nek. Legutóbb a város kis­dobosainak kedves műsorral kedveskedett a ház irodalmi színpada és citerazenekara. A verses-zenés irodalmi ösz- szeállítást és az ezt követő filmvetítést mintegy 400 gyermek nézte végig. Az elő­Területe, lakosainak szá­ma, fővárosa, hivatalos nyel­ve, pénzneme. Földrajz, tör­ténelem, államszervezet, né­pesség, gazdaság, politika — s .minderről a legfrissebb té­nyek és adatok a föld min­ien országáról. Ezt nyújtja egy könnyen kezelhető — nem súlyos, nagy — kötetben a Kossuth Könyvkiadó ka­rácsonyi újdonságai között. A több mint négyszáz olda­las könyv szerkesztése prak­tikus, földrészenként csopor­tosít, s a tartalomjegyzék mellett abc-ben szedett név­mutató könnyíti meg a kere­sést. Kettőszáztizeranégy or­szág, köztük kis, apró, isme­retlen szigetek sokasága, csöpp kis fővárosokkal, adásra a Télapó is elláto­gatott. (képünk) December 22-én, pénteken rendezik meg a hagyományos fenyőünnepélyt, amelyen a Trófea együttes „Mesebolt” című műsorát láthatják a meghívott kisdobosok. A na­gyobbak, az úttörők, 30-án délután 15 órakor jönnek össze vidám szilveszteri mu­latságra, amely 19 óráig tart. Fotó: Veress Erzsi olyan picike k mint Niue, melynek az összlakossága négyezer, és még ez is csök­ken évente 100-200 fővel a kivándorlás következtében. De még ennél is kisebb Nor- folk-sziget, a (maga 1870 la­kosával, akiknek legfonto­sabb jövedelemforrás^ egyre inkább az idegenforgalom. Nem csoda, mert a legutóbbi adatok szerint egy lakosra évente tíz vendég jutott. A könyv borítója világtér­kép, belül pedig a földrészek térképe színesíti a sok új ismeretet tartalmazó kötetet, melynek nemcsak a rejt- vényfejtők és diákok veszik hasznát, de minden érdeklő­dő olvasó. Az egész világé Ludwig Zamenhol — a nemzetközi segédnyelv meg­alkotója — születésnapján minden évben megemléke­zést tartanak a világ eszpe- rantistái. Ezek az ünnepsé­gek egyben békemegmozdu­lások is, kifejezést adva a zseniális lengyel orvos el­gondolásának, hogy az esz­perantó nyelv a béke jegyé­ben kapcsolja össze a népe­ket. Az orosházi, gyulai, bé­késcsabai, békési és hódme­zővásárhelyi eszperantisták orosházi ünnepi ülésén is ez volt a vezérmotívum. Az emlékbeszédet tartó dr. Her- jeczki János a nemzetközi nyelv keletkezését és 90 éves múltját vázolva elmondta, hogy mindkettő szorosan ösz- szefonódott a béke eszméjé­vel, s annak gyakorlati meg­valósulását szolgálta : az emberek közti megértést. Nemzetközi szerepre ugyan­is — ezt hangsúlyozta leg­jobban Zamenhof — csak semleges nyelv alkalmas, mert „az a nemzet, amely­nek nyelvét nemzetközi nyelvül választanák, nemso­kára az összes többi nép fölött hatalmas felsőbbséget szerezne.” így viszont egyet­len nemzeti nyelv sem kerül­het a másik fölé, s ami egyi­ké sem, az válik mindenkié­vé, s békés megértés fontos eszközévé. A Viharsarokban régi ha­gyomány az eszperantó- mozgalom, kommunista, szo­ciáldemokrata és szakszerve­zeti szervek ápolták, segítet­ték, felismerve politikai és kulturális — különösen munkásművelődési — szere­pét az elnyomatás évtizedei­ben. Helyi csoportjai a nyelvtanuláson kívül az in­ternacionalizmus eszméjét is ébren tartották. S a csopor­tok a betiltás és üldöztetés ellenére is tovább működtek. Majd a felszabadulás után az országban először