Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-20 / 299. szám
NÉPÚJSÁG 1978. december 20., szerda Rekordok éve a Békéscsabai Konzervgyárban December 18-án teljesítették éves tervüket Nyomdászportré A tervteljesítéshez jelentősen hozzájárult a pósteleki előkészítő telep jó eredménye is Fotó: Béla Ottó így lettem grafikus A Békéscsabai Konzervgyár vezetői, dolgozói közül a pesszimistábbak a tavaszi mostoha időjárás láttán nemigen bíztak abban, hogy tervüket teljesíteni tudják. Aztán tegnap kaptuk a hírt, a gyár december 18-án befejezte nemcsak ez évi tervét, hanem az V. ötéves terv első három esztendejét is sikeresen teljesítette, sőt év végére túl is teljesítik mintegy 25 millió forinttal. A mostoha időjárás ellenére az idei év kiugró eredményeket hozott a konzervgyár történetében. Tervezett termelési értékük 633 millió forint volt, ezért az 5900 vagonos terv helyett 6200 vagon . készárut gyártottak. Nagy segítségükre volt a sikeres tervteljesítésben, hogy száraztésztaüzemük beruházása a tervezettnél félévvel korábban befejeződött, s így a tervezett 1350 vagon helyett 1500 vagon árut gyártanak. Jól sikerült a gyümölcsfeldolgozás is, 210 vagon helyett 370 vagonnal gyártottak. Ennek zöme — 200 vagon — szilva volt. Zöldborsóból is jól sikerült a szezon, a tervezett 670 vagon helyett 750 vagonnal gyártottak. Bár zöldpaprikából a tervezettnél kevesebbet vásároltak fel, ezt a kiesést ellensúlyozta az, hogy prita- minpaprikából viszont 80 vagonnal többet tudtak beszerezni, mint amennyit terveztek, tehát a száraztészta, a gyümölcs és a zöldborsó ellensúlyozta a kiesett, mintegy ezer vagon paradicsomot. A gyárban egy év alatt 5,2 millió doboz és 25 millió üveg konzerv készült, ez is rekord. Az ötéves terv első három esztendejében terveA jövő esztendőben ünnepelheti 30 éves fennállását az Endrődi Cipőipari Szövetkezet, vagy ahogy a vásárlók jobban ismerik, az ENCI. Nehezen indult az év, hiszen január elsejével, az egyesüléssel, igen nehéz terhet kellett átvállalniuk. Közismert, hogy a medgyesegyzett termelési értékük 1,7 milliárd forint volt, amit év végére várhatóan 25 millió forinttal teljesítenek túl. A nyereség is a tervezett szinten van. Ennek eredményeként dolgozóik bérét 9 százalékkal tudták növelni, és így ez évben az egy dolgozóra jutó átlagbér megközelítette a 37 ezer forintot. Az V. ötéves terv időszakában évről évre nőtt a gyár exportja is. A szocialista országokba irányuló export mennyiségét 2650 vagon helyett 2800 vagonra teljesítik. Az előző évi 367 vagonos tőkés export helyett az idén 490 vagon csabai árut szállítanak külföldre. Túlteljesítik a belkereskedelemnek gyártott áruk mennyiségét házi BÖRTEX a gazdaságtalan üzemelés miatt beolvadt az endrődiekhez, így az ottani üzemnek át kellett venni az ENCI ritmusát, amely az első hónapokban igencsak döcögött. A ma már több mint 1750 dolgozót foglalkoztató cipőipari szövetkezet az év véis. Értékesítési tervüket december 15-én teljesítették. Az idén befejeződött tésztaüzemi beruházásra 110 millió forintot fordítottak. Saját forrásból üzembe helyeztek egy nagy kapacitású töltő-záró automatát, a BA- GE segítségével pedig üzembe helyeztek egy folyamatos sterilizáló