Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-17 / 297. szám
1978. december 17., vasárnap o „Elvégre felelős vagyok!...” KISZ-fiatalok munka közben Hol terem sok pulyka? Például a nagyszénási Október 6. Termelőszövetkezetben. A közös gazdaság korszerű pulykatelepén 14 ólban 14 ezer négyzetméteren ezrével nyüzsögnek a „fehér gyémánt” fajtanevet viselő jószágok. — Ide, a 8-as ólba holnap érkezik Bábolnáról a napospulyka — kapcsolja be az ipari tévét a vendégszobában Zuberecz András telepvezető-helyettes. A képernyőn „csibeudvarok”, „műanyák tűnek fel. Most még üres a hosszú szín, de holnap már hét és fél ezer kis pulyka nyüzsög benne. — A 9-es ólból ugyanakkor holnap szállítja el a baromfifeldolgozó orosházi gyára a 13 hetes, vágásra, érett pulykákat. Korszerű nagyüzemi termelés folyik a telepen. Az idén 310 ezer darabot állítanak elő, ami súlyban úgy 150 vagonnyi baromfi — jóval több a tervezettnél. Persze bármilyen korszerű a technika, technológia, hozzáértő kezek, jó szakemberek nélkül nem sokat ér. — Ötvenen dolgozunk itt, és minden második fiatal. — mondja a telepvezető-helyettes, aki maga is a 35 év alattiakhoz tartozik — A KISZ-korosztályúak zöme — 21 lány és fiú — KISZ-tag az állattenyésztési ágazat Kulich Gyula alapszervezetében. Többségük szakmunkás — veszi át a szót Gyenge Antal, a KISZ-alapszervezet titkára, villanyszerelő. Nos, ez a KlSZ-alapszer- vezet 1978—79-es akció- programjában védnökséget vállalt a húspulyka-előállí- tás felett. — Mi a jelentősége ennek? — kérdezem a főnököt. — A KISZ-es lányok szinte kivétel nélkül szakképzett baromfigondozók, a fiúk pedig a karbantartást végzik. Nem kis mértékben rajtuk múlik, hogy a kezük alá kerülő napos jószág egészségesen felnevelke- dik-e, hogy mennyi a takarmány-felhasználás, az elhullás és így tovább. Persze, ez a dolguk. Dehát nem mindegy ám, hogy folyton mondogatni kell : így csináld, erre figyelj! Vagy kiki magától igyekszik. Nem milliós tételekről van itt szó, de az például, hogy a kilónkénti súlygyarapodáshoz a tervezett két kiló 83 deka helyett 2 kiló 71 deka a takarmány-felhasználás a harmadik negyedévben, vagy az, hogy a tervezett 11 százalékos elhullás helyett 4,5 százalék a tény, az- az ő érdemük is! A gondozók — így Nagy Éva és Varga Mária is két- két ól 14 ezer pálykájáért felelnek. Éva 1975-ben, Marika pedig tavaly végzett a gyomai szakmunkásképzőben. — Milyen a műszakbeosztás? — Ha délelőttösek vagyunk, reggel ötre járunk, és egykor megyünk haza. Ha pedig délután, akkor 11-kor hoz bennünket a busz, mert 11 után van minden nap az eligazítás. Az üzemi betonút mentén párosával sorakoznak a hosszú, lapos színek. Az ajtó mindenütt kis előtérbe nyílik, itt sorakoznak a hatalmas kapcsolótáblák, vezetékek tucatja indul befelé. A következő helyiség a gondozóké: apró asztal, mosdókagyló, tükör, olaj- kályha — nagyjából ennyi a berendezés. Napközben többnyire itt tartózkodnak a lányok, asszonyok — a pulykák között csak addig vannak, amíg ellenőrzik, tisztítják az itatókat, a hőmérsékletet, egy kar elfordítá- sával adagolják az eleséget, és összeszedik az esetleg elhullott baromfit. — Mi a legnehezebb a munkátokban? Marika válaszol: — Az almoeás, meg a napospulykák fogadása. Akkor 10—12 napon át reggeltől estig itt kell lenni, nagyon kényesek az első hetekben, sokkal többet kell velük törődni, mint később. — Éjjel ki ügyel a telepre? — Mi, karbantartók — szólal meg Pusztai János villanyszerelő. — Amikor rám kerül a sor az ügyeletben, a portással ketten vagyunk az egész telepen, no meg a 85—90 ezer pulyka. Nem valami szívderítő dolog ám éjjel itt kinn végigjárni a telepet — van vagy ötszáz méter, és ezt meg “keil tenni négyszer-ötször. Ha vihar van, ha esik, fúj, akkor is, sőt! Előfordult már, hogy megszakadt az áramszolgáltatás. Rohantam elindítani az agregá- tort, de nem