Orosházán, Békéscsabán, Hódmezővá­sárhelyen és Gyulán alakul­tak újjá, s 1946-ban Oros­házán tartotta az országos kongresszust a magyar esz­perantó mozgalom. A rendezvényen a gyógy­szertári központ vegyes kó­rusa adott műsort, majd a résztvevők megtekintették a művelődési házban kiállított eszperantó nyelvű könyve­ket, bélyegeket és a világ minden tájáról származó le­velezőlapok nyolc tablóját. V. M. WMUmmUHMHUHHHVHVMHUHHHUMUHUW MVWMMMIWMMHMMMHWtMMWWmWMtHMMM VIoi tévéajánlatunk: Húszon kétezer nap Körülbelül huszár kétezer nappal ezelőtt alakult meg a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja, amelynek jogfoly- onos utódja a Magyar Szo- ialista Munkáspárt. A do- umentumfilm ezúttal fel­idézi a párt hatvanéves tör­ténetét, eseményekben gaz­dag múltját, az objektív tör­ténelem és szubjektív szem­lélő oldaláról egyaránt. Sok szó esik arról a forradalmi helyzetről, amely 1918 őszén alakult ki, s amelynek egyik eredménye a párt megalaku­lása lett. A fiatal művészek jelentős része a párt, ,a forradalom oldalára állt. Érdekes doku­mentumokat idéz a 20.40-kor kezdődő film az akkori fiatal írók, képzőművészek mozgal­mairól. A film során tisztán rajzo­lódik ki a hatv,an év történe­te Sarlós Istvánnak, a Haza­fias Népfront főtitkárának, az MSZMP Politikai Bizott­sága tagjának visszaemléke­zései nyomán. A párt törté­netéből emel ki fontos ese­ményeket Erényi Tibor tör­ténész; a haladó művészek útját E. Fehér Pál publicista rajzolja meg. Több mint 5 ezer kötet közül válogathatnak a szabadkí- gyósi szakmunkásképző intézet tanulói a kastélyiskola könyvtárában. Nehéz lenne az olvasáshoz megfelelőbb, szebb, méltóbb helyet találni, mint a szabadkígyósi gyere­kek könyvtára „ „... Foto: Gal Edit Egy vendégjáték három napja Aradon a Jókai Színházzal Arad megyében eddig csak a televízióból ismerték Hu- bay—Vas—Ránki : Egy sze­relem három éjszakája című zenés tragédiáját. Az elmúlt hét végén a magyar színház- művészet Békés megyei kö­vetei két előadáson több mint 800 romániai magyarnak mu­tatták be ezt ,a művet. Egy régebbi békéscsabai bemuta­tó kapcsán így írt lapunk kritikájában Szabad Olga könyvtáros, s érdemes őt idéznünk, ha az előadás han­gulatát szeretnénk felidézni: „Figyelmeztet, emlékezik és emlékeztet az el nem évülő­re. Erről szól egy három fel­vonásé« ének. Ragyogás, mely dallam is, meg fény is. Hit is, meg szépség is. Vala­minek megtartója, valaminek temetője. A vészt túlélés, az ellenség ellenére való élés tudománya, meg az újjászü­letés vágya, s az újjáterem- tődés képessége szólal meg a véres 1944 Európájában, az erre utaló, s 1944 Magyaror­szágát színpadra vivő zenés tragédiában. Minderről egy költő, azaz egy KÖLTŐ által vall a mű. Költő, sőt költők a színen.” Victor Tudor Popa, az Aradi Állami Színház igaz­gatója a bemutatót követően árulta el, hogy nehéz vállal­kozásnak érezték ezt a ne­héz gondola tiságú, ihletett zeneiségű darab eljátszását Aradon. Hogyan fogadja majd a romániai színjátszás­ra jellemző temperamentu­mos fordulatokhoz, pergő rit­musú játékhoz szokott aradi közönség ,a lágy líraiságú szerelmi drámát? A választ a szombat esti vastaps mind­nyájunknak megadta. Aradi újságíró kollégák szomszéd­ságában ültünk a színház­ban, szerintük hosszú ideje nem volt ekkora