berendezést, ami 14 millió forintba került. A jövő évre szóló előterv szerint 1979-re termelési értékük 665 millió forint lesz, 6300 vagon terméket gyártanak, ebből 5700 vagonnal értékesítenek. Jól állnak a jövő évre szóló nyersanyag- szerződéskötésékkel, hiszen az előző mennyiséget már biztosították. „ „ gere, mondhatni „rendbe hozta” magát. Ahogy vezetőik számolják, december utolsó napjáig 1 millió 330 ezer pár cipőt adhatnak át a kül- és belkereskedelemnek. Közismerten a megye szövetkezetei közül, az első exportálók közé számítanak. E nagy mennyiségű cipőnek mintegy 75—80 százaléka a szocialista és a nyugati országokba kerül. Amint a szövetkezet vezetői elmondották: november eleje óta kizárólag exportra gyártanak lábbeliket, s ami külön érdekesség, néhány hete szandálokat készítenek tőkés megrendelőknek. Naponta mintegy 5—5,5 ezer pár kerül le a szalagokról. Az idén is adódtak anyag- és kellékhiánygondok. Sokáig kellett várniuk egyes cipők talpanyagára, valamint díszcsatokra, egyéb díszbőrökre, amelyeket külföldről hozatnak be. Előfordult, hogy másfél hónapig is hiányoztak bizonyos kellékek. A hazai bőrgyártóktól — a pécsi, a simontornyai, a debreceni bőrgyáraktól — azonban folyamatosabban kapták az anyagot, mint tavaly, mi több, megállapítható az is, hogy az idén jobb minőségben és pontosabban érkeztek a szállítmányok. Az elmúlt évi árbevétellel szemben az idén többre számítanak az endrődiek. Persze ezt nemcsak a több munkáskéz hozza, hanem a magasabb értékű, finomabb kivitelű, több műveletet kívánó cipők gyártása. Az esetek többségében drágább és finomabb bőrből készülnek lábbelijeik. így összegezve, hasonló, de inkább jobb eredményre számítanák, mint az elmúlt esztendőben. J. P. Téli napfényben fürdik a Gsiky utca, ahol Svecz András házát keresem. A kerteken túlról, a Május 1. Tsz földjéről idehallik a traktor pöfögése, s a frissen szántott föld barna illata száll. Ez a kellemes, illékonyán meleg hangulat fogad a Kner Nyomda immár nyugdíjban levő grafikusának házában is. Nem utolsósorban azért, mert — minden jel szerint — gondos, figyelmes asszo- nyi törődés teszi a házat ilyenné, a szobát is, ahol a 66 éves, de még testi-lelki ereje teljében levő nyomdász pályájár,a visszatekinteni helyet foglalunk. Az asztalra kávét varázsol a feleség — sok-sok hófehér, ellenállhatatlan tejszínhabbal —, Svecz András pedig, noha előzőleg nem kértem rá, apró jegyzetpapírt vesz elő. Pontos, lelkiismeretes ember — gondolom —, s látni fogják, hogy nem tévedek. — Apám útkövező volt; megjárta Amerikát, majd hazatért. A húszas években akadt munkája bőven, keresett is; engem taníttatni akart mindenképpen. A falon tanyát ábrázoló festmény, magasba nyúló, karcsú akácfákkal. — Nyilván tudja, miért szaladtak föl ezek az akácok ilyen hirtelen az égnék — követi pillantásomat Svecz András. — Mert, fában szűkölködvén, a szegény tanyasiak állandóan nyakazták őket... Bizony, a hátrányos helyzet számomra nemcsak szó volt, hanem a legkomo- rabb valóság. Az első világ- háborús években sokszor állt üresen a kamra; a tanyasi élet, ,a paraszti származás sa- nyarúságát én a csontjaimban éreztem. Akkor korántsem volt olyan fontos az iskola, mint manapság. Emlékszem, egy