boldogultam, ki kellett venni egy zetor akkumulátorát, csak azzal sikerült. Persze nagyon drukoltam, elvégre felelős vagyok az összes jószágért az éjszakai ügyeletben! A telepvezető-helyettes és a fiatalok is alig titkolt büszkeséggel újságolják: az idei év jól sikerült, — jóval több pulykát adtak át a feldolgozóiparnak, mint amennyit terveztek, és mint amennyit az előző években produkált a telep. És hogyan is szól a KISZ megyei Bizottságának feladatterve, melyet az ' idei megyei KISZ küldöttgyűlés határozatainak végrehajtására hozott? „A dolgozó fiatalok alapvető kötelessége, hogy példamutatóan álljanak helyt a mindennapi gazdasági építőmunkában”. A nagyszénási Október 6. Tsz pulykatelepén dolgozók igyekeznek helytállni... T. I. Fotó: Veress Erzsi Kicsit hazajöttünk... Nemrégiben hírt adtunk a Békés megyéből elszármazott és a Gödöllői Agrártudomány Egyetemen tanuló diákok alkotta Békés megyei Klubról. A hatéves baráti társaság működésének célja, hogy végzés után visszatérjenek megyéjükbe. S hogy ez nemcsak az 5 érdekük, azt bizonyítja a megye mező- gazdaságának, politikai, társadalmi szerveinek nagyszerű hozzáállása. Közös erőfeszítésük tette lehetővé ez év őszén is aa immár hagyományos Békés megyei hét megrendezését: Gödöllőn és megyénkben. Élményekben gazdag és jó volt ez a hét. Nagyszámú — és nemcsak megyei — érdeklődőt vonzott a Nyisztor György Kollégiumban megrendezett természetvédelmi kiállítás és előadás — ezt jelezte a késő éjszakába nyúló vita. Nem különben az a nagy sikerű előadói est, melyre másnap került sor. A program megyelátogatással fejeződött be, ebben a füzesgyarmafi Vörös Csillag és a köröstarcsai Petőfi Tsz, valamint a Gyulai Húskombinát látogatása szerepelt. A szervezés, a program összeállítása, mind azt bizonyítja, hogy megyénk vezetői nagyon fontosnak érzik a mezőgazdaság szakemberhiányának megoldását, s nem félnek előlegezni sem bizalmat, sem anyagiakat. Ök, az érintettek hogyan fogadták a gondoskodást, vendéglátást? Márai Géza, egyetemi adjunktus, a klub elnöke: — Már a fogadtatás is na-* gyón kedves volt, valóságos fogadóbizottság várt minket a pályaudvaron, amikor megérkeztünk Békéscsabára. Nagyon örültünk, hogy a Körösök-vidéke TESZÖV éppen ezt a két szövetkezetét akarta nekünk bemutatni. Az egyik, a füzesgyarmati egy stabil, már kialakult gárda, a köröstarcsaiak ennek az útnak még az elején tartanak. Sokat tanultunk az ismerkedés alatt, mindkét helyen őszintén tárták fel problémáikat, jó és tanulságos volt a két üzem összehasonlítása. Sikerült a vezetőkkel kellemes légkörű, tartalmas beszélgetést kialakítani Külön kiemelem a Húskombinát látogatását. Sok újdonságot láttunk, gazdá- szok és gépészek nagy érdeklődéssel figyelték az itt folyó munkát. Nagyon tetszett a fegyelmezett munka, és a tisztaság, amit ebben az üzemben láttunk. Szívesen jövünk legközelebb is. Bogdáni Győző másodéves gazdászhallgató, a klub titkára: — Hagyomány nálunk, hogy az elsős, új tagokat itt, az évente szokásos megyei kiránduláson avatjuk fel tényleges taggá. Van erre egy tréfás eskünk, lényege, hogy a hallgató megígéri : hű lesz a klubhoz, és természetesen a megyéhez. Nem maradhat el a szertartás utolsó aktusa, az áldomás sem, ezt egy erre rendszeresített kupából kell kiinni. De nemcsak a diákoknak. Szokás, hogy a vendéglátó tsz elnökét is beválasztjuk klubunkba — tiszteletbeli tagnak, a kupát természetesen neki is ki kell ürítenie. Így történt ez Füzesgyarmaton és Kö- röstarcsán is. Lipták László, negyedéves gazdász : — Nagyon hasznosnak érezzük klubunk tevékenységét, ezt az is mutatja, hogy elvétve akad olyan végzett mérnök, aki Békésen kívül vállalna munkát. Igyekszünk más megyék fiai közül is elcsábítani egy-egy barátunkat, most három „idegen” jött velünk. Talán sikerül megnyerni őket, hogy egyetem után megyénkbe jöjjenek. Én már eldöntöttem, hol