siker náluk. Néhányan még a szünetben, az előadás után is erről be­szélgettünk. Bár vannak még gyengébb pontjai az előadásnak, de a két fiatal szerelmes (Ferencz Éva és Tímár Zoltán), főként Júlia alakítója, s Victor, a költő (Szűcs András) erősítik egy­mást tragikus sorsuk érzé­keltetésével. Melitta (Felkay Eszter) színrelépésekor külö­Textil- és kerámiakiállítás a békési múzeumban Színek, formák, hangulatok Tenger ... mormoltam, amint beléptem és meglát­tam a középső szoba főfalán a kékes-zöldben játszó vas­tag filcet, alul-fölül hul­lámzó csíkjaival. Marik Eszter textiltervező Balaton című munkája ez, amit elő­ször pillant meg a kiállítás­ból a látogató, hogy aztán sorra vegye a három helyi­ségben elhelyezett faliképe­ket. És Janáky Viktor ke­rámiáit, melyek kivétel nél­kül nyers fehérek, s majd mind nagyméretűek. Tehát nem a lakásdíszítést szol­gálják, hanem a külső kör­nyezet szebbé, esztétikusab­bá tételét. Marik textiljei a belső terek hangulatát for­málják, de nagyságuk miatt kizárólag középületek, vagy más objektumok termeinek falán képzelhetők el hatá­sosan. Mik is ezek a textilből készült művek? Híd és Hold, Ablakok, Hajnal és Est, Fénylila, meg az előbb említett Balaton. Alapanya­guk nemez, vagyis a filc, s formát, kifejezést az egyes darabok bevágott, vagy be­dolgozott — leginkább más színű — enyhén megcsavart csíkok által kapnak. A csí­kok szélessége mindig azo­nos, csak a hosszuk válto­zik, s ennek alakulása, vi­szonya egymáshoz és az egészhez, továbbá a színek harmóniája vagy ellentéte teremti meg a faliképek ki­fejező hangulatát. Hol haj­nal dereng föl piros, kék, rózsaszínben, hol meg az est sötét lilája tűnik této­ván a távolba, hogy he­lyet adjon a ráboruló éjsza­kának. A sápadt hold körül sejtelmesen viliódzó udvar­gyűrűk, s a lila fényhatást kiváltó különleges kompo­zíció éppúgy mint a többi­ek; egyben keretet adnak a kerámiáknak. A békési születésű Janá­ky Viktor itt kiállított mun­káinak egy része farönk forma fehérben. Mélyed- tek, dudorosak, félhasábok. Szépek a geometrikus és körös alakzatok kombinálá­sából született szoborkerá­miák, azokból is kiemelke­dik a Körös gyöngyös és a Homorú gyöngyös. Masz­A Körös gyöngyös és a Ho­morú gyöngyös szívságukban is csipkesze- rűek, az apróbb-nagyobb porcelán szigetelőcsövecs­kék szellemes alkalmazásá­nak hatására. S olyanfor­mán modernek ezek az al­kotások, hogy újdonságukat a mai ember magához köze­linek érzi. A jól összeválogatott — s három szobában elrende­zett— anyagban nemcsak kiegészíti, de ki is emeli egymást a textil és a kerá­mia. A két művész egyéni stílusa is összhangban van. Alapja, hogy mindketten tiszteletben tartják anyaguk tulajdonságát, s szerkeszté­sük nem öncélú, hanem a rendeltetést szolgálja. Az ötvenes évek végétől kiállí­tások során ismerkedhetett meg művészetükkel a hazai és külföldi közönség, ön­álló és csoportos tárlatokon szinte egész Európában, de a tengerentúlra is eljutot­tak, például Caracasba és Delhibe. A január 10-ig megtekint­hető kiállításnak egyetlen negatívuma, hogy a nagy­méretű faliképeknek leg­alább egy nagyterem nem áll rendelkezésre. De ezt az épület adottságainak rová­sára kell írni. V. M. nős egyéni légkört teremtett az aradi színpadon is, Buda­pesttől búcsúzó dalával pe­dig