évnyitó előtt még ki kellett hajtani az állatokat a vásárra; a megélhetés volt az első, a mindennapi élet. De iskolába jártam, városba kerültem. Asztalosnak készültem; a nyomdával, a nyomdászattal véletlenül kerültem kapcsolatba. Nagyapámékhoz menet naponta elmentem ugyanis a Tevan Nyomda mellett, a mai Lenin utcán. Kihallatszott a nyomdagépek jellegzetes zakatolása; be ugyan nem láthattam, mert az ablakokat befestették, de így lehetett még érdekesebb. — Hány nyomda működött akkor Békéscsabán? Hét vagy nyolc: a Tevan, ,a Corvina, a Körösvidék, a Petőfi, a Rapid, a Hollander és a Gesmey. Ezekben az üzemekben komoly rangja, szava volt a nyomdász szakszervezetnek, s ez kikötötte, hány inast tarthat egyik vagy másik üzem. Csabán nem volt szabad hely, ezért vonatra ültem, s meglátogattam Kner gyomai üzemét is. Amikor beléptem a szedőterembe, ezzel fogadott a faktor, a szedők művezetője: — Fiam, hogy akarsz te megélni itten? — De én mindenáron nyomdásztanuló akartam lenni, s vállaltam a nehézségeket. — Hogyan élt meg ennyi nyomda egy városban? — Mindegyiknek megvolt a maga kialakult vevőköre. Egyik-másik újságot is nyomott, s mindegyik készített üzleti és társadalmi célú nyomtatványokat, meghívókat, cégjeles papírokat. Tevanéknál például a gazdag zsidó kereskedők dolgoztattak, Hollandért viszont a kiskereskedők támogatták, a többit az államhatalmi szervek, hivatalok látták el dologgal. Számomra a legjobb iskola a Petőfi Nyomda volt. Ez a kis üzem mindent csinált, így hát mindent látott és megtanult, aki oda került. Fontos volt náluk ,a műszaki gárda is, de legalább ennyire nélkülözhetetlenné vált egy-egy kereskedő típusú szervező, aki sorra járta a megrendelőket, új üzlet, új feladatok után puhatolózott. — A Körösvidék Nyomdába már kétéves szedőtanulóként mentem át. Ez egy kereskedelmi részvénytársaság volt, itt készült a város egyik újságja, a Körösvidék. Közvetlenül a felszabadulás előtt vettük át az új technikát: a gépszedést. Az egykori tanyasi fiú itt már rangos, komoly feladatot kapott. Itt készültek a felszabadulás utáni években a későbbi megyeszékhely első újságjai, köztük a mai Népújság egyik elődje is: a Viharsarok. Svecz Andrással az élén a nyomda látta el a kiadóhivatali teendőket is; a felelős szerkesztő Cseres Tibor volt, a szerkesztő Katkó István. Svecz Andrást pedig ismét úi feladatok elé állította a szakma és az élet, amikor a Tevan Nyomdába került. — A Tevan Nyomda örökébe lépő üzem, Békési Nyomda néven, Pestre dolgozott. Hurkológyár, gyógyszer- gyár, csavargyár... mivel előrerendelés, szállítási kereszteződés nem létezett, hetenként meg kellett keresni az ügyfeléket, összeszedni a megrendeléseket. Színes nyomású dobozokat, csomagolóeszközöket készítettünk, s Budapestről mindinkább jöttek a megrendelések ... Gyökeresen új szakasza kezdődött ekkor a nyomdai betű szerelmese, a szedőmester életének. A színes munkákhoz szakszerű terv kellett, s meg is kapták őket Pestről, csakhogy sok baj, gond is járt velük, mivel a tervezők nem ismerték a most már Kner Nyomda névre hallgató üzem lehetőségeit, belső, technikai, szervezési adottságait. — így lettem grafikus ... De a tehetség önmagában kevés: pallérozni, iskolázni is