fogok dolgozni. Med- gyesegyházi vagyok, ott kötöttem szerződést. Mégis érdekel az egész megye, hiszen ide jövök vissza, itt fogok élni. M. Sz. Sok érdeklődőt vonzott a Nyisztor - György Kollégiumban megrendezett Békés megyei természetvédelmi kiállítás Fiatal lány sisakban Egy fiatal lányt az ember képzeletében jól el tud helyezni egy íróasztal mellett, egy szövőgépet irányítva, avagy a pult túlsó oldalán, ahogy kedvesen megkérdezi: mit ahatok? De a védősisakos fiatal lány, akivel megismerkedtem, akár kamaszfiam most érettségizett osztálytársa is lehetett volna. Hídelemek sokasodnak, és váltanak helyet a tárcsái telephelyről az újhoz, a most épülőhöz. A körösladányi hídépítésnél összehangolt munka folyik. Ember és gép munkája megtervezett. Sehogy sem illik a képbe a látvány: nehéz fizikai munkát végző férfiak mellé a törékeny szőkeség. S még- hogy művezető? Bácskai Éva 21 éves. Elvész a 28 tonnás hídelemek mellett. Alig két éve,' hogy háta mögött hagyva „elballagott” a békéscsabai vízműből, fejest ugrott a felnőttek világába. Dehogy hitte akkor, hogy ő lesz az ország egyetlen hídépítő női művezetője. Kicsit fél, de nagyon bízott magában: bizonyítani kell. Kitűzött maga elé egy célt: december 1-re elkészítteti a 108 elemiből álló hídelem nagy többségét. Sikerült. Huszonegy férfi figyelte reggelenként ,az eligazítását. Hogy érthetne a hídépítéshez? Aztán megszoktak talpraesettségét, s azt, hogy érti a dolgát. A kezdeti zavaron — hogy is szólítsák — már rég túl vannak. Négy vasszerelő, 4 ács, 9 segédmunkás, 1 darukezelő, 2 hegesztő és lakatos, 1 keverőgépkezelő. ök Éva „hadserege”, akikkel együtt csatát nyertek. A híd elemei folyamatosan készülnek. Nem akarja, nem szeretné, ha miatta késésbe lennének. Alig tud elszakadni a híd vonzáskörzetéből. Féltőn figyeli, segíti a hídépítők munkáját. Csak a szülei panaszolják; alig látják Évát, mióta az új hidat építeni kezdték. De a panaszt boldog büszkeség fedi. Év,a szereti a munkahelyét, engedik bizonyítani, s ez nem utolsó szempont. Sőt! A bizalommal az emberek ritkán élnek vissza. S ez a fiatalokra is érvényes. Kép, szöveg: Béla Vali n Piramis — koncertközelbenFél hatkor kitárul a koncertteremmé átalakított helyiség ajtaja. Vízözönként tódul be a tömeg. Az első előadásra a 12-től 25 évesig terjedő korosztály jött el. Ülőhely nincs, mindenki kabátban ácsorog. A fűtőtestekre ülnek, hogy lásI sák a színpadot. A rend őrei erélyesen szólnak rá a renitensekre. A tömeg egyre gyűlik. A színpad előtti teret óriási hangfalak, erősítők foglalják el. A megvilágított színpadon egy-egy alak suhan át. Fokozódik az izgalom. Hat előtt egy perccel még semmi sem történik. A hangszerek hidegen csillognak. Bekapcsolják az erősítőket. A recsegő, pattogó hangok a végsőkig fokozzák a nézősereg izgalmát. A tinédzsereket úgy vonzza a színpad, mint a lepkéket a fény. Hat órja után néhány perccel elsötétül a terem. Megszólal az j orgona. Hirtelen „kigyullad” a színpad. Felsorakozik a zenekar. A nézők talán valóban komolyan veszik a dalt: „Szállj, szállj, szállj fel magasra!” Hátulról látni a magasba emelkedő karok sziluettjét, melyek hűen árulkodnak a fokozódó hangulatról. A hangszerek brummogásába Révész Sándor jellegzetes hangja hasít. A kezek átveszik a rockzene ritmusát. Több száz felhevült torok énekli: „őszintén akarok élni”. A közönség az érzelmek széles skáláján hullámzik. A koncert aktuális dallal zárul: „Kívánj boldog ünnepet”. A zenészek fölhevülten jönnek le a színpadról. A nézősereg „feldobva”, de az aktív részvétel fáradtságával tolong a szabad levegőre. Néhányan ottmaradnak, várv,a a követ kező előadásra. A hangszerek ismét elárvultán álldogálnak, eggyel több koncert nyomait viselve magukon. Mindez történt december 13-án este Békéscsabán, az 1-e téglagyár Kulich Gyula Művelődési Házában. —gubucz— Fotó: Veress Erzsi