sokáig emlékezetes él­ményt adott nézőinek. A „Három királyok” elrongyo- lódott, testileg szellemileg kiégett figurái is Aradon ér­tek igazán vérfagyasztóan tragikomikussá (Tunyogi István, Berki Antal és Ru­das István). A ruhatárban szokásos to­longásban, az előcsarnokból kifelé sodródó tömegben nem egy nézőtől hallottuk a si­ker bizonyítékát, a visszahí­vó szavakat: „Vajon mikor jönnek újra ezek a békéscsa­baiak?” * * * A szájról szájra terjedő népi legenda szerint Simonyi gróf egy kártyacsatán kótya­vetyélte el Simonyifalvát va­lamikor a múlt században. Errefelé a magyarok mégis Simonyifalvának emlegetik Satou-Noul-t. Az odavivő út bizony kis­sé bizonytalanná tett ben­nünket, lesz-e nézője a mai estének. Ilyenkor, ha néhány nap esik az eső, nehéz a fal­vak között a közlekedés. Sok a sár, s még a színházi busz „tájedzett” kerekeit is igen­csak: megdöcögtette a zúzott kövekkel borított országút. Mégsem volt üres a kultúr- ház színházterme, sőt, egyre többen jöttek előadás köz­ben is. Az itt olykor-olykor megforduló nagyváradi tár­sulat későbbi kezdéshez szok­tatta az embereket. Mesélték az itteniek azt is, hogy ezen a napon ünnepség volt az is­kolában, s mire a szülők gyerekeikkel vagy nélkülük a művelődési házba értek, már elkezdődött a játék. A sok falut megjáró, számtalan tájelőadás változó viszonyai­hoz alkalmazkodó társulat Simonyifalva közönségének kissé lassú „honfoglalását” is türelemmel szemlélte, A ne- héz kezdésért mindenkit kár­pótolt az őszinte, lelkes taps, az előadás utáni tiszta szívű köszönő szó. * * * Hétfőn bebarangoltuk a té­li köddel borított Temesvárt. Nem volt kegyes hozzánk az időjárás, fázósan nézelődtünk a patinás régi házak, mo­dern áruházak, a fejlődést igazoló felbontott utak, meg­kezdett építkezések állványai között. Még ebben a hideg­ben is szép emlékeket vit­tünk haza gondolatainkban. „Várjuk a következő él­ménygazdag találkozást test­vérmegyénk művészeivel” — búcsúztatott bennünket hét­főn este az aradi színházban Victor Tudor Popa. Fárad­tan indultunk haza a ven­dégszereplésről, de azzal a jóleső bizonysággal, hogy az Arad megyei közönség sze­reti a Jókai Színház művé­szeit. Jövőre mi leszünk a vendéglátók. Bede Zsóka Mérleg az őszi könyvhetekről A napokban készítették el Mezőkovácsházán az őszi könyvhetek mérlegét. Már hagyományos, hogy a Mező- kovácsháza és Vidéke Fo­gyasztási Szövetkezet és a nagyközségi-járási könyvtár az őszi könyvhetek alkalmá­ból vetélkedőket szervez. Az idén „Történelmi-irodalmi lottójáték” elnevezéssel szer­veztek ismeretgyarapító ve­télkedőt, melynek elsősorban az olvasás, az irodalom nép­szerűsítése volt a célja, és az, hogy felkeltse az érdek­lődést a KMP megalakulá­sának 60. évfordulója alkal­mából kiadott művekre, elő­készítse az 1979-es év Mó­ricz- és Móra-ünnepségeit. A vetélkedőt 10 községben ren­dezték meg, a legtöbben a nagybánhegyesin és a kever- mesin vettek részt. A leg­jobbak — községenként — 300 forintos könyvutalványt kaptak, a második helyezet­tek 200, a harmadikok pedig 100 forintosat. A könyvhetek alkalmából Nagybánhegyesen, Mezőhe­gyesen, Mezőkovácsházán és Dombiratoson író-olvasó ta­lálkozókat is rendeztek. Eze­ken csaknem háromszázan vettek részt. Új könyvek Földünk országai

Next

/
Thumbnails
Contents