kell. Rajztanárokhoz, grafikusokhoz jártam. Sok mindent be kellett pótolnom, de megragadtam mindent, ami újat adott, bővítette ,a tudást. Persze, erőt, s időt sem kíméltem. A tervezésnek nincs kötött ideje, éjjel-nappal az emberen van, mint a tanyasi kutya nyakán a kölönc. — Sokszor hazahozta a munkát — veti közbe a felesége — éjjel egyig-kettőig dolgozott... — ... a nyomdagép kereke forog, a megrendelőt határidőre kell kielégíteni. Olyan ez, mint a tyúkfarm: a tyúk megtojja a tojást, már viszik is, és várják, hogy a másikat tojj a meg ... Mindennek a tetejébe harcot kívánt a grafikai tervező munka elismertetése a vállalaton belül is, ahol nem mindenki értette meg, hogy az igényes, szép terv, forma, miért fontos. — 1959 óta, attól kezdve, hogy leültem a grafikusasztalhoz, lépésről lépésre kellett megszervezni, beszerezni mindazt, amit a színvonalas grafika megkívánt. El is kellett ismertetni, hogy ez is komoly felkészülést és szakembert igényel, és értéket szül, iami a nyomdai termék árában fehéren-feketén, meg- foghatóan jelentkezik. — Milyen munkát szeretett legjobban? — A tipográfiákat: a betű és a grafika ötvözését; nem csupán a rajzot, hanem ahol betűsorhoz, szöveghez kellett rajzot komponálni. Ma is dolgozik. Kis műhelyének előterében, egy szekrény tetején a betűrendes dobozok terveket rejtenek, másutt a filmeket őrzi. Előkerülnek a régi rajzok, levélfejek, s az újabbak, a könyvborítók, a boroscímkék és dobozok: a Cirfandli, a Semillon, a Medoc Cordial, a Nagyburgundi, a Kunbajai és az Olaszrizling . — Hogyan látja nyomdaiparunk jövőjét? — Szeretném, ha m,a is létezne olyan nyomda, amelyik valóban Gutenberg szellemében dolgozik. A mai kor követelménye, sajnos, olyan szellemet, olyan tempót diktál, ami ezt nem szolgálja, és ebből adódnak a zavaró, minőségrontó hatások, körűimé, nyék... — Mit ért Gutenberg szellemén? — A szép munkát, a szép könyvet: minden gondosan kidolgozott részletével együtt. — Egy tetszetős boroscímke, egy doboz is lehet szép — vitatkozom. — Igen ám, csakhogy a terv sokszor szebb, mint maga a termék, mert a hozzávaló anyagot „‘lapáttal dobják” a gépbe. Sok még az olyan munkás, aki nem a fejét, hanem csak a sapkáját viszi be az üzembe; érzéketlen, mert sürgeti az idő, a norma. — S mindjárt fog is egy könyvborítót, amely nem mutatja fel a terv gondolat- gazdag szépségeit. — Látja, ez a tónus több árnyalattal világosabb lett, mint ahogy terveztem; az én munkámon az antik témát jobban szolgálta, kifejezte a sötétebb szín... Az ablakon át gondosan művelt szőlősorokra látni. Ez a kis szőlő volt s maradt egyetlen kikapcsolódása, itthoni, gondűző időtöltése. A legszebb, legtöbbet felvillantó jelkép azonban idebent van. A Tevan Nyomda cég jele: egy gémesikút. Jelzi, szimbolizálja azt, amire a könyv való: életet, tapasztalatot, tudást lehet vele, álta- la meríteni. De jelzi, jelenti ez ,a gémeskút a tájat is: a békési mezőt, ahol meríteni akaró, dolgos, tehetséges emberek termettek s teremnek. Varga János Fotó: Veress Erzsi Napjainkban tőkés exportra szandálokat készítenek. Felvételünkön a női szandál sarkára az ügyes gép műanyag védőt szegez Fotó; JávQr péter Sikeres esztendőre számítanak Látogatás az ENCI-ben
